2024. június 9., vasárnap

Mindent (IS) elő lehet állítani élesztővel, de kell hozzá ész

A biotechnológia csodáival kapcsolatban nem vagyok túl tájékozott. Hol alulbecsülöm azokat, hol pedig túl sokat gondolok róluk. Manapság egy gén beszerkesztése egy élőlénybe nem tűnik nagy feladatnak, egyeseket a hallgatóink is simán véghez visznek a megfelelő oktató felügyelete mellett. Ha már lehet géneket berakni ide-oda, akkor bizony rávehetőek lennének élőlények, hogy olyan dolgokat állítsanak elő, amit normális körülmények között nem.



Például a QS-21-et, amit adjuvánsként adnak bizonyos oltásokhoz (pl. malária ellenihez, övsömör ellenihez és a Novavax SARS-CoV2 ellenihez). A probléma az, hogy ezt a molekulát jelenleg csak a Chilében élő szappankéregfa (Quillaja saponaria) kérgéből lehet kivonni. A kivonás megsemmisíti a kérget (nem tesz jót a fának). Nem is beszélve arról, hogy csak kifejlődött fák (30–50 éves fák) termelik, szóval nem könnyű hozzájutni. A kémia szintézise lehetséges, de 76 lépésből áll és iszonyat kicsi a kitermelése. Nem éri meg.


A megoldás, hogy termelje valami egysejtű, aminek adunk cukrot, abból majdnem minden előállítható és a végén valahogy tisztítjuk a dolgot. Tisztítani a kéregkivonatot is kell, és mivel bőven vannak benne érdekes molekulák, ez nem egy egyszerű folyamat. No de a QS-21 egy növényi másodlagos anyagcseretermék (a másodlagos anyagcsereterméket azért vannak, hogy bántani lehessen velük a biológushallgatókat, mármint a képleteikkel, az anyagokkal – többek között – mindenféle a fát zabálni szándékozó élőlényt lehet bántani), és egyetlen ismert egysejtű sem állítja elő.


Rakjuk bele a szükséges géneket élesztőbe!


A molekula középpontjában egy triterpén van (fekete rész). Az előállításához szükséges 2,3 oxidoszkvalént az élesztő is elő tudja állítani. Ezt követően viszont újabb enzimek kellenek, amelyek már nem találhatóak meg az élesztőben. Bele kell szerkeszteni azokat. A β-amirin szintázt például egy fátyolvirágból (régen Saponaria vaccaria most Gypsophila vaccaria) nyerték. Többet kipróbáltak és ez volt a leghatékonyabb. Ezen lépést követően kell még hat oxidáció, amit citokróm oxidázok végzik. Mindet be kell helyezni.



A sejt sokkal több, mint enzimek halmaza egy vizes zsákban


No és itt jön az, amitől ez az egész nem csak annyi, hogy géneket rakosgatunk egy szervezetbe aztán had’ szóljon. Arról nem írok részletesen, hogy a géneket szabályozni kell: mikor és mennyire kapcsoljanak be. Ezt a megfelelő helyre való beillesztéssel elérhető. Viszont egy eukarióta sejten belül az sem mindegy, hogy hol lesz az az enzim. Mindenféle sejtszervecskék és belső membránokkal tagolt belső terek vannak egy eukarióta sejtben. Pont az az előnye egy összetettebb élőlénynek, hogy a sok egymással párhuzamosan folyó reakciót el lehet különíteni. És itt az oxidázoknak egy helyen, lehetőleg egymáshoz közel kéne működniük. Ehhez egyrészt úgy kellett a fehérjék végét módosítani, hogy mindegyik az endoplazmatikus retikulumba (imádjuk az ilyen kimondhatatlan szavakat) ágyazódjon, másrészt egymáshoz közel legyenek. Ez utóbbihoz egy újabb fehérjére volt szükség (membrán szteroid-kötő fehérje, MSBP), ami az oxidázok számára állványként szolgál és így egy helyen lesznek. Ez a kitermelést is növeli.


Cukrokkal a vízoldahatóságért


A β-armirin egy hidrofób molekula, azaz vízben nem igazán oldódik. A vízoldékonyság eléréséhez cukrokat kell aggatni rá (kék és zöld részek a molekulán). Viszont ezen cukrokból csak a D-galaktóz megfelelő formája található meg az élesztőben, tehát másik 6 cukorféleség előállítását kell megoldani az élesztőben alapból nem létező enzimekkel. És persze a cukrokat a megfelelő helyre kell aggatni a molekulán. Ezen funkciókat zömében a szappankéregfa enzimeivel oldották meg, de egyes esetekben Arabidopsis thaliana (lúdfű) enzimeket alkalmaztak. Az lúdfű egy modellorganizmus, azt is mondhatnánk, hogy genetikai és biokémiai értelemben A NÖVÉNY, amiről a legtöbbet tudunk.



Még egy kis díszítés és készen vagyunk


A molekula legvégén levő arabinóz előállítása a szappankéregfában a Golgi apparátusban (egy másik sejtszervecske) történik. De élesztőben ehhez mozgatni kéne a molekulát a Golgiba (a fa kérgében levő sejtekben is, de ott erre megvannak a megfelelő fehérjék), így inkább Arabidopsis thaliana (lúdfű) enzimét használták, ami nem kötött sejtszervecskéhez. Ezzel kész a QS-21 molekula.


Végül 38 enzimet kellett bepakolni, amely 6 fajból jött. Nem lehetett mindent a növényből átrakni


EnzimFajBioszintézis
β-amyrin synthaseSaponaria vaccariaTerpén
NADPH-cytochrome P450 reductase Arabidopsis thaliana
C28 oxidase (CYP716A224)Quillaja saponaria
C23 oxidase (CYP714E52)Quillaja saponaria
cytochrome b5 reductaseQuillaja saponaria
C16 oxidase (CYP716A297)Quillaja saponaria
Membrane steroid binding protein Saponaria vaccariaCukrok előállítása és felrakása (glikoziláció)
UDP-glucose dehydrogenaseArabidopsis thaliana
C3-UDP-glucuronic acid transferaseQuillaja saponaria
C3-UDP-galactose transferase (UGT73CU3)Quillaja saponaria
UDP-xylose synthase 3Arabidopsis thaliana
C3-UDP-xylose transferase (UGT73CX1)Quillaja saponaria
C3-UDP-rhamnose transferase (UGT73CX2)Quillaja saponaria
UDP-glucose 4,6 dehydrataseSaponaria vaccaria
Short chain dehydrogenase/reductaseQuillaja saponaria
Trifunctional UDP-glucose 4,6-dehydratase/UDP-4 keto-6-deoxy-D-glucose 3,5-epimerase/UDP-4 keto-L-rhamnose reductase 2 Arabidopsis thaliana
C28-UDP-rhamnose transferase (UGT91AR1)Quillaja saponaria
C28-UDP-xylose transferase-3 (UGT91AQ1)Quillaja saponaria
C28-UDP-xylose transferase-4 (UGT73CY3)Quillaja saponaria
UDP-D-apiose/UDP-D xylose synthase 1Arabidopsis thaliana
C28-UDP-xylose transferase-4 (UGT73CY2)Quillaja saponaria
Short-chain fatty acid CoA ligase Quillaja saponariaAcil rész
Chalcone-synthase like enzymesQuillaja saponaria
Keto reductasesQuillaja saponaria
Acyl transferase 1Quillaja saponaria
Acyl transferase 2Quillaja saponaria
Bifunctional UDP-D glucose/UDP-D-galactose 4-epimerase 1Arabidopsis thaliana
Keto reductasesQuillaja saponaria
Reversibly glycosylated polypeptide 1 Arabidopsis thaliana
UDP-arabinofuranose transferase (UGT73CZ2)Quillaja saponaria
4’-Phospho-pantetheinyl transferaseAspergillus nidulans
Lovastatin biosynthesis cluster protein F Aspergillus terreus
Thioesterase domain from 6-Deoxy erythronolide Synthase Saccharopolyspora erythraea

Ez az eredmény még inkább amolyan „proof of concept” azaz megmutatja, hogy az élesztővel való termelés lehetséges. A kitermelés 0.0012% a sejt szárazanyagtartalmára vetítve. A fánál ez magasabb (0.0032%) viszont az élesztő ezt napok alatt hozza. Azaz a termelés sokkal gyorsabb (körülbelül ezerszer).


A kinyerésre és tisztításra még nincs fejlesztett eljárás, de az már egy újabb biotechnológiai kérdés.


A biotechnológiát van, amikor van értelme alkalmazni és van, amikor nincs. Ebben az esetben van. Mert sok növényt kell elpusztítani, hogy egy apró részét a növénynek használjuk. Nem úgy a mesterséges húsnál, aminek nincs értelme. A disznó, marha, kecske és juh nevű ősi találmányok nagyon jól tudják a növényi táplálékot hússá alakítani és végül az egész élőlény fel tudjuk használni.


Hivatkozott irodalom


Liu, Y., Zhao, X., Gan, F. et al. Complete biosynthesis of QS-21 in engineered yeast. Nature 629, 937–944 (2024). https://doi.org/10.1038/s41586-024-07345-9

2024. április 28., vasárnap

A hugicák kevésbé adakozóak

Van-e különbség egy nővér és húg között, amennyiben azt kell eldönteniük, hogy milyen osztását választanák pénznek egymás között. Ennek nézett utána egy francia kutatócsoport.


56 lány testvérpárt vontak a kutatásba, akik huszonévesek voltak és a köztük levő korkülönbség 1–6 év között volt. Minden személy kétszer öt döntést hoz – egymástól függetlenül, egymás által nem megfigyelve – pénzosztásról maga és egy másik személy között. Az egyik öt döntésben a másik személy a lánytestvére, míg a másik öt döntésben egy idegen személy. Végül minden testvérpár egyikét véletlenszerűen kiválasztják és az egyik döntésének megfelelő pénzösszeget (100 kísérleti pénz 5 eurónak felel meg) megkapják mindketten.


A döntési helyzetek direkt úgy voltak kialakítva, hogy – az egyik kivételével – mind okozzon dilemmát. Az egyik lehetőség az volt, hogy mindketten 100-100 kísérleti pénzt kapnak, ami így 20-20 eurónak felel meg. A másik lehetőség összesen 300 kísérleti pénzt (tehát többet, mint az egyenlő választás), de az eloszlása változott. Az egyenlő osztást így nevezték, míg az egyenlőtlen elosztást hatékonynak, mert összességében több pénz kerül kiosztásra (60 euró). Az alábbi ábrán láthatóak a lehetséges elosztások.



A középső (kontroll) választás annyit tesztel, hogy értik-e a résztvevők a szituációt. A 150/150 elosztás mindenkinek jobb, mint a 100/100 (ennek ellenére nem választják ezt 100%-osan). A többi esetben viszont vagy a döntő vagy a másik személy jobban jár. A nagylelkű esetben a másik személy jár jobban. A „jobban jár” itt kettős, egyrészt többet kap, mint a döntő személy, másrészt a döntő így kevesebbet kap, mintha az egyenlő osztást választaná. A mohó esetben pedig fordítva van, azaz a döntő érhet el több bevételt az egyenlő osztáshoz képest, míg a másik személy mindenképpen kevesebbet kap.


Nem meglepő módon az emberek a testvérükkel szemben inkább választották a nagylelkű opciót, mint egy idegennel szemben. És inkább voltak mohók idegennel, mint a testvérükkel. Ez utóbbiért főleg a hugicák felelősek, akik inkább választották a hatékony (és mohó) opciót idegenekkel, mint a testvérükkel szemben. A nővérek nagyjából azonos mértékben választották a hatékony lehetőséget a mohó elosztásnál, függetlenül, hogy kivel szemben döntöttek.


A nővérek viszont sokkal nagylelkűbbek voltak a testvérükkel szemben, mint azok viszont.



Az egyes személyek viselkedését a választásaik alapján kategóriákba lehet sorolni. Három ebből egyértelmű: az egyenlőségre törekvő mindig az egyenlő osztást fogja választani. Bár így a nyereség várható értéke kisebb, mint a hatékonyabb elosztások választásánál, a konkrét kifizetésnél senki nem fog nagyon rosszul járni (nagy jól sem). Az emberek 40–50%-a ebbe a kategóriába sorolható.


Az emberek alapvetően egyenlőségre törekvőek!


Az altruisták mindig azt választották, ami a másik számára a nagyobb bevételt nyújtja. Azaz a nagylelkű osztásoknál a hatékonyt és a mohó osztásoknál az egyenlőt. A nővérek inkább voltak altruisták. A húgok inkább voltak egyenlőségre törekvőek, de itt alapvetően nem annyira az egyenlőségről van szó, hanem kevesebben választották az altruista viselkedést a nővérükkel szemben.


Az önző viselkedést, azaz amikor minden esetben a maguk számára előnyös kimenetelt választja valaki, az idegenekkel szemben alkalmazták a kísérletben részt vevők. De itt is csak a személyek 35–40%-a, legalább ennyien az idegenekkel szemben is az egyenlő osztást választják.


A hatékony viselkedés mindig a hatékony opciót választja függetlenül attól, hogy az neki jó vagy sem. A viszonzó (lehet, hogy itt nem a legjobb a névválasztás) a hatékony elosztást választja, kivéve ha az valakinek 0 pénzt eredményezne, mert ekkor az egyenlő osztást választják. Ebből amúgy nem volt sok.



A tanulmány eredményei között van meglepőbb és olyan is, amit beleillik abba, amit a világról a kutatók gondolnak. Az nem lep meg senkit, szerintem a nem-kutatók között sem, hogy az emberek inkább a rokonaikkal önzetlenek, mintsem idegenekkel szemben. Az talán meglepőbb, de a kutatók egy jó ideje ezt is ismerik, hogy az ember alapvetően együttműködő és egyenlőségre törekvő lény. tehát sokan adnának másoknak is, még akkor is, ha ezzel nekik káruk származik, illetve törekednek egyenlő osztásra, akkor is, ha lenne maguk számára előnyösebb lehetőség.


A kutatás ezt azzal egészíti ki, hogy a születési sorrendnek van hatása a viselkedésünkre. Például, hogy az idősebb testvér inkább védelmezi, segíti a kisebbet, mint viszont.


Hivatkozott irodalom


Lespiau, F., Hopfensitz, A., Kaminski, G. (2021) Keeping it for yourself or your sister? Experimental evidence on birth order effects on resource distribution between kin and non-kin. Journal of Economic Psychology, 82:102335.


2024. március 25., hétfő

A női-férfi fizetési különbségről - hogyan tovább?

Claudia Goldin 2023-ban közgazdasági Nobel emlékdíjat kapott a nők és a férfiak fizetése közötti különbség okainak feltárásáért. Egy 2014-es tanulmányában az utolsó lépésként a kereseti rés bezárásában a különlegesen hosszú munkanapokat és a családdal össze nem egyeztethető munkaidőt megkövetelő munkák normalizálását ajánlja.



Mielőtt ezt részletesen kifejtem, azért menjünk végig azon, hogy miért is keresnek kevesebbet a nők a férfiaknál. Az első kötelességünk, hogy kijelentsük a férfiak általában többet keresnek, mint a nők. Ez nagyjából mindenhol igaz a világon, talán Luxemburg a kivétel, ahol nagyon picit, de a nők keresnek többet.


Ezek az adatok mind teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vagy 1 munkaórára vetítve vannak megadva. Ezzel rögtön az első fontos különbség nem annyira a fizetésben, hanem a fizetett munkaórákban van a két nem között. Magyarországon amúgy nem túlságosan jellemző a részmunkaidő, a KSH adatai alapján, 2023-ban a foglalkoztatott férfiak körében 2,4%, míg a nők körében 5,9% (KSH). Amerikában sokkal jellemzőbb, hogy a nők otthon maradnak azt követően, hogy megházasodnak vagy megszületik az első gyermekük. Tehát, ha pontosan ugyanannyit keresne mindenki szakmától, tapasztalattól, nemtől függetlenük, de a kevesebb ledolgozott munkaóra egyenesen arányosan kevesebb fizetést jelentene, akkor a nők fizetése átlagosan kevesebb lenne a férfikénál. Az részben szociológia és részben – ki merem mondani – biológiai kérdés, hogy miért általánosabb, hogy a nők maradnak otthon a kisgyerekkel, esetleg vállalnak részmunkaidőt, amíg a gyerekek aprók. Egy emlősnél, mint a Homo sapiens, nem igazán lehet a férfiakra bízni a csecsemők gondozását. Szoptatni kell őket, amire egy férfi képtelen. A nők agya továbbá inkább van a gyerekgondozásra huzalozva, bár mind fizikailag, mind mentálisan egy férfi is képes teljesen ellátni egy tejről elválasztott gyermeket.


A nők átlagban kevesebb munkaórát dolgoznak, így átlagban kevesebbet keresnek


Az átlag természetesen mindig csalóka dolog. Nem jelenti, hogy minden férfi többet dolgozik és így többet keres minden nőnél. Sőt az a meglepő kijelentés is meg lehet tenni, hogy az építőiparban és a szállítmányozásban a nők többet keresnek, mint a férfiak (KSH). Ha női munkát emlegetünk, akkor nem az építőipar vagy a szállítmányozás fog eszünkbe jutni. Az építőiparról eszünkbe jutnak a segédmunkások tömegei és a szakik, akik ezen embereket irányítják. Azt csak sejtjük, hogy valahol van bérszámfejtés, könyvelés, jogi osztály, marketing, stb. Míg az első kategóriában nem igazán találunk nőket, az utóbbiban igen. Azaz a szektor átlagfizetésénél a segédmunkás férfiak fizetése áll szembe a szellemi foglalkoztatottságú hölgyekével. Így jöhet ki az, hogy ezen, alapvetően férfiak által dominált szektorokban a nők – átlagosan – többet keresnek, mint a férfiak.


Többletkereset forrása a magasabb iskolázottság


Lehet, hogy egy tanár vagy egy egyetemi oktató nem érzékeli, hogy az egyetemi évek kifizetődőek, de nemzetgazdasági átlagban nagyon is ez a jellemző. 2022-es KSH adat alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében a bruttó havi átlagkereset fizikai munka esetében 377.062 Ft, míg szellemi munka esetében 652.429 Ft. Megérni tanulni!


A nők és férfiak fizetéskülönbségének a 20. század második felében tapasztalt csökkenése mögötti egyik ok, hogy az iskolázottság közötti különbség eltűnt (sőt, sokkal több diplomás nő van, mint férfi) (KSH). Ez óriási változás ahhoz képest, hogy egyetemi diplomát a XIX. század legvégétől szerezhettek először itthon nők (bár akkor a férfi lakosságnak is nagyon csekély részben volt diplomája).


A munkából való kiesés lassítja az előmenetelt


A nők viszont a gyermekvállalás okán inkább kiesnek hosszabb-rövidebb időre a munkából. Így kevesebb tapasztalatuk lesz, mint a munkából ki nem eső férfiaknak. Ez mind a munkaévekkel növekvő fizetésben, mind az előléptetés valószínűségében megmutatkozik. Tegyük fel, hogy az előléptetésnél csak a tapasztalat számít és az illető neme nem. Átlagosan így kevesebb nőt találnánk magasabb pozícióban. Ez is hozzájárul a nemek közötti fizetéskülönbséghez.


Az azonos tapasztalattal rendelkező férfiak és nők előmeneteli lehetőségei nem azonosak. Inkább férfiakat fognak előléptetni. E mögött lehet az is, hogy félő, hogy a nő megint elmegy szülni vagy egyéb szülői tevékenysége elvonja a figyelmét a munkáról. Bizonyos kor felett ennek az esélye azért meredeken csökken és az aktív évek (18–65) majdnem felében (diplomásoknál akár több mint felében, hiszen nem 18 évesen kerülnek a munkaerő piacra) nem valószínű, hogy újabb gyereke születne egy nőnek. Viszont a nők és a férfiak érdekérvényesítő képessége más.


A férfiak kompetitívebbek és merészebbek

Nem vagyunk egyformák. A különbségek egy része kulturális, de sokkal nagyobb része egyszerűen abból fakad, hogy mégiscsak más a szerepe a két nemnek. Nagyon ajánlom olvasni Frans de Waal „Mások” című könyvét. Amely különbségek a csimpánzoknál és a bonobóknál is ugyanúgy megvannak, mint bennünk, azokra nehéz azt mondani, hogy valami ideológiai irányzat termékei és nem pár évmillió evolúciójának. A nők kevesebb rizikót vállalnak. Ez megmutatkozhat szakmaválasztásban vagy szakmán belül különböző munkák elvállalásában vagy el nem vállalásában.


A férfiak kompetitívebbek. Ez alapvetően nem jó nekünk, de ez van. Kívülről viszont ez úgy mutatkozik meg, hogy a férfiak magabiztosabbnak tűnnek. Ettől nem leszünk jobb szakemberek (ami szinte sohasem a kompetícióról szól), de jobbnak tűnhetünk. Ez már ott megmutatkozik, hogy átlagosan magasabb bért kér egy férfi, mint egy nő a bértárgyalás alkalmával. A nők ráadásul ritkábban kérnek béremelést és általánosságban rosszabbak a fizetéstárgyalásban, mint a férfiak (Biasi és Sarsons, 2021).


A fizetések átláthatósága sokat segít


A nők nem lesznek – átlagosan – kompetitívebbek. A bértárgyalás esetében viszont van mechanizmus, hogy javítsuk a tárgyalási agresszivitásból vagy annak hiányából adódó különbségeket. Ez pedig a fizetések átláthatóvá tétele. Ha lehet tudni, hogy egy adott munkakörben mennyit kapnak egy adott cégnél, akkor a bértárgyaláson senki nem fog ez alá licitálni. Míg ha nem tudja, hogy mennyit lehet kérni, akkor ez előfordulhat. A fizetések átláthatóvá tétele segíti az egyenlőséget (Lyons és Zhang, 2023; Obloj és Zenger, 2022). Nem a nők tárgyalóképességét javítja, hanem a cégek egyszerűen nem vállalják tovább fel, hogy azonos munkáért kevesebbet adnak egy nőnek (amit amúgy a törvények tiltanak).


Az egyetemi oktató-kutatók körében – az USA-ban – 2010-ben 7,7% volt a nemek közötti bérkülönbség, amit nem magyaráz a szakterület vagy a produktivitásban levő eltérés. Ez 2017-re 2,6%-ra csökkent. Ez még mindig nem egyenlőség, de közelebb van hozzá (Obloj és Zenger, 2022). A csökkenés egyik hajtóereje a fizetések átláthatóbbá tétele. Ez mind a nemek közötti, mint a nemtől és rangtól független egyenlőtlenségek csökkenését hozta.


A nemek közötti fizetési rés bezárásához nagyban hozzájárulna, ha a cégek nem premizálnák azokat, akik sok órát dolgoznak vagy családdal összeegyeztethetlen időszakban dolgoznak


Az az alap érzésünk, hogy a munkával töltött idő és a fizetés lineárisan változik. Azaz a többet dolgozók arányosan több fizetést kapnak. Ez azonban nincs minden területen így. Ennek feltétele ugyanis, hogy jól lehessen a munkát időben skálázni. Egy boltban úgy érezzük ez így van. A vásárló szempontjából mindegy, hogy éppen ki szolgálja ki. Egy négy-, hat- vagy nyolcórás munkarend is hasonlóan megoldható. Egyes területeken viszont az emberek és a munkafolyamatok nem felcserélhetőek. Például ott, ahol az ügyfelekkel személyesen foglalkozik egy-egy munkavállaló és ez a foglalkozás eléggé bizalmi vagy egy adott ügymenet ismeretét feltételezi, hogy ne lehessen váltani. Jogi és üzleti területeken találkozunk főleg ilyennel.


Ezen munkáknál – legalábbis az USA-ban – a munkaidővel a lineárisnál jobban nő a fizetés. Tehát 8 óra helyett napi 14-et dolgozni nem 50%-al, hanem ennél többel magasabb fizetés várható. Valamint ezen szektorokra jellemző még, hogy az ügyfelekkel nem a családbarát 8–16 (kint inkább 9–17) időszakban, hanem sokszor ezen kívül kell foglalkozni. Az ilyen munkákat inkább vállalják el férfiak és így aratják le az ezzel járó (sokkal) magasabb fizetéseket.


Itt azért jegyezzük meg, hogy az átlag fizetéskülönbségben inkább meglátszik az MBA-val vagy jogi diplomával rendelkezők fizetése. A műszakban dolgozók között több a férfi a gyárakban, ahol hosszabb műszakokban dolgoznak, többször van gyors váltás és jellemzőbb, hogy beosztásuk folyamatosan változik (Ferguson et al., 2023). Itthon is jellemző, hogy több férfi dolgozik műszakban (KSH1, KSH2)


A műszakos munkavégzés jellemzőbb a fizikai munka esetében, mint a szellemi munkánál. A fizikai munka viszont jól skálázható, a munkások cserélhetőek, így az extrán premizált túlóra nem jellemző. És ez határozza meg, hogy az üzleti és jogi szférában még mindig jelentős a nők és férfiak közötti, átlagos fizetéskülönbség.



A 45 évnél fiatalabb, teljes munkaidőben foglalkoztatott, 95 legjobban fizető (férfiaknak) munkakör esetén a fizetéskülönbség. Az X tengely a férfiak fizetésének természetes logaritmusát ábrázolja (éves érték, dollárban). Az Y tengelyen ehhez képest a nők fizetése (negatív értékek, ha az kisebb a férfiakénál). A kék rombusz egészségügy, piros négyzet üzlet/pénzügy, a zöld háromszög technológia, a testszín háromszög tudomány és a szürke négyzet egyéb terület.


Érdekes, hogy technológia (beleértve a mérnöktudományokat) és a tudományos területeken a fizetéskülönbség kicsi, egyes esetekben a fiatalok körében még a nők felé is billen a mérleg. A legnagyobb különbség az üzleti/pénzügyi szektorban tapasztalható.


Egy szektort még emeljünk ki, mint a nemek közötti egyenlőtlenség „élharcosát”: a szórakoztatóipart. Amikor nagyon kirívó fizetéskülönbségekkel szeretnék sokkolni a közvéleményt, akkor bizony a színészek, előadóművészek fizetését szokták elővenni, ahol a legmagasabb ez a különbség (itthon is, másutt is).


Összefoglalva a nemek közötti nemzetgazdasági szinten mutatkozó fizetéskülönbség oka a különböző munkaidő (férfiak átlagosan többet dolgoznak), a különböző oktatás (a nők képzettebbek, tehát ez csökkenti a különbséget), a különböző munkatapasztalat (nők inkább esnek ki a munka világából, így átlagosan kevesebb munkatapasztalatuk lesz), a különböző tárgyalóképesség és a különböző szektorokban adott fizetések. Amennyiben mindezeket figyelembe véve még mindig találunk különbséget a férfiak és a nők fizetésében (és sajnos bizonyos esetekben még találunk), akkor az már tényleg csak a nemi megkülönböztetés számlájára írható. Ezt meg kell szüntetni!


Claudia Goldin nem boncolja, hogy a szektorok között miért van fizetéskülönbség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemek megoszlása a szektorok között nem azonos (sem pedig a szektoron belüli munkakörökben, ezért lehetett az építőiparban átlagosan több a nők fizetése a férfiaknál), akkor a nemzetgazdasági átlag fizetéskülönbségbe ez is bőven benne van. Én személy szerint nem hiszem, hogy jelentősen más fizetés (vagy akárcsak más fizetés) jár bárkinek ugyanannyi idő munkáért. Tudom ezzel eléggé kisebbségben vagyok. Azért gondoljuk végig, hogy ha azonosak a fizetések, akkor onnantól mindenki a belső késztetései és nem a lehetséges fizetés alapján választana szakmát, nem akarna mindenki főnök lenni, az is, aki erre amúgy alkalmatlan (mondjuk én nem lennék jó főnök), és nem mellesleg a nemek közötti fizetéskülönbség is eltűnne. De ez a problémakör egy másik bejegyzés témája lesz.


Hivatkozott irodalom

2024. február 4., vasárnap

Az óriás emberszabású, Gigantopithecus blacki, kihalása

A valaha élt legnagyobb emberszabású ismereteink szerint a Gigantopithecus blacki. Leleteit 2 millió évvel ezelőttől 330 ezer évvel ezelőttig találjuk. A leletek négy álkapocsra és kb. 2000 fogra korlátozódnak. Nincs lelet a koponyán kívüli részeiről. Tehát méreteit ezek alapján becsülték. A becslés alapján három méter magas és 200–300 kg nehezek voltak. Ezzel az óriási lénnyel emberelődök találkozhattak: mind térben, mint időben átfed az elterjedésük Ázsia dél-keleti részén. Az óriás emberszabású kihalásához klímaváltozás vezethetett. Az addig összefüggő erdőt foltosabb erdőrészleteket és pusztát tartalmazó élőhely váltotta fel. Valószínűleg ezt a környezet már nem volt megfelelő az G. blacki-nek, ami a kihalásához vezetett. A kihalás valamikor a 295–215 ezer évvel ezelőtti időszakban történt.



A tanulmányban új leleteket is elemeztek és régiek újrakalibrálva állították fel a kutatók az időbeli eloszlását a G. blacki-nek. Ezt vetették össze a paleoklíma becslésekkel, ami lehetővé teszi az adott terület vegetációjának is a becslését. Ehhez kapcsolódik a pollenelemzés, ami tovább erősíti, hogy mennyire erdős, nyílt erdős vagy inkább gyepeket találunk.


Az elmúlt 1,8 millió év vegetációjának és benne a G. blacki-nak az egyedszáma.

Hivatkozott irodalom

Zhang, Y., Westaway, K. E., Haberle, S., Lubeek, J. K., Bailey, M., Ciochon, R., Morley, M. W., Roberts, P., Zhao, J.-x., Duval, M., Dosseto, A., Pan, Y., Rule, S., Liao, W., Gully, G. A., Lucas, M., Mo, J., Yang, L., Cai, Y., Wang, W., Joannes-Boyau, R., 2024. The demise of the giant ape Gigantopithecus blacki. Nature 625, 535–539, doi:10.1038/s41586-023-06900-0.

2024. január 31., szerda

Miért lesz kevésbé hatékony zebravadász az oroszlán, ha megjelenik egy invazív hangyafaj?

Természetvédelem kapcsán emlegetni szoktuk azt a metaforát, hogy egy nagy hajóban vagyunk, amiből részeket dobálunk ki (élőhelyeket, fajokat vesztünk) és nem tudjuk meddig tehetjük ezt és mikor fog az egész összeomlani. Nem vagyunk túl jók az összetett rendszerekben való gondolkodásban. Értjük, hogy ha a banán egyes fajtái kipusztulnak, akkor kevesebb féle ételt lehet belőle készíteni, és ha csökken a kakaóbab termés, akkor gond lesz a csokiutánpótlásunkkal. De mi van, amikor a hatás sok indirekt hatáson keresztül érvényesül? Avagy miért lesz kevésbé hatékony zebravadász az oroszlán, ha megjelenik egy invazív hangyafaj?


A mutualista, azaz fajok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok rendkívül fontosak egy élőhely szempontjából. Megkockáztatom, hogy fontosabbak, mint a kompetitív vagy zsákmány/ragadozó kapcsolatok. Az egyik ilyen kapcsolat a fás szavanna egyik jellemző fásszárúja, a fütyülő tövis (Vachellia drepanolobium) és mutualista szívhangyafaja (Crematogaster sp.) között van. A fütyülő tövis majdnem monokultúrában nő, élőhelyén általánosan legalább 70%-át alkotja a fásszárú fajoknak, de egyes helyeken a 98%–99%-át is. Elterjedésének egyik oka pont a mutualista hangyafaj, amely megvédi a növényevőktől. A hangyák nektárt és lakhatást kapnak a védelemért. A védelem igen hatékony, az elefántokat is elriasztja a sok tízezer hangya, ami egy-egy fán lehet és belemászhatnak az ormányukba, összecsípkodva őket (Goheen & Palmer, 2010). A védelem nélkül az elefántok lelegelnék a fákat és egy sokkal nyíltabb, inkább füves szavanna jellegű terület maradna utánuk. Egy élőhely kinézete ennyire apró dolgokon múlhat!


Itt jön a képbe az igen invazív nagyfejű hangya (Pheidole megacephala). Egy Indiai óceáni szigetről hurcolhatták be és elpusztítja a szívhangyákat, egyre nagyobb területeket elfoglalva Afrikában. A szívhangyák kipusztulását követően nincs ami védje a fütyülő tövist, és így azt az elefántok elfogyasztják. Az élőhely sokkal nyíltabbá válik.


A. Eredeti állapot. B. a mutualista eltűnésével nyíltabbá váló élőhely.

Oroszlánokról és zebrákról még nem volt szó! A nyíltabb élőhely jobb és rosszabb is lehet a ragadozóknak (és fordítva). A nyílt élőhelyen a préda is jobban észrevehető, de a ragadozó is. Kenyának a kutatásban (Kamaru et al., 2024) vizsgált területén az oroszlánok legfontosabb zsákmánya a zebra. A zebrákat lesből támadva próbálják elkapni. Az oroszlánok megfigyelésével megmutatható, hogy a nyíltabb területeken kevésbé sikeresek a zebrák elejtésében. Tehát a nyílt szavanna a zebráknak jobb, az oroszlánoknak nem olyan jó.


A területen a megfigyelés 13 éve alatt az oroszlánok létszáma nem változott, mindig olyan 50 körüli egyed élt ott. Tehát valahogy kompenzálták, hogy kevésbé képesek elkapni a zebrákat. A kafferbivaly (Syncerus caffer) fogyasztása viszont nőtt, azaz részben prédát cseréltek az oroszlánok. Ez is egy klasszikus ökológiai elmélet: a ragadozók azt eszik, amiből sok van és relatíve könnyen elkapható. Ha egyik zsákmányuk egyedszáma csökken vagy más okból kevésbé elérhető, akkor áttérnek egy másik prédára.



Ritka az a példa, ahol ennyire szépen megmutatható, hogy az indirekt hatások mennyire fontosak és befolyásolhatják olyan élőlények viselkedését, amelyekkel közvetlen kapcsolat nincs. A hangyák és az oroszlánok végül is nincsenek kapcsolatban. Mégis egy hangya jelenlététől függ, hogy az oroszlánok sikeresen vagy sem vadásszák a zebrákat. A szívhangya védi a fütyülő tövis az elefántoktól, így az sűrűbb vegetációt hozhat létre, amiben az oroszlán el tud bújni és lesből elkapja a zebrát. Az invazív nagyfejű hangya kiszorítja a szívhangyát, az nem védi a fütyülő tövist, az elefántok így ritkítják azt, nyíltabb élőhelyet eredményezve. A nyíltabb területen a zebrákat kevésbé sikeresen vadássza le az oroszlán. Így kénytelen több kafferbivalyt enni.


A tanulság? Nem tudjuk előre, hogy egy adott invazív faj terjedése vagy egy faj kihalása milyen messzegyűrűző következményekkel jár. Még a táplálék vagy kompetíciós hálózatok elemzése sem jelzi, hogy gond lehet, mert itt az élőhelyszerkezet megváltozása okozza a változást.


Hivatkozott irodalom


2024. január 19., péntek

Mik a nyelv evolúciós változásainak mozgatórugói?

Bevallom van az, hogy egy cikk nagyon érdekes a címe és az összefoglalója alapján, aztán végül egy nagy csalódás az egész. Most is belefutottam egy ilyenbe (Li et al., 2024).


A nyelv egy evolúciós rendszer



A nyelv kialakulása egy nagy evolúciós átmenet. Kialakul egy új replikátor, amit Richard Dawkins mémnek hív (nem összekeverendő a fura képekkel, amelyek szintén mémek, de a fogalom ennél tágabb). Fogalmak, jelentések, akár teljes nyelvtani szerkezetek változnak az évszázadok során. Ezért hat régiesen akár már Jókai is, pedig nem túl sok generáció telt el azóta. A magyar nyelv is folyamatosan változik. Mindenkinek ajánlom Nádasdy Ádámtól a „Milyen nyelv a magyar?” című könyvét. Olyan meglepő dolgokat olvashatunk, mint hogy névelő nem mindig volt a magyarban (a finnben most sincs tudtommal), vagy, hogy az igeidők és kifejezéseik folyamatosan változnak. És megérthetjük, hogy miért „rontják” el oly sokan a -ba/-ban (-be/-ben) ragokat: mert nem olyan régóta van külön -ban rag és korábban mindkét esetben a -ba/-be rag volt használatos. Ahogy bizonyos helyeken ma is. A nyelv az egy „élő”, változó (evolválódó) dolog.


Megtanítjuk a biológusoknak, hogy evolúcióhoz öröklődés, szaporodás és változatosság kell. A szaporodás amikor valakinek megtanítjuk a nyelvet. Van, hogy ez kötődik a biológiai szaporodáshoz, van, hogy valaki idegen nyelvként tanulja meg ékes anyanyelvünket. Az öröklődés is tetten érhető, mert úgy fogjunk beszélni a nyelvet, ahogy az, aki megtanított. Később finomíthatunk magunk, de például pont ezért van tájszólás vagy régiónként eltérő megnevezés egyes dolgokra. És macokként ismerem a krumplilángosként vagy tócsniként is ismert ételt. A Mátra környékén ez a neve. Máshol meg más a neve.


És van természetesen változatosság is a nyelvben. A rokonértelmű szavak például változatosságot adnak, de elképzelhető, hogy valamelyik változat majd egyszer fixálódik, azaz egyeduralkodó lesz. A változások, például két forma használatának gyakorisága egy evolúciós folyamat (vö. öröklődő tulajdonságok gyakoriságának változása időben). Például észre lehet venni, hogy a hagyományos „Jó napot kívánok!” helyett egyre gyakoribb a „Szép napot kívánok!” (vagy persze egyszerűbben jó napot és szép napot).


Hogyan vizsgálható a szóhasználat?


Az egyik kísérletben egy történetet kell saját szavakkal továbbadni. Ahogy az emberek továbbadják a történetet, az alkalmazott szavak változhatnak. Azt figyelik, hogy mely szavak maradnak meg (azaz minden továbbadó használja őket) és melyek vesznek el, cserélődnek le más szavakra. A másik kísérletben az elmúlt 200 év szövegeit elemzik. Az egyre több digitalizált szöveg lehetővé teszi a nyelv változásának (sőt a hangulatok változásának) követését az alkalmazott szavak és nyelvtani formák gyakorisága alapján.


Mik a nyelv evolúciós változásainak mozgatórugói?


  • Azok a szavak inkább megmaradnak, amelyeket fiatalabban tanultunk meg.
  • A konkrétabb jelentésű szavak inkább megmaradnak (Konkrét például egy tárgy, mint a kő vagy egy állat, mint a madár neve. Kevéssé konkrétat az absztrakt fogalmak, mint az igazság, hit, szeretet.)
  • Az izgató szavak inkább megmaradnak (bár a szex is az izgató szavakhoz tartozik, de mondjuk a kígyó is. A talajrög vagy az alvás, pedig a nyugtató szavakhoz.)
  • A főneveket és az igéket inkább megtartjuk
  • A hosszabb szavak kevésbé maradnak meg. A nyelv a könnyebb tanulhatóság, egyszerűsödés felé halad.

Egy szakcikknek is olvasmányosnak kéne lennie


De miért is rossz ez a cikk? Azért, mert egy megveszekedett példa sincs benne. Milyen egy izgató szó? Elő kellett bányásznom egy másik cikkből. Mely szavakat tanuljuk meg előbb és melyeket később. Értem, hogy a mama és baba korai, az antagonisztikus pleiotrópia pedig a legfeljebb a vizsgára megtanulandó kifejezések közé tartozik. De ha csak ezek között van különbség, akkor sokat nem állítottunk. És mi van a változásokkal? Mely szavak gyakorisága csökkent? Mely kevésbé konkrét szavak koptak ki és mely konkrétak gyakorisága nőtt? Nem tudjuk meg a cikkből. Értem, hogy tízezer különböző szót figyeltek, de ezért a 10 ezres táblázat és az egyetlen példa sem között még lehetett volna mit választani.


Egyedül a kiegészítő információkban van elásva két példa, az egyik nagyon közismert, a másikat én nem tudtam. A közismert a gay kifejezés jelentésének változása. A XX. század elején ez nagyjából boldog, vidám jelentéssel bírt, míg ma lényegében csak a homoszexuális jelentése létezik. A want szót viszont akar, szeretne (elérni, megszerezni) jelentéssel ismertem, pedig a régebbi jelentése a szegény, hiányt szenvedő. Ennyit legalább tanultam.


Egy másik cikkben (Snefjella et al., 2019) találtam, hogy a terrific eredeti jelentése alapvetően negatív, félelmetesen jelent. Most viszont inkább pozitív jelentése van jót, klaszt jelent. Szóval lehet példákat találni és alapvetően példákon keresztül értjük meg a körülöttünk levő világot.


Minden szakcikk is egy történet. Nem egyszerűen információ halmaza, hanem egy történet. Emberek vagyunk és történetek jobban megmaradnak a fejünkben (legalábbis az igéi és főnevei, a rövidebb szavai és az izgató kifejezések), mint egy adattábla. Tanács a cikket íróknak: gondold végig, hogy miért is kéne másnak végigolvasnia a cikkedet. Az kevés, hogy neked kedved volt megcsinálni az elemzést vagy kell még egy cikk a doktoridhoz. Mivel tudok többet meg a világról azáltal, hogy elolvasom a cikket. És kérlek vezess végig azon a cikken. Éjjel fogom olvasni, fáradtan, vagy félálomban a vonaton, sietve. Még is meg kell értenem. És ha érdekes, akkor a részleteket is figyelmesen el fogom olvasni.


Hivatkozott irodalom


2024. január 1., hétfő

A női kutatókat kevesebben idézik, de nem azért, amiért gondolnád

Sajnálatosan van a feminizmusnak olyan vadhajtása, ami szerintem inkább hátráltatja a nők társadalmi helyzetét, mintsem elősegíteni azt.


A női kutatók kevesebb hivatkozást kapnak cikkeikre, mint a férfi kutatók.


Ez nekik nem jó, mert a hivatkozások száma fontos indikátora (sajnos!!!) a tudományos teljesítménynek. Szórás van, ez a nagy átlag. A kérdés az, hogy miért van ez? Létezik az a narratíva, hogy a férfiak nem hajlandóak női kutatók munkáit idézni, hiszen azok mit is érthetnek a magas tudományhoz. Aktív kutatóként amikor ez felmerül mindig próbálom jelezni, hogy bennem fel sem merült még soha, hogy egy cikkben megnézzem, hogy a szerzők milyen neműek. Ráadásul mégis hogyan tenném ezt?


A nők aránya a tudomány minden szintjén egyre közelebb van a teljes populációban levő arányához. Az új doktori címmel rendelkezők esetében már többségben vannak a hölgyek (ami külön megérne elemzést, hogy miért)

A magyar szerzők esetében általában tudom a nevek nemét. Azért a Rózsa név meg tud zavarni, mert népmesékben bizony férfinévként szerepel. Egyes Európában általános női névnél is van némi sejtésen. Még ebben is bőven tapasztaltam hibát, amikor mondjuk konferenciák boldogan lobogtatták a női kvótát olyan nevével, aki férfi vagy éppen okozott pár perc pánikot, hogy egy PhD jelölt akkor most a neve alapján fiú vagy lány (kinézetre az és lehet, hogy nekünk nem tűnt nőiesnek a neve, de egy gyors kereséssel megállapítottuk, hogy országában ez egy teljesen elfogadott női név). A saját kultúránk eleve meghatározza, hogy milyen nemet rendelünk egy névhez: az Andrea egy női név számunkra, de eredete egy olasz férfinévre vezethető vissza (vö. Andrea Bocelli). És vannak olyan nevek, amelyek eleve unisex-ek, azaz fiúnak és lánynak is adhatóak. Gal Gadot eléggé nőnek néz ki (tudom már semmit nem jelent, hogy egy ország szépségkirálynője volt, de amikor megnyerte, akkor még „csak” nők nyerhettek ilyet), de Gal Fridman, Izrael első olimpiai bajnoka, férfi. Ashton Kutcher (Mila Kunis férje/élettársa 😉) férfi, de Ashton Locklear amerikai sportolónő.


Itt rögtön látszik, hogy az egyszeri hímsovinisztának, akinek annyi ideje van, hogy cikkeket az alapján idéz vagy nem idéz, hogy férfi vagy nő az első vagy utolsó szerző, nincs egyszerű dolga. Azaz nem egyértelmű első olvasatra egy név alapján, hogy az illetőnek mi a neme. A bemutatandó kutatást végzők is egy honlap a genderize.io segítségével állapították meg a nemet. Itt persze lesznek nevek, amelynél nem egyértelmű a nem, főleg egyes Kelet-Ázsiai névnél.


Tehát több magyarázat közül kell megtalálnunk melyiket támasztják alá az adatok:


  • A tudományterületeken más a férfiak és nők aránya, ha kevesebb nő van egy területen, akkor kevesebben tudják idézni őket akkor is, ha a nemtől független az idézés valószínűsége.
  • Egyes férfiak nem hajlandóak nőket idézni. Ebben az esetben a férfiak cikkeit a nemaránynak megfelelő mértékben idéznék, de a nők cikkeit kevésbé, mert egyes férfiak nem hajlandóak azokat idézni.
  • A férfiak cikkei jobbak, így mindenki azokat idézi. Tehát, mind a férfi, mind a női idézők között a nemaránynak megfelelőhöz képest túlreprezentáltak a férfiak cikkeire leadott idézetek.
  • A férfiak és a nők elkülönült szociális hálózattal rendelkeznek és jellemzőbb, hogy saját szociális hálózaton belül idézik egymást. Azaz a személyes ismeretség okán férfiak inkább idéznek férfiakat a nők meg nőket.

2002–2017 között az élettudományok terén megjelent tudományos közleményekre kapott hivatkozásokban elemezték, hogy az mennyi hivatkozást kapott férfi vagy nő által írt cikktől. Az első és az utolsó szerzőt nézték, általában az első szerző az, aki a legtöbb munkát fektette bele a tudományos kutatásba, míg az utolsó szerző a labor vezetője. Az eredményeket ez nem befolyásolja (pedig vannak cikkek, ahol az első szerző nő és az utolsó férfi és fordítva) és így pongyolán úgy fogalmazok, hogy a férfiak által írt cikk vagy a nők által írt cikk, ami első vagy utolsó szerzőséget jelent.


Fontos, hogy a nők aránya az egyes tudományterületeken más és más, így ha az adott cikk szerzőinek nemétől független az idézés, akkor is kaphatunk olyat, hogy egy adott cikket inkább férfiak vagy inkább nők idéznek. Sőt ez időben változhat, mert a nők aránya kisebb volt régebben a tudományban, mint most (ezért is választották ezt az időintervallumot és nem mondjuk a 80-as éveket). Az élettudományok különböző területein különböző a nők aránya, ami természetesen befolyásolja a lehetőségét is, hogy egy hölgy cikkét idézzék. Például optika területen 10,1% női utolsó szerzőt van, míg ápolástanban 66,7%. A férfiak dominálta top 10 terület a lazábban vett élettudományok területén az optika, sebészet, kardiológia, sztereokémia, AI, vegyészmérnökség, biofizika, radiológia, számítógépes biológia és kromatográfia. A top 10 nők által „uralt” tématerület az ápolástan, fejlődéspszichológia, gerontológia, orvosi oktatás, klinikai pszichológia, családorvoslástan, szülészet, demográfia, környezeti egészségtan és gyerekgyógyászat.


A férfiakat többen idézik. Önhivatkozásokat kitöröltem az ábráról (nem változtat a képen).

Amennyiben az idézéseket egyáltalán nem befolyásolja a szerzők neme, akkor az adott területnek megfelelő nemarányt kéne találnunk a hivatkozások között is. Nem ezt találjuk.


Egyáltalán nem igaz, hogy csak a férfiak idéznek inkább férfiakat, de fordítva nincs ilyen eltérés. Szóval a hímsoviniszta vád alól felmentettünk! (engem nem lep meg)


Amennyiben a férfiak által írt cikkek egyszerűen jobbak, akkor a hivatkozó tanulmány szerzőinek nemétől kéne függetlennek lenni a hivatkozásnak. Azaz a férfiak és a nők is többet hivatkoznák a férfiak cikkeit. De ez sem igaz.


A férfiak inkább férfiakat a nők inkább nőket idéznek. Ez a mintázat rajzolódik ki. Természetesen itt inkábbról van szó és nem kizárólagosságról. De amennyiben az idézetek egy részénél (egy cikken belül is) valamiért torzul a nemarány, akkor az már az egész mintát elviszi.


A nők inkább nőket hivatkoznak, a férfiak inkább férfiakat hivatkoznak.

Mindenfélére kontrolláltak, például a folyóiratok impaktfaktorára (eleve azt jelenti, hogy több hivatkozásuk lesz), az utolsó szerző cikkeinek számára és tapasztalatára (segít a több hivatkozásban), a cikkben levő hivatkozások számára (ha valaki sokakat hivatkozik, akkor többen fogják visszahivatkozni), a tudományterületre (orvosi cikkeket többen hivatkoznak, mint matematikát), stb. Mindezek mellett is megmarad, hogy a férfiak kicsit több férfiak által írt cikket hivatkoznak és a hölgyek inkább hölgyek által írtakat. Hangsúlyozhatom, hogy első és utolsó szerzőről van szó, a többi szerzők között levő hölgyek vagy urak számáról nincs szó, de megnézték, hogy akkor is ez jön ki, ha a teljes szerzőlistában levő arányokat vesszük alapul.


A hasonló hasonlót vonz elvet homofílának nevezzük (és nem a homofóbia ellentéte). Ezt tapasztaljuk a cikkek hivatkozásánál. A személyes ismertségekben van egy ilyen különbség. Több férfi kutatót ismerek, többel söröztem, beszélgettem konferencián reggelinél vagy mentünk el együtt vacsorázni. Ezek mind fontosak a tudományos életben, mert hát gyarló emberek végzik azt. Az ismerőseim munkáit inkább olvasom, tehát inkább be fognak kerülni a cikkeim hivatkozásába is. A férfiak és a nők szociális hálózatainak különállása egyre kevésbé jellemző. A fiatalabb kutatók körében egyre kevésbé mutatkozik meg. Ez jó! Azt jelenti, hogy nem tántorítja el a férfiakat a #metoo vadhajtásai attól, hogy női kutatókkal is együtt dolgozzanak, eszmét cseréljenek, egymás munkáját megismerjék. Szerencsére közvetlenül még nem találkoztam ezekkel a vadhajtásokkal, de azért van öncenzúra is, hogy előbb megyek oda egy fiatal sráchoz megkérdezni, hogy mivel foglalkozik, mint egy fiatal hölgyhöz. Ne érezze magát kellemetlenül. Pedig egy konferencián arra vagyunk kíváncsiak mi van a másik fejében.


Egyben a tanulmány rámutat, hogy teljesen kontraproduktívak az olyan kezdeményezések, hogy a konferencián legyen csak női szekció vagy „biztonságos hely” nőknek, ahol csak nők tartózkodhatnak. Minden, ami a férfi-nő elkülönülést erősíti, egyben erősíti, hogy egymás cikkeit kevéssé idézzük. És amíg a teljes tudományos közösségben kevesebb a nő (főleg, ha az idősebb korosztályokban), addig ez hátrányos a nőknek.


Azaz bátorítani kell mind a férfiakat, mind a nőket, hogy nemtől függetlenül működjenek együtt, cseréljék ki gondolataikat, beszélgessenek!

Hivatkozott irodalom

Zhou, S., Chai, S. és Freeman, R. B. 2024. Gender homophily: In-group citation preferences and the gender disadvantage. Research Policy 53(1): 104895