A női-férfi fizetési különbségről - hogyan tovább?

Claudia Goldin 2023-ban közgazdasági Nobel emlékdíjat kapott a nők és a férfiak fizetése közötti különbség okainak feltárásáért. Egy 2014-es tanulmányában az utolsó lépésként a kereseti rés bezárásában a különlegesen hosszú munkanapokat és a családdal össze nem egyeztethető munkaidőt megkövetelő munkák normalizálását ajánlja.

Mielőtt ezt részletesen kifejtem, azért menjünk végig azon, hogy miért is keresnek kevesebbet a nők a férfiaknál. Az első kötelességünk, hogy kijelentsük a férfiak általában többet keresnek, mint a nők. Ez nagyjából mindenhol igaz a világon, talán Luxemburg a kivétel, ahol nagyon picit, de a nők keresnek többet.

Ezek az adatok mind teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vagy 1 munkaórára vetítve vannak megadva. Ezzel rögtön az első fontos különbség nem annyira a fizetésben, hanem a fizetett munkaórákban van a két nem között. Magyarországon amúgy nem túlságosan jellemző a részmunkaidő, a KSH adatai alapján, 2023-ban a foglalkoztatott férfiak körében 2,4%, míg a nők körében 5,9% (KSH). Amerikában sokkal jellemzőbb, hogy a nők otthon maradnak azt követően, hogy megházasodnak vagy megszületik az első gyermekük. Tehát, ha pontosan ugyanannyit keresne mindenki szakmától, tapasztalattól, nemtől függetlenük, de a kevesebb ledolgozott munkaóra egyenesen arányosan kevesebb fizetést jelentene, akkor a nők fizetése átlagosan kevesebb lenne a férfikénál. Az részben szociológia és részben – ki merem mondani – biológiai kérdés, hogy miért általánosabb, hogy a nők maradnak otthon a kisgyerekkel, esetleg vállalnak részmunkaidőt, amíg a gyerekek aprók. Egy emlősnél, mint a Homo sapiens, nem igazán lehet a férfiakra bízni a csecsemők gondozását. Szoptatni kell őket, amire egy férfi képtelen. A nők agya továbbá inkább van a gyerekgondozásra huzalozva, bár mind fizikailag, mind mentálisan egy férfi is képes teljesen ellátni egy tejről elválasztott gyermeket.

A nők átlagban kevesebb munkaórát dolgoznak, így átlagban kevesebbet keresnek

Az átlag természetesen mindig csalóka dolog. Nem jelenti, hogy minden férfi többet dolgozik és így többet keres minden nőnél. Sőt az a meglepő kijelentés is meg lehet tenni, hogy az építőiparban és a szállítmányozásban a nők többet keresnek, mint a férfiak (KSH). Ha női munkát emlegetünk, akkor nem az építőipar vagy a szállítmányozás fog eszünkbe jutni. Az építőiparról eszünkbe jutnak a segédmunkások tömegei és a szakik, akik ezen embereket irányítják. Azt csak sejtjük, hogy valahol van bérszámfejtés, könyvelés, jogi osztály, marketing, stb. Míg az első kategóriában nem igazán találunk nőket, az utóbbiban igen. Azaz a szektor átlagfizetésénél a segédmunkás férfiak fizetése áll szembe a szellemi foglalkoztatottságú hölgyekével. Így jöhet ki az, hogy ezen, alapvetően férfiak által dominált szektorokban a nők – átlagosan – többet keresnek, mint a férfiak.

Többletkereset forrása a magasabb iskolázottság

Lehet, hogy egy tanár vagy egy egyetemi oktató nem érzékeli, hogy az egyetemi évek kifizetődőek, de nemzetgazdasági átlagban nagyon is ez a jellemző. 2022-es KSH adat alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében a bruttó havi átlagkereset fizikai munka esetében 377.062 Ft, míg szellemi munka esetében 652.429 Ft. Megérni tanulni!

