Ugye nem mindegy, hogy a civilizáció átkos (áldásos) hozadéka az alkoholizálás vagy évmilliók óta magunkhoz vesszük azt a kellemesen bódító nedűt. Kétféle nézet van. Az egyik szerint a mezőgazdaság felfedése óta iszunk alkoholt, ami ugye a tartósítás egy módja. Ez alapján nem volt sok időnk hozzászokni ehhez a káros környezeti tényezőhöz, ami magyarázza, hogy micsoda rossz (?) hatással van ránk az alkohol. A másik nézet szerint viszont bőven a mezőgazdaságra való áttérés előtt képesek voltunk kezdeni valamit az alkohollal.
A kérdés eldöntéséhez nézzünk körül a főemlősök között, hogy ők mit tudnak kezdeni az alkohollal. Az egyik alkoholbontó enzimünk az ADH4 (alkohol dehidrogenáz 4) a nyálban, a nyelőcsőben és gyomorban hat, tehát az emésztés során már bontja az alkoholt. Tegyünk itt egy gyors megjegyzést. Az alkohol az egy igen tág fogalom, bár a köznapi használatban mindig etanolt értünk alatta. Vannak azonban másfajta alkoholok is (s nem csak a vakságot és halált okozó metanolról van szó). Ez az enzim alkoholt bont a többi majomban is. Csak nem mindenhol ugyan azt az alkoholt bontja. Az alacsonyabb rendű majmoknál (és félmajmoknál) ez az enzim elsősorban hosszabb szénláncú geraniolt bontja. Ezt az anyagot növények termelik, s a növényi védekezés része a rágással szemben. Tehát a főleg gyümölcsökön és leveleken élő majmok ezt az alkoholt bontják. A gorillák, csimpánzok, bonobók és az ember ősében viszont az enzim megváltozott, s hatékonyan kezdte bontani az etanolt.
Miért volt erre szükség? Úgy 16 millió éve a környezet megváltozott. Hűsebb és szárazabb lett, s az addigi sűrű erdők ritkásodtak. Őseink egyre inkább az erdő talaján, semmint a lombkoronaszintben kezdtek élni. Az érett gyümölcs a legjobb táplálék, tele van cukorral és kevés benne a méreg (végül is az a célja, hogy megegye egy állat). Érett gyümölcs viszont nem mindig áll rendelkezésre. A főemlősök így leveleket, gyökereket, szárat, éretlen gyümölcsöt, s bizony leesett, túlérett, bomlásnak indult gyümölcsöt is ettek. Az érett gyümölcsben igen kevés alkohol van, a túlérés során viszont egyre több. Egyes gyümölcsökben ez 0,5%-os alkoholtartalomig is felmehet (ami azért a pálinkától még elég messze van). Egyik állat (az ember sem) sem mutat preferenciát a túlérett gyümölcsök felé az érettel szemben. De mi van, ha nincs érett gyümölcs? Őseink inkább találkoztak túlérett, bomlásnak indult gyümölccsel, mint éretlennel, valamint inkább szárat ettek, ha nem volt gyümölcs elérhető. A növényi védekező másodlagos anyacseretermékek (mint a geraniol) inkább a levelekben vannak. A továbbra is leveleket evő (ha nincs gyümölcs) majmok így nem álltak át a kisebb szénláncú alkoholok bontására.
No de akkor alkoholizálnak-e az állatok, ha már némelyikük képesek emészteni az alkoholt? A Sivatagi Show emlékezetes jelenete inkább a kivétel, mintsem a szabály. Az emberszabásúak között jól dokumentáltan csak az ember fogyaszt rendszeresebben (?) alkoholt. Igaz nem is nagyon kutatták mondjuk a csimpánzok ilyen irányú hajlamait*. A nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii) a mókuscickányok (a főemlősökkel közeli rokon csoport, semmi közük a cickányokhoz) egyik faja, amely fermentált nektárt fogyaszt. A borneói szágópálmák egyik fajának (Eugeissona tristis) hatalmas virágzata alkoholtartalmú nektárt termel. Az átlagos alkoholtartalom 0,5%, de 3.8%-ot is mértek, ami azért már egy jó sörnek felel meg. Az éjjel aktív állatok egy-egy napjuk alatt annyi alkoholt isznak meg, mintha olyan 9 kisebb pohár bort innánk meg. Na attól már kellemesen be lehet csiccsenteni, de ezek az állatok nem mutatnak semmilyen viselkedésbeli különbséget. Megjegyezendő, hogy az ADH4 enzimük nem működik etilalkoholra, amely funkciót így más alkoholdehidrogenáz vesz át (májban pl.). Szóval az állatok is isznak!
* Azért olvastam egy kutatást, amiben közönséges makákó (Macaca fascicularis) alkoholfogyasztását mérték. Az állatokat megtanították, hogy innivalót egy megfelelő pedál lenyomása után kapnak. Kaphattak vizet vagy alkoholt (4%-osat). Na jó előtte napokig alkoholon tartották őket, hogy szokják (na ez a része eléggé fura volt a kísérletnek). S bizony voltak állatok amelyek a következő hónapokban napi szinten az energiaszükségletük akár 20+%-át is alkoholból fedezték. Szóval a "nagyivók" nem csak nálunk jelenhetnek meg, ha amúgy az alkohol rendelkezésre áll (ahogy amúgy ezen majmoknak a természetben nem).
Miért volt erre szükség? Úgy 16 millió éve a környezet megváltozott. Hűsebb és szárazabb lett, s az addigi sűrű erdők ritkásodtak. Őseink egyre inkább az erdő talaján, semmint a lombkoronaszintben kezdtek élni. Az érett gyümölcs a legjobb táplálék, tele van cukorral és kevés benne a méreg (végül is az a célja, hogy megegye egy állat). Érett gyümölcs viszont nem mindig áll rendelkezésre. A főemlősök így leveleket, gyökereket, szárat, éretlen gyümölcsöt, s bizony leesett, túlérett, bomlásnak indult gyümölcsöt is ettek. Az érett gyümölcsben igen kevés alkohol van, a túlérés során viszont egyre több. Egyes gyümölcsökben ez 0,5%-os alkoholtartalomig is felmehet (ami azért a pálinkától még elég messze van). Egyik állat (az ember sem) sem mutat preferenciát a túlérett gyümölcsök felé az érettel szemben. De mi van, ha nincs érett gyümölcs? Őseink inkább találkoztak túlérett, bomlásnak indult gyümölccsel, mint éretlennel, valamint inkább szárat ettek, ha nem volt gyümölcs elérhető. A növényi védekező másodlagos anyacseretermékek (mint a geraniol) inkább a levelekben vannak. A továbbra is leveleket evő (ha nincs gyümölcs) majmok így nem álltak át a kisebb szénláncú alkoholok bontására.
No de akkor alkoholizálnak-e az állatok, ha már némelyikük képesek emészteni az alkoholt? A Sivatagi Show emlékezetes jelenete inkább a kivétel, mintsem a szabály. Az emberszabásúak között jól dokumentáltan csak az ember fogyaszt rendszeresebben (?) alkoholt. Igaz nem is nagyon kutatták mondjuk a csimpánzok ilyen irányú hajlamait*. A nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii) a mókuscickányok (a főemlősökkel közeli rokon csoport, semmi közük a cickányokhoz) egyik faja, amely fermentált nektárt fogyaszt. A borneói szágópálmák egyik fajának (Eugeissona tristis) hatalmas virágzata alkoholtartalmú nektárt termel. Az átlagos alkoholtartalom 0,5%, de 3.8%-ot is mértek, ami azért már egy jó sörnek felel meg. Az éjjel aktív állatok egy-egy napjuk alatt annyi alkoholt isznak meg, mintha olyan 9 kisebb pohár bort innánk meg. Na attól már kellemesen be lehet csiccsenteni, de ezek az állatok nem mutatnak semmilyen viselkedésbeli különbséget. Megjegyezendő, hogy az ADH4 enzimük nem működik etilalkoholra, amely funkciót így más alkoholdehidrogenáz vesz át (májban pl.). Szóval az állatok is isznak!
 |
| (A) Elaltatott mókuscickány, az antenna azért kell, hogy követni tudják. (B) egy közepes méretű virágzat a szágópálmáról (C) a virágzat közelről: az egyes elfásodott, nektárt termelő virágok azok a tüskeszerű dolgok. |
* Azért olvastam egy kutatást, amiben közönséges makákó (Macaca fascicularis) alkoholfogyasztását mérték. Az állatokat megtanították, hogy innivalót egy megfelelő pedál lenyomása után kapnak. Kaphattak vizet vagy alkoholt (4%-osat). Na jó előtte napokig alkoholon tartották őket, hogy szokják (na ez a része eléggé fura volt a kísérletnek). S bizony voltak állatok amelyek a következő hónapokban napi szinten az energiaszükségletük akár 20+%-át is alkoholból fedezték. Szóval a "nagyivók" nem csak nálunk jelenhetnek meg, ha amúgy az alkohol rendelkezésre áll (ahogy amúgy ezen majmoknak a természetben nem).
 |
| Egészségünkre! |
Hivatkozott irodalom
- Carrigan, M. A., Uryasev, O., Frye, C. B., Eckman, B. L., Myers, C. R., Hurley, T. D. és Benner, S. A. 2015. Hominids adapted to metabolize ethanol long before human-directed fermentation. Proceedings of the National Academy of Sciences 112(2): 458-463
- Wiens, F., Zitzmann, A., Lachance, M.-A., Yegles, M., Pragst, F., Wurst, F. M., von Holst, D., Guan, S. L. és Spanagel, R. 2008. Chronic intake of fermented floral nectar by wild treeshrews. Proceedings of the National Academy of Sciences 105(30): 10426-10431
- Milton, K. 2004. Ferment in the family tree: Does a frugivorous dietary heritage influence contemporary patterns of human ethanol use? Integrative and Comparative Biology 44(4): 304-314
- Vivian, J. A., Green, H. L., Young, J. E., Majerksy, L. S., Thomas, B. W., Shively, C. A., Tobin, J. R., Nader, M. A. és Grant, K. A. 2001. Induction and maintenance of ethanol self-administration in cynomolgus monkeys (Macaca fascicularis): Long-term characterization of sex and individual differences. Alcoholism: Clinical and Experimental Research 25(8): 1087-1097
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése