A csontritkulás egy betegség, amely során a csont törékenyebbé válik, s bizony főleg a csípő, csigolyák és a csukló tájékán el is törik. Ez a betegség főleg a menopauza utáni nőket és az időseket érinti. Miért alakul ki ez a probléma?
Összehasonlítva egy embert egy csimpánzzal, az ember felegyenesedve jár, nagyobb és nehezebb. Mégis az egész csontvázunk filigránabb (gracilisabb). A csontjainkban (például a lábcsontokban és a csigolyákban) például az úgynevezett szivacsos csontszövet ritkásabb, csontjaink sok helyütt vékonyak. Öregedéssel a csont tovább ritkásodik, s könnyen törik. Legalábbis embereknél. Emberszabású rokonaink csontjai bizony elég erősek, hogy ilyen okból azok nem törnek. Ez mindenesetre fura egy nagyobb testű, nehezebb élőlénytől, pláne egy olyantól, amelynek teljes súlyát a lábainak kell hordania (nem úgy, mint a többi emberszabású esetében, akik négykézláb járnak vagy ágakon függeszkednek). A lábunkban az ízületeinknél a csontjaink kiszélesednek, ezzel a teher jobban eloszlik ebben a pontban. Az erők ilyetén való eloszlatására szükség van, mert bizony a lépéseink során a sarkunk földet érésekor igen nagy sokk éri az egész csontvázunkat (ezt csillapítja a sarkunk vastag és rugalmas bőre, a lábfejünk boltíve, s a csontjaink nagy felületen való találkozása). No de még ez is elég erős csontokat követelne meg tőlünk. Akkor miért nem erősek a csontjaink? Alapvetően kétféle magyarázat terjedt el:
(1) A két lábon járás következménye a csökkent szivacsos állomány, s az ezzel járó nagyobb törékenység. Például a riktásabb szivacsos állomány rugalmasabban nyelheti el a lépésekkel járó rázkódást.
(2) A csontjaink azért olyan törékenyek, mert nem mozgunk eleget, s ezért nem is erősödik meg eléggé a csont.
A kérdést nem fogjunk tudni eldönteni egyszerűen csak az emberek vizsgálatával. Még a többi főemlőssel való összehasonlítás is csak azt mutatja, hogy vékonyak a csontjaink, de a miért megértéséhez nem visz közelebb. Elő kell vennünk eleink csontjait! Ha a már két lábon járó eleink is vékonyabb / törékenyebb csontokkal (kevésbé sűrű szivacsos állománnyal) rendelkeztek, akkor ugye a két lábon járás állhat a probléma mögött (micsoda csodálatos képzavar :) ). Viszont, ha nem, akkor különbséget kéne találnunk a letelepedett, mezőgazdasággal foglalkozók csontjai és a vadászó-gyűjtögető emberek csontjai között. Két kutatócsoport pontosan ezeket az összehasonlításokat végezte el.
Az eredmény pedig az, hogy sem távoli (Chirchir és munkatársai 2015), sem közeli őseink (Ryan és Shaw 2015) csontjai nem vékonyak. A már két lábon járó őseink, mint az Australopithecus, Paranthropus vagy a H. neanderthalensis csontjai erőteljesek csakúgy, mint a ma élő emberszabásúaké. Hasonlóan a kb. 5000-7000 évvel ezelőtt Észak-Amerikában élő embermaradványok lábszárcsontja is elég sűrű szivacsos állománnyal rendelkezik. A körülbelül ugyan onnan előkerült (tehát környezetében nem különböző), 700 éves, földművelő emberek csontjai viszont már törékenyebbek.
A csontok állaga függ attól, hogy mennyire vannak terhelés alatt. Ezért is sorvadnak el a mozgásszervei (izmai és csontjai) az űrhajósoknak, mert a súlytalanságban nem éri őket sok terhelés. A ma embere kevesebbet gyalogol vagy fut, mint őseink, s hosszabban is él. Így csontjai nem érik el fiatal felnőttként azt a tömörséget, amelyből öregedve még mindig eleget veszthet, hogy ne törjön el szinte bármitől.
Jó hír, hogy nem a génjeinkkel van a baj, s kizavarhatjuk a kölköket futkosni, hátha használ nekik. Rossz hír, hogy így 40 fele, már sokat nem tehetek a csontjaimért, viszont a mozgás, az izmok erősítése azért segíthet abban, hogy öregedve mégse törjem ripityára magamat.
Mentem is futni!
Hivatkozott irodalom
- Cotter, M. M., Loomis, D. A., Simpson, S. W., Latimer, B. és Hernandez, C. J. 2011. Human evolution and osteoporosis-related spinal fractures. PLoS ONE 6(10): e26658
- Karasik, D. 2008. Osteoporosis: an evolutionary perspective. Human Genetics 124(4): 349-356
- Ryan, T. M. és Shaw, C. N. 2015. Gracility of the modern Homo sapiens skeleton is the result of decreased biomechanical loading. Proceedings of the National Academy of Sciences 112(2): 372-377
- Chirchir, H., Kivell, T. L., Ruff, C. B., Hublin, J.-J., Carlson, K. J., Zipfel, B. és Richmond, B. G. 2015. Recent origin of low trabecular bone density in modern humans. Proceedings of the National Academy of Sciences 112(2): 366-371
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése