Az anyanyelv kifejezés azt sugallja, hogy ezt a nyelvet édesanyánktól sajátítjuk el. Ez az olyan homogén nyelvű környezetben, mint Magyarország (vagy Európa zöme), akár természetes is. De valójában az édesanya első nyelve határozza meg a következő generáció által használt nyelvet?
A születési helyen használt nyelv lesz az elsődleges nyelve a gyermekeknek, függetlenül a szüleik nyelvétől.
Ezen a kijelentésen nem lepődünk meg, bár itt érdemes lenne megkérdezni a külföldre szakadt családtagjainkat és ismerőseinket. Mi a gyermekük elsődleges nyelve? Gyanítom a magyar. Az itt ismertetendő tanulmány nem Európában, hanem Indonéziában vizsgálódott, ahol igen nagy számú nyelvet beszélnek ma is, s akár szomszédos falvak nyelve is más lehet. Zömében az ausztronéz nyelvcsaládhoz (további információk itt) tartozó nyelvet beszélnek, de találunk itt pápua nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélőt is. Mindehhez hozzátartozik, hogy tartják azokat a szokásokat, amelyek meghatározzák, hogy kinek honnan kell házasodnia. E tekintetben négy lehetőség adódik: (1) mindenki a szülőhelyén marad és ott házasodik, (2) mindenki a szülőhelyétől eltérő helyre házasodik, s ott is fog élni, (3) a férfiak a szülőhelyükön maradnak, a nők viszont másik településre mennek férjhez, és (4) a nők maradnak helyben és a férfiak nősülnek egy másik településre vándorolva.
 |
| Sumba és Timor szigeteken a vizsgálatba vont települések és azon nyelvi megoszlása. A Bunak (pápuai nyelv) kivételével a többi nyelv ausztronéz. |
A vizsgálatokat Timor és Sumba szigeteken folytatták. Az utóbbin a települések egynyelvűek, míg az előbbiben egy-egy településben több nyelv is egymás mellett élhet. A települések zömében a férfiak maradnak a szülőhelyükön (patrilokális családmodell), de Timor közepén, Wehali környékén több matrilokális (nők maradnak a születési helyükön) falu is található. A kutatásban feljegyezték a személyek elsődleges nyelvét, genetikai mintát vettek tőlük és feljegyezték a családfájukat a nagyszülőkig visszamenőleg.
A genetikai vizsgálatok alapján rokonságot lehet vizsgálni a vizsgálatba vont személyek között. Amennyiben az Y kromoszómájuk hasonló úgy apai ágon rokonok (az Y kromoszóma csak férfiakban van, így apáról fiára öröklődik). Az anyai rokonok viszont a mitokondriális genomjukban hasonlóak, amit mindenki az anyukájától kap. Mivel mindkét jel együtt csak férfiakban van jelen, így csak férfiakat vizsgáltak.
A patrilokális társadalmakban az apai ágon való rokonság erősen korrelált az azonos nyelvvel, míg a matrilokális társadalmakban a nőági rokonok "születésihelynyelve"1 volt hasonló. Tehát az elsődleges nyelvet az határozza meg, hogy ki hol nő fel és nem az, hogy az édesanyja milyen nyelvet beszél. Természetesen nem minden vándorlás jár nyelvváltással, hiszen a közeli falvakban hasonló (általában azonos) nyelvet beszélnek (főleg Sumbán).
A vizsgált személyek közötti rokonság messze távolabbi volt mint, amire szokásosan emlékezünk (a közös ősök a történelem homályába vesznek). A genetikai távolság (és így a szétválás becsült ideje) és a beszélt nyelv azonossága vagy mássága alapján becsülhető, hogy milyen gyakran váltanak nyelvet az egyes leszármazási vonalak. A nyelvváltás átlagos valószínűség 0,5% generációnként (0,3%–1%). Tehát igen sokáig, több ezer évig változatlan egy egy leszármazási vonalon a nyelv.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy egy-egy leszármazási vonal nagyon együtt tud maradni és a kultúra is változatlan sokáig. Sőt a közös gén és kultúra tovább megmaradhat, mint amilyen sokáig egy nyelv fennmarad, azaz egy leszármazási vonal együtt is cserélheti a nyelvét.
Timor közelmúltjában volt némi felfordulás, ami jelentősebb populációs mozgást eredményezett (migráció). Ennek ellenére a nyelv és a leszármazási vonal együttmaradása nem változott. Sőt, a többnyelvű falvakban is igaz ez a jelenség, azaz az egyes leszármazási vonalak megtartják a nyelvüket a jelenlévő többi nyelv ellenére.
A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás. A génáramlás messze szabadabb lenne, de a nyelvi határok ennek korlátot szabnak. Azon elmélkedem, hogy mond-e ez számunkra valamit. Egyrészt Magyarország viszonylatában azt látjuk, hogy bár genetikailag nem nagyon térünk el a környező népektől, nyelvünket meg tudtuk tartani. Azaz a nyelv sokkal stabilabban öröklődik, mint a gének. Adhat-e ez alátámasztást annak, hogy esetleg sokkal régebben beszélnek a Kárpát-medencében magyarul, mint az gondolnánk?
A vizsgált személyek közötti rokonság messze távolabbi volt mint, amire szokásosan emlékezünk (a közös ősök a történelem homályába vesznek). A genetikai távolság (és így a szétválás becsült ideje) és a beszélt nyelv azonossága vagy mássága alapján becsülhető, hogy milyen gyakran váltanak nyelvet az egyes leszármazási vonalak. A nyelvváltás átlagos valószínűség 0,5% generációnként (0,3%–1%). Tehát igen sokáig, több ezer évig változatlan egy egy leszármazási vonalon a nyelv.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy egy-egy leszármazási vonal nagyon együtt tud maradni és a kultúra is változatlan sokáig. Sőt a közös gén és kultúra tovább megmaradhat, mint amilyen sokáig egy nyelv fennmarad, azaz egy leszármazási vonal együtt is cserélheti a nyelvét.
Timor közelmúltjában volt némi felfordulás, ami jelentősebb populációs mozgást eredményezett (migráció). Ennek ellenére a nyelv és a leszármazási vonal együttmaradása nem változott. Sőt, a többnyelvű falvakban is igaz ez a jelenség, azaz az egyes leszármazási vonalak megtartják a nyelvüket a jelenlévő többi nyelv ellenére.
A kultúra nagyon erősen képes összetartani a népeket, sokkal inkább, mint önmagában a közös leszármazás. A génáramlás messze szabadabb lenne, de a nyelvi határok ennek korlátot szabnak. Azon elmélkedem, hogy mond-e ez számunkra valamit. Egyrészt Magyarország viszonylatában azt látjuk, hogy bár genetikailag nem nagyon térünk el a környező népektől, nyelvünket meg tudtuk tartani. Azaz a nyelv sokkal stabilabban öröklődik, mint a gének. Adhat-e ez alátámasztást annak, hogy esetleg sokkal régebben beszélnek a Kárpát-medencében magyarul, mint az gondolnánk?
1 Tudom, hogy ez így helyesírásilag nem helyes, de az anyanyelv mintájára itt pontosabb.
Hivatkozott irodalom
Lansing, J. S., Abundo, C., Jacobs, G. S., Guillot, E. G., Thurner, S., Downey, S. S., Chew, L. Y., Bhattacharya, T., Chung, N. N., Sudoyo, H. és Cox, M. P. 2017. Kinship structures create persistent channels for language transmission. Proceedings of the National Academy of Sciences 114(49): 12910–12915
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése