Most körülbelül 7,2 milliárd ember él ezen a sárgolyón. Az egy igen nagy
szám. Ezt a számot akkor lehet igazán értékelni ha figyelembe vesszük,
hogy 1900-ban csak körülbelül 1,6 milliárd ember élt a Földön. Azt azt
követő évszázadban többször megkétszereződött az emberiség lélekszáma.
Az orvostudomány és a technika fejlődésének legfontosabb hozadéka, hogy a
csecsemőhalandóságot és gyerekkori halálozást sikerült nagyrészt
visszaszorítani. Ezen kívül tovább is élünk, mint korábban, de ennek a
hatása messze kisebb. Legyünk őszinték, ennek - vagyis a
gyerekhalandóság visszaszorításának - nagyon örülünk! Nem egyszerű
megmondani, hogy mekkora is volt a gyerekhalandóság (halálozás 5 éves
kor előtt), de a XVII. - XVIII. századra 50-70%-os értékeket is bőven
lehet találni Angliára. A XIX. században is 15%-50% meghalt a
gyerekeknek 5 éves koruk előtt. (Jordan 2012) Ez mai szemmel nézve
iszonyú szám. 1990-ben a világátlag 9% volt, azaz 100 élve született
gyermekből 9 meghalt 5 éves kora előtt. 2013-ra ez 4,6%-ra mérséklődött.
Az egyes régiók között hatalmas különbségek vannak: Európában a
gyerekek 0,6%-a hal meg 5 éves kora előtt, míg Afrikában 9.3%-a. (ENSZ
jelentés 2014) Az emberi halandóságról tudni kell, hogy a legmagasabb az
első 5 évben, s ugyan ilyen szintet majd csak idős korban ér el megint.
Ez azt jelenti, hogy aki megéli a 5 éves kort, az igen jó eséllyel
felnőtt lesz. A jelentős populációnövekedésnek ez az alapja. A
megszületett gyerekeknek nem csak egy töredéke éli meg a felnőttkort, s
lesz neki is gyereke, hanem a zömük megéli a felnőttkor és lesz
gyerekük.
|
Gyermekmortalitás a világban. A kevesebb, mint 20 azt jelenti, hogy 1000 gyermekből legalább 980 meg fogja élni az 5 éves kort, tehát a halálozás valószínűsége 2% alatti. Viszont van ahol ez a valószínűség 10% feletti (mélypirossal jelzett országok Afrikában) |
A sok ember viszont problémát okoz. Etetni kell őket.
Thomas Malthus már a XIX. században kongatta a vészharangot, hogy nem lesz elég élelem az egyre növekvő emberiségnek. Egyenlőre nem lett igaza! És ez a technikai fejlődésnek köszönhető, ami eddig megbirkózott ezzel a sok emberrel. Természetesen ára is van ennek, rengeteg kihalt és veszélyeztetett faj, eltűnő sokféleség és globális felmelegedés.
Az emberi populáció növekedése viszont az utóbbi időben lassulni látszik. Még mindig növekszik, de már csekélyebb mértékben. Ennek a fő oka, hogy Európa és Észak-Amerika népessége fogy. Ázsiáé, de főleg Afrikái viszont nő. A legújabb előrejelzések szerint 2050-re 9,6 milliárd ember lesz a Földön, s 20100-ban 10,9 milliárd. A becslések persze pontatlanok, a statisztikusok azt állítják, hogy 2100-ra a Földi népesség valahol 9 és 13,2 milliárd között lesz. (Gerland és munkatársai 2014) De hol lesz ez az újabb 3 milliárd ember? 1 milliárddal fog nőni Ázsia lakossága és 2-vel Afrikáé. A legnagyobb növekedés Afrikában várható, itt akár 3 milliárddal is többen lehetnek az évszázad végéig.
|
Előrejelzés. A piros vonal a legvalószínűbb előrejelzés. A kék színezett rész a z előrejelzés hibáját jelöli. A kék szaggatott vonalak azt mutatják, ha az előrejelzéshez képes átlagosan fél gyerekkel több vagy kevesebb lenne minden nőnek. Tehát a gyerekszám csökkenése esetén már 2050 körül tetőzik az emberi populáció mérete, s onnan csökken. Amennyiben a fertilitás még nő is, akkor a közel exponenciális növekedés tovább folytatódik. |
|
Minden külön szín egy milliárd embert jelent. Tehát 1 milliárd ember van Európában és a Közel-Keleten (sárga), Amerikában és Ausztráliában (zöld), Afrikában (kék), Észak- és Közép-Ázsiában (lila), Kelet Kínában és Japánban (piros), Indiában (+ Banglades és Burma) (narancssárga), és Dél-Kelet Ázsiában és Óceániában (világos kék). |
A klímaváltozástól a Szahara egyre terjed. A növekedő népesség etetésére így az egyre csökkenő szavannák és őserdők maradnak. De nem eredeti formájukban. Már vadászattal és gyűjtögetéssel nem lehet milliókat etetni. A kiirtott erdők helyén lehet termeszteni valamit, de az őserdők talaja hamar kimerül, ami újabb erdőirtásokhoz vezet. Ugyan ez történt/történik Dél-Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában. Az Amazonas-i őserdő 20%-al csökkent 1970 óta.