A nők és férfiak fizetéskülönbségének a 20. század második felében tapasztalt csökkenése mögötti egyik ok, hogy az iskolázottság közötti különbség eltűnt (sőt, sokkal több diplomás nő van, mint férfi) (KSH). Ez óriási változás ahhoz képest, hogy egyetemi diplomát a XIX. század legvégétől szerezhettek először itthon nők (bár akkor a férfi lakosságnak is nagyon csekély részben volt diplomája).

A munkából való kiesés lassítja az előmenetelt

A nők viszont a gyermekvállalás okán inkább kiesnek hosszabb-rövidebb időre a munkából. Így kevesebb tapasztalatuk lesz, mint a munkából ki nem eső férfiaknak. Ez mind a munkaévekkel növekvő fizetésben, mind az előléptetés valószínűségében megmutatkozik. Tegyük fel, hogy az előléptetésnél csak a tapasztalat számít és az illető neme nem. Átlagosan így kevesebb nőt találnánk magasabb pozícióban. Ez is hozzájárul a nemek közötti fizetéskülönbséghez.

Az azonos tapasztalattal rendelkező férfiak és nők előmeneteli lehetőségei nem azonosak. Inkább férfiakat fognak előléptetni. E mögött lehet az is, hogy félő, hogy a nő megint elmegy szülni vagy egyéb szülői tevékenysége elvonja a figyelmét a munkáról. Bizonyos kor felett ennek az esélye azért meredeken csökken és az aktív évek (18–65) majdnem felében (diplomásoknál akár több mint felében, hiszen nem 18 évesen kerülnek a munkaerő piacra) nem valószínű, hogy újabb gyereke születne egy nőnek. Viszont a nők és a férfiak érdekérvényesítő képessége más.

A férfiak kompetitívebbek és merészebbek

Nem vagyunk egyformák. A különbségek egy része kulturális, de sokkal nagyobb része egyszerűen abból fakad, hogy mégiscsak más a szerepe a két nemnek. Nagyon ajánlom olvasni Frans de Waal „Mások” című könyvét. Amely különbségek a csimpánzoknál és a bonobóknál is ugyanúgy megvannak, mint bennünk, azokra nehéz azt mondani, hogy valami ideológiai irányzat termékei és nem pár évmillió evolúciójának. A nők kevesebb rizikót vállalnak. Ez megmutatkozhat szakmaválasztásban vagy szakmán belül különböző munkák elvállalásában vagy el nem vállalásában.

A férfiak kompetitívebbek. Ez alapvetően nem jó nekünk, de ez van. Kívülről viszont ez úgy mutatkozik meg, hogy a férfiak magabiztosabbnak tűnnek. Ettől nem leszünk jobb szakemberek (ami szinte sohasem a kompetícióról szól), de jobbnak tűnhetünk. Ez már ott megmutatkozik, hogy átlagosan magasabb bért kér egy férfi, mint egy nő a bértárgyalás alkalmával. A nők ráadásul ritkábban kérnek béremelést és általánosságban rosszabbak a fizetéstárgyalásban, mint a férfiak (Biasi és Sarsons, 2021).

A fizetések átláthatósága sokat segít

A nők nem lesznek – átlagosan – kompetitívebbek. A bértárgyalás esetében viszont van mechanizmus, hogy javítsuk a tárgyalási agresszivitásból vagy annak hiányából adódó különbségeket. Ez pedig a fizetések átláthatóvá tétele. Ha lehet tudni, hogy egy adott munkakörben mennyit kapnak egy adott cégnél, akkor a bértárgyaláson senki nem fog ez alá licitálni. Míg ha nem tudja, hogy mennyit lehet kérni, akkor ez előfordulhat. A fizetések átláthatóvá tétele segíti az egyenlőséget (Lyons és Zhang, 2023; Obloj és Zenger, 2022). Nem a nők tárgyalóképességét javítja, hanem a cégek egyszerűen nem vállalják tovább fel, hogy azonos munkáért kevesebbet adnak egy nőnek (amit amúgy a törvények tiltanak).

