A becstelenséget a társadalom örökíti ránk

A társadalom hozzáállása a szabályok "kreatív értelmezéséhez" meghatározza, hogy mennyire vagyunk úgy általában őszinték. Mennyire vagyunk hajlandóak vagy képesek hazudni, hogy a saját előrejutásunkat egyengessük. S a társadalom egészének morális állapota a fiatalok viselkedését is megpecsételi.

Az emberek alapvetően nem szeretnek hazudni. Ez valahogy rombolja a saját magukról alkotott pozitív képet. No de van az a pénz, amiért a szabályok egy kicsit módosíthatóak, s a dolgokat megoldjuk "okosba". Ismerős?

Mindig azzal vigasztaljuk magunkat, hogy csak a politikusaink ilyenek, s mi egyszerű földi halandók minta állampolgárok vagyunk. Rossz hírem van: nem. A társadalmi szinten mérhető korrupció, adóelkerülés és demokratikus deficit (vö. illiberális állam) jól korrelál az egyének viselkedésével. Ezen értékeket, amelyek 2003-as értékét vették alapul, amelybe a most kb. 21 éves diákok cselekedete még biztosan nincs benne, összegyúrták egy szabályszegés prevalencia (PRV) értékbe. Magas értéknél szabályszegők, míg alacsonynál szabálytartó a társadalom.

Legyen egy egyszerű kísérlet. Egy diák maga egy fülkében dob 2 kockával. Az első dobásának az értékét kell bemondania. Ez alapján kap pénzt. Az 1-es dobás 1 egység pénzt ér, a 2 kettőt, s így tovább 5-ig. A 6-os dobás 0-át ér. A tényleges dobást nem ismeri a kísérleti alanyon kívül senki. Amit tudunk, hogy hogyan működik a kocka. 1/6 valószínűséggel dobja a különböző értékeket. Ha mindenki pontosan azt mondja be, amit dobott, akkor átlagosan 2,5 egység pénzt fizetnek ki. Na ennyire jó emberek sehol nem voltak a vizsgált 23 országban.

A fülke, a kocka, a számítógép és egy pohár, amibe a kockát a végén bele kell helyezni. Senki más nem látja a tényleges dobást. A lelkiismeretünk felé kell csak elszámolni.

Ha velejéig romlott egy társadalom, s mindenkit csak a kinyerhető haszon érdekel, akkor 5-öt mond be mindenki. Na ennyire rossz sem volt egyetlen népesség sem (huh!). Ez ugye direkt hazugság lenne. S nem szeretünk hazudni. De a szabályokat lehet kreatívan alkalmazni. Végül is ki tudja melyik kockadobás volt az első (amit be kell mondani), s melyik a második (amit nem kell bemondani). Ha így nézzük a dobások várható kimenetét, akkor egy másfajta átlagos pénzmennyiséghez (3,47) jutunk. Ez már közelebb van ahhoz, amit ténylegesen kaptak.

Az egyes kifizetett összegek kumulált gyakorisága (tehát annak a valószínűsége, hogy annyit vagy kevesebbet fizetnek ki). A 6-os 0 kifizetésű dobás valószínűsége 1/6. Az 1 egységnyi pénz kapásának a valószínűsége is, s így a kumulált valószínűsége az 1 pénznek 2/6. A felső folytonos fekete vonal adja meg, hogy mit várunk, ha mindenki teljesen őszinte. A szaggatott vonalat várjuk, ha mindenki a két dobásból a kedvezőbbet mondja be. Az alsó pontozott, 5-nél felcsapó vonalat várnánk, ha mindenki teljesen becstelen lenne. A kevésbé korrupt / anti-demokratikus / adócsaló országok (alacsony PRV érték, zöld vonal) a szabály kreatív értelmezése görbe felett vannak, míg az alacsony PRV-vel rendelkező országok diákjai alatta (piros vonalak).

A szabálytartó országok diákjai szignifikánsabban becsületesebbek, mint a szabályszegő államok diákjai.

A szabályszegés prevalencia (PRV) érték összefüggése a kimenettel. (a) Az átlagos kifizetés. 2,5 lenne a teljesen becsületes átlag, 3,47 a szabályszegő és 5 a teljesen becstelen. Nagyon szépen korrelál a PRV az átlagos kifizetéssel. (b) Hányan "dobtak" 3-4-5 értéket. 50% a várható érték. Ennél többeknek sikerült nagyot dobni. (c) Hányan mondhattak be becstelenül 5-öt. (d) Hány (százalék) becsületes diák volt.

Tanzánia, Marokkó és Kína kellemetlenül kilóg. Nem is várunk mást az ismert társadalmi berendezkedőzésük alapján. Azért Kelet-Európa egyes államainak sem kell a szomszédba menni egy kis szabályszegésért (bár az országos számok nem rosszak): lengyel és cseh sorstársaink közül sokaknak sikerült magasat dobni, s bizony sokan 5-öt mondtak be pusztán a pénzért. Viszont ha megnézzük a teljesen becsületesek becsült arányát, ott jól szerepelnek ezek az országok. Érdekes a közepesen jó intézményrendszerrel rendelkező Guatemala, Malajzia és Grúzia, akik értékei nem rosszabbak, mint sok Európai(bb) országé. Bár a cikk az egyes országokat nem elemezte, van ott érdekesség bőven. Főleg a c-d ábra összevetése. Például Ausztria esetében 70%+ körüli becsületes ember és 20% körüli becstelent jósolnak, azaz a társadalom teljesen ketté vált. Hasonló igaz Németországra, Malajziára és Szlovákiára is. Litvániában viszont a 60% becsületes mellett a többi inkább a szabályokat hajlítja, de nem becstelen.

A társadalom egészét jellemző szabálykövetési kultúra a fiatalok viselkedését is meghatározza. Ahol a társadalom nagy része betartja a szabályokat ott az egyes emberek is (a társadalom belőlünk áll). A kísérlet tanulsága - szerintem -, hogy a társadalom függ az emberektől. Nem igaz, hogy az egyes viselkedések nem számítanak, mert minél többen követik a szabályokat, annál többen követik a példájukat. Sajnos fordítva is igaz.

Érdekes lenne ezt a kísérletet itthon is végigcsinálni. Nem tűnik nehéznek, bár a pénzosztogató kísérletek lepapírozása itthon egy rémálom. Ami sajnálatos, mert ezekkel a kísérletekkel nagyon fontos dolgokat tudhatunk meg az emberek viselkedéséről és az eltérő kultúrákról is!

Hivatkozott irodalom

Gächter, S. és Schulz, J. F. 2016. Intrinsic honesty and the prevalence of rule violations across societies. Nature 531(7595): 496-499

A magunkfajták nem is annyira büdösek

Egy jól teleizzadt póló az büdös. De, hogy mennyire undorodunk ettől az undorító szagtól függ attól, hogy kié az a póló. Ha valamilyen csoporttársé, akkor nem viszolygunk tőle annyira.

Régóta ismert tény, hogy az idegeneket büdösnek tartjuk. Ennek két oka van. Az egyik valamellyest objektív: a földrajzilag nagyon távol élők bőrbaktériumai nagyon mások, s így a szaguk is, amit kellemetlennek tartunk. A másik viszont alapvetően a fejekben dől el. Az idegeneket mindig egyfajta távolságtartással érdemes kezelni. Például betegséget terjeszthetnek. S ezért a viszolygás. Ehhez nem kell, hogy az az idegen tényleg büdös legyen (vagy büdösebb, mint az ismerősök), egyszerű jó rasszista beidegződéseink kapcsolnak be.

Vegyünk egy összeizzadt pólót. A kísérlet szempontjából teljesen mindegy, hogy ki izzadta össze. Szagoltassuk meg diákokkal. Mind büdösnek fogja tartani. No de, hogy mennyire tartja visszataszítónak az ismeretlen illetőt? (például találkozna vele?)

Mondhatnám, hogy az egész attól függ, hogy mi van a pólóra nyomtatva. Az első kísérletet Sussex-i Egyetemen végezték és a pólóra Brighton-i Egyetem emblémáját nyomtatták. Nem mondták ki, hogy kié a póló, de az embléma ugye látszik, s erről arra következtethetnek a diákok, hogy a másik egyetem egyik diákjáé. A másik kísérletben a St. Andrew Egyetem diákja szimatoltak saját, embléma nélküli és a rivális, Dundee Egyetem logójával ellátott pólót.

Nem meglepő módon a másik egyetem pólója büdösebb volt, mint a saját egyetem logójával ellátott póló. A logó nélküli bóló "büdössége" olyan, mint a rivális egyetemé. Azaz alapvetően az undorunkat a saját csoport tagjaival szemben visszatartjuk.

Felmerülhet a kérdés, hogy egyfajta önbevallás mennyire mutathatja a tényleges undort. Ennek kiderítéséért a második kísérletben nemcsak megkérdezték a hallgatókat, hogy mennyire büdös a póló, hanem figyelték, hogy utána milyen gyorsan mennek kezet mosni, mennyi szappant használnak és milyen sokáig mossák a kezüket. Ezt sokkal inkább a tudat alatti irányítja, s mivel a diákok nem tudták, hogy a kísérlet a saját csoporttól vagy a másik csoporttól való viszolygást méri (azt állították, hogy feromon érzékelés képességét mérik), így nem volt miért kontrollálniuk viselkedésüket. Amennyiben másik csoport pólóját kellett szagolniuk, akkor gyorsabban siettek a kézmosóhoz, s többen használtak több szappant (pumpás folyékony szappan adagolóból 2 vagy több adagot), mint akik a saját csoport pólóját szagolták. A kézmosás hosszában nem volt eltérés.

Minden ilyen kísérlet (s hasonló csoporttudatról szólóról már írtam itt, itt és itt) azt mutatja, hogy bizony nagyon erős bennünk a csoporttudat. E mellett nem szabad elmenni, mert sajnos ebből erednek azok a parttalan viták, hogy a rasszizmus az csak valami elhajlás, s mi amúgy nagyon szeretnénk mindenkit.

A helyzet viszont nem reménytelen. S a megoldás nem az egyre durvuló szabályozás, hanem a csoporttudat manipulálása. S ezt is vizsgálták a kísérletben! A feromonos álvizsgálatot leíró lap szövegét ugyanis többféleképpen kezdték. Volt ahol az egyéni feromon érzékelő képesség volt kiemelve a vizsgálat céljaként, volt ahol az adott egyetem tagjainak képességei más egyetem tagjaival összemérve, s volt, ahol hallgatók (diákok) vs. nem-diákok volt a megkülönböztetés. Tehát előkészítették a terepet, hogy a vizsgálat alanyai valamilyen csoporttudatukat vegyék elő. Amikor egyénekként szerepeltek, akkor a csoporttudat visszaszorul, amikor diákokként, akkor a csoporttudat kiszélesedik. S bizony a csoporttudat kiszélesítése az undort is vissza tudta szorítani. Amikor az egész diákságot képviselték a diákok, akkor nem tűnt olyan büdösnek a másik egyetem diákja.

Két fontos tanulsága van a kutatásnak:

(1) A csoporttudat és a viszolygás fejben dől el. Az eredmények szempontjából nem volt érdekes, hogy ki is izzadta össze azt a pólót! Lehetett volna ez egy másik kontinensről való ember, a szomszéd, egy diáktárs vagy az egyik oktató. Igazából nem tudjuk megmondani ennyiből, hogy az a másik tényleg idegen vagy sem. Márpedig ne feledjük, hogy az etnikai villongások zöme nem fekete-fehér ellentét, hanem egy helyen élő, kinézetre elég hasonló, de kulturálisan kicsit más csoportok között történik (itt Európában is hosszan lehetne sorolni a példákat).

(2) A csoporttudat az embernél nagyon egyszerűen manipulálható. Természetesen pontosan ezt használják ki azok, akik erre apellálva óhajtják maguk mögé terelni a "nemzetet" (vö. migránskérdés itthon vagy Szlovákiában, egész választásokat lehet felfűzni erre a kérdésre, ami például a szlovákokat közvetlenül nem is érintette). DE. S ez a lényeg. A csoporttudat manipulációjával, kiterjesztésével egyre több emberről fogadhatjuk el, hogy hozzánk tartozik. Végeredményben az egész emberiség egy csoportba tartozhat.

Legutóbb Bill Clinton hozakodott elő azzal gondolattal, hogy az idegenek támadása összehozná az emberiséget (s nem ő volt az első).

"Ez lehet az egyetlen módja, hogy az egyre megosztottabb világunkat egyesítsük ... gondoljunk bele, hogy minden különbség, ami a Föld népei között ma fellelhető, milyen aprónak tűnne, ha egy űrinvázió fenyegetne."

“It may be the only way to unite this increasingly divided world of ours … think about all the differences among people of Earth would seem small if we feel threatened by a space invader.” - Bill Clinton

A korábbi amerikai elnök a Függetlenség Napja című filmet emeli ki, mint ennek képi feldolgozása. Én a Watchmen: Az őrzők című filmet jobb referenciának tartom. Ott ugyanis ki is van ez mondva, sőt az egész bonyodalom pont arra megy ki, hogy hogyan lehet űrinváziós hisztériát kelteni űrinvázió nélkül.

Hivatkozott irodalom

Reicher, S. D., Templeton, A., Neville, F., Ferrari, L., Drury, J., 2016. Core disgust is attenuated by ingroup relations. Proceedings of the National Academy of Sciences 113: 2631-2635, doi:10.1073/pnas.1517027113.

Egy vírus immunrendszere

Miért is lenne szüksége egy vírusnak immunrendszerre? Mert egyes vírusokat más vírusok fertőznek. S ez ellen a vírusoknak is védekezniük kell. Egy a baktériumoktól "ellesett" módszerrel védekezik Mimivírus a Zamilon nevű virofág ellen.

Óriás vírusok és vírusaik

Az első óriásvírust 2003-ban írták (Scola et al. 2003). A Mimivírusnak keresztelt vírus nevét a mikróbát mímelő (mimicking microbe) kifejezés rövidítéséből kapta. Tekintélyes, 1,2 millió bázispár hosszú genetikai állománya (Raoult et al. 2004) nagyobb, mint a legkisebb ismert baktériumoké. Jelenleg a legnagyobb ismert vírus a Pandóravírus (Philippe et al. 2013), amelynek genomja 1,9-2,5 millió bázispárból áll, ami 2500 gént kódol. Ezek az óriási vírusok nem csak abban különlegesek, hogy több génjük lehet, mint egy baktériumnak, hanem, hogy saját vírusaik vannak (La Scola et al. 2008). Ezeket a baktériumokat fertőző vírusok bakteriofág nevéhez analóg módon virofágoknak nevezzük. Bár minden vírusnak szaporodásához szüksége van egy gazdasejtre, de van olyan vírus, amely kizsákmányolja a másik vírust, ha már az amúgy is szépen megágyazott neki a sejten belül. Az elsőnek felfedezett Sputnik virofág önmagában képtelen szaporodni az amőbákban, de a Mimivírussal együtt igen. Igaz a Mimivírus fejlődését igencsak kikezdi.

A bakteriális immunrendszer

A nem olyan régen felfedezett CRISPR–Cas rendszer lényege (Marraffini 2015), hogy a prokarióta szervezetek az idegen genetikai elemek ellen azok egy rövid (21-72) génrészletét kódolják. Ez a kis részlet RNS-re átíródva (valamint a nevet adó ismétlődő szakaszok) kötődnek a megtámadni kívánt genomhoz, s az így csapdába esett DNS-t a baktérium enzimei feldarabolják és eltüntetik.

A virális immunrendszer

A nemrégen leírt Zamilon virofág (Gaia et al. 2014) a Mimivírus A törzsében nem képes szaporodni, de a B és C törzsben igen. Ezzel szemben a Sputnik 3 nevű virofág mindhárom törzsben képes szaporodni, tehát nem általában a virofág replikáció hátráltatott az A leszármazási vonalban. Elképzelhető vált, hogy valami egyedi módon képes a Zamilon fertőzést elkerülni az A leszármazási vonal. Genomjának tüzetes elemzésével kimutatható, hogy a Zamilon egy 28 bázispár hosszú szakasza minden A törzsből származó Mimivírusban megtalálható (ebből egy 15 bázispár hosszú darab 4x egymás után található). Ez utalhat egy CRISPR-Cas szerű rendszerre. A környező gének (inkább lehetséges gének) elemzése arra enged következtetni, hogy azok hasonló funkcióval rendelkeznek, mint a bakteriális rendszer génje (génjei). Azaz a Mimivírus képes szelektíven megtalálni és lebontani a Zamilon DNS-ét.

Megmutatták, hogy a gének elcsendesítésével ez az immunitás megszűnik, tehát a talált genomszakasz felelős a immunitásért.

A kutatók ezt a rendszert MIMIVRE azaz Mimivírus virofág védelmi elemnek (mimivirus virophage resistance element) keresztelték.

A MIMIVIRE és a CRISPR-Cas rendszer összehasonlítása. Mindkettőben megtaláljuk ugyan azokat a génfunkciókat, mint a helikáz vagy az endonukleáz, mindkettőben vannak a patogén genomjának darabjai. A gének elrendeződése azonban különböző. A MIMIVIRE rendszerben a Zamilon vírus 15 bázis hosszú részlete egymás többször szerepel. Ez az ismétlés fontos a működéshez. A CRISPR-Cas rendszerben a patogén genomrészleteket ismétlődő szekvenciák választják el, s több patogénből vett szekvencia is van egymás után (de azonos többször nincs).

A tanulmány nem tér ki a rendszer eredetére. Szerintem szinte biztos, hogy egy baktériumtól vették kölcsön a védelmi rendszert, s használják saját vírusaik sakkban tartására. Korábban már felfedeztek olyan bakteriofágot, amely CRISPR-Cas rendszerhez hasonlót használ a baktérium CRISPR-Cas rendszerének kijátszására (lényegében megjelöli a baktérium "támadó" szekvenciáit, s így azok nem tudják a vírusgenomot bántani) (Seed et al. 2013). Hasonlóan ez a rendszer is valamilyen horizontális géntranszferrel kerülhetett a Mimivírusba, ahogy amúgy genomjának igen tekintélyes része.

Hivatkozott irodalom

• Scola, B. L., Audic, S., Robert, C., Jungang, L., de Lamballerie, X., Drancourt, M., Birtles, R., Claverie, J.-M. és Raoult, D. 2003. A giant virus in amoebae. Science 299(5615): 2033
• Raoult, D., Audic, S., Robert, C., Abergel, C., Renesto, P., Ogata, H., La Scola, B., Suzan, M. és Claverie, J.-M. 2004. The 1.2-megabase genome sequence of Mimivirus. Science 306(5700): 1344-1350
• Philippe, N., Legendre, M., Doutre, G., Couté, Y., Poirot, O., Lescot, M., Arslan, D., Seltzer, V., Bertaux, L., Bruley, C., Garin, J., Claverie, J.-M. és Abergel, C. 2013. Pandoraviruses: amoeba viruses with genomes up to 2.5 Mb reaching that of parasitic eukaryotes. Science 341(6143): 281-286
• La Scola, B., Desnues, C., Pagnier, I., Robert, C., Barrassi, L., Fournous, G., Merchat, M., Suzan-Monti, M., Forterre, P., Koonin, E. és Raoult, D. 2008. The virophage as a unique parasite of the giant mimivirus. Nature 455(7209): 100-104
• Marraffini, L. A. 2015. CRISPR-Cas immunity in prokaryotes. Nature 526(7571): 55-61
• Seed, K. D., Lazinski, D. W., Calderwood, S. B. és Camilli, A. 2013. A bacteriophage encodes its own CRISPR/Cas adaptive response to evade host innate immunity. Nature 494(7438): 489-491
• Gaia, M., Benamar, S., Boughalmi, M., Pagnier, I., Croce, O., Colson, P., Raoult, D. és La Scola, B. 2014. Zamilon, a novel virophage with Mimiviridae host specificity. PLoS ONE 9(4): e94923
• Levasseur, A., Bekliz, M., Chabrière, E., Pontarotti, P., La Scola, B. és Raoult, D. 2016. MIMIVIRE is a defence system in mimivirus that confers resistance to virophage. Nature 531(7593): 249-252
  
  
  
  
  
   

A jövő - problémák és megoldások

A Nature folyóirat pár cikkben körbejárta, hogy milyen problémák és újdonságok várnak ránk ebben az évszázadban. Két cikkben a génszerkesztés és a robotika várható előnyeit és problémáit is körbejárták, de mindkettő figyelmeztetett, hogy az előnyös alkalmazási lehetőségek ellenére ez nem "fenyegeti" az emberiség nagy részét. Van három pont, ami viszont igen. Kettőről szó is lesz.

1. Növekvő populáció, ami megállítható a megfelelő családtervezési programokkal
2. Klímakatasztrófa, aminek költségeit folyamatosan alulértékeljük
3. Szegénység.

Növekvő populáció

Sokan vagyunk! Már írtam róla, s biztosan írni is fogok. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a fogyó Európai népesség ellenére világszinten borzalmas probléma, hogy tovább nő a populáció. Van olyan előrejelzés, ami szerint 2100-ra újabb 5 milliárddal leszünk többen. Ennek nagy része az amúgy is borzalmasan szegény fekete Afrikára és Dél-Ázsiára (India és Pakisztán) esne.

Bár a fejlett országokban az öregedés és az alacsony gyerekszám okozhat problémákat, sokkal fontosabb, hogy a nagy populációnövekedés:

• migrációt serkent. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mi ezzel a gond?
• kevés a nő. Sok országban kulturális okokból fiúgyermeket szeretne magának minden család. Nagyon sok a szelektív abortusz, s így több száz millió lány hiányzik. A tovább növekvő populációkban ez probléma tovább növekszik. A pár nélküli fiatal férfiak viszont problémát okozhatnak (megint a migráció jön elő...)
• anyák halálozása. A fejlődő országokban még mindig hihetetlenül sokan halnak bele a szülésbe. Van olyan ország, ahol minden 20 szülő nőből 1 meghal. Ez tovább tetézi az előző pontban említett problémát.
• romló környezet. A hirtelen megugró népesség nagyon gyorsan rombolja a természetet. Biztos egy szemétkupacot szeretnénk Afrika helyett?
• gazdasági stagnálás. Az egyre nagyobb népesség eltartása is nehézkes, s lassítja a gazdaság növekedését. Bár sokáig a populáció növekedése hajtotta a gazdaságot, ez most és előreláthatólag a közeljövőben sem lesz így (szerintem akkor lesz megint fontos a népességnövekedés, amikor új bolygókat kell belakni)
• politikai instabilitás. A munkanélküli fiatalok agresszívekké válnak és helyben és/vagy máshol "problémát" okoznak.

Mi a megoldás? A fogamzásgátlás. A családok alapvetően "vevők" lennének a szélesebb fogamzásgátlásra. Egyes lokális kísérletek jelentős születésszám csökkenést regisztráltak az ingyenes fogamzásgátlás és persze felvilágosító programok elterjedésével. A felvilágosítás itt nem csak a "virágok és méhecskék" dolgot jelenti, hanem bizony a társadalmat meg kell győzni, hogy a családtervezés nem ördögtől való. Sajnos ezt szó szerint meg kell tenni, hiszen több vallás, sajnálatos módon a keresztény is, tiltja a fogamzásgátlást. Talán egy kicsit haladni kéne a korral és nem a múlt problémáira (30-50%-os gyerekhalandóság) adott válasszal ellehetetleníteni a jövőt (12 milliárd ember a Földön, ahol ez a 7 milliárd is nagyon sok).

A gazdag államok felelőssége itt óriási. Nem várható el a gazdasági válságokkal, állandó járványokkal és szerény egészségügyi rendszerrel rendelkező államoktól, hogy sok pénzt költsön egy olyan probléma elkerülésére, ami a jövőben fog kiteljesedni (lásd emberi viselkedést). Nekünk (Európa, Amerika Kelet-Ázsia) elemi érdekünk, hogy a világ többi részének szaporodását kordában tartsuk!

Klímakatasztrófa

Nem tudjuk mennyibe fog kerülni nekünk, ha "beüt a 'ménnykű"! Nem tudjuk mennyibe fognak kerülni az állandó viharok, amelyek megszaggatják a vezetékeket. Nem tudjuk mennyibe kerül, hogy nincs tél, s ezért sokkal több kártevő marad életben. Nem tudjuk mennyibe kerül Magyarország elsivatagosodása. Nem tudjuk mi lesz a part menti területekkel, ha elkezd emelkedni a vízszint. Nem tudjuk, hogy Kairó vagy Bangledesh hányszor fog árvíz alá kerülni.

Mindezeket a költségeket csak ímmel-ámmal vagy sehogy nem veszik figyelembe a modellek, amelyeken azok az elemzések alapulnak, amelyek alapján az új technológiákra való áttérés árát kalkulálják. Nem mindegy, hogy az új technológia 100 dollárja ellenében egy 10 dolláros probléma vagy egy 1000 dolláros probléma áll.

A jelenlegi modellek alulárazzák a probléma nagyságát! Nem veszik például figyelembe, hogy hány embernek kell elhagynia otthonát a klímaváltozás következtében, s ez milyen feszültséget és anyagi kárt okoz a világnak.

Emberi természet

Minden megoldás csak annak a fényében sikerülhet, hogy embereknek kell azt végrehajtani, s az emberek olyanok, amilyenek. Szerencsére egyre jobban ismerjük milyenek vagyunk (vagy inkább egyre kevesebbet hazudunk magunknak). Már nem hazudjuk magunknak, hogy racionálisak lennénk (pláne, hogy az lényegében pszichopatát jelent). Akkor milyenek vagyunk?

• Együttműködőek vagyunk. Főleg persze, ha mindenki együttműködő. Ez jó hír! Számít nekünk, hogy mindenkinek jó legyen.
• Követjük a normákat. Képesek vagyunk változni. A dohányzás egyre kevésbé elfogadott például Európában. Hajlandóak vagyunk védeni a környezetet, például szelektív szemétgyűjtéssel (van itt bőven generációs különbség, de a gyerekeinknek ez már természetes).
• Nem gondolkodunk távlatokban.  Ez gond. Nem nagyon tudunk a jövőről gondolkodni. A most érdekel minket. Ha most valami veszélyes, akkor biztosítjuk magunkat (sokszor értelmetlenül, pl. repülőutakon), de nem rakunk félre öregkorunkra, nem biztosítjuk a házat természeti katasztrófák ellen. A most azonnali pénzre hajtunk. Ha választhatunk, hogy most kapunk 10 dollárt, vagy holnap 11-et, akkor a 10-et választjuk. A klímaváltozás megakadályozásában ez a legnagyobb probléma. A mostani költségek állnak szemben egy távoli, nem kalkulálható, de potenciálisan nagyon magas költséggel. A mostani költség nagyon érzékenyen érint, a távoli nagy költség viszont nem.
• Lusták vagyunk. A szép elképzelések ellenére, nem mindent viszünk végig, amit elterveztünk (legalább egy blogbejegyzés hetente...). Tudjuk, hogy lekapcsolhatnánk a wifit éjjelre, mert úgyis alszunk, de nem tesszük. Kicserélhetnénk sok mindent energiahatékonyabb technológiára, de el kéne menni egészen a boltig (a csoki az más, az létszükséglet). Lustaságunkat csak úgy tudjuk a közjóra felhasználni, hogy a jobb technológiák bevezetése kötelező, legfeljebb lehet ellene tiltakozni (nem fognak). Viszont ha a kormány rosszat művel velünk, akkor is túl sokan inaktívak (lásd kishazánkat).

Minden megoldásnak a fentieket figyelembe kell vennie. Például, ha megmutatjuk, hogy a klímaváltozás nem a távoli jövőben, hanem most okoz extrém meleg éveket (pl. 2015 ilyen volt), akkor az emberek jelennel szembeni rizikóaverzióját lehet mobilizálni, hogy most cselekedjenek. Ha most díjazzuk a modern technológiákra való áttérést, akkor a közvetlen és azonnali előnykeresésünket mobilizáljuk a hosszútávú cél érdekében.

Hivatkozott irodalom

• John Bongaarts. 2016. Development: Slow down population growth. Nature 530(7591):409-412
• Nicholas Stern 2016. Economics: Current climate models are grossly misleading. Nature 530(7591):407-409
• Helga Fehr-Duda & Ernst Fehr 2016. Sustainability: Game human nature. Nature 530(7591):413–415

A depressziót fogjuk a neandervölgyire!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Neandervölgyi ősember, akinek amióta ismert a genomja (DNS szekvenciája) már sejthető, hogy egyrészt együtt élt az anatómiailag modern emberrel (a mai ember), keveredtek is, s bennünk Európaiakban és Ázsiaiakban maradt is a genetikai állományukból. Korábban inkább azt keresték, hogy milyen előnyös tulajdonságokat kaptunk tőlük. Most azt nézték meg, hogy milyen betegségekre való hajlamot örököltünk ettől az emberelődtől. A depresszió, a gyorsabb véralvadás (ami viszont a vérrögök képződését is elősegíti), bőrléziók vagy a koronaerek meszesedése lehet, hogy az ő bennünk továbbélő génjeikkel függ össze.

Neandervölgyi ember rekonstrukció

Megszoktuk, hogy mi vagyunk az egyetlen emberfaj a Földön. Nem volt mindig így ez. Az Európában és Ázsiában élő neandervölgyiekkel az Afrikából kiáramló anatómiailag modern ember találkozott. Sőt, ha találkoztak az nem csak egymás gyilkolásáról szólt (bár sokan úgy gondolják, hogy az ember tevékenyen részt vett a testvérfaj kiirtásában), hanem bizony a keveredésről is. Becslések szerint 1.5-4% a genomunknak neandervölgyi eredetű. Ezek a gének segítettek az új környezethez való alkalmazkodásban, úgy a helyi kórokozók elleni védelemben, zsírok (lipidek) lebontásában, vagy az új bőr- és szőrjelleg kialakításában (nem véletlen, hogy fehérnek ábrázolják a neandervölgyit, míg az Afrikából kirajzó ember fekete volt).

No de okozhatnak-e most valami kalamajkát ezek a gének? Ez egy fura kérdés. Egyrészről egyértelmű, hogy bizonyos genomrégiókból feltűnően hiányoznak a neandervölgyiek genetikai öröksége, ezek valószínűleg sterilitást okoztak a férfiakban, s így gyorsan kiszelektálódtak. Hasonlóan bármi olyan, ami alapvetően inkompatibilis lett volna az emberi működéssel vagy szelektív hátrány okoz kiszelektálódott volna. Ellenben vannak olyan tulajdonságok, amelyek alapvetően pozitívak, de hajlamosíthatnak idősebb korban bizonyos betegségekre. Vagy általában jók, csak más génekkel párosítva nem azok. És hogyan szűrnek erre? Hát megnézik sok ember genomját (nem a teljeset, csak egyfajta mintázatát), s ezt próbálják összefüggésbe hozni az egészségügyi történetükkel.

Ez alapján elsősorban a depressziót hozták ki, mint jellemzően a neandervölgyi elemekkel összefüggő betegséget. Ezen kívül egy bőrbetegség, az elhízás, gyorsabban rögösödő vér és bizonyos érelmeszesedések hozhatók összefüggésbe a neandervölgyiekkel. A bőrbetegség esetleg érthető, bőrünk több tulajdonságát a neandervölgyiektől vettük át. Az elhízás is implikálható a lipidanyagcsere változásával. A véralvadásra vannak ötletek, például, hogy több nagyvadat kellett vadászni, nagyobb volt a sérülés esélye, s így jól jött a hatékonyabb véralvadás. De ez így önmagában csak egy történet, ami elég jól hangzik, de nem ismert, hogy inkább sérültek volna az emberek Európában és Ázsiában, mint Afrikában (ahol szintén elég sok nagyvad él még, s élt is). A depressziót meg elég nehéz bárhova tenni.

A neandervölgyiek genetikáját vizsgáló kutatások csodálatosak, ez a milyen betegséggel lehetnek összefüggésben kevésbé. A betegség - genetika összefüggés vizsgálatoknak megvan a maguk problematikája. A genetika jól ismert és az adatok pontosak lehetnek. A betegségeknél van a probléma. Az adatbázisok ugyanis azt tartalmazzák, hogy ki mivel fordult orvoshoz. Azt nem amivel nem fordult, s azokat, sem akiknek amúgy volt problémájuk, de nem mentek vele orvoshoz. Az adatbázis ráadásul Európai ősökkel rendelkező (fehér) személyeket gyűjt, akikben eleve vannak neandervölgyi gének. Szóval - szerintem - óvatosnak kéne lenni! Lehet, hogy csak annyi mond, hogy a neandervölgyi gének rendelkezők (Európaiak) inkább mennek depresszióval orvoshoz. Vagy elhízottak (Amerika nagy része az), vagy van valamilyen érrendszeri problémája.

A The Atlantic-ban jelent meg egy cikk decemberben, ami felhívja a figyelmet a genetikai asszociációs vizsgálatok veszélyeire. Szomorú, de olyan génekre (genetikai jelekre) is sikeresen kihozták, hogy borzalmas betegségekre predesztinálják az embert, amiről később kiderült, hogy nagyon gyakori az emberi populációban. Ha meg gyakori, akkor nem lehet gond vele. Ez körülbelül az, hogy minden halálos betegségben szenvedőben találunk H₂O-t.

Hivatkozott irodalom

• Sankararaman, S., Mallick, S., Dannemann, M., Prufer, K., Kelso, J., Paabo, S., Patterson, N. és Reich, D. 2014. The genomic landscape of Neanderthal ancestry in present-day humans. Nature 507(7492): 354-357
• Vernot, B. és Akey, J. M. 2014. Resurrecting surviving Neandertal lineages from modern human genomes. Science 343(6174): 1017-1021
• Green, R. E., Krause, J., Briggs, A. W., Maricic, T., Stenzel, U., Kircher, M., Patterson, N., Li, H., Zhai, W., Fritz, M. H.-Y., Hansen, N. F., Durand, E. Y., Malaspinas, A.-S., Jensen, J. D., Marques-Bonet, T., Alkan, C., Prüfer, K., Meyer, M., Burbano, H. A., Good, J. M., Schultz, R., Aximu-Petri, A., Butthof, A., Höber, B., Höffner, B., Siegemund, M., Weihmann, A., Nusbaum, C., Lander, E. S., Russ, C., Novod, N., Affourtit, J., Egholm, M., Verna, C., Rudan, P., Brajkovic, D., Kucan, Ž., Gušic, I., Doronichev, V. B., Golovanova, L. V., Lalueza-Fox, C., de la Rasilla, M., Fortea, J., Rosas, A., Schmitz, R. W., Johnson, P. L. F., Eichler, E. E., Falush, D., Birney, E., Mullikin, J. C., Slatkin, M., Nielsen, R., Kelso, J., Lachmann, M., Reich, D. és Pääbo, S. 2010. A draft sequence of the Neandertal genome. Science 328(5979): 710-722
• Abi-Rached, L., Jobin, M. J., Kulkarni, S., McWhinnie, A., Dalva, K., Gragert, L., Babrzadeh, F., Gharizadeh, B., Luo, M., Plummer, F. A., Kimani, J., Carrington, M., Middleton, D., Rajalingam, R., Beksac, M., Marsh, S. G. E., Maiers, M., Guethlein, L. A., Tavoularis, S., Little, A.-M., Green, R. E., Norman, P. J. és Parham, P. 2011. The shaping of modern human immune systems by multiregional admixture with archaic humans. Science 334(6052): 89-94
• Khrameeva, E. E., Bozek, K., He, L., Yan, Z., Jiang, X., Wei, Y., Tang, K., Gelfand, M. S., Prufer, K., Kelso, J., Paabo, S., Giavalisco, P., Lachmann, M. és Khaitovich, P. 2014. Neanderthal ancestry drives evolution of lipid catabolism in contemporary Europeans. Nat Commun 5:3584
• Simonti, C. N., Vernot, B., Bastarache, L., Bottinger, E., Carrell, D. S., Chisholm, R. L., Crosslin, D. R., Hebbring, S. J., Jarvik, G. P., Kullo, I. J., Li, R., Pathak, J., Ritchie, M. D., Roden, D. M., Verma, S. S., Tromp, G., Prato, J. D., Bush, W. S., Akey, J. M., Denny, J. C. és Capra, J. A. 2016. The phenotypic legacy of admixture between modern humans and Neandertals. Science 351(6274): 737-741
  
  
  
   

A fehérjék a kései mitokondrium mellett érvelnek

Bár egyesek szerint a fehérjeszintézis eredete az a témakör, amibe a kutatók beleőrülnek, ha egyszer belekezdenek, az eukarióták eredete sem éppen egy egyszerű kérdés. Erről már írtam korábban. Egy újabb cikk okán újból írok a témáról. A szépsége a kérdéskörnek, hogy akár pár hét elteltével megjelenhetnek olyan tanulmányok, amelyek egymásnak homlokegyenesen ellentmondanak. Nem csodálom, hogy a hallgatóknak annyira nem tetszett az elméleteket felsorakoztató előadás (pedig értékelhették volna, hogy mennyi érdekes nyitott kérdés vár még rájuk).

Röviden arról van szó, hogy sok fehérje összehasonlításával azt tapasztalják, hogy a mitokondrium ősének tekintett alfa-proteobaktérium eredetű fehérjék lényegesen később váltak el a bakteriális génektől, mint a DNS másolással és fehérje transzlációval kapcsolatos és archaeák génjeivel rokoníthatók.

Hasonlítsunk össze sok fehérje leszármazási-vonalat.

Vegyünk egy nagy adag teljesen megszekvenált élőlényt (http://eggnog.embl.de). Jelen esetben 3.686 ilyen genomot. Ebből 3318 baktérium, 130 archaea és 238 eukarióta. Ez jól jellemzi, hogy baktériumból sokkal többnek ismerjük a teljes genomját, mint archaeának (nehéz őket tenyészteni) vagy eukariótának (a jelentősen hosszabb genomot nehezebb szekvenálni). Ezekből vegyünk ki úgy, hogy lefedjük az élők rendszerének minél nagyobb részét. Végül 37 eukarióta és 692 prokarióta maradt a vizsgálatra.

Ezen fajok összes fehérjéjét összevetették és megnézték milyen leszármazási vonalba rendeződnek (egy leszármazási vonalba olyan fehérjék tartoznak, amelyeknek volt közös ősük, génduplikáció nélkül). Ezekből az érdekel, amelyek lehetőleg minden Eukariótában megvannak. Ilyenből viszonylag kevés volt, így végül elégségesnek vették, ha az Excavata, Archaeplastida, SAR+Hacrobia és Podiates kládakból legalább 3-ban benne van (és ez utóbbiban benne vannak). Ez azért egy jó közelítés, hogy mi lehet univerzálisan jelen az eukariótákban, s így az utolsó eukarióta közös ősben (LECA = Last Eukarypotic Common Ancestor).

Származás, működés és sejten belüli elhelyezkedés

A fehérje családokat működésük és sejten belül elhelyezkedésük szerint is csoportosították, továbbá kiszámolták, hogy milyen közel vannak a nem-Eukarióta hasonló fehérjékhez. Minél hasonlóbb egy fehérjecsalád a prokarióták hasonló fehérjéihez, annál később váltak el egymástól.

Így négy nagy csoportot különítettek el.

(1) Legkésőbb levált csoport (452 fehérje). Főleg alfa-proteobaktérium vagy közelebbről nem meghatározott bakteriális, kisebb mértékben delta-proteobaktérium, illetve PVC baktérium eredetű gének, amelyek a mitokondriumban működnek. Funkciójukra nézve főleg az energiatermelésben vesznek részt (ugye ez mitokondrium feladata), illetve az aminosav bioszintézisben és transzportban, valamint a koenzimek előállításában és szállításában.

(2) Prokariótákhoz nem csatolható csoport (284 tag), amelynek tagjai jellemzően a szénhidrátanyagcserében vesznek részt és a belső membránrendszerben helyezkednek el. Úgy is mondhatjuk, hogy eukarióta specifikus fehérjék.

(3) Replikáció, transzkripció és transzláció fehérjéi (234) amelyek zömében a sejtmagban helyezkednek el és archeákkal rokoníthatók. Kivéve azt a párat, ami Actinobacteria szerű. Ez utóbbi érdekes, mert a Neomura hipotézisnek ad némi alátámasztást, annak ellenére, hogy egyes nevesebb eukarióta eredet kutató nem hisz benne (és nem neves kutatók, mint én sem, de lehet, hogy nincs igazam).

(4) A legősibb csoport (94 gén) a transzlációval és a riboszómával kapcsolatos, archeákkal rokonítható és a sejt mindenféle részén van belőlük. A mára klasszikusnak nevezhető, az élőket baktériumokra és egymáshoz közel álló Archaeákra és Eukariótákra osztó rendszertannak ez az alapja.

A mitokondriumot egy összetett, eukarióta szerű élőlény háziasította

A mitokondrium nem rég vált el az alfa-proteobaktériumoktól. A nem rég persze relatív (most kb. 1 milliárd évre rakják az eukarióták kialakulását), de kevésbé régen, mint ahogy más eukarióta újítás, mint maga a sejtmag, megjelenhetett. Bár az enzimek a sejtmagról keveset mondanak (ne feledjük, hogy a legtöbb eukarióta enzimnek nincs ortológja a prokarióták között, s ezért ez az elemzés nem végezhető el), de a membránhoz kapcsolódó funkciók arra engednek következtetni, hogy belső membránrendszere volt a mitokondrium ősét bekebelező élőlénynek.


Tisztább lett valamelyest a kép? Nem igazán. A gének szintjén az egyik elemi probléma az eukariótákkal, hogy egy adag génjük bacik génjeire hasonlít, egy kis adag archaea génekre hasonlít, s a legtöbb máshol nem található meg. Mindezt bonyolítja, hogy nem minden baktérium eredetű gén vezethető vissza a mitokondriumra, s ahhoz sok van, hogy mindet a horizontális géntranszfer számlájára írjuk. Továbbá ott a kényelmetlen tény, hogy a DNS másolás, fehérje szintézis és hasonló nagyon fontos funkciók génjei az archaeákra hasonlítanak. De az archaeák amúgy nagyon nem hasonlítanak az eukariótákra, a bacik sem nagyon, de az archaeák még annyira sem. A sejttan és a genetika itt nagyon mást mutat.


Mit gondolok én? Szerintem valahogy kialakult egy komplex belső membránnal rendelkező élőlény, talán még sejtmagja is volt. Ez vagy egy baktériumból alakult ki, vagy a baktériumokat megelőző élőlények egy csoportjából. Ez a lény aztán, sokkal később bekebelezett egy alfa-proteobaktériumot, s így születtek a ma ismert eukarióták. S mi van az archaeákkal? Szerintem ők egy végtelenül leegyszerűsödött oldalága ennek a komplex élőlénynek. Azaz inkább úgy kell rájuk tekinteni, hogy az eukariótáktól (az ősüktől) származnak, s nem fordítva.

Hivatkozott irodalom

• Powell, S., Forslund, K., Szklarczyk, D., Trachana, K., Roth, A., Huerta-Cepas, J., Gabaldón, T., Rattei, T., Creevey, C., Kuhn, M., Jensen, L. J., von Mering, C. és Bork, P. 2014. eggNOG v4.0: nested orthology inference across 3686 organisms. Nucleic Acids Research 42(Database issue): D231-D239
• Pittis, A. A. és Gabaldón, T. 2016. Late acquisition of mitochondria by a host with chimaeric prokaryotic ancestry. Nature advance online publication DOI: 10.1038/nature16941
   

A marihuána hülyévé tesz?

Vagy ha hülye vagy, akkor füvezel?

Nem mindegy!

A füvezők között, ami ne feledjük, de a világ nagy részén még illegális, bár egyre több helyen engedélyezik fogyasztását nemcsak orvosi célból, hanem szórakozásból is (angol wiki), több a munkanélküli, az iskolakerülő, a bűnöző és rosszabbak az iskolai tesztjeik. Szóval butábbak. S ezt vizsgálja a bemutatandó tanulmány.

Vandkender (Canabis sativa)

A statisztika egy eszköz, amivel válaszokat lehet keresni, de válaszokat nem ad. A válaszokat, az adatok interpretációját mindig nekünk kell adnunk. S itt a tévedés lehetősége, akkor is, ha a statisztikát helyesen végeztük el. Az egyik statisztika könyv azt a példát hozza, hogy "brit tudósok kimutatták, hogy, akik zenélnek, azok jobbak matematikából." (speciel amerikaiak voltak) Persze a média ezt felkapta, no de mi lehet a kapcsolat a zene és a matematika között (rengeteg jó ötlettel elő lehet most jönni). A megoldás viszont sokkal prózaibb volt: akik zenélnek, azok tehetősebb családból jönnek, mert különben nem engedhetnék meg maguknak a zeneórákat. A tehetősebb családok gyermekei meg jobb iskolába járnak, s általában jobban tanulnak (nem csak Magyarország teljesít jobban ezen a téren, de az USA is). Ennyi. Ezt hívjuk rejtett változónak a statisztikában. A két megfigyelt változó (valami) függ egy harmadiktól, s így a két változó között összefüggést találunk, ami viszont nem ok-okozati összefüggés (egyik irányba sem).

Amikor egy szer hatásáról szeretnék megállapítani valamit, akkor fontos tudnunk, hogy egy jelenséget maga a szer okoz, vagy valami egyéb hatás van, ami a szerhasználatot elősegíti és a hatást is kiváltja. Magyarul a marihuána butít, vagy valami egyéb hatás butít, ami miatt amúgy inkább lesz marihuána fogyasztó is az adott illető.

Ha a marihuána tényleg butít, akkor (1) az alacsonyabb IQ a marihuána használat előtt nem jelentkezik, (2) lenne dózishatás, azaz a több füvezés nagyobb IQ csökkenést okoz, és (3) az összefüggés megmaradna, ha a családi háttérből és a genetikából eredő hatásokat kiküszöböljük.

A genetikai és családi háttér hatásokat iker "kísérletekkel" küszöbölik ki. Vannak ugye az egypetéjű ikrek, akiknek a genetikai állománya azonos, s egy családban nőnek fel. A kétpetéjű ikrek azonos családban nőnek fel, de genetikájuk csak annyira azonos, mind egy sima testvérpárnak. Ha az egyik tagja az ikerpárnak füvezik a másik nem, akkor megmérve különböző időben az IQ-jukat meg lehet nézni, hogy a csökken-e és melyiküknek milyen mértékben. Ha butít a marihuána, akkor a füvező testvérnek alacsonyabb lesz az IQ-ja. Ha az egypetéjű ikrek esetében nagyobb a különbség a füvező és a nem-füvező testvér között, mint a kétpetéjű ikrek esetében, akkor nagyobb a genetikai alapja a hatásnak.

Vegyünk tehát sok ikerpárt és vizsgáljuk őket hosszabb ideig, mérve az intelligenciájukat és kérdezzük meg őket, hogy füveznek-e. A gyerekeket 9-10 éves korukban vizsgálták először, majd ezt követően úgy minden második évben. Az egyik vizsgálatba bevont 612 ikerből (pár hármas iker is volt) 52%-a lány. 46% egypetéjű iker, 29% kétpetéjű azonos nemű, meg 24% különböző nemű ikerpár. A családok változatos anyagi és etnikai háttérrel rendelkeznek (37% latin, 27% fehér, 17% vegyes, 14% néger, 5% ázsiai).

Nem meglepő módon ez a tanulmány is kimutatta, hogy a marihuánát használok között több a néger és a latin, több a fiú, több a szegény és nagyobb valószínűleg használnak más drogokat is. A verbális képességeik jelentősen csökkenek. Viszont nem találtak összefüggést a marihuána fogyasztás gyakorisága és az IQ csökkenés között. Nem csökkent jobban azoknak az IQ-ja, akik 30-nál többször füveztek, vagy legalább 6 hónapig napi szinten szívták a szert. Tehát dózishatást nem lehetett kimutatni.

Az ikermegfigyelés adta a legérdekesebb eredményt: nem változott máshogy a füvező testvér IQ-ja a nem-füvező testvéréjéhez képest! Tehát ha a füvezőnek csökkent az IQ-ja, akkor a nem-füvezőnek is. S azonos mértékben. Tehát nem a füvezés maga okozza a romló eredményeket (az csak hab a tortán, hogy egyes teszteken kicsit, de jobban teljesítettek a füvezőek a tesóikhoz képest).

Sajnos a kutatás nem tudtam megmondani, hogy pontosan mi romlik el a gyerekek olyan 12 éves korában, ami után romlanak az eredményeik, s amely a szerfogyasztást (marihuána és keményebb drogok is) is valószínűsíti. Nem egyszerűen a szegénységről van szó, bár annak nagy szerepe van.

A marihuána nem butít!

A drogok legalizálása egy kényes téma. A liberalizálás ellenzői mindig a világ és a társadalom végét vizionálják. Így volt ez akkor is, amikor arról volt szó, hogy a nők járhatnak-e egyetemre. Nem omlott össze a világ.

Ausztriában és Németországban egy pohár sör után még lehet vezetni. Van ahol este minden autós részeg és mégsem pusztulnak ki. A mértékletesség, az önismeret és a felelősségteljes viselkedés sok olyan helyzetet megold, amit merev tiltással nem lehet kezelni. Nem füveztem soha. Nem cigizek. Kávézni is nagyon ritkán kávézom. Egyes alkoholos italokat szeretek, de elég ritkán iszom. De megvannak a magam szenvedélybetegségeim (édesség). Így át tudom érezni, hogy ezeket a problémákat nem érdemes fekete-fehéren kezelni. Erről nézzetek meg egy TEDx előadást:

Hivatkozott irodalom

Jackson, N. J., Isen, J. D., Khoddam, R., Irons, D., Tuvblad, C., Iacono, W. G., McGue, M., Raine, A. és Baker, L. A. 2016. Impact of adolescent marijuana use on intelligence: Results from two longitudinal twin studies. Proceedings of the National Academy of Sciences 113(5): E500-E508