Az évszázad végére kevés rokona lesz mindenkinek
Az évszázad végére a jelen projekciók alapján az emberi globális populáció már csökkenésnek fog indulni. A populációméret viszont csak egy szám, az egyes ember szempontjából fontosabb, hogy az őt milyen rokonai veszik körül (az ismerősök fontosak, a legbiztosabb kapcsolat mégiscsak a rokonság). Míg egy növekvő, fiatal populációban sok testvére, unokatestvére, unokahúga és unokaöccse van valakinek, addig egy öregedő társadalomban inkább gyerekei, unokái, akár dédunokáig és hasonlóan szülei, nagyszülei és dédszülei vannak. Tehát a horizontális nagycsaládot felváltja a vertikális család. A generációk közötti korkülönbség is folyamatosan növekedni fog. Így egyre korábban jöhet el, hogy a gyerekeknek a szüleik gondozásával is foglalkozni kell, így az informális ellátórendszerről (család) a szociális ellátórendszerre fog áthelyeződni a hangsúly. Amit amúgy én nem bánok, pontosan az az egyik megoldása az öregedő társadalomnak, hogy közösen vállaljuk az idősek gondozását, ahogy a gyerekek óvodáztatását / iskoláztatását is átvette a közösség az egyes családok helyett.
Alburez-Gutierrez, D., Williams, I. és Caswell, H. 2023. Projections of human kinship for all countries. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 120(52): e2315722120
Mit tudhatunk meg 40 ezer órányi bababeszédből?
1001 2–48 hónapos gyermek több napi hangfelvételét elemezve azt találták, hogy amely gyermek körül többet beszélnek, az maga is több beszédhangot ad vagy beszél. A társadalmi-gazdasági háttér vagy a gyermek neme viszont ezt nem befolyásolta (ellentétben egyes korábbi, de kisebb mintán végzett elemzéssel). Tehát sokat kell beszélni a csecsemőkkel, mesélni nekik, bemutatni a világot. Lehet, hogy nem fognak rögtön beszélni és szép kerek mondatokban válaszolni nekünk, de az agyuk már tanulja a nyelvet és az izmaik a hangadáshoz szükséges mozgásokat.
Bergelson, E., Soderstrom, M., Schwarz, I.-C., Rowland, C. F., Ramírez-Esparza, N., R. Hamrick, L., Marklund, E., Kalashnikova, M., Guez, A., Casillas, M., Benetti, L., Alphen, P. v. és Cristia, A. 2023. Everyday language input and production in 1,001 children from six continents. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 120(52): e2300671120
A csimpánzok és a bonobók is felismerik a régóta nem látott csoporttársaikat
Elég régóta figyelünk meg emberszabásúakat és elég régóta pontosan vezetjük állatkertekben, hogy ki merre van vagy éppen nincs, hogy fényképeket lehet mutatni csimpánzoknak és bonobóknak, amelyen általuk régóta nem látott és teljesen ismeretlen fajtársuk van. Amelyikre inkább néznek, azt ismerik. 10 éve nem látottakat simán felismernek és akár 26 év után is ismerősnek tűnhet valaki. Ugyanannyira felismerik a rokonaikat, mint a nem rokon régi csoporttársakat. Azoknak a képét inkább nézték, akikkel jó volt a viszonyuk. Az elválás óta eltelt idővel nem változott a nézés hosszúsága.
Lewis, L. S., Wessling, E. G., Kano, F., Stevens, J. M. G., Call, J. és Krupenye, C. 2023. Bonobos and chimpanzees remember familiar conspecifics for decades. Proceedings of the National Academy of Sciences 120(52): e2304903120
Vízszintjelentés polipgenomokkal
A jégkorszakok közötti melegebb időszakban az óceánok szintje magasabban volt. A mostani ember okozta gyors felmelegedés okán is olvad a sarkokon levő jégtakaró és így nőhet az óceánok vízszintje. De nem tudjuk mennyire fog megnőni. Fura módon a biológia segíthet ennek a bizonytalanságnak a feloldásában. Egy az Antarktisz körüli tengerekben élő polipfaj (Pareledone turqueti) genetikai állományát elemezték. Amennyiben az elkülönülésük a köztük levő jég okán régóta fennáll, úgy genetikai állományukban keveredésre utaló jel nem igazán van. Viszont pontosan ezt találták és a keveredés ideje megfelel a legutóbbi jégkorszak közötti időnek (interglaciális). Tehát akkor ezek a jéghegyek nem akadályozták a populációk keveredését, mert nem léteztek. A tengerszint magasabb volt.
 |
| A fekete nyilak jelzik, hogy milyen génáramlásnak kellett lennie. A szürke helyek a jelenlegi Antarktisz. Bal felső sarokban a polipnak a képe. |
Lau, S. C. Y., Wilson, N. G., Golledge, N. R., Naish, T. R., Watts, P. C., Silva, C. N. S., Cooke, I. R., Allcock, A. L., Mark, F. C., Linse, K. és Strugnell, J. M. 2023. Genomic evidence for West Antarctic Ice Sheet collapse during the Last Interglacial. Science 382(6677): 1384–1389
A pénz a pénzzel találkozik, a városokban
Nem fog senkit meglepni, hogy a hasonló társadalmi-gazdasági helyzetű emberek találkoznak leginkább. Hasonló környéken élnek, hasonló szórakozóhelyekre járnak, hasonló státuszú emberekkel ismerkednek és házasodnak. Egyes elméletek alapján a városok egyfajta olvasztótégelyek, amelyekben mindig ki van téve az ember más társadalmi státuszú embereknek, azaz csökkentik a szegregációt. Az adatok nem ezt mutatják!
9,5 millió ember 1,5 milliárd kapcsolatát elemezték a mobiljuk helye alapján az USA-ban. Az éjszakai tartózkodási helyük alapján meghatározták a gazdasági státuszukat az adott helyen jellemző lakásbérleti árak alapján. Majd megnézték, hogy milyen más emberekkel töltött 5 percet 50 méteres körben. Ez nem jelenti, hogy beszélgettek, de legalább láthatták egymást, mert mondjuk azonos étteremben voltak vagy ugyanott vásároltak. A nagyvárosokban sokkal magasabb volt a szegregáció, mint a kisebb (100 ezer fő alatti) településeken. Ennek oka így utólag érthető: egy nagyvárosban több lehetőség van a szegregációra. Van étterem New Yorkban, ahol $10 egy étel, ahol $100 és ahol $1000. Más boltokba, más borbélyhoz, más szórakozóhelyekre járhatnak az emberek a pénztárcájuknak megfelelően. Egy kisebb településen az elkülönülés lehetősége is csekélyebb.
Nilforoshan, H., Looi, W., Pierson, E., Villanueva, B., Fishman, N., Chen, Y., Sholar, J., Redbird, B., Grusky, D. és Leskovec, J. 2023. Human mobility networks reveal increased segregation in large cities. Nature 624(7992): 586–592
Egy ideje minden héten (vagy legalábbis elvben, mostanában ritkábban) végignézem a Science, Nature és PNAS folyóiratok a heti számait, hogy van-e bennük valami nekem érdekes. Szinte mindig van és szinte soha sincs időm őket végigolvasni. Párnak legalább az összefoglalóját átfutom. A fő üzenet amúgy ennyiből is megvan. Egy ideje elmélkedem azon, hogy miért ne írjam meg egyszerűen azt, hogy miket találtam érdekesnek ezen hétről és csak nagyon röviden írni róluk. Megértéshez kevés, de információnak talán jó. Ez december 18-ai PNAS, december 22-ei Science és a december 21-ei Nature átolvasásának eredménye.
