A kereszténység is úgy terjed, mint más kulturális jellemzők

A kereszténység ma legnagyobb vallása a Földön a maga 2,3 milliárd követőjével. Hogyan terjed el a világ minden szegletén ez a vallás?

A kereszténység terjedésével kapcsolatban több elmélet is felmerült. Az egyik szerint alapvetően felülről szerveződik a megtérés, és amint a politikai vezetők támogatnak egy vallás, az gyorsan terjed a populációban. Nagy Konstantin engedélyezte, sőt támogatta a kereszténységet a Római birodalmon belül, mai nagyban hozzájárult annak terjedéséhez. Bár a kereszténységen belül, de VIII. Henrik megalapította az anglikán egyházat és így országát új vallásúvá tette. A Német-Római császárságban a tartományok urai határozták meg alattvalóik vallását. Tehát bőven akad példa az ilyen típusú vallásterjedésre.

A másik narratíva szerint a keresztény tanítás a szegények körében talált hallgatóságra. Az egyenlőséget hirdető vallás tehát alulról, a szegények és nincstelenek felől terjed. Így Konstantin is csak azért engedélyezte a kereszténységet és tér be maga is, hogy ezzel a birodalom népeit megbékítse. Így azt várjuk, hogy az egyenlőtlenebb társadalmakban fog jobban terjedni a kereszténység.

A kereszténység terjedéséről a gyarmatosító időkből egészen jó adataink vannak, mert a misszionáriusok naplókat vezettek, az őket küldő szervezetek pedig szintén dokumentálták "dolgozóik" munkásságát. A kereszténység Óceániai, 1668 és 1950 közötti terjedését dolgozták fel kutatók (Watts et al., 2018). Az egyes népességekről feljegyezték, hogy milyen gyorsan tértek át a kereszténységre, milyen a politikai berendezkeződésük és mekkorák ezek a populációk.

A Óceániai térítések (pontok) és a kereszténységre való áttéréshez szükséges idő (színskála). A bal alsó kis keretben Madagaszkár látszik.

A mintázott populációk megtéréséhez 1-től 203 évre volt szükség. A medián megtérési idő 25 év. A 70 népesség körében 11-ben nem volt semmilyen központi hatalom, 13-ban a politikai hatalom a közösségen belül volt, 33-ban a helyi szint felett is volt egy hatalmi szint, míg 9-ben kettő és 4-ben 3 politikai szint volt a helyin felül. Az egyenlőség szempontjából 13 kultúrában a lakosok teljesen egyenlőek voltak, 37-ben közepes gazdasági rétegződés volt megfigyelhető, míg 20-ban jelentős vagyoni különbségek voltak. A népesség 62 és félmillió között mozgott, a medián 5800.

A megtérés idejének legjobb előrejelzője a populációméret. A kisebb társadalmak gyorsabban váltottak a kereszténységre.

Ez önmagában nem meglelő, de a további eredményekkel összevetve igen. A populációméreten kívül a térítő érkezésének ideje számított (minél később érkezett annál gyorsabban járt sikerrel) és a politikai berendezkedés komplexitása volt fontos meghatározó (az összetettebb társadalmakban gyorsabban terjedt a kereszténység).

A társadalmi egyenlőtlenség jelenléte nem gyorsította a kereszténység terjedését.

A kereszténység alulról felfele történő terjedését tehát elvethetjük. Nem vagy nem csak a szegényekre hatott a tanítás. A felülről lefele ható hatás megfigyelhető, de az sem túl erős és lehet, hogy egy másik hatást fed el. A központi hatalommal rendelkező társadalmakban nagyobb az emberek közötti kapcsolat. Nem a kapcsolatok milyenségéről van szó, hanem arról, hogy hány lépésen keresztül juthatunk el egyik embertől a másikig. A kapcsolati hálózat összefüggőbb egy ilyen társadalomban. Ismert tény, hogy ez segíti a kulturális változások terjedését. A politikai berendezkedés tekintetében a fontos, hogy legyen, és a szintek száma nem számít. A politikai szerkezet nélküli társadalmakat lehetett a leglassabban megtéríteni.

Az idő előrehaladtával a térítési technikák is javultak, a térítők egyre inkább beszéltek valamilyen ausztronéziai nyelvet, illetve a környező népek korábbi megtérése is segíthetett.

A populáció mérete a legfontosabb jellemző, ami magyarázza a térítéshez szükséges időt. Egy kisebb társadalomban gyorsabban terjedt a vallás, mint egy nagyobban. Ez a kulturális átadódás egyik legalapvetőbb jellemzője. A kulturális változások emberről-emberre adódnak. Kevesebb ember esetében ez egy gyorsabb folyamat.

A vallások terjedése így nem különbözik más kulturális jellemzők terjedéséről. Szülőről - gyerekre adódnak át vagy – térítő vallások esetén – térítők, újítók révén kisebb társadalmakban elterjednek. A hódítások, a gyarmatosítás (azaz az emberek mozgása) és a demográfia (a népesség növekedése) jobban magyarázza egy nagy világvallás terjedését, mint bármilyen ideológiai jellemző.

Hivatkozott irodalom

Watts, J., Sheehan, O., Bulbulia, J., Gray, R. D. és Atkinson, Q. D. 2018. Christianity spread faster in small, politically structured societies. Nature Human Behaviour 2(8): 559–564

A közös hitvilág tartja össze a nagy társadalmakat

Mikor és miért alakultak ki azok az Istenek, akik az emberek cselekedeteit állandóan megfigyelik, a rosszakat büntetik és a jókat jutalmazzák? Miért érdekli az Isteneket, hogy mit is csinálunk?

Tegyük ezt ellentétbe azokkal a helyi természetfeletti lényekkel, akik hozhatnak jó időt, de rosszat is, szerencsét és szerencsétlenséget, ki lehet esetleg engesztelni őket, de akik alapvetően nem határozzák meg, hogy hogyan kell a mindennapokban viselkedni. Azt régen még az emberek mondták meg, s mivel mindenki mindenkit ismert egy közösségen belül, így a normák betartása is a közösség feladata volt. A megfigyelést és büntetést nem szerveztük még ki (vagy esetünkben föl).

Az emberi közösségek egyre nagyobbak lettek, s messze túlnőttek azon a méreten, amit egy-egy ember át tud látni. Már a közösségünk nagy részét nem ismerjük, nem tudjuk mit csinál vagy mit nem csinál. S valamikor ekkor alakultak ki a moralizáló Istenek (vagy mondjuk inkább úgy a moralizáló Istenkép, maguk az Istenek persze sokkal régebbiek, mint az emberek).

A közös vallás is egyfajta együvé tartozás jelzés. Ahogy a közös nyelv, a közös szokások, úgy a közös vallás is azt jelzi, hogy "egy csoportban vagyunk, megbízhatsz bennem". Az együttműködés rendkívül fontos az emberi társadalmakban!

Vegyünk egy nagyon egyszerű játékot. Egy ember beül egyedül egy szobába. Van előtte két csupor, egy dobókocka és 30 pénz. A kocka három oldala egyféle színű, a másik három oldala másfajta színű. Megkérjük az illetőt, hogy dobjon, döntse el, hogy az adott szín melyik csuprot fogja jelenteni, s ennek megfelelően a 30 dobás alapján ossza el a pénzt. A csuprok, amely tartalmát végül valaki meg fogja kapni, a kísérleti felállástól függően máshoz és máshoz tartoznak.

Az egyik kísérletben maguk és egy távoli, de azonos vallású személy között osztottak (azonos ország és nemzetiség). A másik esetben pedig egy helyi azonos vallású személy és egy távoli, azonos vallású személy csupra között kellett osztogatni a pénzt. A kockadobások alapján átlagosan 15-15 pénznek kéne lenni a két csuporban. Ha ettől jelentősen eltér a kapott végeredmény, akkor a kockadobó nem biztos, hogy teljesen őszintén hajtotta végre a kocka utasítását.

(a) A kísérleti felállás. A két csupor, a 30 pénz, a kocka és a személy, aki dobálni fog. (b) a két csupor tartalma kihez fog kerülni a két elrendezésben.

A kísérletben keresztény, buddhista, hindu és helyi vallású személyek vettek részt  a világ eldugottabb részeiről (Tuva köztársaság, Vanuatu, Fiji, Mauritius, Brazil őserdő, Hadzaföld (Tanzánia)). Erre azért volt szükség, hogy ne a szokásos fehér, keresztény népességet mérjék föl, akik esetleg máshogy viselkednek, mint a világ többi része. A kísérlet kimenetele nem függött az emberek nemzetiségétől.

A kísérletben résztvevő személyektől megkérdezték (egy kérdőíven keresztül), hogy szerintük mennyire büntet az ő Istenük. Akik úgy feleltek, hogy nagyon, azok bizony minkét kísérleti elrendezésben, átlagosan az elméletileg elvárt 15 pénzt rakták a csuprokba (átlagban, ha teljesen őszintén dob az ember, akkor is kijöhet nem pont 15-15). Minél kevésbé ítélték büntetőnek Istenüket az emberek, annál kevesebbszer "jelezte" a kocka, hogy a távoli azonos vallású személyt jelző csuporba kéne pénzt helyezni (azaz kissé csaltak a pénzosztáson). Azért jegyezzük meg, hogy itt is átlagosan 13 pénz landolt abban a csuporban, még akkor is, ha a másik csupor tartalmát maga a játékos kapta meg. Az eredmények szóra sem túl nagy: 4 pénzegység körül van (az elméletileg várt szórás 1,936).

A mindent látó és büntető Isten sikeresen megakadályozza, hogy csaljunk az azonos vallásúakkal szemben.

Hivatkozott irodalom

• Purzycki, B. G., Apicella, C., Atkinson, Q. D., Cohen, E., McNamara, R. A., Willard, A. K., Xygalatas, D., Norenzayan, A. és Henrich, J. 2016. Moralistic gods, supernatural punishment and the expansion of human sociality. Nature 530(7590): 327-330