Van-e különbség egy nővér és húg között, amennyiben azt kell eldönteniük, hogy milyen osztását választanák pénznek egymás között. Ennek nézett utána egy francia kutatócsoport.
56 lány testvérpárt vontak a kutatásba, akik huszonévesek voltak és a köztük levő korkülönbség 1–6 év között volt. Minden személy kétszer öt döntést hoz – egymástól függetlenül, egymás által nem megfigyelve – pénzosztásról maga és egy másik személy között. Az egyik öt döntésben a másik személy a lánytestvére, míg a másik öt döntésben egy idegen személy. Végül minden testvérpár egyikét véletlenszerűen kiválasztják és az egyik döntésének megfelelő pénzösszeget (100 kísérleti pénz 5 eurónak felel meg) megkapják mindketten.
A döntési helyzetek direkt úgy voltak kialakítva, hogy – az egyik kivételével – mind okozzon dilemmát. Az egyik lehetőség az volt, hogy mindketten 100-100 kísérleti pénzt kapnak, ami így 20-20 eurónak felel meg. A másik lehetőség összesen 300 kísérleti pénzt (tehát többet, mint az egyenlő választás), de az eloszlása változott. Az egyenlő osztást így nevezték, míg az egyenlőtlen elosztást hatékonynak, mert összességében több pénz kerül kiosztásra (60 euró). Az alábbi ábrán láthatóak a lehetséges elosztások.
A középső (kontroll) választás annyit tesztel, hogy értik-e a résztvevők a szituációt. A 150/150 elosztás mindenkinek jobb, mint a 100/100 (ennek ellenére nem választják ezt 100%-osan). A többi esetben viszont vagy a döntő vagy a másik személy jobban jár. A nagylelkű esetben a másik személy jár jobban. A „jobban jár” itt kettős, egyrészt többet kap, mint a döntő személy, másrészt a döntő így kevesebbet kap, mintha az egyenlő osztást választaná. A mohó esetben pedig fordítva van, azaz a döntő érhet el több bevételt az egyenlő osztáshoz képest, míg a másik személy mindenképpen kevesebbet kap.
Nem meglepő módon az emberek a testvérükkel szemben inkább választották a nagylelkű opciót, mint egy idegennel szemben. És inkább voltak mohók idegennel, mint a testvérükkel. Ez utóbbiért főleg a hugicák felelősek, akik inkább választották a hatékony (és mohó) opciót idegenekkel, mint a testvérükkel szemben. A nővérek nagyjából azonos mértékben választották a hatékony lehetőséget a mohó elosztásnál, függetlenül, hogy kivel szemben döntöttek.
A nővérek viszont sokkal nagylelkűbbek voltak a testvérükkel szemben, mint azok viszont.
Az egyes személyek viselkedését a választásaik alapján kategóriákba lehet sorolni. Három ebből egyértelmű: az egyenlőségre törekvő mindig az egyenlő osztást fogja választani. Bár így a nyereség várható értéke kisebb, mint a hatékonyabb elosztások választásánál, a konkrét kifizetésnél senki nem fog nagyon rosszul járni (nagy jól sem). Az emberek 40–50%-a ebbe a kategóriába sorolható.
Az emberek alapvetően egyenlőségre törekvőek!
Az altruisták mindig azt választották, ami a másik számára a nagyobb bevételt nyújtja. Azaz a nagylelkű osztásoknál a hatékonyt és a mohó osztásoknál az egyenlőt. A nővérek inkább voltak altruisták. A húgok inkább voltak egyenlőségre törekvőek, de itt alapvetően nem annyira az egyenlőségről van szó, hanem kevesebben választották az altruista viselkedést a nővérükkel szemben.
Az önző viselkedést, azaz amikor minden esetben a maguk számára előnyös kimenetelt választja valaki, az idegenekkel szemben alkalmazták a kísérletben részt vevők. De itt is csak a személyek 35–40%-a, legalább ennyien az idegenekkel szemben is az egyenlő osztást választják.
A hatékony viselkedés mindig a hatékony opciót választja függetlenül attól, hogy az neki jó vagy sem. A viszonzó (lehet, hogy itt nem a legjobb a névválasztás) a hatékony elosztást választja, kivéve ha az valakinek 0 pénzt eredményezne, mert ekkor az egyenlő osztást választják. Ebből amúgy nem volt sok.
A tanulmány eredményei között van meglepőbb és olyan is, amit beleillik abba, amit a világról a kutatók gondolnak. Az nem lep meg senkit, szerintem a nem-kutatók között sem, hogy az emberek inkább a rokonaikkal önzetlenek, mintsem idegenekkel szemben. Az talán meglepőbb, de a kutatók egy jó ideje ezt is ismerik, hogy az ember alapvetően együttműködő és egyenlőségre törekvő lény. tehát sokan adnának másoknak is, még akkor is, ha ezzel nekik káruk származik, illetve törekednek egyenlő osztásra, akkor is, ha lenne maguk számára előnyösebb lehetőség.
A kutatás ezt azzal egészíti ki, hogy a születési sorrendnek van hatása a viselkedésünkre. Például, hogy az idősebb testvér inkább védelmezi, segíti a kisebbet, mint viszont.
Hivatkozott irodalom
Lespiau, F., Hopfensitz, A., Kaminski, G. (2021) Keeping it for yourself or your sister? Experimental evidence on birth order effects on resource distribution between kin and non-kin. Journal of Economic Psychology, 82:102335.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése