Miért lesz kevésbé hatékony zebravadász az oroszlán, ha megjelenik egy invazív hangyafaj?

Természetvédelem kapcsán emlegetni szoktuk azt a metaforát, hogy egy nagy hajóban vagyunk, amiből részeket dobálunk ki (élőhelyeket, fajokat vesztünk) és nem tudjuk meddig tehetjük ezt és mikor fog az egész összeomlani. Nem vagyunk túl jók az összetett rendszerekben való gondolkodásban. Értjük, hogy ha a banán egyes fajtái kipusztulnak, akkor kevesebb féle ételt lehet belőle készíteni, és ha csökken a kakaóbab termés, akkor gond lesz a csokiutánpótlásunkkal. De mi van, amikor a hatás sok indirekt hatáson keresztül érvényesül? Avagy miért lesz kevésbé hatékony zebravadász az oroszlán, ha megjelenik egy invazív hangyafaj?

A mutualista, azaz fajok közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok rendkívül fontosak egy élőhely szempontjából. Megkockáztatom, hogy fontosabbak, mint a kompetitív vagy zsákmány/ragadozó kapcsolatok. Az egyik ilyen kapcsolat a fás szavanna egyik jellemző fásszárúja, a fütyülő tövis (Vachellia drepanolobium) és mutualista szívhangyafaja (Crematogaster sp.) között van. A fütyülő tövis majdnem monokultúrában nő, élőhelyén általánosan legalább 70%-át alkotja a fásszárú fajoknak, de egyes helyeken a 98%–99%-át is. Elterjedésének egyik oka pont a mutualista hangyafaj, amely megvédi a növényevőktől. A hangyák nektárt és lakhatást kapnak a védelemért. A védelem igen hatékony, az elefántokat is elriasztja a sok tízezer hangya, ami egy-egy fán lehet és belemászhatnak az ormányukba, összecsípkodva őket (Goheen & Palmer, 2010). A védelem nélkül az elefántok lelegelnék a fákat és egy sokkal nyíltabb, inkább füves szavanna jellegű terület maradna utánuk. Egy élőhely kinézete ennyire apró dolgokon múlhat!

Itt jön a képbe az igen invazív nagyfejű hangya (Pheidole megacephala). Egy Indiai óceáni szigetről hurcolhatták be és elpusztítja a szívhangyákat, egyre nagyobb területeket elfoglalva Afrikában. A szívhangyák kipusztulását követően nincs ami védje a fütyülő tövist, és így azt az elefántok elfogyasztják. Az élőhely sokkal nyíltabbá válik.

A. Eredeti állapot. B. a mutualista eltűnésével nyíltabbá váló élőhely.

Oroszlánokról és zebrákról még nem volt szó! A nyíltabb élőhely jobb és rosszabb is lehet a ragadozóknak (és fordítva). A nyílt élőhelyen a préda is jobban észrevehető, de a ragadozó is. Kenyának a kutatásban (Kamaru et al., 2024) vizsgált területén az oroszlánok legfontosabb zsákmánya a zebra. A zebrákat lesből támadva próbálják elkapni. Az oroszlánok megfigyelésével megmutatható, hogy a nyíltabb területeken kevésbé sikeresek a zebrák elejtésében. Tehát a nyílt szavanna a zebráknak jobb, az oroszlánoknak nem olyan jó.

A területen a megfigyelés 13 éve alatt az oroszlánok létszáma nem változott, mindig olyan 50 körüli egyed élt ott. Tehát valahogy kompenzálták, hogy kevésbé képesek elkapni a zebrákat. A kafferbivaly (Syncerus caffer) fogyasztása viszont nőtt, azaz részben prédát cseréltek az oroszlánok. Ez is egy klasszikus ökológiai elmélet: a ragadozók azt eszik, amiből sok van és relatíve könnyen elkapható. Ha egyik zsákmányuk egyedszáma csökken vagy más okból kevésbé elérhető, akkor áttérnek egy másik prédára.

Ritka az a példa, ahol ennyire szépen megmutatható, hogy az indirekt hatások mennyire fontosak és befolyásolhatják olyan élőlények viselkedését, amelyekkel közvetlen kapcsolat nincs. A hangyák és az oroszlánok végül is nincsenek kapcsolatban. Mégis egy hangya jelenlététől függ, hogy az oroszlánok sikeresen vagy sem vadásszák a zebrákat. A szívhangya védi a fütyülő tövis az elefántoktól, így az sűrűbb vegetációt hozhat létre, amiben az oroszlán el tud bújni és lesből elkapja a zebrát. Az invazív nagyfejű hangya kiszorítja a szívhangyát, az nem védi a fütyülő tövist, az elefántok így ritkítják azt, nyíltabb élőhelyet eredményezve. A nyíltabb területen a zebrákat kevésbé sikeresen vadássza le az oroszlán. Így kénytelen több kafferbivalyt enni.

A tanulság? Nem tudjuk előre, hogy egy adott invazív faj terjedése vagy egy faj kihalása milyen messzegyűrűző következményekkel jár. Még a táplálék vagy kompetíciós hálózatok elemzése sem jelzi, hogy gond lehet, mert itt az élőhelyszerkezet megváltozása okozza a változást.

Hivatkozott irodalom

• Goheen, J. R., Palmer, T. M., 2010. Defensive plant-ants stabilize megaherbivore-driven landscape change in an African savanna. Curr Biol 20, 1768–1772, doi:https://doi.org/10.1016/j.cub.2010.08.015.
• Kamaru, D. N., Palmer, T. M., Riginos, C., Ford, A. T., Belnap, J., Chira, R. M., Githaiga, J. M., Gituku, B. C., Hays, B. R., Kavwele, C. M., Kibungei, A. K., Lamb, C. T., Maiyo, N. J., Milligan, P. D., Mutisya, S., Ng’weno, C. C., Ogutu, M., Pietrek, A. G., Wildt, B. T., Goheen, J. R., 2024. Disruption of an ant-plant mutualism shapes interactions between lions and their primary prey. Science 383, 433–438, doi:doi:10.1126/science.adg1464.

Mik a nyelv evolúciós változásainak mozgatórugói?

Bevallom van az, hogy egy cikk nagyon érdekes a címe és az összefoglalója alapján, aztán végül egy nagy csalódás az egész. Most is belefutottam egy ilyenbe (Li et al., 2024).

A nyelv egy evolúciós rendszer

A nyelv kialakulása egy nagy evolúciós átmenet. Kialakul egy új replikátor, amit Richard Dawkins mémnek hív (nem összekeverendő a fura képekkel, amelyek szintén mémek, de a fogalom ennél tágabb). Fogalmak, jelentések, akár teljes nyelvtani szerkezetek változnak az évszázadok során. Ezért hat régiesen akár már Jókai is, pedig nem túl sok generáció telt el azóta. A magyar nyelv is folyamatosan változik. Mindenkinek ajánlom Nádasdy Ádámtól a „Milyen nyelv a magyar?” című könyvét. Olyan meglepő dolgokat olvashatunk, mint hogy névelő nem mindig volt a magyarban (a finnben most sincs tudtommal), vagy, hogy az igeidők és kifejezéseik folyamatosan változnak. És megérthetjük, hogy miért „rontják” el oly sokan a -ba/-ban (-be/-ben) ragokat: mert nem olyan régóta van külön -ban rag és korábban mindkét esetben a -ba/-be rag volt használatos. Ahogy bizonyos helyeken ma is. A nyelv az egy „élő”, változó (evolválódó) dolog.

Megtanítjuk a biológusoknak, hogy evolúcióhoz öröklődés, szaporodás és változatosság kell. A szaporodás amikor valakinek megtanítjuk a nyelvet. Van, hogy ez kötődik a biológiai szaporodáshoz, van, hogy valaki idegen nyelvként tanulja meg ékes anyanyelvünket. Az öröklődés is tetten érhető, mert úgy fogjunk beszélni a nyelvet, ahogy az, aki megtanított. Később finomíthatunk magunk, de például pont ezért van tájszólás vagy régiónként eltérő megnevezés egyes dolgokra. És macokként ismerem a krumplilángosként vagy tócsniként is ismert ételt. A Mátra környékén ez a neve. Máshol meg más a neve.

És van természetesen változatosság is a nyelvben. A rokonértelmű szavak például változatosságot adnak, de elképzelhető, hogy valamelyik változat majd egyszer fixálódik, azaz egyeduralkodó lesz. A változások, például két forma használatának gyakorisága egy evolúciós folyamat (vö. öröklődő tulajdonságok gyakoriságának változása időben). Például észre lehet venni, hogy a hagyományos „Jó napot kívánok!” helyett egyre gyakoribb a „Szép napot kívánok!” (vagy persze egyszerűbben jó napot és szép napot).

Hogyan vizsgálható a szóhasználat?

Az egyik kísérletben egy történetet kell saját szavakkal továbbadni. Ahogy az emberek továbbadják a történetet, az alkalmazott szavak változhatnak. Azt figyelik, hogy mely szavak maradnak meg (azaz minden továbbadó használja őket) és melyek vesznek el, cserélődnek le más szavakra. A másik kísérletben az elmúlt 200 év szövegeit elemzik. Az egyre több digitalizált szöveg lehetővé teszi a nyelv változásának (sőt a hangulatok változásának) követését az alkalmazott szavak és nyelvtani formák gyakorisága alapján.

Mik a nyelv evolúciós változásainak mozgatórugói?

• Azok a szavak inkább megmaradnak, amelyeket fiatalabban tanultunk meg.
• A konkrétabb jelentésű szavak inkább megmaradnak (Konkrét például egy tárgy, mint a kő vagy egy állat, mint a madár neve. Kevéssé konkrétat az absztrakt fogalmak, mint az igazság, hit, szeretet.)
• Az izgató szavak inkább megmaradnak (bár a szex is az izgató szavakhoz tartozik, de mondjuk a kígyó is. A talajrög vagy az alvás, pedig a nyugtató szavakhoz.)
• A főneveket és az igéket inkább megtartjuk
• A hosszabb szavak kevésbé maradnak meg. A nyelv a könnyebb tanulhatóság, egyszerűsödés felé halad.

Egy szakcikknek is olvasmányosnak kéne lennie

De miért is rossz ez a cikk? Azért, mert egy megveszekedett példa sincs benne. Milyen egy izgató szó? Elő kellett bányásznom egy másik cikkből. Mely szavakat tanuljuk meg előbb és melyeket később. Értem, hogy a mama és baba korai, az antagonisztikus pleiotrópia pedig a legfeljebb a vizsgára megtanulandó kifejezések közé tartozik. De ha csak ezek között van különbség, akkor sokat nem állítottunk. És mi van a változásokkal? Mely szavak gyakorisága csökkent? Mely kevésbé konkrét szavak koptak ki és mely konkrétak gyakorisága nőtt? Nem tudjuk meg a cikkből. Értem, hogy tízezer különböző szót figyeltek, de ezért a 10 ezres táblázat és az egyetlen példa sem között még lehetett volna mit választani.

Egyedül a kiegészítő információkban van elásva két példa, az egyik nagyon közismert, a másikat én nem tudtam. A közismert a gay kifejezés jelentésének változása. A XX. század elején ez nagyjából boldog, vidám jelentéssel bírt, míg ma lényegében csak a homoszexuális jelentése létezik. A want szót viszont akar, szeretne (elérni, megszerezni) jelentéssel ismertem, pedig a régebbi jelentése a szegény, hiányt szenvedő. Ennyit legalább tanultam.

Egy másik cikkben (Snefjella et al., 2019) találtam, hogy a terrific eredeti jelentése alapvetően negatív, félelmetesen jelent. Most viszont inkább pozitív jelentése van jót, klaszt jelent. Szóval lehet példákat találni és alapvetően példákon keresztül értjük meg a körülöttünk levő világot.

Minden szakcikk is egy történet. Nem egyszerűen információ halmaza, hanem egy történet. Emberek vagyunk és történetek jobban megmaradnak a fejünkben (legalábbis az igéi és főnevei, a rövidebb szavai és az izgató kifejezések), mint egy adattábla. Tanács a cikket íróknak: gondold végig, hogy miért is kéne másnak végigolvasnia a cikkedet. Az kevés, hogy neked kedved volt megcsinálni az elemzést vagy kell még egy cikk a doktoridhoz. Mivel tudok többet meg a világról azáltal, hogy elolvasom a cikket. És kérlek vezess végig azon a cikken. Éjjel fogom olvasni, fáradtan, vagy félálomban a vonaton, sietve. Még is meg kell értenem. És ha érdekes, akkor a részleteket is figyelmesen el fogom olvasni.

Hivatkozott irodalom

• Li, Y., Breithaupt, F., Hills, T., Lin, Z., Chen, Y., Siew, C. S. Q., Hertwig, R., 2024. How cognitive selection affects language change. PNAS 121, e2220898120, doi:10.1073/pnas.2220898120.
• Snefjella, B., Généreux, M., Kuperman, V., 2019. Historical evolution of concrete and abstract language revisited. Behavior Research Methods 51, 1693–1705, doi:10.3758/s13428-018-1071-2.

A női kutatókat kevesebben idézik, de nem azért, amiért gondolnád

Sajnálatosan van a feminizmusnak olyan vadhajtása, ami szerintem inkább hátráltatja a nők társadalmi helyzetét, mintsem elősegíteni azt.

A női kutatók kevesebb hivatkozást kapnak cikkeikre, mint a férfi kutatók.

Ez nekik nem jó, mert a hivatkozások száma fontos indikátora (sajnos!!!) a tudományos teljesítménynek. Szórás van, ez a nagy átlag. A kérdés az, hogy miért van ez? Létezik az a narratíva, hogy a férfiak nem hajlandóak női kutatók munkáit idézni, hiszen azok mit is érthetnek a magas tudományhoz. Aktív kutatóként amikor ez felmerül mindig próbálom jelezni, hogy bennem fel sem merült még soha, hogy egy cikkben megnézzem, hogy a szerzők milyen neműek. Ráadásul mégis hogyan tenném ezt?

A nők aránya a tudomány minden szintjén egyre közelebb van a teljes populációban levő arányához. Az új doktori címmel rendelkezők esetében már többségben vannak a hölgyek (ami külön megérne elemzést, hogy miért)

A magyar szerzők esetében általában tudom a nevek nemét. Azért a Rózsa név meg tud zavarni, mert népmesékben bizony férfinévként szerepel. Egyes Európában általános női névnél is van némi sejtésen. Még ebben is bőven tapasztaltam hibát, amikor mondjuk konferenciák boldogan lobogtatták a női kvótát olyan nevével, aki férfi vagy éppen okozott pár perc pánikot, hogy egy PhD jelölt akkor most a neve alapján fiú vagy lány (kinézetre az és lehet, hogy nekünk nem tűnt nőiesnek a neve, de egy gyors kereséssel megállapítottuk, hogy országában ez egy teljesen elfogadott női név). A saját kultúránk eleve meghatározza, hogy milyen nemet rendelünk egy névhez: az Andrea egy női név számunkra, de eredete egy olasz férfinévre vezethető vissza (vö. Andrea Bocelli). És vannak olyan nevek, amelyek eleve unisex-ek, azaz fiúnak és lánynak is adhatóak. Gal Gadot eléggé nőnek néz ki (tudom már semmit nem jelent, hogy egy ország szépségkirálynője volt, de amikor megnyerte, akkor még „csak” nők nyerhettek ilyet), de Gal Fridman, Izrael első olimpiai bajnoka, férfi. Ashton Kutcher (Mila Kunis férje/élettársa 😉) férfi, de Ashton Locklear amerikai sportolónő.

Itt rögtön látszik, hogy az egyszeri hímsovinisztának, akinek annyi ideje van, hogy cikkeket az alapján idéz vagy nem idéz, hogy férfi vagy nő az első vagy utolsó szerző, nincs egyszerű dolga. Azaz nem egyértelmű első olvasatra egy név alapján, hogy az illetőnek mi a neme. A bemutatandó kutatást végzők is egy honlap a genderize.io segítségével állapították meg a nemet. Itt persze lesznek nevek, amelynél nem egyértelmű a nem, főleg egyes Kelet-Ázsiai névnél.

Tehát több magyarázat közül kell megtalálnunk melyiket támasztják alá az adatok:

• A tudományterületeken más a férfiak és nők aránya, ha kevesebb nő van egy területen, akkor kevesebben tudják idézni őket akkor is, ha a nemtől független az idézés valószínűsége.
• Egyes férfiak nem hajlandóak nőket idézni. Ebben az esetben a férfiak cikkeit a nemaránynak megfelelő mértékben idéznék, de a nők cikkeit kevésbé, mert egyes férfiak nem hajlandóak azokat idézni.
• A férfiak cikkei jobbak, így mindenki azokat idézi. Tehát, mind a férfi, mind a női idézők között a nemaránynak megfelelőhöz képest túlreprezentáltak a férfiak cikkeire leadott idézetek.
• A férfiak és a nők elkülönült szociális hálózattal rendelkeznek és jellemzőbb, hogy saját szociális hálózaton belül idézik egymást. Azaz a személyes ismeretség okán férfiak inkább idéznek férfiakat a nők meg nőket.

2002–2017 között az élettudományok terén megjelent tudományos közleményekre kapott hivatkozásokban elemezték, hogy az mennyi hivatkozást kapott férfi vagy nő által írt cikktől. Az első és az utolsó szerzőt nézték, általában az első szerző az, aki a legtöbb munkát fektette bele a tudományos kutatásba, míg az utolsó szerző a labor vezetője. Az eredményeket ez nem befolyásolja (pedig vannak cikkek, ahol az első szerző nő és az utolsó férfi és fordítva) és így pongyolán úgy fogalmazok, hogy a férfiak által írt cikk vagy a nők által írt cikk, ami első vagy utolsó szerzőséget jelent.

Fontos, hogy a nők aránya az egyes tudományterületeken más és más, így ha az adott cikk szerzőinek nemétől független az idézés, akkor is kaphatunk olyat, hogy egy adott cikket inkább férfiak vagy inkább nők idéznek. Sőt ez időben változhat, mert a nők aránya kisebb volt régebben a tudományban, mint most (ezért is választották ezt az időintervallumot és nem mondjuk a 80-as éveket). Az élettudományok különböző területein különböző a nők aránya, ami természetesen befolyásolja a lehetőségét is, hogy egy hölgy cikkét idézzék. Például optika területen 10,1% női utolsó szerzőt van, míg ápolástanban 66,7%. A férfiak dominálta top 10 terület a lazábban vett élettudományok területén az optika, sebészet, kardiológia, sztereokémia, AI, vegyészmérnökség, biofizika, radiológia, számítógépes biológia és kromatográfia. A top 10 nők által „uralt” tématerület az ápolástan, fejlődéspszichológia, gerontológia, orvosi oktatás, klinikai pszichológia, családorvoslástan, szülészet, demográfia, környezeti egészségtan és gyerekgyógyászat.

A férfiakat többen idézik. Önhivatkozásokat kitöröltem az ábráról (nem változtat a képen).

Amennyiben az idézéseket egyáltalán nem befolyásolja a szerzők neme, akkor az adott területnek megfelelő nemarányt kéne találnunk a hivatkozások között is. Nem ezt találjuk.

Egyáltalán nem igaz, hogy csak a férfiak idéznek inkább férfiakat, de fordítva nincs ilyen eltérés. Szóval a hímsoviniszta vád alól felmentettünk! (engem nem lep meg)

Amennyiben a férfiak által írt cikkek egyszerűen jobbak, akkor a hivatkozó tanulmány szerzőinek nemétől kéne függetlennek lenni a hivatkozásnak. Azaz a férfiak és a nők is többet hivatkoznák a férfiak cikkeit. De ez sem igaz.

A férfiak inkább férfiakat a nők inkább nőket idéznek. Ez a mintázat rajzolódik ki. Természetesen itt inkábbról van szó és nem kizárólagosságról. De amennyiben az idézetek egy részénél (egy cikken belül is) valamiért torzul a nemarány, akkor az már az egész mintát elviszi.

A nők inkább nőket hivatkoznak, a férfiak inkább férfiakat hivatkoznak.

Mindenfélére kontrolláltak, például a folyóiratok impaktfaktorára (eleve azt jelenti, hogy több hivatkozásuk lesz), az utolsó szerző cikkeinek számára és tapasztalatára (segít a több hivatkozásban), a cikkben levő hivatkozások számára (ha valaki sokakat hivatkozik, akkor többen fogják visszahivatkozni), a tudományterületre (orvosi cikkeket többen hivatkoznak, mint matematikát), stb. Mindezek mellett is megmarad, hogy a férfiak kicsit több férfiak által írt cikket hivatkoznak és a hölgyek inkább hölgyek által írtakat. Hangsúlyozhatom, hogy első és utolsó szerzőről van szó, a többi szerzők között levő hölgyek vagy urak számáról nincs szó, de megnézték, hogy akkor is ez jön ki, ha a teljes szerzőlistában levő arányokat vesszük alapul.

A hasonló hasonlót vonz elvet homofílának nevezzük (és nem a homofóbia ellentéte). Ezt tapasztaljuk a cikkek hivatkozásánál. A személyes ismertségekben van egy ilyen különbség. Több férfi kutatót ismerek, többel söröztem, beszélgettem konferencián reggelinél vagy mentünk el együtt vacsorázni. Ezek mind fontosak a tudományos életben, mert hát gyarló emberek végzik azt. Az ismerőseim munkáit inkább olvasom, tehát inkább be fognak kerülni a cikkeim hivatkozásába is. A férfiak és a nők szociális hálózatainak különállása egyre kevésbé jellemző. A fiatalabb kutatók körében egyre kevésbé mutatkozik meg. Ez jó! Azt jelenti, hogy nem tántorítja el a férfiakat a #metoo vadhajtásai attól, hogy női kutatókkal is együtt dolgozzanak, eszmét cseréljenek, egymás munkáját megismerjék. Szerencsére közvetlenül még nem találkoztam ezekkel a vadhajtásokkal, de azért van öncenzúra is, hogy előbb megyek oda egy fiatal sráchoz megkérdezni, hogy mivel foglalkozik, mint egy fiatal hölgyhöz. Ne érezze magát kellemetlenül. Pedig egy konferencián arra vagyunk kíváncsiak mi van a másik fejében.

Egyben a tanulmány rámutat, hogy teljesen kontraproduktívak az olyan kezdeményezések, hogy a konferencián legyen csak női szekció vagy „biztonságos hely” nőknek, ahol csak nők tartózkodhatnak. Minden, ami a férfi-nő elkülönülést erősíti, egyben erősíti, hogy egymás cikkeit kevéssé idézzük. És amíg a teljes tudományos közösségben kevesebb a nő (főleg, ha az idősebb korosztályokban), addig ez hátrányos a nőknek.

Azaz bátorítani kell mind a férfiakat, mind a nőket, hogy nemtől függetlenül működjenek együtt, cseréljék ki gondolataikat, beszélgessenek!

Hivatkozott irodalom

Zhou, S., Chai, S. és Freeman, R. B. 2024. Gender homophily: In-group citation preferences and the gender disadvantage. Research Policy 53(1): 104895