Az egyetemi oktató-kutatók körében – az USA-ban – 2010-ben 7,7% volt a nemek közötti bérkülönbség, amit nem magyaráz a szakterület vagy a produktivitásban levő eltérés. Ez 2017-re 2,6%-ra csökkent. Ez még mindig nem egyenlőség, de közelebb van hozzá (Obloj és Zenger, 2022). A csökkenés egyik hajtóereje a fizetések átláthatóbbá tétele. Ez mind a nemek közötti, mint a nemtől és rangtól független egyenlőtlenségek csökkenését hozta.

A nemek közötti fizetési rés bezárásához nagyban hozzájárulna, ha a cégek nem premizálnák azokat, akik sok órát dolgoznak vagy családdal összeegyeztethetlen időszakban dolgoznak

Az az alap érzésünk, hogy a munkával töltött idő és a fizetés lineárisan változik. Azaz a többet dolgozók arányosan több fizetést kapnak. Ez azonban nincs minden területen így. Ennek feltétele ugyanis, hogy jól lehessen a munkát időben skálázni. Egy boltban úgy érezzük ez így van. A vásárló szempontjából mindegy, hogy éppen ki szolgálja ki. Egy négy-, hat- vagy nyolcórás munkarend is hasonlóan megoldható. Egyes területeken viszont az emberek és a munkafolyamatok nem felcserélhetőek. Például ott, ahol az ügyfelekkel személyesen foglalkozik egy-egy munkavállaló és ez a foglalkozás eléggé bizalmi vagy egy adott ügymenet ismeretét feltételezi, hogy ne lehessen váltani. Jogi és üzleti területeken találkozunk főleg ilyennel.

Ezen munkáknál – legalábbis az USA-ban – a munkaidővel a lineárisnál jobban nő a fizetés. Tehát 8 óra helyett napi 14-et dolgozni nem 50%-al, hanem ennél többel magasabb fizetés várható. Valamint ezen szektorokra jellemző még, hogy az ügyfelekkel nem a családbarát 8–16 (kint inkább 9–17) időszakban, hanem sokszor ezen kívül kell foglalkozni. Az ilyen munkákat inkább vállalják el férfiak és így aratják le az ezzel járó (sokkal) magasabb fizetéseket.

Itt azért jegyezzük meg, hogy az átlag fizetéskülönbségben inkább meglátszik az MBA-val vagy jogi diplomával rendelkezők fizetése. A műszakban dolgozók között több a férfi a gyárakban, ahol hosszabb műszakokban dolgoznak, többször van gyors váltás és jellemzőbb, hogy beosztásuk folyamatosan változik (Ferguson et al., 2023). Itthon is jellemző, hogy több férfi dolgozik műszakban (KSH1, KSH2)

A műszakos munkavégzés jellemzőbb a fizikai munka esetében, mint a szellemi munkánál. A fizikai munka viszont jól skálázható, a munkások cserélhetőek, így az extrán premizált túlóra nem jellemző. És ez határozza meg, hogy az üzleti és jogi szférában még mindig jelentős a nők és férfiak közötti, átlagos fizetéskülönbség.

A 45 évnél fiatalabb, teljes munkaidőben foglalkoztatott, 95 legjobban fizető (férfiaknak) munkakör esetén a fizetéskülönbség. Az X tengely a férfiak fizetésének természetes logaritmusát ábrázolja (éves érték, dollárban). Az Y tengelyen ehhez képest a nők fizetése (negatív értékek, ha az kisebb a férfiakénál). A kék rombusz egészségügy, piros négyzet üzlet/pénzügy, a zöld háromszög technológia, a testszín háromszög tudomány és a szürke négyzet egyéb terület.

Érdekes, hogy technológia (beleértve a mérnöktudományokat) és a tudományos területeken a fizetéskülönbség kicsi, egyes esetekben a fiatalok körében még a nők felé is billen a mérleg. A legnagyobb különbség az üzleti/pénzügyi szektorban tapasztalható.

Egy szektort még emeljünk ki, mint a nemek közötti egyenlőtlenség „élharcosát”: a szórakoztatóipart. Amikor nagyon kirívó fizetéskülönbségekkel szeretnék sokkolni a közvéleményt, akkor bizony a színészek, előadóművészek fizetését szokták elővenni, ahol a legmagasabb ez a különbség (itthon is, másutt is).

Összefoglalva a nemek közötti nemzetgazdasági szinten mutatkozó fizetéskülönbség oka a különböző munkaidő (férfiak átlagosan többet dolgoznak), a különböző oktatás (a nők képzettebbek, tehát ez csökkenti a különbséget), a különböző munkatapasztalat (nők inkább esnek ki a munka világából, így átlagosan kevesebb munkatapasztalatuk lesz), a különböző tárgyalóképesség és a különböző szektorokban adott fizetések. Amennyiben mindezeket figyelembe véve még mindig találunk különbséget a férfiak és a nők fizetésében (és sajnos bizonyos esetekben még találunk), akkor az már tényleg csak a nemi megkülönböztetés számlájára írható. Ezt meg kell szüntetni!

Claudia Goldin nem boncolja, hogy a szektorok között miért van fizetéskülönbség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemek megoszlása a szektorok között nem azonos (sem pedig a szektoron belüli munkakörökben, ezért lehetett az építőiparban átlagosan több a nők fizetése a férfiaknál), akkor a nemzetgazdasági átlag fizetéskülönbségbe ez is bőven benne van. Én személy szerint nem hiszem, hogy jelentősen más fizetés (vagy akárcsak más fizetés) jár bárkinek ugyanannyi idő munkáért. Tudom ezzel eléggé kisebbségben vagyok. Azért gondoljuk végig, hogy ha azonosak a fizetések, akkor onnantól mindenki a belső késztetései és nem a lehetséges fizetés alapján választana szakmát, nem akarna mindenki főnök lenni, az is, aki erre amúgy alkalmatlan (mondjuk én nem lennék jó főnök), és nem mellesleg a nemek közötti fizetéskülönbség is eltűnne. De ez a problémakör egy másik bejegyzés témája lesz.

Hivatkozott irodalom

• Goldin, C. 2014. A grand gender convergence: Its last chapter. American Economic Review
  104(4): 1091–1119. doi: 10.1257/aer.104.4.1091
  
• Lyons, E., Zhang, L., 2023. Salary transparency and gender pay inequality: Evidence from Canadian universities. Strategic Management Journal 44, 2005–2034, doi:10.1002/smj.3483.
• Biasi, B., Sarsons, H., 2021. Flexible wages, bargaining, and the gender gap. The Quarterly Journal of Economics 137, 215–266, doi:10.1093/qje/qjab026.
• Obloj, T., Zenger, T., 2022. The influence of pay transparency on (gender) inequity, inequality and the performance basis of pay. Nat Hum Behav 6, 646–655, doi:10.1038/s41562-022-01288-9.
• Ferguson, J. M. et al. 2023. Distribution of working hour characteristics by race, age, gender, and shift schedule among U.S. manufacturing workers. Chronobiol. Int. 40, 310–323, doi:10.1080/07420528.2023.2168200

A női kutatókat kevesebben idézik, de nem azért, amiért gondolnád

Sajnálatosan van a feminizmusnak olyan vadhajtása, ami szerintem inkább hátráltatja a nők társadalmi helyzetét, mintsem elősegíteni azt.

A női kutatók kevesebb hivatkozást kapnak cikkeikre, mint a férfi kutatók.

Ez nekik nem jó, mert a hivatkozások száma fontos indikátora (sajnos!!!) a tudományos teljesítménynek. Szórás van, ez a nagy átlag. A kérdés az, hogy miért van ez? Létezik az a narratíva, hogy a férfiak nem hajlandóak női kutatók munkáit idézni, hiszen azok mit is érthetnek a magas tudományhoz. Aktív kutatóként amikor ez felmerül mindig próbálom jelezni, hogy bennem fel sem merült még soha, hogy egy cikkben megnézzem, hogy a szerzők milyen neműek. Ráadásul mégis hogyan tenném ezt?

A nők aránya a tudomány minden szintjén egyre közelebb van a teljes populációban levő arányához. Az új doktori címmel rendelkezők esetében már többségben vannak a hölgyek (ami külön megérne elemzést, hogy miért)

A magyar szerzők esetében általában tudom a nevek nemét. Azért a Rózsa név meg tud zavarni, mert népmesékben bizony férfinévként szerepel. Egyes Európában általános női névnél is van némi sejtésen. Még ebben is bőven tapasztaltam hibát, amikor mondjuk konferenciák boldogan lobogtatták a női kvótát olyan nevével, aki férfi vagy éppen okozott pár perc pánikot, hogy egy PhD jelölt akkor most a neve alapján fiú vagy lány (kinézetre az és lehet, hogy nekünk nem tűnt nőiesnek a neve, de egy gyors kereséssel megállapítottuk, hogy országában ez egy teljesen elfogadott női név). A saját kultúránk eleve meghatározza, hogy milyen nemet rendelünk egy névhez: az Andrea egy női név számunkra, de eredete egy olasz férfinévre vezethető vissza (vö. Andrea Bocelli). És vannak olyan nevek, amelyek eleve unisex-ek, azaz fiúnak és lánynak is adhatóak. Gal Gadot eléggé nőnek néz ki (tudom már semmit nem jelent, hogy egy ország szépségkirálynője volt, de amikor megnyerte, akkor még „csak” nők nyerhettek ilyet), de Gal Fridman, Izrael első olimpiai bajnoka, férfi. Ashton Kutcher (Mila Kunis férje/élettársa 😉) férfi, de Ashton Locklear amerikai sportolónő.

Itt rögtön látszik, hogy az egyszeri hímsovinisztának, akinek annyi ideje van, hogy cikkeket az alapján idéz vagy nem idéz, hogy férfi vagy nő az első vagy utolsó szerző, nincs egyszerű dolga. Azaz nem egyértelmű első olvasatra egy név alapján, hogy az illetőnek mi a neme. A bemutatandó kutatást végzők is egy honlap a genderize.io segítségével állapították meg a nemet. Itt persze lesznek nevek, amelynél nem egyértelmű a nem, főleg egyes Kelet-Ázsiai névnél.

Tehát több magyarázat közül kell megtalálnunk melyiket támasztják alá az adatok:

• A tudományterületeken más a férfiak és nők aránya, ha kevesebb nő van egy területen, akkor kevesebben tudják idézni őket akkor is, ha a nemtől független az idézés valószínűsége.
• Egyes férfiak nem hajlandóak nőket idézni. Ebben az esetben a férfiak cikkeit a nemaránynak megfelelő mértékben idéznék, de a nők cikkeit kevésbé, mert egyes férfiak nem hajlandóak azokat idézni.
• A férfiak cikkei jobbak, így mindenki azokat idézi. Tehát, mind a férfi, mind a női idézők között a nemaránynak megfelelőhöz képest túlreprezentáltak a férfiak cikkeire leadott idézetek.
• A férfiak és a nők elkülönült szociális hálózattal rendelkeznek és jellemzőbb, hogy saját szociális hálózaton belül idézik egymást. Azaz a személyes ismeretség okán férfiak inkább idéznek férfiakat a nők meg nőket.

2002–2017 között az élettudományok terén megjelent tudományos közleményekre kapott hivatkozásokban elemezték, hogy az mennyi hivatkozást kapott férfi vagy nő által írt cikktől. Az első és az utolsó szerzőt nézték, általában az első szerző az, aki a legtöbb munkát fektette bele a tudományos kutatásba, míg az utolsó szerző a labor vezetője. Az eredményeket ez nem befolyásolja (pedig vannak cikkek, ahol az első szerző nő és az utolsó férfi és fordítva) és így pongyolán úgy fogalmazok, hogy a férfiak által írt cikk vagy a nők által írt cikk, ami első vagy utolsó szerzőséget jelent.

Fontos, hogy a nők aránya az egyes tudományterületeken más és más, így ha az adott cikk szerzőinek nemétől független az idézés, akkor is kaphatunk olyat, hogy egy adott cikket inkább férfiak vagy inkább nők idéznek. Sőt ez időben változhat, mert a nők aránya kisebb volt régebben a tudományban, mint most (ezért is választották ezt az időintervallumot és nem mondjuk a 80-as éveket). Az élettudományok különböző területein különböző a nők aránya, ami természetesen befolyásolja a lehetőségét is, hogy egy hölgy cikkét idézzék. Például optika területen 10,1% női utolsó szerzőt van, míg ápolástanban 66,7%. A férfiak dominálta top 10 terület a lazábban vett élettudományok területén az optika, sebészet, kardiológia, sztereokémia, AI, vegyészmérnökség, biofizika, radiológia, számítógépes biológia és kromatográfia. A top 10 nők által „uralt” tématerület az ápolástan, fejlődéspszichológia, gerontológia, orvosi oktatás, klinikai pszichológia, családorvoslástan, szülészet, demográfia, környezeti egészségtan és gyerekgyógyászat.

A férfiakat többen idézik. Önhivatkozásokat kitöröltem az ábráról (nem változtat a képen).

Amennyiben az idézéseket egyáltalán nem befolyásolja a szerzők neme, akkor az adott területnek megfelelő nemarányt kéne találnunk a hivatkozások között is. Nem ezt találjuk.

Egyáltalán nem igaz, hogy csak a férfiak idéznek inkább férfiakat, de fordítva nincs ilyen eltérés. Szóval a hímsoviniszta vád alól felmentettünk! (engem nem lep meg)

Amennyiben a férfiak által írt cikkek egyszerűen jobbak, akkor a hivatkozó tanulmány szerzőinek nemétől kéne függetlennek lenni a hivatkozásnak. Azaz a férfiak és a nők is többet hivatkoznák a férfiak cikkeit. De ez sem igaz.

A férfiak inkább férfiakat a nők inkább nőket idéznek. Ez a mintázat rajzolódik ki. Természetesen itt inkábbról van szó és nem kizárólagosságról. De amennyiben az idézetek egy részénél (egy cikken belül is) valamiért torzul a nemarány, akkor az már az egész mintát elviszi.

A nők inkább nőket hivatkoznak, a férfiak inkább férfiakat hivatkoznak.

Mindenfélére kontrolláltak, például a folyóiratok impaktfaktorára (eleve azt jelenti, hogy több hivatkozásuk lesz), az utolsó szerző cikkeinek számára és tapasztalatára (segít a több hivatkozásban), a cikkben levő hivatkozások számára (ha valaki sokakat hivatkozik, akkor többen fogják visszahivatkozni), a tudományterületre (orvosi cikkeket többen hivatkoznak, mint matematikát), stb. Mindezek mellett is megmarad, hogy a férfiak kicsit több férfiak által írt cikket hivatkoznak és a hölgyek inkább hölgyek által írtakat. Hangsúlyozhatom, hogy első és utolsó szerzőről van szó, a többi szerzők között levő hölgyek vagy urak számáról nincs szó, de megnézték, hogy akkor is ez jön ki, ha a teljes szerzőlistában levő arányokat vesszük alapul.

A hasonló hasonlót vonz elvet homofílának nevezzük (és nem a homofóbia ellentéte). Ezt tapasztaljuk a cikkek hivatkozásánál. A személyes ismertségekben van egy ilyen különbség. Több férfi kutatót ismerek, többel söröztem, beszélgettem konferencián reggelinél vagy mentünk el együtt vacsorázni. Ezek mind fontosak a tudományos életben, mert hát gyarló emberek végzik azt. Az ismerőseim munkáit inkább olvasom, tehát inkább be fognak kerülni a cikkeim hivatkozásába is. A férfiak és a nők szociális hálózatainak különállása egyre kevésbé jellemző. A fiatalabb kutatók körében egyre kevésbé mutatkozik meg. Ez jó! Azt jelenti, hogy nem tántorítja el a férfiakat a #metoo vadhajtásai attól, hogy női kutatókkal is együtt dolgozzanak, eszmét cseréljenek, egymás munkáját megismerjék. Szerencsére közvetlenül még nem találkoztam ezekkel a vadhajtásokkal, de azért van öncenzúra is, hogy előbb megyek oda egy fiatal sráchoz megkérdezni, hogy mivel foglalkozik, mint egy fiatal hölgyhöz. Ne érezze magát kellemetlenül. Pedig egy konferencián arra vagyunk kíváncsiak mi van a másik fejében.

Egyben a tanulmány rámutat, hogy teljesen kontraproduktívak az olyan kezdeményezések, hogy a konferencián legyen csak női szekció vagy „biztonságos hely” nőknek, ahol csak nők tartózkodhatnak. Minden, ami a férfi-nő elkülönülést erősíti, egyben erősíti, hogy egymás cikkeit kevéssé idézzük. És amíg a teljes tudományos közösségben kevesebb a nő (főleg, ha az idősebb korosztályokban), addig ez hátrányos a nőknek.

Azaz bátorítani kell mind a férfiakat, mind a nőket, hogy nemtől függetlenül működjenek együtt, cseréljék ki gondolataikat, beszélgessenek!

Hivatkozott irodalom

Zhou, S., Chai, S. és Freeman, R. B. 2024. Gender homophily: In-group citation preferences and the gender disadvantage. Research Policy 53(1): 104895

A hímek a természetüknél fogva dominánsak?

Rövid válasz: Nem

Hosszú válasz: A fizikai dominancia nem azonos a hatalommal és a vezetőképességgel

Kép: A képen Mama az Arnhem-i Állatkert (Hollandia) alfa nősténye, aki ezt a pozíciót 40 évig tartotta

Nem fordítom le Frans de Waal primatológus (főemlőkutató) facebook bejegyzését szóról-szóra. Imádom a könyveit, nagyon jól ír és nagyon sokat tanultam tőle az emberekről. Most kérdezhetitek, hogy ha az emberről szeretnék többet tudni, akkor miért nem pszichológiát olvasok. Sajnos az emberkutatás alaptézise, hogy különlegesek vagyunk. Ennek megfelelően egy légüres térben vizsgáljuk az embert, ahol mindenről nehezen eldönthető, hogy az társadalmi konstrukció vagy ennél sokkal mélyebb, a génjeinkbe ivódott tulajdonság. És bár az emberről a legtöbbet tényleg az ember megfigyelésével lehet megtudni, nagyon sokat tanulhatunk magunkról a hozzánk közel álló emberszabásúak megfigyelésével is.

A domináns, erőszakos hím képe a saját világképünket tükrözi és nem szükségképpen a világ objektív valóságát (és pláne nem saját fajunk objektív valóságát). Vannak persze kimondottan erőszakos élőlények. A galléros páviánok például kimondottan erőszakosak. Nem csoda, hogy amikor egy állatkertbe összeraktak egy 90%-ban hímekből álló csoportot, akkor ott bizony annyi erőszak volt, hogy előbb a nőstények, majd a hímek is mind kihaltak. A páviánoknál az ivari dimorfizmus (azaz a hímek és nőstények közötti különbség) igen nagy. A hímek jól fel vannak fegyverezve óriási agyarakkal. Ebből nem szabad viszont levonni, hogy minden főemlőstársadalom, pláne az emberi, ilyen. Az a túlságosan berögzült elképzelés, hogy az emberi faj alapvetően hierarchikus, és mindig egy apafigura van a társadalom tetején, teljesen hamis.

A legközelebbi rokonaink a csimpánzok és a bonobók. Mindkettő ugyanannyira közel áll hozzánk genetikailag. Társdalamuk mégis igen különböző. A csimpánzok patriarchálisak (társadalmuk hímközpontú) és erőszakosak. A bonbobók pedig matriarchálisak (nőközpontúak) és békések. Sohasem figyelték meg, hogy egy bonobó egy másik bonobót megölt volna. Csimpánzoknál ez a megfigyelés eléggé gyakori.

A patriarchális kifejezést, avagy egy társadalom férfi vagy nőközpontúságát sajnálatosan túl sokan félreértik. Egy patriarchális társadalomban az alfa hím vagy a hímek egy csoportja határozza meg, hogy a hímek mit csináljanak. Röviden szólva, a hímek nyomják el a hímeket. Nincs szó arról, hogy miként bánnak a nőkkel (nőstényekkel).

Mama jelleme és története azért is fontos számunkra, mert jól mutatja a nőstények hatalmát egy alapvetőn patriarchális társadalomban. Az állatkerti csimpánzkolóniának ugyanúgy megvolt a maga alfa hímje, mint minden más csimpánzcsoportnak. Az alfahím (de amúgy a hímek közül több is) lényegesen erősebb volt Mama-nál vagy bármelyik más nősténynél a csoportban. Mama fizikailag semmilyen „hatalmat” nem gyakorolt sem a többi nőstény, sem a hímek felett. Akkor mégis hogyan lehetett, hogy a csoport alapításakor, amikor először próbáltak négy hímet hozzáadni az addig csak nőstényekből álló csoporthoz, a hímek az első pár hetet bizony a fák tetején reszketve töltötték, mert Mamának valamiért nem tetszettek az új betolakodók?

Az állati társadalmak fejlődésének egy foka, amikor már nem az egyéni erő számít, hanem a koalíciók ereje. Nem az a fontos, hogy egyénileg ki az, aki mindenki mást képes legyőzni egy-egy-elleni küzdelemben. Az a kérdés, hogy kinek vannak barátai és szövetségesei, akikkel együtt képes más szövetségeket legyőzni. Így lehetett az, hogy Mama irányítása alatt az egyenként gyengébb nőstények együtt bizony meghátrálásra kényszerítették a hímeket.

Maga de Waal írja egyik könyvében, hogy a vadonban ez kevéssé tud érvényesülni, mert a csimpánz nőstények kevesebb időt töltenek együtt, leginkább messzebb próbálnak élelmet szerezni maguknak és kicsinyüknek. Az állatkertben nincs élelemhiány, ahogy a bonobók élőhelye is gazdagabb és lehetővé teszi a nőstények közös fellépését. A fenti történetben a megoldás az lett, hogy Mamát elkülönítették a csoporttól egy időre, mert a többi nőstény nem volt ellene a hímek jelenlétének. Az alfa hatalma nem abszolút, kénytelen volt elfogadni, hogy mások máshogy állnak a jövevényekhez.

Az alfa a társadalmi piramis tetejét jelenti és egy alfa hím és egy alfa nőstény van. Az alfa nem egy személyiségtípus (ahogy azt félreértelmezve emberekre alkalmazzák). A „Csimpánz politika” című könyvében az állatkerti csoport életéből több alfahímet is jellemez. Volt, aki a dörzsölt politikus személyiségét testesítette meg, volt amelyik a közkedvelt, igazságos vezetőét és volt, amelyik nem volt összetettebb egy kétajtós szekrény méretű vadállatnál. Az alfaság fajtól, nemtől és csoporttól függően sokfélét jelenthet. Csimpánzoknál alapvetően az alfa férhet hozzá a fogamzóképes nőstényekhez. Élelem szempontjából viszont tudtommal nincs olyan, hogy az alfa csimpánzok ennének előbb. A nőstényeknél ugyanúgy van hierarchia, mint a hímeknél. Ne feledjük, hogy a „csípésrend” kifejezést tyúkok megfigyelésével alkották és nem kakasokéval! A csimpánz, bonobó vagy ember nősténykenél (nőknél) a rang inkább a korral és nem az erővel, vagy a koalíciók erejével függ össze. És van faj, például a szurikáták, ahol a matriarchális társadalom pontosan azt jelenti, mint másoknál a patriarchális: az alfa nőstény szaporodik, a többi nem. Amennyiben mégis teherbe esne egy szurikátanőstény az alfa akarata ellenére, akkor bizony addig lesz zaklatva, amíg el nem vetél, vagy el nem megy a csoporttól (ami végeredményben hasonló eredményre vezet, esetleg az adott nőstény is belehal).

A dominancia tehát mást és mást jelent fajtól, nemtől és körülményektől függően. Érdemes megismernünk az emberszabású társadalmakat, hogy lássuk mi az, amiben hasonlítunk és miben nem.