Képes-e etetni magát Afrika?

A rövid válasz az, hogy nem. Afrika jelenleg sem képes elég élelmet termelni, s ez a közeljövőben sem fog jelentősen változni. Pedig lehetne elég élelmet termelni Afrikában.

Körülbelül két éve írtam arról, hogy globálisan megduplázható a mezőgazdasági termelés. Annak a tanulmánynak a konklúziója, hogy Afrikával gond van. Afrika népessége megkétszereződik vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. És jelenleg sem termel elég élelmet, hogy ellássa önmagát. Azaz élelemből behozatalra szorul.

A Szaharától délre fekvő államokból vizsgáltak tízet (van Ittersum et al. 2016). Ez Fekete-Afrika vagy Szubszaharai Afrika, s általában, amikor Afrikáról szólunk, akkor ezt értjük Afrika alatt. Észak Afrika inkább tartozik a Meditterániumhoz. A vizsgált államok Burkina Faso, Ghána, Mali, Niger, Etiópia, Nigéria, Kenya, Tanzánia, Uganda és Zambia.

Szubszaharai Afrika (szürkített országok) és a 10 vizsgált ország (feketével).

Ország	Népesség (2017)	Népesség 2050-ben (millió fő)	Népességnövekedés 2010-hez képest	Gabonaszükséglet 2010-hez képest 2050-ben	Gabona a megművelt területek %-ban
Burkina Faso	20	43	2,75x	3,04x	74
Ghána	29	50	2,06x	3,72x	34
Mali	18	45	3,25x	3,65x	60
Niger	20	72	4,54x	5,08x	70
Etiópia	102	188	2,5x	3,14x	48
Nigéria	186	399	2,16x	2,37x	40
Kenya	48	96	2,33x	3,46x	45
Tanzánia	55	137	3,05x	3,81x	44
Uganda	41	102	3,00x	3,96x	25
Zambia	16	43	3,25x	5,19x	35

Az önellátás képességét gabonafélék tekintetében nézték. A gabonafélék ebben az esetben a kukorica, a rizs, a búza, a köles és a cirok. A napi kalóriabevitel több mint felét gabonákból biztosítják ezeken a vidékeken (máshol is). a gabonák tekintetében Afrika önellátó képessége 80%, azaz nem termeszt elég gabonát, hogy szükségleteit ellássa. Afrika népessége meg fog kétszereződni vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. Tehát hasonló termelés – termelés növekedés – mellett egyre kevésbé képes etetni a saját népességét. Az előrejelzés szerint 33–48%-ra csökken az önellátási képesség

Az egyes kontinensek (A) és a vizsgált országok (B) önellátási képessége. 1-es értéknél önellátó egy kontinens/ország. Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ausztrális & Új Zéland önellátó. A többi kontinens nem. Afrika és Közép-Amerika a legkevésbé önellátó. A vizsgált országok közül is van, amelyik képes elég gabonát termelni (Mali, Zambia, Niger, Burkina Faso) és a többség nem.

A tanulmányban először azt nézték meg, hogy a jelenlegi megművelt területeket nézve elérhető-e magasabb termelés. Igen. Öntözés nélkül is 20–50%-al növelhető a hozam a megfelelő vetőmagok, művelési technikák és műtrágyázás mellett. Az elérhető elméleti maximum hozam 80%-nak elérésével (e felett már nagyon nem éri meg a termelésnövelés) – ami a jelenlegi trendek mellett nem lesz meg – Burkina Faso, Etiópia és Mali önellátóvá, sőt exportőrré lép elő, de Uganda és Tanzánia még 75%-át sem termelné meg a szükséges gabonának.

Tehát új területeket kell művelés alá venni. Ez sajnos általában erdők kivágását jelenti, tehát környezetvédelmi szempontból nagyon rossz megoldás. Sőt, egyes országokban nincs elég új terület, hogy az önellátás megoldható legyen. A legjobb mezőgazdasági területeket már művelés alá vették. Amelyek maradtak, azok kevésbé jó területek, amelyeken kisebb termelékenység érhető el.

