A klímaszkepticizmus és a környezetvédelem

Vannak még klímaszkeptikusok. Van, aki egyszerűen csak a homokba dugja a fejét és a "háttérhatalmak" manipulációjának véli, hogy vissza kell szorítani a Föld javainak féktelen habzsolását.

És vannak, aki tudományos alapon megkérdőjelezik a klímaváltozás egyes mozzanatait.

A tudományos diskurzus arról szól, azaz ezt állítják a klímaszkeptikusok egy csoportja, hogy (1) a felmelegedés természetes, hiszen a földtörténet során voltak sokkal melegebb periódusok; (2) a magasabb szén-dioxid szint esetleg nagyobb elsődleges produkciót (több növényt) fog eredményezni, ami alapvetően jó nekünk; (3) amúgy is melegebb környezetben magasabb a népsűrűség jelenleg, tehát melegebb környezetben jobban el tudjuk tartani az emberiséget, mert mindenhol melegebb lesz. Egy hosszabb előadás hallható róla itt.

Ezek tudományos viták. A tudománynak vizsgálni is kell a kérdéseket, DE (és ugye tudjuk, hogy minden, ami a DE előtt van, az lényegtelen) nagyon romboljuk a környezetet, és ez ellen tenni kell. Az emberek lustaságát nagyon nehéz áttörni, az egyik, amivel cselekvésre lehet őket kényszeríteni az, ha jól megijesztjük őket. Erről mindig a következő vicc jut eszembe:

A kivetítésen: energiafüggetlenség, esőerdők megőrzése, fenntarthatóság, zöld munkahelyek, élhető városok, megújuló erőforrások, tiszta víz és levegő, egészséges gyerekek, stb.
Felszólalás: Mi van, ha mindez egy nagy átverés és egy jobb világot építünk a semmiért?

A klímaváltozásról egy nagyon leegyszerűsített kép, hogy emelkedik az átlaghőmérséklet és ennek az oka a levegőben levő CO₂ koncentrációjának emelkedése.

Először is CO₂ ekvivalensről szoktunk beszélni, mert nem csak szén-dioxidot eregetünk a levegőbe, hanem sok mást is, amelynek egy része üvegházhatású. És az igaz, hogy a Föld légkörében az üvegházhatásért legnagyobb mértékben a vízgőz felelős. Ezen hatás nélkül a Föld is fagyos lenne, mint a Mars. Ott az átlaghőmérséklet −63 °C. Viszont az üvegházhatásból is lehet túl sok. A Vénusz +462 °C körüli átlaghőmérséklete és főleg CO₂-ből álló légköre intő példa az elszaladó üvegházhatásról.

Az átlagos hőmérsékletek viszont nagyon keveset mondanak a mindennapi történésekről. Magyarország átlaghőmérséklete 10 °C. Ebben az is benne van, hogy +40 °C lehet nyáron és −35 °C télen. Az eloszlás a mindennapi életünk szempontjából sokkal fontosabb, mint önmagában egy átlag. Ezt azért ne feledjük el!

A következőkben olyan problémákat szeretnék érinteni, amelyeket ma a klímaváltozás elleni harc égisze alatt tárgyalunk, de alapvetően az emberi tevékenység fenntarthatatlanságáról szólnak és klímaváltozás nélkül is meg kéne tennünk. És pont ezen lista miatt fontos, hogy mindegy miért, de továbbra is elkötelezett legyen az emberiség, hogy a problémákat csökkentsük / megoldjuk.

Légszennyezés: Amikor arról beszélünk, hogy kevesebb légszennyezés kéne, akkor lehet, hogy a CO₂ kibocsátás csökkentéséről is beszélünk, de alapvetően kevesebb ipari és közlekedési szennyezést szeretnénk. Itt a szennyezők sokrétűek, függenek az alkalmazott üzemanyagtól, szűrőktől, gyártól. A kieregetett dolgok egy jelentős része az egészségre káros. A légköri apró részecskék (különösen a már nem látható 2,5 μm-nél kisebb részecskék) évente 8,9 millió ember haláláért felelősek (Burnett et al. 2018). A világ egy igen jelentős részén irdatlan légszennyezés van (például Kína és India). Az egészségen kívül a mentális képességeinket is csökkenti a légszennyezés (Zhang et al. 2018). Szóval, még ha jó is a CO₂ kibocsátás, a többi dolgot nem szeretnénk a légkörünkben tudni.

Szemét. Szemét az ember nélkül nem lenne. Vagyis dehogynem, minden anyagcsere termel mellékterméket. Ez viszont hasznosulhat a lebontók által. De mi legyen a műanyagokkal, amiket csak nagyon kevés mikroorganizmus tud jelenleg bontani (Yoshida et al. 2016; Austin et al. 2018)? Maguktól meg nem igazán esnek szét (vagy mechanikusan igen, és akkor apró darabkákban még veszélyesebbek). Mindenki látta a borzalmas képeket a műanyagszigetekről, a tengeri állatokban felhalmozódó műanyagról, a nyakukra tekeredő mindenféléről. Lehet ennek olyan narratívája, hogy kevesebb műanyag felhasználás kevesebb kőolajat kíván, de alapvetően nem a kőolajjal van a gond. A műanyag még mindig jobb formája a kőolajnak, mintha egyszerűen csak elégetnénk. De a probléma arról szól, hogy nem tudunk mit kezdeni a már nem használt műanyaggal. Felhalmozódik. Nem itt, hanem a harmadik világban és a tengerekben. Ettől még a probléma létezik.

Ez elég elborzasztó?

Fajkihalás. A klímaváltozás okozhat fajkihalást. Okozott eleget a földtörténet során. Pár évtízmillió alatt újra benépesültek a területek és az ökológiai fülkék. Most is ez lesz vagy lenne. De ízlelgessük az időléptéket! Nem tudjuk. Ez túl sok idő az emberi agynak. Azaz számunkra a kihalás az, amit végignézhetünk és annak hatásával kell kezdeni valamit.


És rá se foghatjuk a klímaváltozásra. A fajpusztítást mi magunk, gyakorta igen közvetlenül végeztük. A moákat legyilkoltuk, Amerika nagytestű állatainak nagy részét legyilkoltuk, máshol csak a házi kedvenceink gyilkolták le az összes madarat. Elpusztítjuk az élőhelyüket, az eledelüket, behurcolunk vetélytársakat nekik. Nagyon rosszul bánunk a Föld élővilágával!

Tam az utolsó maláj szumátrai orrszarvú hím meghalt. Ezzel ott a faj kipusztult. Súlyosan veszélyeztetett fajból alig van még élő példány.

Nem tudjuk melyik élőlény fontos. Kiölhetünk egy jelentéktelennek tűnő fajt és összeomolhat egy teljes ökoszisztéma. Csak erre nagyon nehéz felépíteni egy kampányt. A cuki panda védelmét megértjük, de a lelkünk mélyén azt is, hogy a Nap nélkülük is fel fog kelni.


A beporzók nélkül viszont nagy bajban lehetünk. Vagy nekünk kell kézzel beporozni a növényeket, vagy magukat porozzák be, ami jelentős hozzamcsökkenést eredményez (Stein et al. 2017). Görögdinnye, áfonya és amerikai tőzegáfonya vad méhek általi beporzását nézve azt az eredményt kapták, hogy 50% beporzáshoz egy-egy területen is 4-7 fajra van szükség egy fajhoz. Ha mindhárom fajt be kéne porozni, akkor már rögtön kétszer ennyiről van szó. Viszont akár egy szomszédos területen is más lehet a rovarközösség és új fajok lehetnek meghatározóak. Egy mezőgazdaságilag jelentős területen akár 100 fajra is szükség van, hogy a szükséges beporzást elvégezze (Winfree et al. 2018). Egyes fajok ritkák, de szükség van rájuk. És itt tényleg gazdasági érdekből nézzük, hogy milyen sok fajra van szükség! Nem kell sötétzöldnek lenni, hogy megértsük, hogy szükségünk van a természetre és annak még meglevő gazdagságára.

Hány vadon élő méhfaj kell az adott mezőgazdasági növény beporzásához? Több területen vizsgálták a kérdést, mert még viszonylag közeli területek rovarközösségei is nagyon eltérőek lehetnek. Egyre nagyobb területen így egyre több beporzó fajra van szükség. Lehet, hogy 1-1 faj beporzásához elég 10-20 faj, de mindháromhoz már inkább 100 szükséges. (Winfree et al. 2018)

Kórokozók északabbra kerülése. Melegebb éghajlaton több élőlény él. Ez még alapvetően jó is, és tényleg várható, hogy nagyobb biomassza lesz jelen egy melegebb bolygón. Lesznek elefántok, zsiráfok, cuki majmok itt Európában? Nem (az állatkerten kívül). Annak is örülni fogunk, ha természetes élőhelyükön nem halnak ki ezek az ikonikus élőlények. Lesz esetleg magyar narancs? Az akár össze is jöhet (a szokásos, "kicsi, savanyú és sárga, de a mienk" kitétellel együtt). Akkor mégis miben lesz markánsan más egy melegebb éghajlat élővilága, mint a mostani?

Kórokozóból és parazitából lesz sokkal több!

Az állatrendszertan előadás első évében igen sok "féregről" tanultunk. Ez egy igen sokszínű csoport, amelyeknek az ismertebb tagjai emberi paraziták. Ismertségük itt Európában ettől még igen alacsony, mert az embert lényegében féregtelenítettük. Itt. Nem globálisan. Globálisan igen jelentős férgesedés van. A melegebb éghajlatok egyik borzalmas hátulütője, hogy nagyon sok a mindenféle kórokozó és parazita. Férgek, rovarok, egysejtűek, baktériumok, stb. És ezek csak azok, amelyek minket támadnak. De támadni fogják a haszonnövényeinket és a haszonállatainkat, az őshonos fajokat is.


Egyszerűen nem vagyunk felkészülve erre az invázióra. Az orvosaink nem fogják felismerni eleinte ezeket a betegségeket, hiszen sohasem voltak jellemzőek (esetleg az Afrikából jött migráns orvosok igen). Először azt se fogjuk tudni, hogy mit tegyünk ellenük. A szúnyogirtás egészen más kérdés lesz, amikor nem csak a zümmögés és a kellemetlen viszketést kell megelőzni, hanem az álomkórt. Meg lesz itt sárgaláz, ZIKA meg mindenféle nyavalya, ami globális felmelegedés nélkül nem lenne.

Az emberi faj túléli a felmelegedést, és a civilizációnk?

Tegyük fel, hogy a globális felmelegedés teljesen természetes, és ezzel párhuzamosan a környezetrombolást tudjuk kezelni. Hacsak nem forr fel az egész bolygó, az ember megmarad. Soha nem ez volt a kérdés. A kérdés, hogy megmarad-e a civilizációnk vagy összeomlik.


Gazdasági növekedés / csökkenés. Az ország átlagos hőmérsékletének nem-lineáris hatása van a GDP-re. Optimális esetben olyan 13°C az átlagos hőmérséklet, ekkor lehet a legmagasabb a termelékenység (Burke et al. 2015). Mind a hűsebb és a forróbb időjárás csökkenti a nemzeti összterméket. A jelenleg hűsebb államok tehát GPD növekedést is elérhetnek a klímaváltozás következtében (Norvégia), míg a most is meleg államok további GDP vesztést kénytelenek elviselni (Afrika szinte egésze). Ezzel jelentősen tovább nő az országok közötti most is meglevő különbség  (Diffenbaugh és Burke 2019).

Jelenlegi átlagőmérsékelt. Az optimális 13°C narancssárga színnel van jelölve, most a mediterrán vidékekre jellemző. A melegedés hatására tehát, ami most hűsebb színnel van jelölve az közelebb lesz az optimálishoz, és minden pirosasabb vidék még inkább messzebb kerül az optimálistól.

2100-ra a GDP változása országonként. A kékkel jelölt országok GPD-je növekszik, míg a pirossal jelölteké csökken a klímaváltozás következtében. Lényegében Európa, Kanada és Oroszország nyertese lehet a klímaváltozásnak, míg mindenki más vesztese. (Burke et al. 2015)

Ez a meglevő feszültségeket tovább fogja növelni. Hiszen lényegében az eddig is "vesztes" államok továbbra is vesztesek lesznek, míg a "nyertesek" még gazdagabbak. Mielőtt ennek következményein tovább merengek szóljunk az élelmezésről.

Élelmezés:  Mostanában valahogy kevesebbet beszélünk az éhezésekről, mint amikor gyerek voltam. És igen, talán sokkal kevesebb ember fenyeget most azonnal az éhenhalás, mint akkor. Akkor is és most is igaz, hogy globálisan elég élelmet tudunk termelni. Ettől még nem lesz mindenki számára elérhető az élelem. Miközben a fejlett országokban óriási élelmiszerpazarlás történik, van ahol hiány van. És bár elvileg Afrika is képes lenne etetni a megnövekedett lakosságát, ennek nincs meg az infrastrukturális háttere. Pont ez a gond, a technológia sok probléma megoldására létezik, de vagy nagyon sok pénzbe kerül a bevezetése, vagy az emberi lustaságon bukik meg az egész.

Vegyük ehhez hozzá, hogy lehet, hogy irdatlan területek lesznek Szibériában megművelhetőek, de népesség a terjedő Szahara környékén lesz egyre több, ahol sivatagosodás van és így egyre kevesebb ember élelmezése megoldható. A klímaváltozás globális probléma, de a problémák lokálisan jelentkeznek és nem egyenletesen a világban.

Jelenleg úgy néz ki, hogy ott a legnagyobb a probléma, ahol egyrészt az emberek nem tehetnek róla másrészt a bajok csökkentésére nincs forrás.

Szóval van egy új világunk, amiben addig lakatlan területek lakhatóvá válnak és addig lakottak lakhatatlanná. Oroszország vagy USA/Kanada be fog engedni pár százmillió embert, hogy telepedjenek le és műveljék meg a földet? Ha még feudalizmusban élnénk és a lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozna, ez elképzelhető lenne. De a nemzetállamok idején nem. Így is elég feszültség van a migrációból. Van, nem Magyarországon, ahol sokat beszélnek róla, hanem máshol, de attól még van.

Jelenlegi kilátásunk, hogy az emberiség nagyobb része rosszabb körülmények között fog élni a klímaváltozás következtében! És ez vezethet háborúkhoz. A Szíriai polgárháború, ami jobbára még nem klímaháború volt, csak a nagyhatalmak szokásos veszekedése, megmutatja, hogy mennyire össze tud dőlni a civilizáció, megszűnni a "normális élet". Képzeljük el Afrikát, amikor napokra 50°C felé emelkedik a hőmérséklet, nincs ivóvíz és az aszály miatt egyre kevesebb az élelem. Mi fog ott történni?

Hűtés. A melegedést, lokálisan, az egyes ember szintjén lehetne azzal csökkenteni, hogy hűtjük a lakásainkat / munkahelyeinket. A világ gazdasági motorja a protestáns munkamorál, amit nem a melegebb éghajlathoz találtak ki. A sziesztát nem (csak) azért találták ki, mert ebéd után olyan jó szunyálni egy kicsit, hanem mert, olyan dög meleg van, hogy nem lehet dolgozni. Nálunk is azért nincs értelme beszélgetni arról, hogy miért 2,5 hónap a nyári szünet és miért nem kevesebb, mert nem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel a melegben. Lehetne persze erdei iskola, de ugye ahhoz pénz kell.

Technológiailag egy lehűléssel jobban elboldogulnánk. Az egyre jobb szigetelések mellett a fűtés is egyre hatékonyabb, miközben a hűtés sohasem lesz az. A termodinamika második főtétele nem engedi. Miközben télen szinte minden cselekedetünk hozzájárul a lakás fűtéséhez (a saját állandó 36,5 °C testhőmérsékletünk is), addig hűteni csak valami más fűtésével tudunk. A klímaberendezések lényegében a külső levegő melegítésével érik el a belső hűtését. Mindez iszonyatos energiába kerül. Manapság akár többe, mint télen a fűtés.

Ez pedig azt jelenti, hogy a hűtés globálisan nem lesz megoldható. Lehet, hogy melegebben magasabb a biomassza termelés, lehet, hogy emberből is sokkal több van. De – remélem – már régen nem abban mérjük az ember sikerességét, hogy hány darab van belőlünk. Kényelmes éltet szeretnénk minél több ember számára teremteni. Ez a mi és az anyatermészet érdeke is (egy teleszennyezett világ nem kényelmes!) Ezért kell mindent megtenni a környezetünk megóvása érdekében!

Hivatkozott irodalom

• Austin, H. P., Allen, M. D., Donohoe, B. S., Rorrer, N. A., Kearns, F. L., Silveira, R. L., Pollard, B. C., Dominick, G., Duman, R., El Omari, K., Mykhaylyk, V., Wagner, A., Michener, W. E., Amore, A., Skaf, M. S., Crowley, M. F., Thorne, A. W., Johnson, C. W., Woodcock, H. L., McGeehan, J. E. és Beckham, G. T. 2018. Characterization and engineering of a plastic-degrading aromatic polyesterase. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 115(19): E4350–E4357
• Burke, M., Hsiang, S. M. és Miguel, E. 2015. Global non-linear effect of temperature on economic production. Nature 527: 235–239
  
• Burnett, R., Chen, H., Szyszkowicz, M., Fann, N., Hubbell, B., Pope, C. A., Apte, J. S., Brauer, M., Cohen, A., Weichenthal, S., Coggins, J., Di, Q., Brunekreef, B., Frostad, J., Lim, S. S., Kan, H., Walker, K. D., Thurston, G. D., Hayes, R. B., Lim, C. C., Turner, M. C., Jerrett, M., Krewski, D., Gapstur, S. M., Diver, W. R., Ostro, B., Goldberg, D., Crouse, D. L., Martin, R. V., Peters, P., Pinault, L., Tjepkema, M., van Donkelaar, A., Villeneuve, P. J., Miller, A. B., Yin, P., Zhou, M., Wang, L., Janssen, N. A. H., Marra, M., Atkinson, R. W., Tsang, H., Quoc Thach, T., Cannon, J. B., Allen, R. T., Hart, J. E., Laden, F., Cesaroni, G., Forastiere, F., Weinmayr, G., Jaensch, A., Nagel, G., Concin, H. és Spadaro, J. V. 2018. Global estimates of mortality associated with long-term exposure to outdoor fine particulate matter. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 115(38): 9592–9597
• Diffenbaugh, N. S. és Burke, M. 2019. Global warming has increased global economic inequality. Proceedings of the National Academy of Sciences 116(20): 9808–9813
• Stein, K., Coulibaly, D., Stenchly, K., Goetze, D., Porembski, S., Lindner, A., Konaté, S. és Linsenmair, E. K. 2017. Bee pollination increases yield quantity and quality of cash crops in Burkina Faso, West Africa. Scientific Reports 7(1): 17691
• Winfree, R., Reilly, J. R., Bartomeus, I., Cariveau, D. P., Williams, N. M. és Gibbs, J. 2018. Species turnover promotes the importance of bee diversity for crop pollination at regional scales. Science 359(6377): 791–793
• Yoshida, S., Hiraga, K., Takehana, T., Taniguchi, I., Yamaji, H., Maeda, Y., Toyohara, K., Miyamoto, K., Kimura, Y. és Oda, K. 2016. A bacterium that degrades and assimilates poly(ethylene terephthalate). Science 351(6278): 1196–1199
• Zhang, X., Chen, X. és Zhang, X. 2018. The impact of exposure to air pollution on cognitive performance. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 115(37): 9193–9197

Képes-e etetni magát Afrika?

A rövid válasz az, hogy nem. Afrika jelenleg sem képes elég élelmet termelni, s ez a közeljövőben sem fog jelentősen változni. Pedig lehetne elég élelmet termelni Afrikában.

Körülbelül két éve írtam arról, hogy globálisan megduplázható a mezőgazdasági termelés. Annak a tanulmánynak a konklúziója, hogy Afrikával gond van. Afrika népessége megkétszereződik vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. És jelenleg sem termel elég élelmet, hogy ellássa önmagát. Azaz élelemből behozatalra szorul.

A Szaharától délre fekvő államokból vizsgáltak tízet (van Ittersum et al. 2016). Ez Fekete-Afrika vagy Szubszaharai Afrika, s általában, amikor Afrikáról szólunk, akkor ezt értjük Afrika alatt. Észak Afrika inkább tartozik a Meditterániumhoz. A vizsgált államok Burkina Faso, Ghána, Mali, Niger, Etiópia, Nigéria, Kenya, Tanzánia, Uganda és Zambia.

Szubszaharai Afrika (szürkített országok) és a 10 vizsgált ország (feketével).

Ország	Népesség (2017)	Népesség 2050-ben (millió fő)	Népességnövekedés 2010-hez képest	Gabonaszükséglet 2010-hez képest 2050-ben	Gabona a megművelt területek %-ban
Burkina Faso	20	43	2,75x	3,04x	74
Ghána	29	50	2,06x	3,72x	34
Mali	18	45	3,25x	3,65x	60
Niger	20	72	4,54x	5,08x	70
Etiópia	102	188	2,5x	3,14x	48
Nigéria	186	399	2,16x	2,37x	40
Kenya	48	96	2,33x	3,46x	45
Tanzánia	55	137	3,05x	3,81x	44
Uganda	41	102	3,00x	3,96x	25
Zambia	16	43	3,25x	5,19x	35

Az önellátás képességét gabonafélék tekintetében nézték. A gabonafélék ebben az esetben a kukorica, a rizs, a búza, a köles és a cirok. A napi kalóriabevitel több mint felét gabonákból biztosítják ezeken a vidékeken (máshol is). a gabonák tekintetében Afrika önellátó képessége 80%, azaz nem termeszt elég gabonát, hogy szükségleteit ellássa. Afrika népessége meg fog kétszereződni vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. Tehát hasonló termelés – termelés növekedés – mellett egyre kevésbé képes etetni a saját népességét. Az előrejelzés szerint 33–48%-ra csökken az önellátási képesség

Az egyes kontinensek (A) és a vizsgált országok (B) önellátási képessége. 1-es értéknél önellátó egy kontinens/ország. Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ausztrális & Új Zéland önellátó. A többi kontinens nem. Afrika és Közép-Amerika a legkevésbé önellátó. A vizsgált országok közül is van, amelyik képes elég gabonát termelni (Mali, Zambia, Niger, Burkina Faso) és a többség nem.

A tanulmányban először azt nézték meg, hogy a jelenlegi megművelt területeket nézve elérhető-e magasabb termelés. Igen. Öntözés nélkül is 20–50%-al növelhető a hozam a megfelelő vetőmagok, művelési technikák és műtrágyázás mellett. Az elérhető elméleti maximum hozam 80%-nak elérésével (e felett már nagyon nem éri meg a termelésnövelés) – ami a jelenlegi trendek mellett nem lesz meg – Burkina Faso, Etiópia és Mali önellátóvá, sőt exportőrré lép elő, de Uganda és Tanzánia még 75%-át sem termelné meg a szükséges gabonának.

Tehát új területeket kell művelés alá venni. Ez sajnos általában erdők kivágását jelenti, tehát környezetvédelmi szempontból nagyon rossz megoldás. Sőt, egyes országokban nincs elég új terület, hogy az önellátás megoldható legyen. A legjobb mezőgazdasági területeket már művelés alá vették. Amelyek maradtak, azok kevésbé jó területek, amelyeken kisebb termelékenység érhető el.

Lehetőség van még a gabonatermelés szerkezetének megváltoztatására. A kukorica adja a legnagyobb kalória/hektár termelésének lehetőségét, tehát a többi gabona rovására növelnék a kukorica részarányát

• A tanulmány nem vette figyelembe a klímaváltozás hatását, ami a terület jó részén negatív lesz. Az extrém melegek és a szárazságok külön-külön 10-10%-al csökkenthetik a gabonatermelést (Lesk et al. 2016). A klímaváltozás hatására az ilyen extrém időjárási események egyre gyakoribbá válnak, ezzel növelve a mezőgazdaság kockázatát és csökkentve a termelést.
• A trópusi / forró éghajlatú országokban olyan mezőgazdasági termékek is előállíthatóak, amelyek máshol nem (vagy kevésbé). Ilyen a kávé, a kakaó,  a gyapot és az olajos magvak. Anyagi szempontból ezeket érdemes termeszteni, ami csökkenti a rendelkezésre álló földterületet a gabonák számára. Viszont az így megtermelt jövedelemből importálható máshonnan gabona.
• A terményeknek stabil felvevőpiacra van szükség. Sőt lehet, hogy védővámokra is. A farmerek nem azért fognak termelni, hogy elérjenek valami globálisan jó célt, hanem, mert megéri nekik.
• Bár elméletileg jócskán növelhető a termelékenység, ehhez szükséges egy megfelelő kutatóbázis és megfelelő intézményi háttér, hogy az eddigiekhez képest gyorsabb fejlesztés megtörténjen. Ennek a megléte igencsak kérdéses. Pedig a mezőgazdaság fejlesztése minden érintett országnak elemi érdeke. A városállamok, mint Szingapúr, kivételével nem lehet úgy gazdaságilag jelentősen fejlődni és iparosodni, hogy előbb nem fejlődik a mezőgazdaság. Nem lehet átugrani a mezőgazdasági állami létet. Amikor elég élelmet termel egy ország, onnantól kezdhet majd iparosodni. Így Afrika felemelkedésének az egyik kulcsa a mezőgazdaság javítása.

A konklúzió az, hogy az elvi lehetőség megvan arra, hogy Fekete-Afrika ellássa saját magát. Ez viszont valószínűleg nem fog realizálódni. Így behozatalra szorul, amit viszont nem tud kifizetni (ha igen, akkor az meg iszonyú környezetszennyezéssel jár). Az éhezés így maradni fog Afrikában, ami az egyik oka a migrációnak. Szóval nem várható, hogy javulna a helyzet.

Hivatkozott irodalom

• van Ittersum, M. K., et al. 2016. Can sub-Saharan Africa feed itself? Proceedings of the National Academy of Sciences 113(52): 14964–14969.
• Lesk, C., Rowhani, P., Ramankutty, N. 2016. Influence of extreme weather disasters on global crop production. Nature 529(7584): 84–87.

A víz – az emberiség bölcsője és éltetője

A múlt év (2016) novemberében egy az Akadémia által rendezett előadóülésen vettem részt. A címe "Oknyomozó tudomány: A víz – az emberiség bölcsője és éltetője". Hogyan keveredtem oda? Az élet keletkezésének van némi köze a vízhez, s ezért olyan fura bogarakat is elhívtak, mint én. A Miskolci Egyetem inkább alkalmazott tudománnyal foglalkozik, ami az előadóülés többi előadásában is tükröződött. A víz globális és helyi helyzetével kapcsolatban hallgathattam előadások, amelyek tanulságaiból szemezgetek tudományos ismeretterjesztő blogom negyedik évadának nyitányaként.

Prof. Szöllősi-Nagy András az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának vezetője nyitotta az előadóülést a vízválságról tartott átfogó bemutatóval. Bár víz igen gyakori vegyület a Földön, de ennek a víznek csak egy elenyésző része (0,007 része) hozzáférhető édesvíz. Nekünk viszont inni, földjeinket locsolni édesvíz kell, s a tengerekben nagy mennyiségben elérhető tengervíz nem megfelelő. Márpedig egyre több vízre van szüksége az iparnak (pl. hűtővíz), a mezőgazdaságnak (locsolás) és persze nekünk embereknek is (inni, tisztálkodni, mosni, stb.). A XX. század elejéhez képes majdnem megnyolcszorozódott a felhasznált víz mennyisége a világban. Ez önmagában fenntarthatatlan.

Ehhez jön hozzá, hogy a klímaváltozás megváltoztatta a globális vízkörforgalmat. Az esőzések kiszámíthatatlanok: hol egy hónapi eső leesik egy nap alatt, hol hónapokig egy csepp sem esik. Ez az elmúlt években nálunk is megtörtént párszor. Egyre több áradás okoz jelentős anyagi károkat, miközben egyre nagyobb területek sivatagosodnak el.

“Az, aki megoldja a világ vízproblémáit két Nobel díjat érdemel: egyet tudományért és egyet a békéért.”
John. F. Kennedy

A vízproblémák már most is egyre inkább okai a helyi konfliktusoknak (von Uexkull 2016), s ez egyre inkább így lesz. Az Afrikából jövő migrációs hullám hátterében nem polgárháborúk vannak, hanem gazdasági okok, amelyek visszavezethetőek a vízre. Ezek mindig több lépcsős ok-okozati összefüggések, ezért sokszor el lehet őket bagatelizálni. De gondoljunk bele, hogy a mezőgazdaság az alapja az emberek élelmezésének, s a fejletlenebb országokban ma is a legtöbb ember számára a mezőgazdaság biztosítja a megélhetést. Viszont a mezőgazdasághoz ugye szükség van vízre. Ha nincs víz, akkor csökken a termés. Csökkenő termés mellett éhínségek és növekvő elszegényedés várható. Az emberek ezért indulnak útnak. A vízprobléma megoldása azért vezethet békéhez is.

Az előadás a problémák felsorolása mellett (az árvizekről igen sok szó esett) a megoldás felé vezető útról is szólt. Az egyik fontos és ma is elérhető lehetőség a rendszereink ellenálló-képességének növeléséhez a víztározók építése. Ezzel ugye szabályozni lehet az elérhető vizet. Feltölteni, amikor túl sok van, s felhasználni, amikor aszályos az időjárás. Az USA az elmúlt 200 évben rengetek tározót épített, ez a világ más részein is igaz, bár kisebb mértékben (ezért van annyi hiba a történelematlaszban, mert mai térképeken alapul, amelyek tele vannak víztározókkal). Ehhez - mint minden más megoldáshoz - politikai akarat és pénz kell. A tudományos megoldások önmagukban nem elegek, azokat alkalmazni is kell. A professzor úr felhívta továbbá a figyelmet a mérések fontosságára. Lehet, hogy valakinek feleslegesnek tűnhet a világról gyűjtött adatok (nem a google és a facebook rólunk gyűjtött adataira gondolok), de ezek teszik lehetővé, hogy megértsük a világot. Jelenleg a problémákat még elszigetelt jelenségként kezeljük. Hogyan tudjuk a Római-parton megoldani az árvízvédelmet? Hogyan lesz locsolás az Alföldön? Hogyan kerüljük el az áradásokat vagy mérsékeljük hatásukat Kínában? De mindezek a globális vízkörforgás megváltozása miatti kérdések. Meg kell értenünk a globális vízkörforgást, ami sokkal összetettebb annál, hogy a víz valahol elpárolog, s máshol leesik. Tudnunk kell például, hogy az egyre jelentősebb urbanizációnak mi a hatása a körfolyamatokra (a városi környezet a helyi mikroklímát is megváltoztatja). Ezek a kutatások közvetlen, rövid távú pénzbevétellel nem fognak szolgálni. De lehetővé teszik, hogy középtávon még legyen gazdaságunk!

Prof. Mika János az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára a víz körforgásáról beszélt a klíma és a klímaváltozás fényében. Ezzel a bevezető előadás egyik témáját fejtette ki részletesebben. Szintén felhívta a figyelmet az árvizek veszélyére, amely több emberáldozattal járt, mint a földrengések (amelyek viszont nagyobb anyagi kárt okoznak). Magyarországon a vízhozam folyamatos csökkenése tapasztalható és várható is. Ezt súlyosbítja a vízhozam ingadozásának növekedése, azaz az aszályos és a heves esőzések gyakoriságának növekedése.

"A globális felmelegedés feltételezett folytatódására készült éghajlati modell-számítások szerint a mérsékelt öv nagy hányadán, így hazánkban is a vízmérleg további átlagos romlása várható, de az eseti nagy csapadékok vízhozama is fokozódik."

Mika János

Az árvízvédelem modern lehetőségeit Dr. Krámer Tamás a BME egyetemi docense mutatta be. Rámutatott, hogy az árvízvédelem messze nem azt jelenti, hogy a part mellé ide-oda magas falakat (gátakat) építünk. Ez ugyanis egyszerűen nem megvalósítható. Elvileg mindig lehet magasabb vízszint. Milyen vízszintre kell felkészülni? Milyen kockázatok vállalhatóak (pláne, hogy ártérbe engedtek építkezni)? Ehhez az árvizek lefolyását modellezni kell. Egyre jobb fizikai modellek érhetőek el, amelyekkel megadható, hogy a folyó mely szakaszán mekkora vízszint-emelkedés várható. Ez azért fontos, mert így oda lehet a gátakat építeni, ahol tényleg számít. Természetesen ezek a számítások rendszerben vannak Magyarországon, s az árvízvédelmi rendszerünkben alkalmazzuk eredményeit. Jó látni a modellezés alkalmazását!

Sallai Ferenc az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség főtanácsosa a felszíni vizeink állapotáról számolt be különös tekintettel a Sajó és Tisza állapotáról a szennyeződéseket követően (ipari szennyezések). A vízállapot meghatározása vizeink mérését és az azokat követő osztályzását jelenti. Ezek az állapotfelmérések kémia összetétel (pl. szennyezők jelenléte) mellett igen jelentős hangsúlyt fektetnek a biológiai állapotra (plankton diverzitása, halak jelenléte, stb.). A fentebb említett Sajó az 50-60-as évek iparosítása következtében, míg a Tisza a 2000-es ciánszennyezés következtében vált holt vízzé. A megfelelő vízgazdálkodással ezen folyók állapota javítható volt. A Sajó a 2000-es évekre újból élő folyóvá vált, sőt menedékként szolgált a ciánszennyezéskor, s innen (is) települtek vissza a halak a Tiszába. Mivel több folyón mentén ma is van ipari termelés, s a kommunális szennyvíz egy része is a folyókba kerül, így elengedhetetlen a folyamatos monitorozás. Így tudható, hogy hogyan és mikor érdemes beavatkozni a vízminőség javítása érdekében.

 

Prof. Tamás János (Debreceni Egyetem) a precíziós vízgazdálkodásról beszélt. Ez azt jelenti, hogy tudjuk hol mennyi vízre van szükség, s oda és akkor viszünk vizet, ahova és amikor kell. Ehhez mindenhol az adott helyen megfelelő öntözési technikákat kell alkalmazni (megdöbbentően sokféle öntözési rendszer van, mindnek más a jellemzője). Ezek technológia kérdések, amelyek adatgyűjtést, adatelemzést és ezeken alapulóan technológiák üzemeltetését jelentik.

"A területi vízgazdálkodásban megbízható adatok alapján, szakszerű módszerekkel, összehangolt interdiszciplináris munkával, gazdasági és társadalmi támogatottság mellett,  valamint megfelelő szaktudással lehet áttörést elérni."

Az ország GPD-je ma is jelentősen függ a mezőgazdaságtól. Jó adottságaink vannak ezen a téren, de legjobb termőterületeink az Alföldön egyben aszálynak kitettek. A vízhozam a jelenlegi nem túl hatékony öntözés következtében (illetve annak hiánya okán) igencsak ingadozik. Ez az ingadozás jelentősen csökkenthető a megfelelő vízgazdálkodással.

Prof. Szűcs Péter (Miskolci Egyetem) előadása a pozitívak közé tartozott. Országunk bővelkedik a vízhez kapcsolódó kincsekben: kiváló ásványvizeink és gyógyvizeink vannak. A felszín alatti vizeink állapotáról és hasznosításukról szóló előadásában rámutatott, hogy milyen jelentős kinccsel rendelkezünk. Ennyi kiváló ásványvíz és gyógyvíz kevés helyen van még a világban. Ezek turisztikai kihasználása folyamatban van (van ahol jelentősebb, gondoljunk csak a Gellért gyógyfürdőre vagy a nyugati országrészeken levő termálfürdőkre), de lehetne még hova fejlődni. A termálvizekben rejlő geotermikus energiatermelés kihasználásának viszont még csak a kezdetén tartunk. A geotermikus energiára épülő fűtési kapacitás 250 MW. Geotermikus erőmű nem üzemel még hazánkban.

Dr. Szeredi István a Magyar Villamos Művek szakértője a tágabban értelmezett vízenergia hasznosításának hazai lehetőségeit boncolgatta. Világviszonylatban a teljes áramtermelés 16,6%-át adja a vízenergia, a megújuló villamos energia 70% jön ebből a forrásból. Alapvetően háromféle vízerőmű van (a tengeriekről most nem emlékezem meg): az átfolyó, a tározós és a szivattyús. Az átfolyós rendszerű vízerőműveknél az érkező víz folyamatosan hasznosul a turbinákon majdnem állandó vízesés mellett. A tározós rendszerű vízerőműveknél valamilyen víztározóban összegyűjtött vizet általában csúcsidőben (csúcserőmű) hasznosítják. A szivattyús erőmű ennek egy alfaja, amelyben a tározóba energia felhasználásával szivattyúzzák a vizet, amikor villamosenergia többlet van, s energiát nyernek ki általa, amikor szükség van rá. Ez a rendszer energiatárolásra használható. Ez a kiegyenlítő szerep nagyon fontos. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a rendszerirányítás milyen fontos. Nem elemekből veszünk áramot, hanem áramtermelő egységekből (erőművek), amelyek villamos energia termelése nem biztos, hogy gyorsan változtatható. Az energia felhasználás viszont akár igen gyorsan is változhat, hiszen - főleg így télen - reggel és este világítunk, napközben viszont alig vagyunk otthon. Ehhez jön, hogy nappal az egyre elterjedtebb napelemek energiát termelnek (viszont amikor nagy a fogyasztás, akkor ezek pont nem termelnek energiát). Ezt a fluktuációt lehet hatékonyan kezelni a szivattyús vízerőművekkel.

"A vízenergia rugalmas és megújuló energia forrás, amely képes megfelelni base load követelményeknek, valamint csúcsigények és a váratlan hiány biztosításának."

Szeredi István

 

Mindezen felvezető után sajnos elmondhatjuk, hogy Magyarországon a "vízerőmű" tabutéma. Mindez a Bős-nagymarosi vízlépcső miatt van. A Magyarországon tiltakozást kiváltó építkezés leállítása a rendszerváltó értelmiség és akkori politikai ellenzék közös győzelme. Ezért azóta nemhogy annak a húzódó problémának a megoldását, de semmilyen vízerőmű telepítését nem tűzte napirendre egyetlen politikai fél sem. Ennek semmilyen szakmai oka nincs. A vízenergia hasznosítása környezetkímélő, segítene az ország energetikai függésének csökkentésében és még olcsó is. Ez újabb szomorú példája annak, hogy a tudomány a megoldással előállt (s a környező országok alkalmazzák is), de politikai okokból a tudás hasznosulása elmarad.

Közhely, hogy a víz fontos. Nélküle gyorsan szomjan halnánk. Viszont talán nem annyira közismert, hogy mennyi vele kapcsolatos aktuális kutatás folyik akár hazánkban is. A fentiekben ebből mutattam be néhányat. Egyik sem a szakterületem. Érdeklődő kívülállóként hallgattam az előadásokat. Fontos, hogy olyanról is tájékozódjunk, ami kívül esik a megszokott szakmai érdeklődésünkön! A jelen problémái több szakma összefogásával oldhatóak meg. Külön-külön próbálkozva a megoldásokkal vagy félmegoldások keletkeznek, vagy eleve kudarcra vagyunk ítélve. Együtt, összefogva, viszont sikerülhet az előttünk álló problémák leküzdése. Ehhez viszont ismernünk kell, hogy mi van még a világban a mi tudományunkon kívül.

