Mérges vagy a párodra? Egyél egy kis sütit!

Előfordul (természetesen nem velem, mással), hogy az ember fia/lánya kissé felhúzza magát szeretett felesége/férje viselkedésén. Dühünket általában lenyeljük (tudjuk, hogy ő is fáradt, nem úgy gondolta, amúgy is a főnöködre vagy ideges és nem rá). A düh visszatartása, mint minden önkontrollt igénylő cselekedet, energiába kerül. Délelőtt ez jobban megy, estére bizony kevéssé.

Amerikai tudósok természetesen ezt is megmérték. Vettek egy jó adag heteroszexuális házaspárt (107-et). 21 napon át minden reggel és este megmérték a vércukorszintjüket. Ha az magas, akkor van az embernek energiája, ha alacsony, akkor nincs. Minden este a párok külön külön elővehettek egy párjukat szimbolizáló voodoo figurát, amit 0-51 tűvel teleszurkálhattak. A tűszúrások száma jól korrelál a párral szembeni dühvel.

A 21 napot követően volt még egy rövidke verseny is a pároknak. Külön-külön számítógép előtt ültek, s amikor megjelent egy piros négyzet, gyorsan meg kellett nyomniuk egy gombot. Aki gyorsabb volt az a másikat megbüntethette. A büntetés egy 60-105 decibeles 0,5-5 másodperces hangzavar volt. A pár beállíthatta a büntetés nagyságát és időtartamát. Amúgy a verseny meg volt bundázva, felében az egyikük nyert, felében a másikuk, függetlenül attól, hogy milyen gyorsak voltak.

Nem túl meglepően az esti vércukorszint jól korrelált a beszúrt tűk számával. Amúgy elég visszafogott párokat találtak, mert az átlagos tűszám 1,35 ± 4,13 volt. Természetesen az egyéni vérmérséklet, az átlagos vércukorszint és a párok egymással való (v)iszonya befolyásolja az agressziót, de ezekre próbáltak kontrollálni.

Megjegyzem, hogy a nők több tűt szúrtak a voodoo babába, mint a férfiak, igaz a különbség nem volt szignifikáns.

Hasonlóan az esti fekete mágia gyakorlathoz a hangrobbanásos támadás időtartama és erőssége korreált a személy átlagos esti cukorszintjével.

Mi ebből a tanulság? Egyetek több dobostortát, s akkor a szívinfarktus előbb visz el, mint hogy a párod beléd állítana egy baltát.

Felhasznált irodalom

• DeWall, C. N., Finkel, E. J., Lambert, N. M., Slotter, E. B., Bodenhausen, G. V., Pond, R. S., Renzetti, C. M. és Fincham, F. D. 2013. The voodoo doll task: Introducing and validating a novel method for studying aggressive inclinations. Aggressive Behavior 39(6): 419-439
• Bushman, B. J., DeWall, C. N., Pond, R. S. és Hanus, M. D. 2014. Low glucose relates to greater aggression in married couples. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(17): 6254-6257

Szerető barátaim és utáló ellenségeim

Valami lehet a levegőben, hogy ennyi cikk foglalkozik a "mi" és "ők" kérdéskörrel. Talán mert mindenki érzi, hogy a globális problémáink egy jó része mögött ezek húzódnak meg. Nem vagyunk racionálisak, amikor az ellenségeinkről van szó. Velük nincs kompromisszum, nincs jó megoldás. Velük szemben csak a végső megsemmisítés lehet az egyetlen járható út. Ugye?

A kísérletek azért vannak, hogy számszerűsítsék, amit amúgy is tudunk :)

Most is egy ilyenről lesz szó. A szociológiai kísérlet pedig pofonegyszerű volt: végy embereket, kérd meg, hogy gondoljanak a saját csoportjukra és a "másik" csoportra, majd tégy fel nekik kérdéseket. Most például olyanokat, hogy "szerinted mennyire motiválja a tieidet döntésükben, hogy szeretik a közösséget?" vagy olyat, hogy "szerinted mennyire motiválja őket cselekedeteikben, hogy utálnak titeket?" Azaz arra keresték a választ, hogy a válaszadók szerint mennyire dominálja a cselekedeteket és/vagy döntéseket a szeretet a saját csoport iránt vagy a gyűlölet a másik csoport iránt.

A kérdést az Egyesült Államokban tették fel Demokraták - Republikánusok viszonytatban, valamint Izraelben és Palesztinában az ottani konfliktussal kapcsolatban.

A Repubikánus elefánt és a Demokrata szamár. És az, hogy hogyan látják egymást

Vegyünk észre valamit mindezekkel a konfliktusokkal kapcsolatban (meg úgy általában a konfliktusokkal kapcsolatban): kívülről minden olyan egyszerűnek tűnik. Legtöbbünk számára érthetetlen, hogy miért háborúzik Izrael egy adag teljesen sivatagos területért, ahova - ki tudja miért - még a telepesei is hajlandóak letelepedni. S viszont meg az nem érthető, hogy miért jobb a Palesztinoknak a folytonos háborúság, miközben ez a félig van államuk meg nem is helyzet nem jó nekik. A politikai pártok egymás iránti túláradó szeretetét (vagy annak hiányát) talán a magyar olvasóknak nem kell külön bemutatni :(

Az emberek úgy gondolják, hogy a saját csoportjuk azért tesz dolgokat, mert szereti a tagjait. Tehát például azért harcolnak a másikkal, hogy megvédjék a sajátjaikat, akiket nagyon szeretnek. Az emberek továbbá úgy gondolják, hogy a másik azért cselekszik úgy ahogy, mert utálja őket. Tehát "minket" a sajátjaink iránti szeretet motivál, míg "őket" az irántunk érzett gyűlöletük.

Két magyarázat lehet erre az igen erős motivációs asszimmetriára: (1) A sajátjainkkal közösségben vagyunk, s így a pozitív, közösségalkotó érzéseket ismerjük onnan, például a szeretetet, míg a másikkal kapcsolatban csak az irányunkba tanúsított vélt vagy valós utálatot érzékeljük. Tehát egyszerűen csak nem ismerjük, nem ismerhetjük, a másik csoportot belülről. (2) A saját csoportot mindig pozitív színben látjuk, a másikat meg mindig negatívban. Így "mi" szeretünk, "ők" meg csak gyűlölködnek.

Valószínűleg mindkettő igaz. Reményt az (1) eset ad, hiszen a másik helyzetébe való belegondolás (az empátia) segíthet megérteni a másikat is. Az egyik kísérletben a válaszadók egy részének felajánlottak 12 dollár bónuszt, ha jól meg tudják mondani, hogy a másik párt tagjai mit fognak megjelölni, hogy szerintük miért is cselekszenek úgy, ahogy. Ebben az esetben azért az emberek tudták, hogy a másik fél is azt gondolja, hogy szeretetből cselekszik a pártja. Csak az én Kelet-Európai rosszmájúságom mondatja, hogy persze tudjuk mit mondana a másik fél, de azt is tudjuk, hogy hazudnak. Azért még így is sokan gondolták, hogy a másik csak utálatból viselkedhet, így lehet, hogy tényleg használ, ha bele próbálunk helyezkedni a másik fél gondolatvilágába.

A cikk nem állja meg, hogy többször hangsúlyozza, hogy a megkérdezettek alig 20% vallotta magát republikánusnak (az az ő jobboldaluk, innen nézve persze a baloldaluk is vastagon neo-liberális, de hát nekik meg az Európai jobboldal számítanak szélsőbalosnak). Mintha úgy emlékeznék, hogy a választást talán 1 hete a Republikánusok nyerték.

Hivatkozott irodalom

Waytz, A., Young, L. L. és Ginges, J. 2014. Motive attribution asymmetry for love vs. hate drives intractable conflict. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(44): 15687-15692 [pdf]