2014. december 27., szombat

Hazug bankárok és munka jótékony hatása

Ennek a bejegyzésnek azt a címet akartam adni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tudományos megalapozása. De hát ez egy tudományos blog, szóval csak módjával politizálok.

A bankárok a pénzvilágban kevéssé becsületesek, s nem is akarnak annak látszani

Van egy olyan közhiedelem, hogy a bankárok azok ugye csalárd egy népség. S ugye a népi bölcsesség azt is tartja, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Szóval akkor mennyire hazugak a bankárok? Kísérletezzünk rajtuk!
Megkértek egy jó adag bankárt, hogy végezzen el egy egyszerű kísérletet. Dobjon fel egy pénzérmét tízszer. Ahányszor a fej jön ki, annyiszor 20 dollárt fog kapni. Hogy legyen némi kompetitív éle is a kísérletnek, azt mondták a kísérlet alanyainak, hogy a pénzt csak akkor kapják meg, ha több fejet dobtak ki, mint ahányat egy véletlenszerűen kiválasztott másik személy dobott korábban. A kísérletet mindenki a számítógépe előtt végezte, senki nem figyelte meg őket. Pont ezért nagyon jó becsületteszt. Bár nem tudható meg, hogy az egyes személyek valósat vagy valótlant állítanak, de egy csoportról megállapítható, hogy a véletlenszerű eloszlásnak megfelelően jöttek ki a fejek vagy sem.
A kísérlet alanyait két részre osztották. Az egyik felében beindították a "bankos" gondolkodást mindenféle olyan kérdésekkel, hogy "mióta dolgozik ennél a banknál?" "Mi a beosztása a bankban?". A csoport másik fele semleges kérdéseket kapott, mint például "Hetente hány órát néz tévét?" Ez a fajta gondolkodás beállítás igen sikeres. A kísérletet követően szavakat kellet befejezni, amiből pár betű meg volt adva. A szavak befejezhetőek voltak úgy is, hogy bankos szavak jöjjenek ki, mint a bróker (broker), s úgy is, hogy semleges szavak jöjjenek ki, mint a dohányos (smoker). A bankos kérdések után inkább bankos szavakra egészítették ki a szavakat (36%-ban), míg a semleges kérdések után kevéssé (26%-ban).
Gondolom már mindenki azt várja, hogy az eredményt eláruljam (ami azért nem lesz meglelő a cím után). A bankárok, ha nem bankárként gondolkodtak, akkor nagy átlagban becsületesen mondták be a dobott fejek számát. Az elméletileg várt 50% fejhez képest 51% jött ki, ami statisztikailag nem különbözik az 50%-tól. Az emberekben azért van egy erős morális késztetés az igazmondásra. No de ha bakárként gondolkodtak a bankárok, akkor bizony egy kicsit kevéssé voltak igazmondóak. A fejek aránya 58%-ra szökött, s igen jelentősen megnőtt a "10 fejet dobtam" bemondások aránya. Szóval a kedves bankárok bankárként gondolkodva bizony kevéssé voltak becsületesek.
Mi lehet e mögött? Érdekes módon nem gondolták, hogy társaik inkább fognak nagyobb számokat mondani, tehát nem a versengés hajtotta őket. Viszont bankárként gondolkodva egyértelműen inkább gondolták úgy, hogy a materiális javak megszerzése javítja a társadalmi megítélését (s a hazugság társadalmi megítélést csökkentő hatása kevésbé fontos). Azaz materialistaként gondolkodnak (vö. "aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér").
A kísérletet nem bankosokkal megismételve közöttük nincs hatása a szakmájukban való gondolkodásnak. Így-is-úgy-is becsületesek maradnak.
A kísérletet megismételték még egyetemi hallgatókkal úgy, hogy ők is bankos és nem-bankos kérdéseket kaptak. Ha önmagában a pénzen való gondolkodás elég az önző viselkedés beindításához, akkor azt várjuk, hogy a pénzen gondolkodó hallgatók többet fognak hazudni. Nem tették.
Szóval a bankárok gonoszak. Ezt eddig is tudtuk. A pénzügyi szektor viszont elengedhetetlen része a mai világnak. Szóval tenni kell valamit, hogy a bankárok viselkedése jobban normakövető legyen.
Mivan? Nekted adtam a felét, mik vagytok ti? Kapzsik? - mondja a fizetések felét kapó a társadalom 10%-át kitevő gazdag a maradék 90%-nak.

A nyári munka csökkenti a "hátrányos" gyerekek körében az erőszakot

Mielőtt bárki hazai viszonyokra asszociál, Amerikáról lesz szó. Úgy látszik arrafelé ki lehet mondani, hogy bizony az erőszakos bűncselekmények elkövetői között túlreprezentáltak a négerek (afro-amerikaiak). Nagyobb probléma, hogy mind az elkövetők, mind az áldozatok között is egyre inkább fiatalokat találunk. A probléma mögött a munkanélküliség áll (semmi ennél összetettebb). Viszont a munkaprogramok (vö. közmunka) drágák és igen kevés hatásuk van (egész pontosan azoknak, amelyek nagyon sok pénzt égetnek el van hatásuk, de azt meg az állam nem bírja). Egy december elején közzétett tanulmányban arra keresik a választ, hogy a nyári munka hogyan befolyásolja az erőszakos bűncselekmények gyakoriságát hátrányos helyzetű fiatalok körében.
A vizsgált néger fiatalok 14-21 évesek (átlag 16), szegény környékről jönnek, 3-as átlaguk van és 20%-uk volt már letartóztatva. Mind iskolába jár! Volt pár (155) fiatal akik csak kontrollként szerepeltek, azaz csak azt nézték, hogy a következő 16 hónapban mi lett velük. 1634 fiatalt vontak be a kísérletbe, amely során nyári munkát kaptak. A nyári munka nem veszi el az időt a tanulástól és fizetést is ad (minimálbért kaptak, ami Amerikában minimál óradíjat jelent).
A kísérletben részt nem vevő kontroll csoport 17% lett letartóztatva a következő 16 hónapban. A nyári munkán résztvevők körében az erőszakos (testi erőszak, gyilkosság, ilyesmi) bűncselekményekért való letartóztatás 43%-al csökkent. A többi bűnfajtában (vagyon elleni bűncselekmény, drogok, stb.) nem csökkent a letartóztatások száma a kezelés hatására.
Az erőszakos bűnelkövetés csökkenése nem abból következett, hogy a fiatalok nem tudtak ilyesmit elkövetni, mert mással voltak elfoglalva. Az igazán jelentős csökkenés a nyári munka utáni 3. hónaptól volt mérhető. A nyári munka nem javította a következő év iskolalátogatási statisztikáit. A vizsgálat vezető nem tudják megmondani miért csökkent ez a fajta bűn, s a többi miért nem. Lehet, hogy a munka fegyelmez, s egyfajta önkontrollra van szükség, s az erőszakos bűnelkövetés zöme mögött a hirtelen felindulás áll. Lehet, hogy pusztán a jövedelem segített, vagy a felvigyázó felnőtt törődése (a felvigyázó hetente 1x nézett rá a fiatalra és beszélgetett el vele, nem börtönőrről van szó), vagy a hasznos munkatapasztalat, esetleg a többi munkavállalóval való kapcsolat.
Szóval van remény, hogy nem túl drága, de mindenképpen a még iskolában levőket megcélzó szociális programok segítsenek a hátrányos helyzetűeken (és a társadalmon).

Hivatkozott irodalom

Cohn, A., Fehr, E. és Marechal, M. A. 2014. Business culture and dishonesty in the banking industry. Nature 516(7529): 86-89
Heller, S. B. 2014. Summer jobs reduce violence among disadvantaged youth. Science 346(6214): 1219-1223

2014. november 25., kedd

Meddig nő az emberi populáció?

Most körülbelül 7,2 milliárd ember él ezen a sárgolyón. Az egy igen nagy szám. Ezt a számot akkor lehet igazán értékelni ha figyelembe vesszük, hogy 1900-ban csak körülbelül 1,6 milliárd ember élt a Földön. Azt azt követő évszázadban többször megkétszereződött az emberiség lélekszáma. Az orvostudomány és a technika fejlődésének legfontosabb hozadéka, hogy a csecsemőhalandóságot és gyerekkori halálozást sikerült nagyrészt visszaszorítani. Ezen kívül tovább is élünk, mint korábban, de ennek a hatása messze kisebb. Legyünk őszinték, ennek - vagyis a gyerekhalandóság visszaszorításának - nagyon örülünk! Nem egyszerű megmondani, hogy mekkora is volt a gyerekhalandóság (halálozás 5 éves kor előtt), de a XVII. - XVIII. századra 50-70%-os értékeket is bőven lehet találni Angliára. A XIX. században is 15%-50% meghalt a gyerekeknek 5 éves koruk előtt. (Jordan 2012) Ez mai szemmel nézve iszonyú szám. 1990-ben a világátlag 9% volt, azaz 100 élve született gyermekből 9 meghalt 5 éves kora előtt. 2013-ra ez 4,6%-ra mérséklődött. Az egyes régiók között hatalmas különbségek vannak: Európában a gyerekek 0,6%-a hal meg 5 éves kora előtt, míg Afrikában 9.3%-a. (ENSZ jelentés 2014) Az emberi halandóságról tudni kell, hogy a legmagasabb az első 5 évben, s ugyan ilyen szintet majd csak idős korban ér el megint. Ez azt jelenti, hogy aki megéli a 5 éves kort, az igen jó eséllyel felnőtt lesz. A jelentős populációnövekedésnek ez az alapja. A megszületett gyerekeknek nem csak egy töredéke éli meg a felnőttkort, s lesz neki is gyereke, hanem a zömük megéli a felnőttkor és lesz gyerekük.
Gyermekmortalitás a világban. A kevesebb, mint 20 azt jelenti, hogy 1000 gyermekből legalább 980 meg fogja élni az 5 éves kort, tehát a halálozás valószínűsége 2% alatti. Viszont van ahol ez a valószínűség 10% feletti (mélypirossal jelzett országok Afrikában)
A sok ember viszont problémát okoz. Etetni kell őket. Thomas Malthus már a XIX. században kongatta a vészharangot, hogy nem lesz elég élelem az egyre növekvő emberiségnek. Egyenlőre nem lett igaza! És ez a technikai fejlődésnek köszönhető, ami eddig megbirkózott ezzel a sok emberrel. Természetesen ára is van ennek, rengeteg kihalt és veszélyeztetett faj, eltűnő sokféleség és globális felmelegedés.
Az emberi populáció növekedése viszont az utóbbi időben lassulni látszik. Még mindig növekszik, de már csekélyebb mértékben. Ennek a fő oka, hogy Európa és Észak-Amerika népessége fogy. Ázsiáé, de főleg Afrikái viszont nő. A legújabb előrejelzések szerint 2050-re 9,6 milliárd ember lesz a Földön, s 20100-ban 10,9 milliárd. A becslések persze pontatlanok, a statisztikusok azt állítják, hogy 2100-ra a Földi népesség valahol 9 és 13,2 milliárd között lesz. (Gerland és munkatársai 2014) De hol lesz ez az újabb 3 milliárd ember? 1 milliárddal fog nőni Ázsia lakossága és 2-vel Afrikáé. A legnagyobb növekedés Afrikában várható, itt akár 3 milliárddal is többen lehetnek az évszázad végéig.
Előrejelzés. A piros vonal a legvalószínűbb előrejelzés. A kék színezett rész a z előrejelzés hibáját jelöli. A kék szaggatott vonalak azt mutatják, ha az előrejelzéshez képes átlagosan fél gyerekkel több vagy kevesebb lenne minden nőnek. Tehát a gyerekszám csökkenése esetén már 2050 körül tetőzik az emberi populáció mérete, s onnan csökken. Amennyiben a fertilitás még nő is, akkor a közel exponenciális növekedés tovább folytatódik.
Minden külön szín egy milliárd embert jelent. Tehát 1 milliárd ember van Európában és a Közel-Keleten (sárga), Amerikában és Ausztráliában (zöld), Afrikában (kék), Észak- és Közép-Ázsiában (lila), Kelet Kínában és Japánban (piros), Indiában (+ Banglades és Burma) (narancssárga), és Dél-Kelet Ázsiában és Óceániában (világos kék).
A klímaváltozástól a Szahara egyre terjed. A növekedő népesség etetésére így az egyre csökkenő szavannák és őserdők maradnak. De nem eredeti formájukban. Már vadászattal és gyűjtögetéssel nem lehet milliókat etetni. A kiirtott erdők helyén lehet termeszteni valamit, de az őserdők talaja hamar kimerül, ami újabb erdőirtásokhoz vezet. Ugyan ez történt/történik Dél-Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában. Az Amazonas-i őserdő 20%-al csökkent 1970 óta.
Erdőírtás az esőerdőben
Mit tehetünk? Egy friss tanulmány (Bradshaw és Brook 2014) különböző forgatókönyveket próbált ki, megnézve, hogy hány ember lesz a Földön 2050-ben és 2100-ban. Mi lenne például, ha 2100-ra a nőknek átlagosan 1 gyerekük lenne (Magyarországon ez ugye most 1,34 körül van)? Ebben az esetben olyan 8,9 milliárdra menne fel 2056-ra a populáció, majd innen olyan 7 milliárdra csökkenne 2100-ra. Ha az egykézést 2045-re teljesen bevezetik, akkor még 8 milliárd felé sem emelkedik a népesség, s 2100-ra 3,45 milliárdra csökken. Ez viszont elég elképzelhetetlen forgatókönyv.
Viszont már az évenkénti kb. 16% nem kívánt terhesség megakadályozása segítene abban, hogy az évszázad második felében csökkenő pályára álljon a népesség és 2100-ra "csak" 7,3 milliárdan legyünk. Egy világháború sem oldana meg sok mindent, egy 1 vagy 2 milliárdos pusztítással járó háború hatását gyorsan behoznánk. Egy masszív, 6 milliárd ember életét követelő esetén is 5,1 milliárd lenne a Föld lakossága 2100-ra. Természetesen ekkor a háború után magasabb termékenységet feltételeztek a kutatók, de magasabb halandóságot is azt követően. A fentiekből jól látszik, hogy a halálozási ráták változtatása vagy egyéb pusztítások messze nem jelenteknek megoldást a túlnépesedő Föld számára. Csak a fertilitás (gyerekszám) csökkentése hozhat enyhülést Földünk számára.
Előző számítások viszont egy igen fontos tényezőt csak tessék-lássék, vagy egyáltalán nem vettek figyelembe: az oktatásét. Amennyiben a nők többet és tovább tanulnak, mint korábban, ezzel kitolódik az első gyermek vállalásának ideje. Az oktatás továbbá tudatosabbá is teszi az embereket, s csökken a nem kívánt terhességek száma. Az oktatás hatását az emberi populáció növekedésére nem lehet eléggé kiemelni. Egyes kutatások még a gyermekmortalitás csökkenésénél is fontosabbnak tartják a nők közép- és felsőoktatásban való részvétele okán csökkenő fertilitást. (Lutz és Samir 2011) Mielőtt az gondolnánk, hogy ez rossz, fontos megjegyezni, hogy a magasabb iskolázottság egészségesebb és hosszabb élethez vezet. Jobb nekünk egy kisebb, de egészségesebb és okosabb emberi populáció. Az oktatás és annak jövőbeli változását is figyelembe vevő előrejelzések szerint az emberiség lélekszáma még ebben az évszázadban eléri tetőpontját (Lutz és munkatársai 2014), amit követően csökkenni fog.
A másik, mint az korábban olvashattuk, a fogamzásgátláshoz való széleskörű hozzáférés. Jelenleg az emberiség akár negyede nem fér hozzá a szükséges fogamzásgátlási eszközökhöz (Peterson és munkatársai 2013). Ez évente nagyon sok nem kívánt terhességet és gyermeket jelent. Ráadásul ugye pont a szegényebb rétegek körében és szegényebb régiókban (globális szinten) korlátozott a hozzáférés, ahol eleve magas a fertilitás. Vegyük észre, hogy ez és az előző (oktatás) szorosan összefügg: a nők jogairól van szó. Szerencsére nálunk természetes, hogy egy nő iskolába járhat (minden szinten) és fogamzásgátlót használhat, akár hajadonként is. A világ egyes részein viszont ez nem így van. Sok helyen a nők iskolába járása is korlátozott vagy törvényileg vagy "csak" a hagyományok által. Hasonlóan a fogamzásgátlás törvényileg vagy vallásilag lehet tiltott. Az egyenjogúság ott kezdődik, hogy a nők is dönthetnek a saját életükről. Ráadásul most ez az egyetlen, amit megmentheti a világot a katasztrófától!

Felhasznált irodalom