A Fekete Halálról, azaz a pestisről már írtam párszor. A legutóbbi alkalommal is az volt a végkicsengés, hogy Közép-Ázsiából hurcolták be a pestist Európába. Most se lesz másképp.
A pestis-t a Yersinia pestis baktérium okozza. A XIV. századi járvány pár év alatt Európa lakosságának egy jelentős részét elvitte. Talán ez is közrejátszik, hogy a téma kutatásaúgy a történelmi, mint a biológiai oldalról is jelentős.
A genomszekvenálás, azaz élőlények (vagy vírusok) geneikai állományának meghatározása, egyre olcsóbb és hatékonyabb lesz. Ez különösen érdekes a régészeti genomika esetében, azaz amikor több száz vagy akár több ezer éves mintákból lehet DNS-t kinyerni és annak szekvenciáját meghatározni.
Kórokozók esetében a régmúlt minták elemzése két kérdésre adhat választ: (1) pontosan mi is váltotta ki az adott járványt / megbetegedést, és (2) az honnan származott. Az (1)-es kérdésre sem mindig triviális a válasz. Sem az írásos emlékek, sem a kor orvoslásának színvonala nem biztos, hogy lehetővé teszi a pontos megállapítását, hogy milyen betegség pusztított. Még ma sem egyszerű csak a tünetek alapján elkülöníteni himlőket vagy akár megfázásos tűneteket okozó kórokozókat. A most ismertetett esetben egyértelművé vált, hogy pestis végzett azokkal, akiknek maradványát elemezték.
A térképen látható a régészeti leletek két forrása. Forrás: Spyrou et al. 2022 |
A mai Kirgisztán területén levő Kara-Djigach és Burana temetőinek feltárásakor (a XIX. században) igen sok sírkövet találtak az 1338-1339 periódusban, ami valamilyen járványra utal. „Kórság” mint halálok pár sírfeliraton is szerepelt. Ettől persze ez még akármi is lehetett, és itt jön képbe a fent említett genomikai bizonyítása a kórokozónak. Bebizonyosodott, hogy pestis végzett az emberekkel. Egész pontosan a pestis baktérium genetikai anyaga kimutatható volt a tetemekből. Ez fertőzés nélkül nem képzelhető el.
A 1338-1339-es Közép-Ázsiai járvány időben pont az európai 1346–1353-es Fekete Halál előtt van, így akár felmerülhet, hogy a kettőnek van valami köze egymáshoz. Ennek vizsgálatára a bakteriális szekvenciákat kell összehasonlítani más pestisbaktérium szekvenciákkal.
Pestisbaktérium genetikai anyagának szekvenciái két forrásból ismertek. Az egyik a jelenleg a baktériummal fertőzött rágcsálópopulációkban található baktériumok (rágcsálókról ugrál át emberre ez a kórokozó). Ezek Európában, Afrikában és Amerikában zömében visszavezethetőek a Fekete Halál járványra (ezeket 1-4 számjeggyel jelzett ágakként azonosítják). A másik forrás a történelmi időkből származó minták. Mind a Fekete Halál időszakából, mint későbbi járványokból (járványhullámokból) származó minták. Ezek ugyanúgy régészeti minták, mint amilyen az ebben a tanulmányban tárgyalt.
A régészeti leletekből ismert azon DNS minták amelyek a XIV. századi nagy pestisjárvány idejéből származnak, hasonlóak ehhez a DNS mintához. Az időben távolibbak pedig egyre messzebb vannak ettől, de a leszármazás feltételezhető (lásd ábra). A 0-s számjelű ág Ázsiában ma is megtalálható. Ezek egy részéhez közel áll a minta, azaz valahol ott helyben alakulhatott ki. Sőt a ma a környékünkön megtalálható 1-4 jelű ág, elágazásához áll legközelebb.
Tehát nem zárható ki, hogy a második pestisjárványt okozó baktérium valahonnan Közép-Ázsiából származik. Nem állítja senki, hogy ez Kirgisztán volt (sőt). Minden bizonnyal ez a terület is a járvány terjedésének útjában volt. A Tien-san régió lehetett a kiindulópont.
Azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan kerül 7-8 év alatt a kórság Európába. A sok eredetelmélet között találunk olyat, hogy a forrás a Fekete-tenger északi partvidéke, ami térben közelebb van, de az itt bemutatott új adatokkal nem cseng össze. Illetve volt olyan elmélet is, hogy a mongol horda hozta be, az viszont időben száz évvel korábbi. Mindenesetre a világ akkor is össze volt kötve, ha nem is olyan mértékben, mint most. Kereskedők és néha egész hadseregek is vándoroltak a világ egyik végéből a másikba. Velük együtt a kórokozók is terjedtek.
A jelenkornak az a tanulság, hogy ha az 1300-as években pár év elég volt egy járványnak Közép-Ázsiából Európába eljutnia, akkor higgyük el, hogy most ennél sokkal-sokkal gyorsabban terjedhet bármi. Ezért kell figyelni a felbukkanó kórságokat. És nem azért, hogy pánikot keltsünk.
Hivatkozott irodalom
Spyrou, M.A., Musralina, L., Gnecchi Ruscone, G.A. et al. The source of the Black Death in fourteenth-century central Eurasia. Nature 606, 718–724 (2022).