2017. december 31., vasárnap

Már megint újra kell írni az ember evolúciós történetét?

Röviden: Nem.


Valamikor még a nyáron (2017) jött a hír, hogy megint újra kell gondolni az ember evolúciójáról alkotott képünket. Szerencsére a magyar hír címe óvatos, "Egy új felfedezés megváltoztatja, amit a modern emberről gondoltunk". Szinte minden felfedezés megváltoztatja azt, amit eddig gondoltunk, de gyökeresen ritkán írja újra a világszemléletünket.


Az emberi evolúcióról való gondolkodásunk gyökeres változása akkor következett be, amikor elvetettük, hogy egy szép láncolatra húzzuk fel a leleteket, amelyek egyre inkább hasonlítanak a mai emberre. Nem minden lehet közvetlen elődje az mai embernek, de az oldalágak – mint a neandervölgyi – is hagyhatnak örökül géneket számunkra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szorosan értelmezett faji elkülönülés nem történt meg. Megtanultuk iskolában, hogy a faj az, amelynek egyedei egymással termékeny utódokat képesek létrehozni. Amennyiben a neandervölgyiek genetikai hagyatéka az európai és ázsiai emberpopulációkban kimutatható, de az afrikaiban sem, az azt jelenti, hogy a modern ember (Homo sapiens) és a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) egymással sikeresen szaporodott. Akkor miért nevezzük külön fajnak? Mert olyat mégsem mondhatunk, hogy olyanok vagyunk, mint a neandervölgyiek. Valahogy nem venné be a gyomrunk. És persze megtanuljuk, hogy mennyire máshogy néztek ki (hátrafelé álló, de a mienknél nagyobb agykoponya, erős szemöldökeresz, stb.). De, ha jönne velünk szembe egy a körúton, akkor legfeljebb migránsnak néznénk (valószínűleg sötét bőre volt, sok rekonstrukcióval ellentétben), s nem egy másik fajnak.


Az előbbieket szem előtt tartva értékeljük az új leleteket amelyek a Jebel Irhoud-nak nevezett ásatási helyszínről kerültek elő. Az ásatási helyszínt az 1960-as években tárták fel először, amikor már találtak (ős)emberi maradványokat (egy majdnem teljes koponya, egy felnőtt agykoponya, egy gyermeki állkapocs, medencecsont és végtagcsontok). A korukat először 40 ezer évesre tették, majd 160 ezer évesre. Ez bele is illet a korábbi elképzelésbe, hogy az ember valamikor 200 ezer éve jelent meg Kelet-Afrikában, s utána terjedt szét előbb Afrikában, majd Eurázsiában.

A jebel irhoud-i (Marokkó) ásatási helyszín. A bal fenti kis térkép mutatja az ásatás helyét, a fényképek pedig a tényleges ásatási helyszínt.
Az új leletek között egy majdnem teljes állkapocs és egy töredékes arc és agykoponya található. A leleteknek a koponyája még kissé hátrafelé áll, s némi szemöldökeresz is kimutatható, de a korábbi ősemberleletekhez képest az arc laposabb (nem előreugró). Az állkapocs nem olyan robosztus, mint a korábbi emberősöké, de továbbra is szétálló (V alakú), míg a mai embernek a szárak végei egy kicsit egymás felé hajlanak. Ezen a koponyán nincs állcsúcs, ami jellemzi a mai embert. A leleteket modern emberként értelmezték a szerzők, bár egyértelmű, hogy archaikus és modern jellegek keverékét viselik magukon.

Az új leletek: (bal) arckoponya (sárgás rész) a korábban talált koponya alapján készült rekonstrukcióra vetítve (kékes rész). Illetve (jobb) az állkapocs.
 A leletek datálásához az új feltárásnál talált kovakövek termolumineszcenciás kormeghatározását alkalmazták. Az azonos rétegben talált kőeszközök minden bizonnyal az ott élőktől származnak. Koruk így megegyezik a maradványok korával. A kormeghatározás elvi alapja, hogy a felmelegített kristályok (a kova is, ami előszeretettel melegítettek őseink) elektronokat fognak be, minél régebbiek, annál többet. A tárgyat újra felmelegítve az elektronok fény formájában felszabadulnak. Az utolsó felmelegítéskor feltesszük, hogy minden elektron kiszabadult, s minden most felszabadítható elektron azóta került a kristályrácsba. Ez alapján körülbelül 300 ezer évesre teszik a leleteket (a szórás igen jelentős: 383–247 ezer évvel ezelőtti a lelet).


Ez az igen tekintélyes kor korábbi, mint az modern ember megjelenésének 200 ezer évvel ezelőttre tett kora, illetve helyileg sem ott van, hanem Észak-Nyugat Afrikában. És innen jön az ember evolúciójáról való gondolkodás átírása: lehet, hogy korábban és máshol jött létre a modern ember? Esetleg egész Afrikában egyszerre, és Kelet-Afrika nem kitüntetett?


Senki nem születik úgy, hogy "én egy másik fajba tartozom kedves szüleim", a modern ember sem varázsütésre jött létre. Mint ezekből a leletekből is látszik, az a jellegegyüttes, amit modern embernek nevezünk, fokozatosan jött létre. Egyes elemei már ebben a 300 ezer éves leletben is megvannak. De nem minden. Így az a kijelentés, hogy biztosan modern emerről van szó és nem archaikus formáról, is vitatható. Azt sem vitatta senki, hogy emberszerű élőlény élt egész Afrikában, sőt a neandervölgyiek és a gyeniszoviaiak Eruázsiában is széles körben elterjedtek. Szóval három kontinensen már egy ideje volt egy nagyjából emberszerű lény (a Homo nemzettség tagja). Azt, hogy pontosan hova rakjuk a faji határokat önkényes. Természetesen jobban hangzik, s jobb publikációt eredményez egy korábbi lelet, amit eladhatunk emberiként, mint egy későbbi. Pedig a lelet és a kormeghatározás azt is megengedné, hogy 247 ezer éves archaikus emberformának nevezzük a leleteket és akkor, nem is olyan meglepő az egész.


Fontosak ezek az új leletek. Finomítják az elképzelésünket saját fajunk evolúciójáról. Nagyon meglepőt a recens történetről azonban én már nem várok.

Hivatkozott irodalom




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése