Képes-e etetni magát Afrika?

A rövid válasz az, hogy nem. Afrika jelenleg sem képes elég élelmet termelni, s ez a közeljövőben sem fog jelentősen változni. Pedig lehetne elég élelmet termelni Afrikában.

Körülbelül két éve írtam arról, hogy globálisan megduplázható a mezőgazdasági termelés. Annak a tanulmánynak a konklúziója, hogy Afrikával gond van. Afrika népessége megkétszereződik vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. És jelenleg sem termel elég élelmet, hogy ellássa önmagát. Azaz élelemből behozatalra szorul.

A Szaharától délre fekvő államokból vizsgáltak tízet (van Ittersum et al. 2016). Ez Fekete-Afrika vagy Szubszaharai Afrika, s általában, amikor Afrikáról szólunk, akkor ezt értjük Afrika alatt. Észak Afrika inkább tartozik a Meditterániumhoz. A vizsgált államok Burkina Faso, Ghána, Mali, Niger, Etiópia, Nigéria, Kenya, Tanzánia, Uganda és Zambia.

Szubszaharai Afrika (szürkített országok) és a 10 vizsgált ország (feketével).

Ország	Népesség (2017)	Népesség 2050-ben (millió fő)	Népességnövekedés 2010-hez képest	Gabonaszükséglet 2010-hez képest 2050-ben	Gabona a megművelt területek %-ban
Burkina Faso	20	43	2,75x	3,04x	74
Ghána	29	50	2,06x	3,72x	34
Mali	18	45	3,25x	3,65x	60
Niger	20	72	4,54x	5,08x	70
Etiópia	102	188	2,5x	3,14x	48
Nigéria	186	399	2,16x	2,37x	40
Kenya	48	96	2,33x	3,46x	45
Tanzánia	55	137	3,05x	3,81x	44
Uganda	41	102	3,00x	3,96x	25
Zambia	16	43	3,25x	5,19x	35

Az önellátás képességét gabonafélék tekintetében nézték. A gabonafélék ebben az esetben a kukorica, a rizs, a búza, a köles és a cirok. A napi kalóriabevitel több mint felét gabonákból biztosítják ezeken a vidékeken (máshol is). a gabonák tekintetében Afrika önellátó képessége 80%, azaz nem termeszt elég gabonát, hogy szükségleteit ellássa. Afrika népessége meg fog kétszereződni vagy megháromszorozódik a következő évtizedekben. Tehát hasonló termelés – termelés növekedés – mellett egyre kevésbé képes etetni a saját népességét. Az előrejelzés szerint 33–48%-ra csökken az önellátási képesség

Az egyes kontinensek (A) és a vizsgált országok (B) önellátási képessége. 1-es értéknél önellátó egy kontinens/ország. Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ausztrális & Új Zéland önellátó. A többi kontinens nem. Afrika és Közép-Amerika a legkevésbé önellátó. A vizsgált országok közül is van, amelyik képes elég gabonát termelni (Mali, Zambia, Niger, Burkina Faso) és a többség nem.

A tanulmányban először azt nézték meg, hogy a jelenlegi megművelt területeket nézve elérhető-e magasabb termelés. Igen. Öntözés nélkül is 20–50%-al növelhető a hozam a megfelelő vetőmagok, művelési technikák és műtrágyázás mellett. Az elérhető elméleti maximum hozam 80%-nak elérésével (e felett már nagyon nem éri meg a termelésnövelés) – ami a jelenlegi trendek mellett nem lesz meg – Burkina Faso, Etiópia és Mali önellátóvá, sőt exportőrré lép elő, de Uganda és Tanzánia még 75%-át sem termelné meg a szükséges gabonának.

Tehát új területeket kell művelés alá venni. Ez sajnos általában erdők kivágását jelenti, tehát környezetvédelmi szempontból nagyon rossz megoldás. Sőt, egyes országokban nincs elég új terület, hogy az önellátás megoldható legyen. A legjobb mezőgazdasági területeket már művelés alá vették. Amelyek maradtak, azok kevésbé jó területek, amelyeken kisebb termelékenység érhető el.

Lehetőség van még a gabonatermelés szerkezetének megváltoztatására. A kukorica adja a legnagyobb kalória/hektár termelésének lehetőségét, tehát a többi gabona rovására növelnék a kukorica részarányát

• A tanulmány nem vette figyelembe a klímaváltozás hatását, ami a terület jó részén negatív lesz. Az extrém melegek és a szárazságok külön-külön 10-10%-al csökkenthetik a gabonatermelést (Lesk et al. 2016). A klímaváltozás hatására az ilyen extrém időjárási események egyre gyakoribbá válnak, ezzel növelve a mezőgazdaság kockázatát és csökkentve a termelést.
• A trópusi / forró éghajlatú országokban olyan mezőgazdasági termékek is előállíthatóak, amelyek máshol nem (vagy kevésbé). Ilyen a kávé, a kakaó,  a gyapot és az olajos magvak. Anyagi szempontból ezeket érdemes termeszteni, ami csökkenti a rendelkezésre álló földterületet a gabonák számára. Viszont az így megtermelt jövedelemből importálható máshonnan gabona.
• A terményeknek stabil felvevőpiacra van szükség. Sőt lehet, hogy védővámokra is. A farmerek nem azért fognak termelni, hogy elérjenek valami globálisan jó célt, hanem, mert megéri nekik.
• Bár elméletileg jócskán növelhető a termelékenység, ehhez szükséges egy megfelelő kutatóbázis és megfelelő intézményi háttér, hogy az eddigiekhez képest gyorsabb fejlesztés megtörténjen. Ennek a megléte igencsak kérdéses. Pedig a mezőgazdaság fejlesztése minden érintett országnak elemi érdeke. A városállamok, mint Szingapúr, kivételével nem lehet úgy gazdaságilag jelentősen fejlődni és iparosodni, hogy előbb nem fejlődik a mezőgazdaság. Nem lehet átugrani a mezőgazdasági állami létet. Amikor elég élelmet termel egy ország, onnantól kezdhet majd iparosodni. Így Afrika felemelkedésének az egyik kulcsa a mezőgazdaság javítása.

A konklúzió az, hogy az elvi lehetőség megvan arra, hogy Fekete-Afrika ellássa saját magát. Ez viszont valószínűleg nem fog realizálódni. Így behozatalra szorul, amit viszont nem tud kifizetni (ha igen, akkor az meg iszonyú környezetszennyezéssel jár). Az éhezés így maradni fog Afrikában, ami az egyik oka a migrációnak. Szóval nem várható, hogy javulna a helyzet.

Hivatkozott irodalom

• van Ittersum, M. K., et al. 2016. Can sub-Saharan Africa feed itself? Proceedings of the National Academy of Sciences 113(52): 14964–14969.
• Lesk, C., Rowhani, P., Ramankutty, N. 2016. Influence of extreme weather disasters on global crop production. Nature 529(7584): 84–87.