2014. október 22., szerda

Történetek a tűz körül

Ugye gyűltetek már össze egy tábortűz körül, ahol órákon keresztül beszélgettetek? Az emberi lét két igen fontos mozzanata a tűz és a beszéd találkozik itt. S ahogy egy nemrég megjelent tanulmány mutatja ez a kapcsolat sokkal szorosabb, mint gondolnánk.
A Kalahári sivatag busmanjai egy tábortűz körül történeteket cserélnek.
A tűz lehetővé teszi a főzést, amivel hozzáférhetőbbé tettük a tápanyagokat, lehetővé téve, hogy belünk lerövidüljön. A rövidebb bél kevesebb energiát igényel, ami (többek között) hozzájárult, hogy még nagyobb agyat növeszthessünk, ami ugye drága. (Azt hiszem ebből leszűrhető, hogy mi a véleménye egy biológusnak azokról az étkezési szokásokról, amelyek a főzést/sütést száműznék.) Ha már az élelem miatt amúgy is a tűz körül van a társaság, akkor még a ragadozóktól sem kell félni, azokat is távol tartja (a vadászó ősember hősies képe helyett ma inkább a zsákmány ősember képe sejlik fel), s meleget is biztosít a hűs szavannai éjszakában. A tűz továbbá lehetővé teszi, hogy az éjszakában is tevékenyek legyünk. A tüzet már 1 millió évvel ez előtt is használták őseink, igaz akkor még nem rendszeresen. Viszont a tűz úgy 400 ezer éve szerves része életünknek.
Egy alapvetően a látására hagyatkozó, de a sötétben nem túl jól látó élőlény számára az este a rettegésen kívül csak az alvásra használható. A tűz világosságot hoz oda, ahol addig csak sötétség volt. Ez a világosság azonban messze nem olyan, mint villanykörték által megvilágított szobáink, ahova nappali világosságot tudunk teremteni, s bármi olyat tenni, amit amúgy csak nappal tehetnénk. A tűz fénye ellenben arra bőven elég, hogy beszélgessünk, énekeljünk, táncoljunk és együnk. Azaz szocializálódjunk.
A beszélgetések, történetek lehetővé teszik, hogy (1) megértsük egymást, főleg azokat, akik esetleg nincsenek jelen, (2) egymás és más csoportok közötti kapcsolatok ápolását, megerősítését, és (3) a kulturális intézmények továbbadását, szabályozását és létrehozását.
A kis léptékű vagy természetközeli társadalmak (ezek a politikailag korrekt megnevezése a "primitív" népeknek) vizsgálatával képet alkothatunk arról, hogy hogyan élhettek eleink évezredekkel korábban. Bár egyik mai természeti nép sem lehet olyan, mint az ősi Homo sapiens, társadalmaik hasonlóak voltak amennyiben egyenlőségre épült (az ember ősi állapota, hogy mindenki egyenlő, s ez főleg az anyagi javakra és a hatalomra vonatkozott!), az élelmet vadászással és gyűjtögetéssel szerzik, az élelmet, főleg a húst megosztják, a csoportok kicsik, 15-40 fősek (ez inkább a vadászó csoport mérete), rokonok és nem rokonok is vannak a közösségben, este a tűz körül gyűl össze a társaság. Egy ilyen csoport a bushmanok, akiknél a kutató - Polly Wiessner - legyezte, hogy miről beszélgetnek úgy nappal, mint éjjel a tűz körül.
A nappali és az éjszakai beszédek témája jelentősen eltért. Nappal főleg a megélhetésről (növények begyűjtése, vadászási taktikák, források elhelyezkedése, stb.) és panaszokról (nagyon fontos része a társadalomnak, így terjed a közösségi normákat be nem tartók rossz híre). Ezen két fő téma a beszélgetések 65%-át jellemezte (ezen kb. egyenlően osztoztak). Ezen kívül viccelődés (16%), földjogok (9%), más etnikumok jellemzése (4%) és történetek (6%). Összefoglalva nappal a minden napi életről beszélgetnek az emberek. Az este a történeteké. Ezek teszik ki a témák 81%-át. Minden más téma háttérbe szorul.
A történetek a társadalom működéséről, házasságról, messze élő rokonokról szóltak. Írott sajtó, telefon, internet és egyéb médiumok hiányában a beszéd és az emlékezés fenntartása az egyetlen lehetőség, hogy az ismeretek tovább adódjanak. A vizsgált embereknél a történetek nem voltak mesék, s nem volt morális üzenetük. Egyszerűen elmondták mi történt. A történetek viszont pont elegek ahhoz, hogy az emberek megérthessék a társadalom működését, emlékezzenek évekkel - évtizedekkel ezelőtti eseményekre, megismerhessenek élethelyzeteket, amelyekkel még nem találkoztak. A történetek változhatnak kontinensről-kontinensre, de a cél azonos: a társadalmi kohézió fenntartása.
Van egy általánosan elterjedt nézet, hogy az emberi beszéd azért alakult ki, hogy a vadászok megtárgyalhassák a nagy vadak elejtésének módját. Ez a férfiközpontú, magunkat jócskán túlbecsülő, tudóstársadalom terméke, amely mára kezd elhalványulni a tudományos közösségben. Kell beszéd a vadászathoz? Nem hiszem. A csimpánzok is elég jól vadásznak, igaz nem nagyvadakra, hanem náluk kisebb majmokra, de ugyan úgy kell koordinálniuk cselekedeteiket, mint egy nagyobb vad elejtéséhez eleinknek. És számos csoportosan vadászó ragadozót ismerünk, akik kitűnően vadásznak, de nem tudnak beszélni. Ellenben egy egyre nagyobb és összetettebb társadalom kapcsolati hálójának fenntartása bizony szükségessé teheti az egyre összetettebb kommunikáció megjelenését. S mi más teszi lehetővé a beszéd legjobb gyakorlását, mint az esti tábortűz körüli mesélés?
Őrizzük meg a meséinket és történeteinket! Ma is ezeken keresztül fejlesztjük képzelőerőnket, terjesztjük ki világlátásunkat, és teszünk szert más látásmódra. Lehet, hogy ma már nincs tábortűz, csak egy szúnyogirtó izzó fénye, ami körül sörözünk. Vagy a konyha lámpája, ahol vacsora közben megbeszéljük a nap eseményeit. Esetleg egy apró olvasólámpa, amely mellett a nagy történetírók könyveit olvassuk, s bár sem térben, sem időben nem vagyunk együtt, de sokan osztozunk ugyan abban a történetben.

Hivatkozott irodalom

Wiessner, P. W. 2014. Embers of society: Firelight talk among the Ju/’hoansi Bushmen. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(39): 14027-14035

2014. október 8., szerda

Mennyire változott meg a szépségideálunk a városiasodástól?

Előre bocsátom, hogy a pszichológia egy nehéz tudomány. Nem egyszerű megmondani, hogy mit miért csinálunk, vagy mit miért tartunk szépnek. A kérdés nem is az általános szépségideál változása lesz. Az is csalódni fog, aki a női szépségideál változásának miértjeire keresi a választ itt. Arról csak kis mértékben lesz szó.
Az eddigi kutatások általában megegyeztek abban, hogy a nőies nő arcok jobban tetszenek a férfiaknak. A nőies jellegért az ösztrogén nevű női hormon felel, a férfiasért a tesztoszteron. Mind a férfiak, mind a nők mindkét hormont termelik, csak igen más arányban. A magasabb ösztrogénszint összefügghet a termékenységgel (ezt sem egyszerű vizsgálni), s így érdemes lehet nőiesebb partnert választani.
A férfiakkal kapcsolatban a kép még ennyire sem tiszta. Nincs egyértelmű preferencia a férfiasabb arcok iránt. A férfiasabb arc (s itt most nagyon férfiasra kell gondolni, szögletes állal, erős csontozattal és arcszőrrel, stb.) agresszívebbnek tűnik. Vannak arra utaló kísérletek, hogy a kevésbé férfias arcokról inkább feltételezik, hogy jó családapák lesznek. Igaz a nők a gyermekeik tényleges apjának esetleg kedvelhetik a macsóbb megjelenésű férfiakat. A tesztoszteron nemcsak agresszívvé tesz, ami jól jöhet dominanciharcokban és vad vidékeken, hanem csökkenti az immunrendszer működését is. Nem véletlen, hogy a férfiak előbb haláloznak el, mint a nők! Van olyan feltételezés, hogy a férfiasabb külső azt jelzi, hogy az illető a sok tesztoszterontól csökkent immunrendszere ellenére is egészséges tud maradni, tehát jók a génjei. A jó génnel rendelkezőket meg érdemes párnak választani (erre az állatvilágból számos példát ismerünk).
Az eddigi kutatásokkal egy nagy baj van: mindet nyugati, iparosodott és demokratikus államban élő tanult, városban élő és jobb módú emberek körében végezték. Sőt általában felsőoktatásban részt vevő hallgatók körében. Mi van a világ többi részével?
Mi van ott, ahol a fertőző betegségek tényleg fontosak? Mi van ott ahol a dominanciaharc nem olyan éles, mint a kapitalizmusban? Ezekre a kérdésekre keresett választ egy sor britt, amerikai, kanadai és kínai kutató.
12 különböző népesség körében végezték el ugyan azt a kísérletet.
Csoport Régió Ország Megélhetés módja
kanadai diákok Alberta tartomány Kanada Piacgazdaság
angol diákok Bristol (város) Anglia Piacgazdaság
Shanghai diákok Shangha Kína Piacgazdaság
Hangzhou lakosok Zhejiang tartomány Kína Piacgazdaság
Cree kanadaiak Alberta tartomány Kanada Piacgazdaság
Tuvans Tuva Köztársaság Oroszország Pásztorkodás, fizetés
Kadazan-Dusun Sabah régió Malaysia Pásztorkodás, mezőgazdaság
Fiji-i falusiak Cakaudrove tartomány Fiji Gyűjtögetés, mezőgazdaság, fizetés
Shuar Morona Santiago tartomány Ecuador vadászat, halászat, kertművelés, némi pásztorkodás
Miskitu Región Autónoma del Atlántico Sur Nicaragua vadászat, halászat, kertművelés
Tchimba Kunene region Namíbia Pásztorkodás
Aka Dél-nyugat Közép-Afrikai Köztársaság Közép-Afrikai Köztársaság Gyűjtögető
Mutattak az embereknek három, ellenkező nemű személyről készült képet. A képeken ugyan az szerepelt 60%-al férfiasabb és 60%-al nőiesebb vonásokkal.
Fig. 1.
Férfiasabb (balra), semleges (középen) és nőiesebb (jobbra) vonások női és férfia arcon. Ennél többféle képet mutattak, s volt köztük mindenféle más etnikai hátterű személy is.

A résztvevőktől megkérdezték, hogy
i) Melyik arc tetszik a legjobban hosszú távú kapcsolathoz (mint amilyen a házasság)?
ii) Melyik arc tetszik a legjobban egy rövid távú kapcsolathoz (randi, egy éjszakás kaland, mindenféle hosszú távú kilátás nélkül)?
iii) Melyik arcot találja legkellemetlenebbnek (kegyetlen, barátságtalan, agresszív, nehezen viselhető, kellemetlen, stb.)?

Mi tetszik a férfiakank?
Nem is volt minden társadalomban egyértelmű preferencia valamelyik arc tekintetében. Van ahol a nőiesebb vonásokat inkább a rövid távú kapcsolatokhoz kedvelték, van ahol a hosszúhoz. Egyetlen változó mentén lehetett az eredményeket értelmezni: a nagyon vagy közepesen fejlett városiasodott társadalmakban a nőiesebb arcokat kedvelték. A nem városiasodott férfiak körében ez a fajta preferencia lényegében hiányzik.

Mi tetszik a nőknek?
A nőknek egyértelműen van preferenciájuk (lehet, hogy mégsem igaz, hogy egy férfi elég, ha egy kicsivel szebb az ördögnél?), igaz ez nemzetenként nagyon más lehet (van ahol a férfiasabbat, van ahol a semlegesebbet, s van, ahol a nőiesebb arcot kedvelték inkább).
Minél magasabb a társadalom fejlettsége annál inkább a férfiasabb arcot kedvelik a nők (igaz pont az ellenkezőjét várták a kutatók). Ennek a fő oka az lehet, hogy ahol nagyobb a fertőző betegségeknek való kitettség, ott inkább a nőies férfiarcokat kedvelték. Ez teljesen szembemegy a felételezésnek, hogy pont ezen helyeken lenne érdemes a férfiasabb arcokat választani! Szóval nem azért szeretik a nők a férfiasabb arcokat, mert azok egészségesebbek. Viszont a dominanciaharc igenis lehet a fő ok. Ami a piacgazdaságokban nagyon felerősödött a tradícionálisabb társadalmakhoz képest (igaz a vagyoni egyenlőtlenségek pont a fejlett társadalmakban csökkentek kissé a kevéssé fejlett, mezőgazdaságból élő társadalmakhoz képest).
Általában a férfiasabb arcot agresszívebbnek tartják a nők, s ez jellemzőbb a városias környezetben, szemben a falusiasabb környezettel.

Mindez azt mutatja, hogy sem a nőiesebb vonások feltétel nélküli kedvelése, sem a férfias vonásokhoz való vonzódás nem régi evolúciós múltunkban keresendő, hanem azon társadalmi változásokban, amelyek a városiasodással léptek életünkben.

Hivatkozott irodalom

Scott, I. M., Clark, A. P., Josephson, S. C., Boyette, A. H., Cuthill, I. C., Fried, R. L., Gibson, M. A., Hewlett, B. S., Jamieson, M., Jankowiak, W., Honey, P. L., Huang, Z., Liebert, M. A., Purzycki, B. G., Shaver, J. H., Snodgrass, J. J., Sosis, R., Sugiyama, L. S., Swami, V., Yu, D. W., Zhao, Y. és Penton-Voak, I. S. 2014. Human preferences for sexually dimorphic faces may be evolutionarily novel. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(40): 14388-14393