Hivatkozott irodalom

von Uexkull, N., Croicu, M., Fjelde, H. és Buhaug, H. 2016. Civil conflict sensitivity to growing-season drought. Proceedings of the National Academy of Sciences, USA 113(44): 12391-12396

Legyünk mind vegánok!

Még véletlenül se! No de brit tudósok most megmondták a tutit. S a mai cikket olvasva végig az volt az érzésem, hogy április elseje már elmúlt, akkor miért? S vicc nem lehet, mert annak azért nagyon durva! Azért vannak benne komoly dolgok, s utána is néztem ennek-annak.

Emlékszünk még arra, hogy a húsfogyasztás rákot okoz? Az első szenzációhajhász bejelentéseket követően persze megjelentek a józanabb cikkek, hogy húst még ehetünk. De úgy látszik valakik nagyon komolyan vették a dolgot, s azt vizsgálták, hogy mi lenne a világgal, ha egyszerűen nem ennénk húst? Nem csak a vörös húsokat (elsősorban a marhával van gond!), hanem úgy általában minden húst. Sőt, ha már itt tartunk, akkor álljunk rá az egészséges életmódra, s együnk több zöldséget és gyümölcsöt, no és ne hízzunk el. Szép elgondolás!

Mi lenne, ha csak annyit ennénk, amennyit tényleg kell, s azt vegetáriánus vagy teljesen vegán módon tennénk? Az első esetben tojást és tejtermékeket ehetnénk, a másodikban semmi állatit nem. Természetesen eljönne egy sokkal egészségesebb kor, amiben 6-10%-a a haláloknak elkerülhető. Ennél szebb számok is keringtek, de legyen elég itt ennyi. No de nézzük meg mit is jelent ez?

Az elemzés arra épít, hogy alapvetően egészségesen étkezünk és nem hízunk el. A betegségek közül tipikusan a szívbetegségek (70-75%) és a cukorbetegség (10-12%) csökkennének (a megmentett emberek ennyi százaléka nem ebben halna meg). A húsnak tulajdonított rákos halálok a megmentettek 16-18%-át adják. Nem akarom kisebbíteni ezt a számot, de míg a szöveg állandóan a húsfogyasztás jótékony hatásáról ír, addig az egészségre gyakorolt hatásban az elsődleges az elhízás elkerülése és a több gyümölcs/zöldség.

Azonban soha senki nem állította, hogy rossz lenne csak annyit enni, s csak annyit venni, amennyire szükségünk van. Továbbá mindenki azt szajkózza - jogosan -, hogy több zöldséget és gyümölcsöt kéne ennünk. Ez nagyon szép, csak jelenleg a mezőgazdaság nem erre van berendezkedve. Afrikában meg kéne háromszorozni a zöldség és gyümölcstermesztést, hogy egészségesen élhessenek lakói. De Afrika most sem tudja ellátni a lakosságot még gabonával sem!

S itt érzek egy jó adag rejtett agendát a cikkben, ami egy tudományos cikktől sajnálatos: tudjuk, hogy nem lehet húson, zöldségen és gyümölcsön  tartani 7-10 milliárd embert. Akkor mit tegyünk? Hát a húst kell legelőször kidobnunk az ablakon. Mindig ez történt a történelem során. Bár az állati termékek fogyasztása őstörténetünkben, emberré válásunkban fontos (központi) helyet foglal el, a mezőgazdaságra való áttéréssel egyre inkább a gazdagok kiváltságává vált. Gabonán és más keményítőt tartalmazó növényen (krumpli) tartjuk az emberiség nagy részét. Ez nem egészséges. De ezekből lehet azt a mennyiséget olcsón előállítani, amivel ennyi embert etethetünk. Lehetne változtatni. Lehetne jobban kihasználni például az öntözésben rejlő előnyöket, de a hús mindig prémium lesz: az állatok növényt esznek, ami ugye az emberek elől veszi el a termőföldet.

No de minden húst. S bár a cikk mindig a vörös húsok vélt vagy valós hatásaira referál, de minden húst kiszedne az étrendből. A szárnyasokat és a halakat is. Bár a halakat megengedné. S itt megint van egy probléma. A halak egészségesek. Ez igaz. De a halászat borzalmasan környezetromboló. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy micsoda irdatlan pusztítást végzünk a tengerekben és óceánokban az egészséges halfogyasztás jegyében!

Erről a cikk egy szót sem szól. Pedig az egészségre gyakorolt hatás mellett a környezetre gyakorolt hatását is vizsgálta az esetleges étkezési szokások változásának. A hús "termelés" környezetszennyező. Kár ezt szépíteni. Nagyon sok vizet kell használnunk például a marhahús előállításához. 15000 liter víz 1 kg marhahúshoz. Viszont 1 kg disznóhús már 4800 litert igényel, a csirkehús pedig 3900 litert. Ez persze lényegesen több, mint 1 kg kenyérhez szükséges 1300 liter.

Vízlábnyoma egyes termékeknek. Ennyi vizet használunk fel az előállításukhoz.

Nem beszéltünk továbbá az üvegházhatású gázokról sem, ami megint nem kedvező az állattenyésztésben. Az állattenyésztés (húsevés) elhagyása 45-55% csökkenést hozhatna a klímaváltozást okozó gázok kibocsátásában a 2004/2005-ös referenciaévhez képest (mindezt növekvő populáció mellett). Ez nagyon szép cél. A csökkenés 85%-a a vörös húsok elhagyásának tulajdonítható, a csirke és tojásfogyasztás a maradék. Tehát annak környezeti következménye lényegesen kisebb.

Üvegházhatású gázok kcal-énk (fent), adagonként (középen) és grammonként (lent). Az egyes étkezési szokásokban az omnivór a mostani mindenevést jelenti, a pescetarian a csak halhús evést, míg a vegetáriánus a hús elhagyását jelenti. A mediterrán étkezésről a wikin több van. A zöld oszlopok a növények. A szürkék az állati termékek mint a tojás és a tejtermékek. A kék oszlopok a halakat és egyéb tengeri ehető dolgokat jelenti. A piros oszlopok a húst szárnyas, disznó és kérődzők sorrendben. Azért látja mindenki, hogy a disznó és a szárnyasok környezetkímélőbbek, mint a halászat?

Mit is kellett volna kimondani? Azt, hogy esetleg disznóhúson kéne inkább élni, mintsem marhán. Csak hát az ugye politikailag nem lenne korrekt! No és itt van a gond a cikkel. Semmi árnyalás nincs benne. Pedig lehet úgy is. Egy 2014-es cikkben pontosan azt teszik, amit itt is tenni kellett volna: árnyalnak. Kimondják, hogy alapvetően a kérődzőkből nyert hússal van a gond. De ezen is felül lehet emelkedni, ha olyan helyen legeltetjük őket, ami másra amúgy sem használható (tehát lehet marhát enni). Az étkezésünkben a legnagyobb gond nem a húsfogyasztás, hanem a felesleges kalóriák bevitele (cukor, felesleges zsír, töménytelen mennyiségű keményítő). Külön kiemeli, hogy a tenger gyümölcsiből csak azt lehet figyelembe venni környezeti és egészségre gyakorolt előnyénél, amit nem vontatóhálóval fognak ki.


Tehát együnk több gyümölcsöt és zöldséget. Lehetőleg kevesebb marhát. De azért ne hagyjuk el a húsokat!


Viszont mindehhez a mezőgazdaságunknak is meg kell változnia. S az sem egy egyszerű kérdés. Tenni viszont kell valamit, mert a klímaváltozás nem vicc. Nem úgy, mint ez a 2016-os cikk.

Hivatkozott irodalom

• Springmann, M., Godfray, H. C. J., Rayner, M. és Scarborough, P. 2016. Analysis and valuation of the health and climate change cobenefits of dietary change. Proceedings of the National Academy of Sciences 113(15): 4146-4151
• Tilman, D. és Clark, M. 2014. Global diets link environmental sustainability and human health. Nature 515(7528): 518-522

Tudjuk majd etetni az emberiséget?

Termelünk-e elég élelmiszert a Földön a jelenlegi szükségletek kielégítéséhez? A válasz alapvetően igen, ami nehezen összeegyeztethető azzal, hogy nagyon sok helyen éheznek. Az éhezés által sújtott területekbe a fejlett országok is bele tartoznak, amelyek nemhogy saját magukat képesek élelemmel ellátni, de exportra is termelnek. Azaz az emberiség élelmezése elosztási probléma (is).

Az emberi népesség nő és a étkezési szokásaink is változnak. A fejlettebb és gazdagabb országokban több húst esznek, több gyümölcsöt és zöldséget. Mindezekhez nagyobb terület kell, mint a gabonafélékhez vagy a keményítőben gazdag burgonyához, amiből világszinten a legtöbb kalóriára nyerjük. Az emberi történelemben szinte mindig az volt a fő kérdés, hogy tudjuk-e etetni az aktuális emberi populációt. Valahogy eddig mindig megoldottuk.

Lehet még növelni az élelmiszer termelést? Igen.

Alapvetően két lehetőségünk van: (1) újabb területeket vonunk mezőgazdasági művelés alá, illetve (2) a meglevő területeken intenzívebb mezőgazdaságot folytatunk. Az (1) megoldás környezeti katasztrófához vezet. Nem szabad újabb területeket lepusztítani, hogy aztán termesszünk rajta valamit ideig-óráig. A meglevő területeket kell még inkább kihasználni. Ez elsőre kizsigerelésnek hallatszik, de igazából azt jelenti, hogy a világ egy igen jelentős részén még mindig fabotokkal törik fel a földet, s középkori módszerekkel próbálnak élelmiszert termelni. Ezeken a területeken a trágyázással, a talaj javításával, öntözőcsatornák kialakításával, megfelelő fajták vetésével sokat lehet javítani a termelékenységen.


Egy mezőgazdasági adatbázis elemzésével vizsgálták, hogy a világ egyes területein mi lenne a lehetséges termelés, s mi a mai. Megállapították, hogy mely területek önellátóak, melyek növelhetik termelékenységüket, de nem lesznek önellátóak, s melyek azok, amelyek most is kihasználják lehetőségeiket, de ettől még nem tudnak elég élelmiszert előállítani. Minden területre megfogalmaznak javaslatot, hogy mit (miket) lehet javítani, hogy többet termeljenek.

Az elérhető termelékenység hányad része realizálódik a világban 2000-es adatok alapján. a fehér részek hasznosíthatatlanok vagy mert természetes élőhely van még ott (Amazónia) vagy mert sivatag (Szahara, Arábia, Ausztrália nagy része és Közép-Ázsia), magas hegy (Himalája, Andok) vagy túl hideg (Szibéria, Észak-Kanada)

Nyugat-Európa és Kína Dél-Keleti részei lényegében annyit termelnek amennyit lehet. Észak-Amerika, Óceánia, Ausztrália és Közép-Európa 60-70%-on áll. Nagyon rossz a helyzet Afrikában és Dél-Ázsiában (India, Banglades) és Közép-Amerikában. Ezek azok a területek ahol ma is országos éhezések jellemzőek. S ezek mögött pont a nem megfelelő mezőgazdasági technikák alkalmazása áll.


A megfelelő minőségű és mennyiségű (mű)trágyázás, a talaj szerkezetének változtatása, az öntözőrendszerek kialakítása, a kártevők kezelése, stb. mind segíthet a termelékenység növelésében. Az öntözött területeken globálisan 24%-os termelésnövekedést lehet elérni, míg a nem öntözött területeken 80%-osat. Tehát a jelen technológiája mellett is majdnem megkétszerezhető a mostani (2000-es) mezőgazdasági termelés!

Egyes területek önfenntartó képessége 2050-ben (a) csak a népességnövekedést figyelembe véve (b) az élelemfogyasztási szokások változását is figyelembe véve. Az FSS (zöld) területek elérhetik az önfenntartást. Az ICP (sárga) területek növelhetik a termelésüket, de nem érik el az önfenntartás, míg a piros területeken nem lehet növelni a termelést. A függőleges vagy átlós sávozás azt jelenti, hogy országos szinten elérhető az önfenntartás, bár lokálisan nem mindenütt.

Az előrejelzésekből az tűnik ki, hogy a világ nagy része képes lenne lakosságát eltartani. Oroszország, USA, Kína, India, Kanada és Ausztrália önfenntartó lehet a megnövekedett népesség és fogyasztási szokások mellett is. Egyes Európai országok, mint Anglia, Írország, Olaszország, behozatalra fognak szorulni, de Európa egésze vígan el tudja látni a kontinenst (főleg, ha belevesszük, hogy Oroszország termelékenysége mennyire le van maradva az elérhetőtől!). Az igazán nagy probléma most és a jövőben is Afrika élelmezése. A jelenlegi termelés jelentősen növelhető, de még ez sem lesz elég az irdatlan ütemben bővülő népesség élelmezésére. S ezek az előrejelzések a klímaváltozás hatását nem vették figyelembe, pedig az Afrikát negatívan fogja érinteni.


Mi Magyarországra nézve a tanulság? Először is az öntözést meg kéne oldani. Víz még van, a többi akarat kérdése (stadionok helyett például ilyesmit is lehetne építeni). Piac pedig lesz az élelmiszerre, amiből egyre több fog kelleni Európán belül és azon kívül is.

Hivatkozott irodalom

Pradhan, P., Fischer, G., van Velthuizen, H., Reusser, D. E. és Kropp, J. P. 2015. Closing yield gaps: How sustainable can we be? PLoS ONE 10(6): e0129487