Az indiánok ősei

Az indiánok ősei

A modern molekuláris módszerek kiegészítve a populációgenetika eszköztárával lehetővé teszik, hogy az emberek vándorlását nyomon kövessük a jelenlegi emberiség és a sírokból előkerült maradványok genetikai elemzésével. Az elv egyszerű, ha hasonló genetikai összetételt figyelünk meg különböző helyen és időben, az például vándorlásra utal. Ha a hasonló egyedek azonos területen találhatóak meg sokáig, s máshol nem, akkor pedig egy népcsoport nem vándorolt sehova el.

A jelenkori emberiséggel kapcsolatban ezt a módszert egy ideje már alkalmazzák, főleg két genomrészletet, a mitokondriális DNS-t és az Y kromoszóma DNS-ét. A mitokondriumot - , ami egy sejtszervecske, amelynek saját DNS-e van - mindig az édesanyánktól kapjuk. A férfiak pedig az Y kromoszómát csak az édesapjuktól kaphatják. Ez a két DNS részlet így egy leszármazási vonalon megy végig, s így változásaikat vissza lehet vezetni a legkorábbi ősökhöz.

Egy ideje már tudják, hogy az indiánok ősei a Bering szoroson át jöttek át az Amerikai kontinensre úgy 15 ezer évvel ezelőtt. Ezzel ez volt a legutolsó kontinens, amelyet az emberek meghódítottak (Ausztráliába 30 ezer évvel ezelőtt elértek). A bevándorlók ázsiaiak voltak (ferdeszeműek, hogy egy teljesen tudománytalan, de közérthető kifejezést használjak). Állandó kérdés maradt viszont, hogy volt-e több hulláma a bevándorlásnak, illetve, hogy Kolumbusz előtt volt e számottevő európai behatás.

A lelőhely

Van egy régészeti leletekből ismert ősi amerikai kultúra, amit az első régészeti lelőhely Clovis kultúrának neveznek. A Clovis kultúrát jellegzetes csont és elefántcsont nyíl és dárdahegyeket jellemzik. Az egyik lelőhelyen talált, úgy 12707-12556 évvel ezelőtt élt fiatal fiú csontvázból DNS-t nyertek ki, megszekvenálták (megállapították a bázissorrendjét) és összehasonlították mai amerikai és eurázsiai szekvenciákkal.

A mitokondriális DNS-ben találtak egy olyan szekvencia részletet (D4h3a), amely ma csak az indiánokban található meg. Jelenleg a Csendes-óceán partján végig találhatóak meg ezek a populációk. Úgy is gondolták, hogy ez a szekvencia részlet jól mutatja az indiánok part menti gyors terjedését a kontinensen. Az ősi DNS viszont Észak-Amerika belsejéből ered, tehát az indián ősök nemcsak part mentén délre, hanem a földrész belseje fele is terjedtek.

Az Y kromoszómás DNS vizsgálat alátámasztja az előzőt, megtalálták benne az Q-L54-nek nevezett szekvencia részletet, amely csak amerikai férfiakból és kevés szibériai férfiból mutatható ki.

Megnézve, hogy kikhez hasonlít az az évezredekkel korábban élt fiú azt látjuk (ábra alább), hogy minden Közép- és Dél-Amerikai indián populációhoz, s az Észak-Amerikai indiánokhoz is igen jelentősen. Kis mértékben hasonlít Szibéria keleti részén levő pár populációhoz, s egyáltalán nem hasonlít Eurázsia többi részén élőkhöz.

Egyes Amerikai és Eurázsiai népek hasonlósága a Clovis lelőhelyen talált fiúhoz. Minél pirosabb a kör annál közelebb áll a mai populáció az ősihez. A sötét-kék és fekete színek azt jelentik, hogy nincs hasonlóság a két populáció között.

Kimondhatjuk tehát, hogy a Clovis kultúra eszközeit használók közvetlen ősei voltak több indián populációnak, és rokonai minden amerikai bennszülött népnek. Egyben cáfol minden olyan feltételezést, hogy a Clovis kultúra valamilyen Európából származó népcsoporthoz tartozott volna.

Rasmussen, M., Anzick, S. L., Waters, M. R., Skoglund, P., DeGiorgio, M., Stafford Jr, T. W., Rasmussen, S., Moltke, I., Albrechtsen, A., Doyle, S. M., Poznik, G. D., Gudmundsdottir, V., Yadav, R., Malaspinas, A.-S., V, S. S. W., Allentoft, M. E., Cornejo, O. E., Tambets, K., Eriksson, A., Heintzman, P. D., Karmin, M., Korneliussen, T. S., Meltzer, D. J., Pierre, T. L., Stenderup, J., Saag, L., Warmuth, V. M., Lopes, M. C., Malhi, R. S., Brunak, S., Sicheritz-Ponten, T., Barnes, I., Collins, M., Orlando, L., Balloux, F., Manica, A., Gupta, R., Metspalu, M., Bustamante, C. D., Jakobsson, M., Nielsen, R. & Willerslev, E. 2014. The genome of a Late Pleistocene human from a Clovis burial site in western Montana. Nature, 506, 225-229.
 

Mutációk és vírusok

 Egy vírus rátermettségtájképe

Szeretnénk tudni, hogy a mutációknak, a genetikai anyag változásainak, milyen hatásai vannak a rátermettségre (fitnesz). A rátermettség, amit mindig egy típusra, s sohasem egy egyedre definiálunk, egy egyszerű definíciója "az átlagos felnőttkort megélt utódszám". Rátermettségtájkép igazából egy függvény, ami a genetikai információ és a rátermettség kapcsolatát írja le. Mivel a genetikai információnak nagyon sok változata elképzelhető, s ezeket külön-külön megvizsgálni rendkívül munkaigényes, így a rátermettségtájkpeknek igen kis - igazából nagyon, nagyon kicsi - részét ismerjük csak. A 2014. február 7-ei Nature-ben megjelent tanulmány egy módszert mutat be, amellyel egész jó képet alkothatunk a rátermettségtájképnek egy fontos szeletéről.

A gyermekbénulást okozó poliovírus genetikai információját egyszálú RNS-ben tárolja (néhány vírus így tesz, mi ugye duplaszálú DNS-ben tároljuk a mienket). Ez a vírus olyan 7500 bázis hosszú genetikai információval rendelkezik. A technika mai állása mellett könnyen megállapítják a vírus teljes szekvenciáját, azaz a nukleobázisok (adenin, guanin, citozin és uracil) pontos sorrendjét. A vírus szaporodása közben (ami ugye egy élő sejthez kötött, amelyet elpusztít szaporodásával) mutálódik, azaz bázissorrendje megváltozik. Ha elég sok vírus teljes szekvenciáját ismerjük (s erről szól maga a közlemény), akkor megtudhatjuk, hogy az egyes variánsok milyen gyakorisággal jönnek létre, illetve gyakoriságukból következtethetünk arra, hogy mennyire rátermettek, azaz mennyire "jók" az adott vírusok (a rátermettség pontosabb definíciója, hogy milyen sebességgel képes újabb működőképes vírusokat előállítani).

A vírus szempontjából halálos mutációk, tehát azok amelyek miatt elveszti a képességét, hogy másolódjon, sejteket fertőzzön, azaz működjön (mivel a vírusok nem élők, így életképességüket nem is veszthetik el, persze így meg sem halhatnak, de működésképtelenné válhatnak) lehetővé teszik a mutációs ráta meghatározását. A halálos mutánsok ugyanis nem szaporodnak, így gyakoriságuk csak a mutációs rátától függ (a többi mutáns esetében a mutációs ráta és szaporodási sebességük együtt határozza meg a gyakoriságukat). A mutációs ráta így 1.2×10⁻⁶ - 2.6×10⁻⁴  darab mutáció/ bázis / másolás között van. Azaz ez a valószínűsége, hogy egy bázist rosszul másol le egy másolás során. A 10^-6 darab mutáció/ bázis / másolás azt jelenti, hogy minden egymillió bázis lemásolására jut átlagosan egy rosszul másolt bázis. Emberben ez a másolási hiba olyan 10^-9 körüli. A mutációs ráta ilyen széles tartománya úgy jön ki, hogy a C -> U vagy G -> A mutáció viszonylag gyakori (kb. 10^-4), míg a A -> C vagy a U -> G mutáció igen ritka (kb. 10^-6).

A mutációk a fehérjékre gyakorolt hatásuk alapján lehetnek szinonimok (azaz ugyan azt a fehérjét eredményezik) és nem szinonimok (azaz új fehérjét eredményeznek). Az RNS/DNS szekvencia változása azért nem mindig okoz változást a fehérje összetételében, mert a genetikai kód redundáns, azaz több kodon (nukleotid hármas) ugyan azt az aminosavat kódolja. Namármost a nem szinonim mutációk zöme (35%) bizony halálos, olyan 5%-uk semleges (nincs hatása), s pár százalékuk még javítja is a vírus rátermettségét. A szinonim mutációk zöme (26%) - ahogy várjuk - semleges, de érdekes módon 10%-uk halálos (nem tudjuk miért!).

Acevedo, A., Brodsky, L. & Andino, R. 2014 Mutational and fitness landscapes of an RNA virus revealed through population sequencing. Nature 505, 686-690.

Fivérek és elhasznált feleségek

Testvérek kevésbé használják el a közös "feleséget", mint a nem rokon udvarlók

Vegyünk ecetmuslincákat (Drosophila melanogaster), ez a biológiában igen általános dolog, az ecetmuslinca az egyik szent állata (szebben fogalmazva modell szervezete) a biológiának és nézzük meg mi történik a nőstényekkel, ha fiútestvérek vagy egymással nem rokon hímek udvarolnak nekik. Van egy mára már fél évszázados elmélet, a rokonszelekció, ami kimondja, hogy megérheti nekem lemondani valamennyi utódról, ha segítségem által valamely rokonom lényegesen több utódot képes felnevelni. Az evolúcióbiológiában végül is az számít, hogy a génjeim szaporodjanak, s mindegy, hogy általam szaporodnak, vagy valamely rokonom által. Persze a rokonaimmal nem minden génem azonos, így az előnynek, amit a rokonom élvez a rokonsági fokkal beszorozva kell nagyobbnak lennie az én költségemnél. A rokonsági fok az, hogy mi annak a valószínűsége, hogy egy adott génem megtalálható egy rokonomban, s azoknak közös leszármazása van. A szüleinkkel, gyermekeinkkel és a testvéreinkkel a rokonsági fokunk 1/2. Tehát érdemes feláldoznom magam három testvéremért, vagy kilenc unokatestvéremért.
Vissza az ecetmuslincákhoz. A nőstény vagy három testvérrel (AAA) vagy három nem-rokon hímmel (ABC) került szembe. Az első helyzetben levő nőstényeknek teljes életidejükre (kb. 11 nap) több utóda lett (összesen kb. 210), mint a másodikban (átlagosan 9 napnyi szaporodás alatt 170). Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a második esetben a nőstények gyorsabban "használódnak el" (szaporodással együttjáró öregedésnek is hívhatjuk, de annak nincs sok értelme). Az AAA esetben a hímek kevesebbet harcoltak egymással, s kevésbé "intenzíven" udvaroltak (ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy kevésbé voltak erőszakosak a nősténnyel). Ebből az következik, hogy valamennyire képesek észlelni, hogy rokonokkal vannak körülvéve. Ez azonban nem működik tökéletesen. A kísérletet úgy is megismételve, hogy egy testvérpár és idegen AAB hím van a csoportban, azt kapták, hogy  a testvérek ugyan annyit harcoltak egymással, mint az idegennel, de nem voltak túlságosan kompetitívek az idegennel szemben, s így az kétszer annyi utódot nemzhetett.
Az ecetmuslincák, legalábbis azok, akik nem laborban élnek több ezer generáció óta, olyan populációkban élnek, ahol lokálisan általában rokonok vannak jelen, így általában nem érdemes túlságosan harcolni és kizsákmányolni a nőstényeket (akik azért nem rokonok), s ezért alakulhatott ki a visszafogottabb viselkedés.

Carazo, P., Tan, C.K.W., Allen, F., Wigby, S. & Pizzari, T. 2014 Within-group male relatedness reduces harm to females in Drosophila. Nature 505, 672-675. (doi:10.1038/nature12949). [link]

A szomszéd tundrája mindig zöldebb?

Először a Nature nevű igen neves lapot próbálom itt szemezgetni, később talán kiterjesztem más tudományos olvasási élményeimre is ezeket a kis bejegyzéseket.

A tundra zöldebb volt a mamutok korában

A földtörténeti negyedidőszak (ebben élünk most) utolsó 50 ezer évéről van szó és hol máshol, mint a fagyos tundrán ahol a mamutok és gyapjas orrszarvúak legelésztek. Őket viszonylag jól ismerjük a csontokból, amelyeket hátrahagytak. Az általuk fogyasztott növényzetet viszont ezeddig leginkább csak a hátrahagyott pollenekből ismerhettük. Ez alapján az a kép alakult ki, hogy zömében füvek (perje-, palka- és szittyófélék, ha pontosabbak szeretnénk lenni) uralta sztyepén legelésztek azok a nagytestű állatok. A fagyos környezet viszont nemcsak az állati tetemeket (több meglepően jól konzerválódott mamutmaradvány is van) őzi meg jól de mindenféle más DNS-t tartalmazó mintát is, s a fagyott, kemény talaj nem is keveredik, így egyre lejjebb ásva egyre korábbi időszakok nyomait vizsgálhatjuk. Willerslev és kollégái pontosan ezt tették. Alaszka és Oroszország északi részeiről vett minták elemzésével kimutatták, hogy más, nem fűféle, lágyszárú növények is igen szép számmal voltak jelen a környezetben, főleg az utolsó jégkorszak (26-20 ezer évvel ezelőtti időszak) előtt. Dominanciájuk a jégkorszak alatt is megmaradt. Az utolsó 10 évben történt drasztikus változás, amennyiben a növényzetet a fűfélék, a törpe bokrok és a fásszárú növények kezdték uralni.

A nagytestű emlősök (gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, ló, bölény) uralta vidéken a taposás és legelés kellő zavarást okozott, hogy a gyepek üres foltjaiban a nem fűféle lágyszárúak megtelepedjenek. A trágyázás következtében még uralni is képesek voltak a területet a fűfélék rovására. A nem fűféle táplálék tápanyagdúsabb és jobban is emészthető, s minden bizonnyal több fajta és nagyobb számú emlőspopulációt tudott eltartani. A jégkorszak utáni felmelegedés azonban megbolygatta ezt a rendszert, a fűfélék erőre kaptak, s a nagytestű emlősök visszaszorultak, ami a gyorsítólag is hatott a folyamatra. Mára a hideg égövi, nagytestű emlősök által lakott területeket füves pusztáknak tekintjük, de nem mindig volt ez így.

Hivatkozott irodalom

Willerslev, E., et al. 2014. Fifty thousand years of Arctic vegetation and megafaunal diet. Nature, 506, 47-51.

Hogyan válasszunk laptopot?

Hogyan válasszunk laptopot?

Nekem is legkésőbb három évenként felmerül, hogy milyen laptopot is vegyek. Ilyenkor az ember megkérdez mindenkit mi is a véleménye a gépekről, olvassa a fórumokat, a recenziókat és persze mindent, ami elérhető, mint információforrás. Ez az írás egy kollégámnak válaszul készült, aki tanácsot kért laptop vásárlás ügyben. Gondoltam, akkor már leírom, hogy én mit szoktam nézni, s most meg is osztom, hátha másnak is segít.
Nincs egy "legjobb laptop", mindenkinek más lehet az ízlése, a szükséglete, az anyagi lehetősége, így bizony mindenkinek más-más gép jön be. Ráadásul ha a géppel nincs gond, akkor az ember hajlamos letenni a voksot egy-egy márka mellett (s miért ne tenné?). Így amiben igazán tanácsot lehet adni azok általános útmutatók, illetve azok az apróságok, amelyekre figyelhetünk, de amelyek csak jó pár év laptophasználat után kristályosodnak ki az emberben.
Bevallom, én eddig meg voltam elégedve a laptopjaimmal, s igazából ugyan olyat szerettem volna venni, csak vagy nem volt itthon, vagy megszűnt az a típus, vagy akármi, s így mindig váltottam is. Minden alkalommal viszont hónapokat olvastam mindenfélét laptopok terén. Szóval álljon itt egy kis összefoglaló a dologról az én szemszögemből:

A legfontosabb tudni azt, hogy mire kell az a laptop és mi lesz a fő használati köre. Ez ugyanis nagyban eldönti a méretét a gépnek. A gép minél kisebb annál kevesebb fér bele vagy annál drágább. A nagyság hátrányait meg nem kell ecsetelni (egy nagyobb gépnek akár 1+ kg is lehet az adaptere, maga a gép meg az 5kg-ot is elérheti).

