2024. február 4., vasárnap

Az óriás emberszabású, Gigantopithecus blacki, kihalása

A valaha élt legnagyobb emberszabású ismereteink szerint a Gigantopithecus blacki. Leleteit 2 millió évvel ezelőttől 330 ezer évvel ezelőttig találjuk. A leletek négy álkapocsra és kb. 2000 fogra korlátozódnak. Nincs lelet a koponyán kívüli részeiről. Tehát méreteit ezek alapján becsülték. A becslés alapján három méter magas és 200–300 kg nehezek voltak. Ezzel az óriási lénnyel emberelődök találkozhattak: mind térben, mint időben átfed az elterjedésük Ázsia dél-keleti részén. Az óriás emberszabású kihalásához klímaváltozás vezethetett. Az addig összefüggő erdőt foltosabb erdőrészleteket és pusztát tartalmazó élőhely váltotta fel. Valószínűleg ezt a környezet már nem volt megfelelő az G. blacki-nek, ami a kihalásához vezetett. A kihalás valamikor a 295–215 ezer évvel ezelőtti időszakban történt.



A tanulmányban új leleteket is elemeztek és régiek újrakalibrálva állították fel a kutatók az időbeli eloszlását a G. blacki-nek. Ezt vetették össze a paleoklíma becslésekkel, ami lehetővé teszi az adott terület vegetációjának is a becslését. Ehhez kapcsolódik a pollenelemzés, ami tovább erősíti, hogy mennyire erdős, nyílt erdős vagy inkább gyepeket találunk.


Az elmúlt 1,8 millió év vegetációjának és benne a G. blacki-nak az egyedszáma.

Hivatkozott irodalom

Zhang, Y., Westaway, K. E., Haberle, S., Lubeek, J. K., Bailey, M., Ciochon, R., Morley, M. W., Roberts, P., Zhao, J.-x., Duval, M., Dosseto, A., Pan, Y., Rule, S., Liao, W., Gully, G. A., Lucas, M., Mo, J., Yang, L., Cai, Y., Wang, W., Joannes-Boyau, R., 2024. The demise of the giant ape Gigantopithecus blacki. Nature 625, 535–539, doi:10.1038/s41586-023-06900-0.