Lehetőség van még a gabonatermelés szerkezetének megváltoztatására. A kukorica adja a legnagyobb kalória/hektár termelésének lehetőségét, tehát a többi gabona rovására növelnék a kukorica részarányát

• A tanulmány nem vette figyelembe a klímaváltozás hatását, ami a terület jó részén negatív lesz. Az extrém melegek és a szárazságok külön-külön 10-10%-al csökkenthetik a gabonatermelést (Lesk et al. 2016). A klímaváltozás hatására az ilyen extrém időjárási események egyre gyakoribbá válnak, ezzel növelve a mezőgazdaság kockázatát és csökkentve a termelést.
• A trópusi / forró éghajlatú országokban olyan mezőgazdasági termékek is előállíthatóak, amelyek máshol nem (vagy kevésbé). Ilyen a kávé, a kakaó,  a gyapot és az olajos magvak. Anyagi szempontból ezeket érdemes termeszteni, ami csökkenti a rendelkezésre álló földterületet a gabonák számára. Viszont az így megtermelt jövedelemből importálható máshonnan gabona.
• A terményeknek stabil felvevőpiacra van szükség. Sőt lehet, hogy védővámokra is. A farmerek nem azért fognak termelni, hogy elérjenek valami globálisan jó célt, hanem, mert megéri nekik.
• Bár elméletileg jócskán növelhető a termelékenység, ehhez szükséges egy megfelelő kutatóbázis és megfelelő intézményi háttér, hogy az eddigiekhez képest gyorsabb fejlesztés megtörténjen. Ennek a megléte igencsak kérdéses. Pedig a mezőgazdaság fejlesztése minden érintett országnak elemi érdeke. A városállamok, mint Szingapúr, kivételével nem lehet úgy gazdaságilag jelentősen fejlődni és iparosodni, hogy előbb nem fejlődik a mezőgazdaság. Nem lehet átugrani a mezőgazdasági állami létet. Amikor elég élelmet termel egy ország, onnantól kezdhet majd iparosodni. Így Afrika felemelkedésének az egyik kulcsa a mezőgazdaság javítása.

A konklúzió az, hogy az elvi lehetőség megvan arra, hogy Fekete-Afrika ellássa saját magát. Ez viszont valószínűleg nem fog realizálódni. Így behozatalra szorul, amit viszont nem tud kifizetni (ha igen, akkor az meg iszonyú környezetszennyezéssel jár). Az éhezés így maradni fog Afrikában, ami az egyik oka a migrációnak. Szóval nem várható, hogy javulna a helyzet.

Hivatkozott irodalom

• van Ittersum, M. K., et al. 2016. Can sub-Saharan Africa feed itself? Proceedings of the National Academy of Sciences 113(52): 14964–14969.
• Lesk, C., Rowhani, P., Ramankutty, N. 2016. Influence of extreme weather disasters on global crop production. Nature 529(7584): 84–87.

A jövő - problémák és megoldások

A Nature folyóirat pár cikkben körbejárta, hogy milyen problémák és újdonságok várnak ránk ebben az évszázadban. Két cikkben a génszerkesztés és a robotika várható előnyeit és problémáit is körbejárták, de mindkettő figyelmeztetett, hogy az előnyös alkalmazási lehetőségek ellenére ez nem "fenyegeti" az emberiség nagy részét. Van három pont, ami viszont igen. Kettőről szó is lesz.

1. Növekvő populáció, ami megállítható a megfelelő családtervezési programokkal
2. Klímakatasztrófa, aminek költségeit folyamatosan alulértékeljük
3. Szegénység.

Növekvő populáció

Sokan vagyunk! Már írtam róla, s biztosan írni is fogok. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a fogyó Európai népesség ellenére világszinten borzalmas probléma, hogy tovább nő a populáció. Van olyan előrejelzés, ami szerint 2100-ra újabb 5 milliárddal leszünk többen. Ennek nagy része az amúgy is borzalmasan szegény fekete Afrikára és Dél-Ázsiára (India és Pakisztán) esne.

Bár a fejlett országokban az öregedés és az alacsony gyerekszám okozhat problémákat, sokkal fontosabb, hogy a nagy populációnövekedés:

• migrációt serkent. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mi ezzel a gond?
• kevés a nő. Sok országban kulturális okokból fiúgyermeket szeretne magának minden család. Nagyon sok a szelektív abortusz, s így több száz millió lány hiányzik. A tovább növekvő populációkban ez probléma tovább növekszik. A pár nélküli fiatal férfiak viszont problémát okozhatnak (megint a migráció jön elő...)
• anyák halálozása. A fejlődő országokban még mindig hihetetlenül sokan halnak bele a szülésbe. Van olyan ország, ahol minden 20 szülő nőből 1 meghal. Ez tovább tetézi az előző pontban említett problémát.
• romló környezet. A hirtelen megugró népesség nagyon gyorsan rombolja a természetet. Biztos egy szemétkupacot szeretnénk Afrika helyett?
• gazdasági stagnálás. Az egyre nagyobb népesség eltartása is nehézkes, s lassítja a gazdaság növekedését. Bár sokáig a populáció növekedése hajtotta a gazdaságot, ez most és előreláthatólag a közeljövőben sem lesz így (szerintem akkor lesz megint fontos a népességnövekedés, amikor új bolygókat kell belakni)
• politikai instabilitás. A munkanélküli fiatalok agresszívekké válnak és helyben és/vagy máshol "problémát" okoznak.

Mi a megoldás? A fogamzásgátlás. A családok alapvetően "vevők" lennének a szélesebb fogamzásgátlásra. Egyes lokális kísérletek jelentős születésszám csökkenést regisztráltak az ingyenes fogamzásgátlás és persze felvilágosító programok elterjedésével. A felvilágosítás itt nem csak a "virágok és méhecskék" dolgot jelenti, hanem bizony a társadalmat meg kell győzni, hogy a családtervezés nem ördögtől való. Sajnos ezt szó szerint meg kell tenni, hiszen több vallás, sajnálatos módon a keresztény is, tiltja a fogamzásgátlást. Talán egy kicsit haladni kéne a korral és nem a múlt problémáira (30-50%-os gyerekhalandóság) adott válasszal ellehetetleníteni a jövőt (12 milliárd ember a Földön, ahol ez a 7 milliárd is nagyon sok).

A gazdag államok felelőssége itt óriási. Nem várható el a gazdasági válságokkal, állandó járványokkal és szerény egészségügyi rendszerrel rendelkező államoktól, hogy sok pénzt költsön egy olyan probléma elkerülésére, ami a jövőben fog kiteljesedni (lásd emberi viselkedést). Nekünk (Európa, Amerika Kelet-Ázsia) elemi érdekünk, hogy a világ többi részének szaporodását kordában tartsuk!

Klímakatasztrófa

Nem tudjuk mennyibe fog kerülni nekünk, ha "beüt a 'ménnykű"! Nem tudjuk mennyibe fognak kerülni az állandó viharok, amelyek megszaggatják a vezetékeket. Nem tudjuk mennyibe kerül, hogy nincs tél, s ezért sokkal több kártevő marad életben. Nem tudjuk mennyibe kerül Magyarország elsivatagosodása. Nem tudjuk mi lesz a part menti területekkel, ha elkezd emelkedni a vízszint. Nem tudjuk, hogy Kairó vagy Bangledesh hányszor fog árvíz alá kerülni.

Mindezeket a költségeket csak ímmel-ámmal vagy sehogy nem veszik figyelembe a modellek, amelyeken azok az elemzések alapulnak, amelyek alapján az új technológiákra való áttérés árát kalkulálják. Nem mindegy, hogy az új technológia 100 dollárja ellenében egy 10 dolláros probléma vagy egy 1000 dolláros probléma áll.

A jelenlegi modellek alulárazzák a probléma nagyságát! Nem veszik például figyelembe, hogy hány embernek kell elhagynia otthonát a klímaváltozás következtében, s ez milyen feszültséget és anyagi kárt okoz a világnak.

Emberi természet

Minden megoldás csak annak a fényében sikerülhet, hogy embereknek kell azt végrehajtani, s az emberek olyanok, amilyenek. Szerencsére egyre jobban ismerjük milyenek vagyunk (vagy inkább egyre kevesebbet hazudunk magunknak). Már nem hazudjuk magunknak, hogy racionálisak lennénk (pláne, hogy az lényegében pszichopatát jelent). Akkor milyenek vagyunk?

• Együttműködőek vagyunk. Főleg persze, ha mindenki együttműködő. Ez jó hír! Számít nekünk, hogy mindenkinek jó legyen.
• Követjük a normákat. Képesek vagyunk változni. A dohányzás egyre kevésbé elfogadott például Európában. Hajlandóak vagyunk védeni a környezetet, például szelektív szemétgyűjtéssel (van itt bőven generációs különbség, de a gyerekeinknek ez már természetes).
• Nem gondolkodunk távlatokban.  Ez gond. Nem nagyon tudunk a jövőről gondolkodni. A most érdekel minket. Ha most valami veszélyes, akkor biztosítjuk magunkat (sokszor értelmetlenül, pl. repülőutakon), de nem rakunk félre öregkorunkra, nem biztosítjuk a házat természeti katasztrófák ellen. A most azonnali pénzre hajtunk. Ha választhatunk, hogy most kapunk 10 dollárt, vagy holnap 11-et, akkor a 10-et választjuk. A klímaváltozás megakadályozásában ez a legnagyobb probléma. A mostani költségek állnak szemben egy távoli, nem kalkulálható, de potenciálisan nagyon magas költséggel. A mostani költség nagyon érzékenyen érint, a távoli nagy költség viszont nem.
• Lusták vagyunk. A szép elképzelések ellenére, nem mindent viszünk végig, amit elterveztünk (legalább egy blogbejegyzés hetente...). Tudjuk, hogy lekapcsolhatnánk a wifit éjjelre, mert úgyis alszunk, de nem tesszük. Kicserélhetnénk sok mindent energiahatékonyabb technológiára, de el kéne menni egészen a boltig (a csoki az más, az létszükséglet). Lustaságunkat csak úgy tudjuk a közjóra felhasználni, hogy a jobb technológiák bevezetése kötelező, legfeljebb lehet ellene tiltakozni (nem fognak). Viszont ha a kormány rosszat művel velünk, akkor is túl sokan inaktívak (lásd kishazánkat).

Minden megoldásnak a fentieket figyelembe kell vennie. Például, ha megmutatjuk, hogy a klímaváltozás nem a távoli jövőben, hanem most okoz extrém meleg éveket (pl. 2015 ilyen volt), akkor az emberek jelennel szembeni rizikóaverzióját lehet mobilizálni, hogy most cselekedjenek. Ha most díjazzuk a modern technológiákra való áttérést, akkor a közvetlen és azonnali előnykeresésünket mobilizáljuk a hosszútávú cél érdekében.

Hivatkozott irodalom

• John Bongaarts. 2016. Development: Slow down population growth. Nature 530(7591):409-412
• Nicholas Stern 2016. Economics: Current climate models are grossly misleading. Nature 530(7591):407-409
• Helga Fehr-Duda & Ernst Fehr 2016. Sustainability: Game human nature. Nature 530(7591):413–415