•  Utazáshoz a legjobb a kicsi gép. Itt a lényeg, hogy akár a repülőgépen is ki tudd nyitni. Ez már egy 15''-os géppel is kihívás. Szóval a 12'' gépek jöhetnek szóba. Ha nem akar az ember rajta semmi CPU igényeset művelni (tehát szigorúan szövegszerkesztés, powerpoint, Skype, internet), akkor a tablet-szerű gépek (pl. egy netbook, bár úgy tűnik az ő idejük lejárt) is jók. Ha kell az erő, akkor az ultrabookokat kell böngészni. Jó viszont, ha mindenki ismeri magát, hogy mennyire bírja a kis képernyőt. Én pl. nem. Volt 13 colos gépem (ez a kis gép kategóriában nagynak számít, nem is az volt a célja), s bizony egész nap azt a kis képernyőt nézni nem kedveltem. De van aki meg csak azt szeretni (azért ma már más felbontások vannak).
• Asztali gép helyett (desktop replacement): Ez az a gép, ami igazából egy normál desktopnak indult, csak nem nőtte ki magát. Élete nagy részén egy helyben fog állni, ritkán mozgatjuk. Itt a nem mozgatás rész a fontos. A mozgatás az amit a laptopok nem túlságosan bírnak (az olcsóbbak), ha ez nincs, akkor eleve jobb az esélyük a hosszú életre. Ekkor még mindig elgondolkozhatunk a méretén. Mi van, ha el szeretnénk vinni konferenciára. A 17 colos gépek szépek, jó rajtuk nézni mozit, s játszani is jobb rajtuk a hotel magányában, de irdatlan sok helyet foglalnak és nehezek. Viszont a laptop hozzákapcsolható egy monitorhoz, billentyűzethez és egérhez. Tehát pont olyan élményt nyújthat, mint egy asztali PC (kényelmes). Ezt amúgy mindenkinek ajánlom.
•  Mindennapi hordozás. Ha minden nap visszük (akkor is, ha amúgy asztalon áll), pláne, ha tényleg ölben dolgozunk vele, meg egyéb fizikai igénybevételnek van kitéve, akkor érdemes a üzleti (business) kategóriás gépeket nézni az egyes cégeknél. Ezek nem biztos, hogy többet tudnak, mint más gépek ugyan attól a cégtől, de jobban össze vannak rakva. Bírják a strapát (s jobb az ügyfélszolgálat is, ha mégis baj van).

Ha megvan a méret, akkor jöhet a részletek kiválasztása. A legtöbb gépnél van lehetőség egy kis változtatásra a paraméterek terén (memória, CPU, háttértár, stb).

Billentyűzet. Ezt mindenképpen nézzük meg alaposan. Mindent meg lehet szokni, a kérdés, hogy mennyi idő alatt. Mostanság a 15'' gépeken is van numerikus billentyűzet. Ez jó, de lehet sokat elmond, hogy a vállalati minőségű gépeken ilyen nincs. Lehet, hogy túlzsúfolttá teszi a többi billentyűt. Manapság szeretnek dolgokat kihagyni, pl. láttam olyat, amin nincs insert gomb (mondjuk a numpadon van). Ez lehet furcsa.
Érdemes végigolvasni, hogy milyen billentyűről elérhető szolgáltatásai vannak a gépnek (altatás, projektorra kirakás, elsötétítés, hang ki-be, hangerő, wifi ki-be, stb.) Az ASUS rendszerei a legjobbak ebben, bár az alapokat mind tudja. Én pl. szeretem ha a touchpad könnyen kikapcsolható. Szeretném az elsötétítést is, de ez eddig 1 gépemen volt lehetőség.

Mikrofon a legtöbb gépben van már, de kamera nem. Ha akar az ember kamerával Skype-olni, akkor vegyen kamerásat.

Tapipad / Touchpad. Van eltérés a tudásukban. Egyesk már mindenféle ujj-jeleket is felismernek, van oldalsó és alsó scroll részük, esetleg 3 gombjuk mint az egérnek.

Csatlakozók. Általában több van a gépen, mint az ember valaha használ, de azért jó résen lenni. A VGA kimenet még alap, de azért nézzük meg, hátha már csak HDMI v. DVI van (a projektorok még a VGA-t kedvelik).
Eddig egy gépemen volt pl. microSD befogadó port (sokban van kártyaolvasó, de ez kimondottan ehhez volt). Fényképezgetőknek nagy előny (nem kell a gép USB kábelét cipelni mindenfele).
USB portok. Mennyi kell? Van-e rajta annyi? És leginkább hol helyezkednek el? Egy gép hátuljába beledugni egy USB kulcsot nehézkesebb, mint az oldalába. De mondjuk az egér vagy a billentyű köthető hátulra is, úgysem kell ki-be rakosgatni. Hogyan állnak egymáshoz képest? Az egyik gépemen függőlegesen vannak egymás mellett. Ide pl. 2 USB kulcsot egymás mellé nem tudok betuszkolni, mert nincs hely. Jobb ha vízszintesen vannak.

CPU. Ha nem akarunk semmi számolásigényeset (pl. számítógépes modellezést, amivel foglalkozom), akkor bizony elég az i3 vagy i5-ös INTEL CPU. Ezek olcsóak. A legjobb mostanában az i7-es INTEL (AMD-ket nem ismerem). Ebből sem választanám a legjobbat, általában túl drágák, s annyit nem dobnak a sebességen. Azt ne feledjük, hogy ezek már 4 magosak (s így 8 külön szál fut rajtuk) (OK, láttam 2 magosat is). Tehát ha 7 futtatást eleresztünk rajuk akkor még mindig tudunk dolgozni is a gépen. No de ez mint mondtam igen speciális igénybevétel.

Memória. Most már a 8 Giga kezd az alap lenni. A 3 évesemben 4 van, minden napra az is tökéletes. Ennél több annak, aki tudja, hogy ki is használja.

Háttértár. Vannak már SSD, azaz nagyon gyors, háttértárak. Igaz nagyon drágák, s kapacitásuk meg sem közelíti a normál HDD-két. Ha belefér a büdzsébe, s lehet, akkor egy kis gyorsító SSD azért kerülhet bele.
Ma már 1Tbyte HDD nem ritka egy laptopban sem.

Grafikus kártya (GPU). Az alap az alaplapi GPU lesz. Ez mindennapokra tökéletesen megfelel. A régebbi játékok is futnak majd rajta. Kevés laptopban van dedikált GPU. Kivéve persze a játék (gaming) laptopok, de az egy külön világ.

Kiegészítők:

• Ajánlom, hogy mindenki vegyen legalább 3 éves garanciát. Van gyártó, aki eleve ennyit ad (szerintem ez kéne a kötelező legyen), de a zöme csak 1 éveset nyújt. Fontos még tudni, hogy hol szervizelik a gépet, s egy kicsit utána olvasni, hogy mennyire megbízhatóak. Nem minden nagy gyártónak van jó supportja, vagy lehet, hogy jó, de mondjuk Prágában van, s hiába viszi futár ide-oda a gépet, a javítás hosszabb idő lesz, mintha itthon lenne szerviz.
• Én mindig veszek egy plusz adaptert (áramátalakító). Így nem kell a munkahely és otthon között ezt cipelnem (külföldre meg elviszem az egyiket). Aki szintén két pont között ingázik a gépével az megfontolhatja.

---

Nem mondtam semmi konkrét gépet. Sokat változnak, s ezért bármely konkrét gép, amit itt leírok az fél éven belül elavulhat
Én itt szoktam olvasgatni:
http://www.notebookreview.com/

Ha most vennék gépet, akkor egy Lenovo Thinkpad W540-est vennék. Jelenleg is egy 4 éves változatán, egy W500-ason írok, s meg vagyok vele elégedve. Szerintem a Lenovo Thinkpadek a legjobb üzleti kategóriás gépek.
http://shop.lenovo.com/us/en/laptops/thinkpad/w-series/w540/
http://shop.lenovo.com/us/en/laptops/thinkpad/

Amióta volt egy ASUS-om (a kevéssé ismert R2-es tabletté alakítható, sajnos később ebben a méretben átalakíthatót nem adtak ki, méretben kisebb meg nem érdekel), azóta mindig megnézem a kínálatukat, mert igen jó gépeik vannak, kellően sok szolgáltatással.
http://www.asus.com/hu/Commercial_Notebook/
http://www.asus.com/hu/Notebooks_Ultrabooks/

Dellre sokan esküsznek, én magamnak nem találtam soha semmit náluk (biztos bennem van a hiba).
Dell Magyarország


De biztos van jó Sony, HP, Toshiba és egyéb kiadóktól is.