Miért látunk mindenhol férfiarcokat?

Mi emberek mindenhol arcokat látunk: a csempék mintáiban, a fák erezetében, sziklaformációkon, furább zöldségeken, akárhol. Ez amúgy önmagában is érdekes, de amerikai kutatók azt vizsgálták, hogy milyen neműnek látjuk ezeket az arcokat.

256 különböző fotót gyűjtöttek össze, amelyeken mind valamilyen tárgy látható, amibe egy emberi arcot lehet belelátni. Nem csak a kutatók, de a háromezer feletti kísérletben résztvevő személy is úgy gondolta, hogy ezen fényképeken látnak arcot.

Az illúzióarcokról megkérdezték, hogy milyen korúnak és milyen neműnek látják a kísérletben résztvevők, illetve, hogy az mutat-e valamilyen érzelmet. A legtöbb arcot fiatalabbnak látták (30 év alatti), bár a tini korosztály igen ritka volt. Azaz vagy kisgyermeket vagy fiatal felnőttel láttak bele az arcokba. A legtöbb arc vidámságot, meglepetést vagy dühöt mutatott a válaszadók szerint.

Az illúzióarcok jelentős részét (90%) férfinek vélték.

Ez a nagyon markáns eredmény nem függött a válaszadók nemétől, a férfiak és a nők is hasonlóan ítélték meg az egyes képeket. A boldog vagy vidám arcok között több nőit véltek felfedezni, míg az undort vagy haragot mutatókba inkább férfiakat láttak bele.

A férfi arcok felfedezése nem a tárgyak „nemiségétől” függ.

Felmerülhet, hogy a tárgyak maguk hordoznak valamilyen nemiséget, és van egy erős kapcsolat a tárgy esetleges valamilyen nemhez való kötődése és a belelátott arc nemisége között. Ezt vizsgálandó először egyszerűen a tárgyak nevét (burgonya, ház, papucs, stb.) mutatták a kísérleti alanyoknak, és azokat kellett nemiségük alapján osztályozni. Az így kapott kép nélküli nemiség és a képek nemisége között nem igazán találtak összefüggést. Tehát nem valamilyen nemi sztereotípia alapján látunk bele arcokat a tárgyakba. Például a virág szóról inkább nő jutott eszébe az embereknek, ahogy a fűszeresüvegről is, de az arcok tekintetében az utóbbit inkább férfinak látták.

A nemiséget lehet, hogy nem a tárgy, mint fogalom, hanem annak alakja vagy színe is hordozhatja. Így kerestek olyan képeket, amelyek a meglevő képekre nagyon hasonlítanak, de nem látszik rajtuk emberi arc. Mondjuk egy mosógép. A kérdés most is az, hogy hasonló nemmel látják el a formát, mint az illúzióarcot. Nem találtak összefüggést.

A színek sem befolyásolják az eredményt. Szürke árnyalatúra változtatva (tehát a színt kivéve az képből) a besorolása megmaradt. Tehát nem valamilyen nőiesnek vagy férfiasnak vélt szín miatt látták egyik vagy másik neműnek az arcokat.

A kutatóknak még eszükbe jutott egy lehetőség: mi van, ha az emberek, ha nem tudják milyen arccal állnak szembe, akkor inkább férfinak vélik azt? Ezt vizsgálandó emberi arcokat torzítottak el úgy, hogy férfi és női arcokat köztes formára hoztak, azaz olyan arcokat próbáltak készíteni, amelyek nemisége nem egyértelmű. Érdekes módon ezen emberi arcokon inkább nőinek vélték az arcokat, mint férfinak, bár messze nem olyan mértékben, mint ahogy férfinak látták az illúzióarcokat.

A Kutatók nem nyugodtak. Mi van, ha van valami az ábrákon, ami nem szín, nem a tárgy milyensége, hanem mondjuk az egyenes vagy éppen az íves formák mennyisége, ami összefügg a nemiséggel. Mondjuk az ívesebbek inkább nőiek, a szögletes formák meg férfiak. A szögletes formákat azért inkább férfinak nézték (de az íveseket nem nézték inkább nőinek). És bevetettek még egy seregnyi más képfeldolgozó módszert, hogy hátha találnak valami jellemzőt magán a képen, ami összefügg azzal, hogy inkább férfinak látjuk, de nem találtak.

Mindez azért érdekes, mert nem arról van szó, hogy ennyire nehezen tudnánk megállapítani egy emberi arcról, hogy férfi vagy nő. A valós emberi arcokról nagyon gyorsan és elég pontosan fel tudjuk mérni, hogy férfit vagy nőt ábrázolnak. Ez az információ, a korral együtt, kulcsfontosságú egy idegennel való találkozáskor. Más sztereotípiák élnek bennünk a különböző korú és nemű személyekről. Veszélyt a fiatalabb férfiak jelentenek, így ha más ötletünk nincs, akkor inkább az óvatosság oldalán tévedjünk. Az utolsó kísérlet viszont pont ezt zárta ki, az embereket ábrázoló, de nemiségükben átmeneti arcokkal. Nem találták inkább férfinak azokat. Az illúzióarcok feldolgozása teljesen más a valód emberi arcokétól. De, hogy miért látunk többször férfi arcot beléjük azt még nem értjük.

Hivatkozott irodalom

• Wardle, S. G., Paranjape, S., Taubert, J. és Baker, C. I. 2022. Illusory faces are more likely to be perceived as male than female. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 119(5): e2117413119