A mindefélét összeesznek és az új fertőzések

Mostanság sokan beszélnek arról, hogy ha a világ különböző tájain nem ennének össze-vissza mindent, akkor ezt az egész koronavírus ügyet megúszhattuk volna. És jön az európai felsőbbrendűség, hogy bezzeg nálunk ilyen nem fordulhat elő, hiszen mi nem eszünk tobzoskát vagy denevért.

Én most – sok kutató társamhoz hasonlóan gondolom – a megszokotthoz képest több vírusokról és járványokról szóló cikket olvasok. Kezembe került egy a MERS-ről (Killerby et al. 2020). Ez a Közel-Keleti Légzőszervi Szindróma koronavírus által okozott betegség. Ez a hatodik ismert embert fertőző koronavírus (a hetedik tombol éppen Európában). 2012-ben Szaúd-Arábiában ütötte fel a fejét, >2400 fertőzöttet ismerünk, akik közül >850 meghalt (a halálozási rátája így 35% körüli). Ezen betegség kapcsán is felmerült a denevérek szerepe, de a közvetlen gazda az egypúpú teve (Camelus dromedarius). Egyes vidékeken a tevék igen jelentős részében megtalálható lehet a vírus (Reusken et al. 2013).

Hogyan került a MERS vírus állatról emberre?

A kézenfekvő magyarázat az lenne, hogy az emberek mindenfélét összeesznek, beleértve a tevét is. Igen, ahol tartanak tevét ott néha eszik is. Mi is eszünk lóhúst. Amúgy nem jellemző a tevehús evés, de tobzoska zabálás sem (az átlag kínai rizst eszik, és a pacalpörkölt hazájában a furcsaságért nem kell a szomszédba menni). A tevék vérében nem mutatható ki a vírus, a húsevésen keresztüli fertőződést nem valószínűsítik. A tevetejben elvileg megmaradhat a vírus (de az nem teljesen tisztázott, hogy oda hogyan kerülhet), de a felforralást nem bírja ki. A járványos MERS megbetegedésekben a tejivást sem találták kiváltó körülménynek. Az adott koronavírus a tevékben is légúti betegséget okoz, a takonyban, nyálban, garatváladékban a vírus kimutatható. Azaz a ritka (!) emberre való átkerülés mögött cseppfertőzés állhat. Az állatokat el kell látni, a gondozók közel vannak az állatokhoz, főleg, ha azok betegek (a jószág érték). Nem kell véres mészárszékeket, különleges állatok habzsolását vizionálni egy emberre való átfertőzés hátterében!

A MERS fertőzés továbbadásának lehetőségei. A folytonos nyilak a jellemző átadási formák.

Sok betegségünk mögött a háziállataink állnak

Az emberi történelem betegségei mögött nem kell mindig különleges állatokat (cibetmacskát, tobzoskát, majomagyat, kígyókat, stb.) képzelni. A kanyarót szarvasmarháktól kaphattuk el (oltás van ellene) ugyanúgy mint a TBC-t, a fekete himlőt rágcsálóktól, a szamárköhögést valami emlőstől, mumpszot akár disznótól (Wolfe et al. 2007). Ezek azok az élőlények, amelyekkel Eurázsiában igen közeli kapcsolatban élünk már több ezer éve.

Kaphatunk el betegséget a kedvenceinktől is, például macskakarmolásos lázat macskáktól, leptoszpirózis kutyától, ornitózis szárnyasoktól (papagájtól és galambtól is). Igaz, ezek egyelőre emberről, emberre nem terjednek.

Itt Európában biztos nem ugorhat át valami emberre?

Koronavírusos megbetegedés például kutyákból (wiki) és macskákból (wiki) is ismert, de van a disznóknak is sajátjuk. És mostanság a háziállatokat túlságosan is családtagnak tekintik egyesek. Nem tudom mekkora veszélyt jelent ez. De amikor túl egyszerűen a távoli kultúrák fura étkezési szokásaira kenjük bajainkat, gondolkodjunk el saját szokásainkon is.

 Hivatkozott irodalom

• Killerby, M. E., Biggs, H. M., Midgley, C. M., Gerber, S. I. és Watson, J. T. 2020. Middle East Respiratory Syndrome coronavirus transmission. Emerging Infectious Diseases 26(2): 191–198
• Reusken, C. B. E. M., Haagmans, B. L., Müller, M. A., Gutierrez, C.,
  Godeke, G.-J., Meyer, B., Muth, D., Raj, V. S., Vries, L. S.-D., Corman,
  V. M., Drexler, J.-F., Smits, S. L., El Tahir, Y. E., De Sousa, R., van
  Beek, J., Nowotny, N., van Maanen, K., Hidalgo-Hermoso, E., Bosch,
  B.-J., Rottier, P., Osterhaus, A., Gortázar-Schmidt, C., Drosten, C. és
  Koopmans, M. P. G. 2013. Middle East respiratory syndrome coronavirus neutralising serum antibodies in dromedary camels: a comparative serological study. The Lancet Infectious Diseases 13(10): 859–866
• Wolfe, N. D., Dunavan, C. P. és Diamond, J. 2007. Origins of major human infectious diseases. Nature 447(7142): 279–283