2015. június 20., szombat

A csimpánzok is vedelik az alkoholt

Írtam már arról, hogy az emberszabásúak ősében már hatékony alkohol-dehidrogenáz segítette az alkohol (etanol) bontását. Az emberen kívül azonban igen kevés példa van a rendszeres alkoholfogyasztásra. Egy most megjelent cikk ezt az űrt tölti be legközelebbi rokonaink a csimpánzok megfigyelésével.
Raffia pálma
A raffia pálma (Raphia hookeri) floémja (növényi nedv) cukros oldat, ami gyorsan etanollá erjesztődik. A pálma tetejénél meglékelve a cukros nedv edényekbe gyűjthető. A helyiek ezt az alkoholos italt általában frissen fogyasztják, de tovább is erjeszthető töményebb itallá is. A nedv lassan csöpög, így a tárolóedények hosszan vannak a fákon, amit az emberek hajnalban és szürkületkor ürítenek.
A csimpánzok meg megtalálják maguknak, s bizony nem vetik meg az ott találtakat. A nedvnek magas a cukortartalma. Az alkoholtartalma átlagosan 3,1%, a legmagasabb mért érték 6,9% volt. Az sörből már egészen jó, bár a helyiek bornak hívják.
A csimpánzok nem csak rájárnak az így megszerezhető ingyen italra, de fejlett eszközhasználatukról is tanúságot adnak: összegyűrt levelet használnak mint szivacsot, amit belemerítenek az edénybe, majd a szájukba rakva isznak. Leveleket többféleképpen alkalmaznak mindennapi életükben, csavarva, gyűrve, vagy csak hajtogatva kitűnő eszközök ha inni kell.

Egy csimpánz "iszik" a pálmanedvből egy levél segítségével.

Az alkoholizáláshoz kell egy bizonyos fejlettségű intelligencia. Megnyugtató ugye? :)

Felhasznált irodalom

Hockings, K. J., Bryson-Morrison, N., Carvalho, S., Fujisawa, M., Humle, T., McGrew, W. C., Nakamura, M., Ohashi, G., Yamanashi, Y., Yamakoshi, G. és Matsuzawa, T. 2015. Tools to tipple: ethanol ingestion by wild chimpanzees using leaf-sponges. Royal Society Open Science 2(6)

2015. június 5., péntek

Valahogy a gyereknek ki kell férnie

Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet."
Ter 3.16


Egy gyermek születése csoda. De ahogy a Biblia szavai is mondják, egy fájdalmas és veszélyes csoda. Minden méhlepényes emlős szül, azaz a méhében hordozott kis élet a szülőcsatornán keresztül jön világra. Az anyaméh biztonságos és jól szabályozott környezetet biztosít a fejlődő magzat számára. S így érthető, hogy a dinoszauruszok, majd a terrormadarak kora után miért uralják ők (mi) a Földet. Ezek után az ember lánya azt gondolná, hogy az evolúciónak volt elég ideje a folyamatot tökéletesíteni, s abba nem kéne belehalnia sem az anyának, sem az újszülöttnek. S bizony az emlősök segítség nélkül hozzák világra gyermekeiket, s az anya nem szokott belehalni a szülésbe.

Számunkra, emberek számára a szülés mégis egy igen rizikós folyamat. A Szaharától délre még 1990-ben is 100.000 szülésből 867 végződött az anya halálával (2008-ra ez 646-ra mérséklődött) (Ross & Blanc 2012). Legrosszabb a  helyzet a Közép-Afrikai Köztársaságban, ahol ugyanezen adat 1757 haláleset 100.000 szülésre (2008-ra is csak 1570-re mérséklődött) (Hogan et al. 2010).* Ez évente több százezer halálesetet jelent!

Ezen halálesetek 9,6%-a szülési komplikáció (Say et al. 2014), ami leginkább abból fakad, hogy egy nagy fejű magzatot kell kitolni, a medencecsont által határolt, ennél szűkebb járaton. Az "eredendő bűn" kettős: egyrészt felálltunk, s két lábon járunk, másrészt megnőtt az agytérfogatunk.
Szülőcsatorna és a magzat koponyája csimpánz (bal oldalt), Lucy (Australopithecus afarensis) (középen) és ember (bal oldalt) esetében. A medence csontjai alulról látszanak. Csimpánzok - s ez a jellemző az emlősökre - esetében a szülőcsatorna lényegesen tágabb, mint a magzat koponyája. A magzat nem akadhat el a szülőcsatornában. A két lábon járás következtében megváltozott csípő már komplikálta a szülést, s egy nagy koponyájú magzat további bonyodalmakat okozott.
A felegyenesedés a két lábon járás jelentősen megváltoztatta a csípő szerkezetét. Hát-hasi irányban  keskenyebb lett, s bár a csípőlapátok szétfele állnak, maga a csípő jobb, ha keskeny. Férfiaknál, akik ugye nem szülnek, ellenben futniuk mégiscsak többet kellett, ez meg is valósulhat. Másrészről ugye okosabbak lettünk, s így az agykoponya jelentősen megnőtt. Valahogy azért még meg tudunk születni. Igaz korábban születünk meg, mint az megfelelő lenne, hogy ugyan olyan fejlettségűen szülessünk, mint egy kiscsimpánz. Ahhoz két évet kéne anyukánk méhében tölteni. De akkor már a születés reménytelen vállalkozás lenne.  Marad hát a fejletlenség, a nagyobb fokú szülőre utaltság (a kis csimpánzok / bonobók is eléggé az anyjukra vannak utalva, de mi még inkább), de pár év és blogot olvashatunk, videójátékozhatunk, vagy TV előtt ölhetjük az agysejtjeinket, amiért édesanyánk annyit küszködött.

A nők medencéje nem csak egyszerűen szélesebb, hogy valamennyivel azért nagyobb legyen a szülőcsatorna, de a szülőcsatorna alakja és mérete jól korrelál a születendő gyermek várható méreteivel. A magasabb nők, akik amúgy könnyebben szülnek, szülőcsatornája oválisabb. A alacsonyabbaké kerekebb. A nagyobb fejű nőknek - speciel a férfiaknak is - kerekebb a szülőcsatornája, mint a kisebb fejű nőknek (Fischer et al. 2015). Az anyai fejméret és az anya mérete (a szülők méretkülönbsége is) befolyásolja a szülés "könnyűségét". Az alacsonyabb nők, illetve ahol a szülők között nagy a magasságkülönbség, esetében a császármetszéses szülés kockázata magasabb (Stulp et al. 2011).
Nők medencecsontja elülső-, felül és oldalnézetben. Figyeljük meg a középső rész alakjának különbségeit!
A két lábon járás igényei és a sikeres szülés összegyeztethetősége nem hagy túl sok játékteret az adaptációra, de azt a keveset is kihasználjuk. Úgy tűnik a nők felépítése olyan, hogy a lehető leginkább képesek legyenek a szülésre (ami érthető, ha nem így lenne, nem lett volna gyereke az anyjuknak, nagyanyjuknak, stb.).

A kutatás érdekessége, hogy - bár a csontok megjelenítésénél 3Ds módszereket alkalmaztak (értsd, számítógéppel elemezték ki), maga a mérés klasszikus embertani mérés csontvázakon. A csontvázak még egy a XX. század elején összeállított gyűjtemény részei, a medence méréseit is jobbára korábban (1982) elvégezték az amerikai repülésügyi hatóságnak (Aviation Administration). A digitalizálás történt most. És persze az adatok más szempontból való újraértékelése. A biológiára nagyon igaz, hogy egyre több adaton ülünk, amelyek mind arra várnak, hogy elemezzük őket.

* Magyarországon 1990-ben ezen adatsor alapján 22 haláleset esik 100 ezer szülésre, míg 2008-ban ez a szám 7.

Hivatkozott irodalom

  • Fischer, B. és Mitteroecker, P. 2015. Covariation between human pelvis shape, stature, and head size alleviates the obstetric dilemma. Proceedings of the National Academy of Sciences 112(18): 5655-5660
  • Ross, J. és Blanc, A. 2012. Why aren’t there more maternal deaths? A decomposition analysis. Maternal and Child Health Journal 16(2): 456-463
  • Hogan, M. C., Foreman, K. J., Naghavi, M., Ahn, S. Y., Wang, M., Makela, S. M., Lopez, A. D., Lozano, R. és Murray, C. J. L. Maternal mortality for 181 countries, 1980–2008: a systematic analysis of progress towards Millennium Development Goal 5. The Lancet 375(9726): 1609-1623
  • Say, L., Chou, D., Gemmill, A., Tunçalp, Ö., Moller, A.-B., Daniels, J., Gülmezoglu, A. M., Temmerman, M. és Alkema, L. 2014. Global causes of maternal death: a WHO systematic analysis. The Lancet Global Health 2(6): e323-e333
  • Stulp, G., Verhulst, S., Pollet, T. V., Nettle, D. és Buunk, A. P. 2011. Parental height differences predict the need for an emergency caesarean section. PLoS ONE 6(6): e20497