|
Erdőírtás az esőerdőben |
Mit tehetünk? Egy friss tanulmány (Bradshaw és Brook 2014) különböző forgatókönyveket próbált ki, megnézve, hogy hány ember lesz a Földön 2050-ben és 2100-ban. Mi lenne például, ha 2100-ra a nőknek átlagosan 1 gyerekük lenne (Magyarországon ez ugye most 1,34 körül van)? Ebben az esetben olyan 8,9 milliárdra menne fel 2056-ra a populáció, majd innen olyan 7 milliárdra csökkenne 2100-ra. Ha az egykézést 2045-re teljesen bevezetik, akkor még 8 milliárd felé sem emelkedik a népesség, s 2100-ra 3,45 milliárdra csökken. Ez viszont elég elképzelhetetlen forgatókönyv.
Viszont már az évenkénti kb. 16% nem kívánt terhesség megakadályozása segítene abban, hogy az évszázad második felében csökkenő pályára álljon a népesség és 2100-ra "csak" 7,3 milliárdan legyünk. Egy világháború sem oldana meg sok mindent, egy 1 vagy 2 milliárdos pusztítással járó háború hatását gyorsan behoznánk. Egy masszív, 6 milliárd ember életét követelő esetén is 5,1 milliárd lenne a Föld lakossága 2100-ra. Természetesen ekkor a háború után magasabb termékenységet feltételeztek a kutatók, de magasabb halandóságot is azt követően. A fentiekből jól látszik, hogy a halálozási ráták változtatása vagy egyéb pusztítások messze nem jelenteknek megoldást a túlnépesedő Föld számára. Csak a fertilitás (gyerekszám) csökkentése hozhat enyhülést Földünk számára.
Előző számítások viszont egy igen fontos tényezőt csak tessék-lássék, vagy egyáltalán nem vettek figyelembe: az oktatásét. Amennyiben a nők többet és tovább tanulnak, mint korábban, ezzel kitolódik az első gyermek vállalásának ideje. Az oktatás továbbá tudatosabbá is teszi az embereket, s csökken a nem kívánt terhességek száma.
Az oktatás hatását az emberi populáció növekedésére nem lehet eléggé kiemelni. Egyes kutatások még a gyermekmortalitás csökkenésénél is fontosabbnak tartják a nők közép- és felsőoktatásban való részvétele okán csökkenő fertilitást. (Lutz és Samir 2011) Mielőtt az gondolnánk, hogy ez rossz, fontos megjegyezni, hogy a magasabb iskolázottság egészségesebb és hosszabb élethez vezet. Jobb nekünk egy kisebb, de egészségesebb és okosabb emberi populáció. Az oktatás és annak jövőbeli változását is figyelembe vevő előrejelzések szerint az emberiség lélekszáma még ebben az évszázadban eléri tetőpontját (Lutz és munkatársai 2014), amit követően csökkenni fog.
A másik, mint az korábban olvashattuk, a fogamzásgátláshoz való széleskörű hozzáférés. Jelenleg az emberiség akár negyede nem fér hozzá a szükséges fogamzásgátlási eszközökhöz (Peterson és munkatársai 2013). Ez évente nagyon sok nem kívánt terhességet és gyermeket jelent. Ráadásul ugye pont a szegényebb rétegek körében és szegényebb régiókban (globális szinten) korlátozott a hozzáférés, ahol eleve magas a fertilitás. Vegyük észre, hogy ez és az előző (oktatás) szorosan összefügg: a nők jogairól van szó. Szerencsére nálunk természetes, hogy egy nő iskolába járhat (minden szinten) és fogamzásgátlót használhat, akár hajadonként is. A világ egyes részein viszont ez nem így van. Sok helyen a nők iskolába járása is korlátozott vagy törvényileg vagy "csak" a hagyományok által. Hasonlóan a fogamzásgátlás törvényileg vagy vallásilag lehet tiltott.
Az egyenjogúság ott kezdődik, hogy a nők is dönthetnek a saját életükről. Ráadásul most ez az egyetlen, amit megmentheti a világot a katasztrófától!
Felhasznált irodalom
- Lutz, W., Butz, W., KC, S., Sanderson, W. és Scherbov, S. 2014. Population growth: Peak probability. Science 346(6209): 561
- Gerland, P., Raftery, A. E., Ševčíková, H., Li, N., Gu, D., Spoorenberg, T., Alkema, L., Fosdick, B. K., Chunn, J., Lalic, N., Bay, G., Buettner, T., Heilig, G. K. és Wilmoth, J. 2014. World population stabilization unlikely this century. Science 346(6206): 234-237
- Jordan, T. E. 2012. Quality of Life and Mortality Among Children. - Springer
- You, D., Hug, L., Chen, Y., Wardlaw, T. és Newby, H. 2014. Levels & Trends in Child Mortality. - United Nations Children’s Fund [pdf]
- Lutz, W. és KC, Samir 2011. Global human capital: Integrating education and population. Science 333(6042): 587-592
- Peterson, H. B., Darmstadt, G. L. és Bongaarts, J. Meeting the unmet need for family planning: now is the time. The Lancet 381(9879): 1696-1699