Túlzok, de nem nagyon. Van egy Szarvasvadászat nevezetű játékelméleti játék. Az elnevezés Rousseau-tól ered. A történet az, hogy van két vadász, akik együtt elmennek szarvasra vadászni. Mindkettejükre szükség van a szarvas elejtéséhez. Amennyiben egyikük meglát egy nyulat, azt levadászhatja, de akkor a másiknak nem fog sikerülni a szarvasvadászata. A nyúl viszont a nyúlra vadászóé, és ugye tudjuk, hogy jobb ma egy nyúl (veréb), mint holnap egy szarvas (túzok). Sőt alapvetően mindketten vadászhatnának nyúlra és mindketten szerényen, de megélnének. Ez a játék olyan, hogy egyensúlyban (azaz amikor bárki változtat a viselkedésén, akkor rosszabbul jár) vagy mindketten nyúlra vadásznak, vagy mindketten szarvasra. Szarvasra érdemesebb.
A kutatást Észak-Indiában, Uttar Prades államban végezték, kis falvakban. A játékban csak férfiak vettek részt. A kutatásban a játékosok – akik egymást nem látták, de tudták, hogy a másik alacsony vagy magas kasztba tartozik, ami náluk még mindig fontos dolog – 2 vagy 6 rúpiának megfelelő játék korongot adhattak a közösbe a kör elején kapott 6-ból. Amennyiben az egyik és a másik fél is 6 rúpiát adott be (szarvasra mentek), akkor mindkettő kapott még 4 rúpiát, így egyenként 10-zel térhettek haza. Amennyiben a szarvasra menőt nem követte a társa, úgy a berakott hatból hármat elvesztett és csak 3-at kapott. Amennyiben valaki kettőt rakott be, azaz nyúlra vadászott, úgy a másik cselekedetéltől függetlenül még 1 rúpiát, így összesen 7 rúpiája lett.
| Szarvas | Nyúl | |
|---|---|---|
| Szarvas | 10 | 3 |
| Nyúl | 7 | 7 |
Ezt az úgynevezett kifizetési mátrixot úgy kell értelmezni, hogy a sorban olvasható cselekedet annyi pénzt eredményez, ha a másik az oszlopban adott cselekedetet választja. A legrosszabb, ha valaki szarvasra vadászik, amit a társa nem követ. A legjobb a kölcsönös szarvasvadászat. Amerika egyetemein játszva ezt a játékot, a hallgatók gyorsan megtalálják a közös vadászat előnyös voltát és azt folytatják. Ebben a játékban nincs előnye a másikkal való kibabrálásnak, nincs a csalásnak előnye. Azt próbálja mérni, hogy mennyire képesek az embereket együttműködni, amikor tényleg "csak", annyi a feladatuk, hogy ugyanazt a cselekedetet válasszák.
Az alacsonyabb kasztúak eleve magasabb arányban indítottak "szarvassal" azaz kezdeményezték a hatékonyabb kölcsönhatást (68% vs. 53%). A játékot egy páros 5 körig játszotta. Az alacsony kasztúak az elején 27%-ban játszották mindketten a szarvast, és ez az 5. körre 67%-ra növekedett. Azaz alapvetően sikerült egy gyümölcsöző együttműködést létrehozniuk. A magas kasztúaknak, vagy a vegyes kasztú pároknak nem sikerült koordinálniuk. Nem növekedett a kölcsönös szarvasvadászokat gyakorisága.
Az eredményeket mélyebben vizsgálva azt látható, hogy ahol sikerült egyszerre szarvast játszaniuk és megtapasztalni a magas kifizetés előnyét, ott ezt a cselekedetet tartották is. A kasztok között az eltérés ott volt, amikor valaki elszenvedte a veszteséget, hogy csak 3 rúpiát kapott, mert a másik nem választotta a szarvast. A magas kasztúak ezen nagyon berágtak és inkább maguk is nyúlra mentek, aminek következtében beragadtak a nyúl/nyúl választásba. Az alacsony kasztúak nem voltak ilyen finnyásak és próbálkoztak újra szarvast játszani.
Az alacsony kasztúak általában szegényebbek és alacsonyabb az iskolázottságuk. Viszont ezekben az amúgy is szegény Észak-Indiai falvakban, ahol a kísérlet folyt, van átfedés az alacsony és magas kasztúak vagyona és iskolázottsága között. Így lehetőség nyílt tesztelni, hogy nem-e a vagyoni helyzet vagy az iskolázottság van az eredmények mögött. Nem. Csak a kaszt számít. De miben?
És itt jön a számomra fehér, iskolázott személy részére, aki iparosodott, fejlett és gazdag (na jó ez utóbbi nem igaz ránk) országból jön (Western, educated, industrial, rich, and developed = WEIRD, ami a legenyhébb változatban furcsát jelent és jellemző a politikailag korrektség amerikai változatára, ahol ezeket az embereket lehet szapulni, csak mindenki mást nem) az érthetetlen rész. A magas rangúnak kötelessége megbosszulni a legkisebb bántásnak vélt cselekedetet is. Egy igazi magas rangú indiai lényegében fizikai erőszakot kéne alkalmazzon az ellen, aki nyúlt mert cselekedni, amikor ő szarvast cselekedett. Szerencsére nem találkoztak, így tömegverekedés nem lett. Sokat elmond, hogy Indiában a magas kasztúak főleg gyilkosságért vagy fizikai bántalmazásért ülnek, míg az alacsonyabb kasztúak inkább lopásért. És igen, megsértődtek, ha a másik nem azt tette, amit elvártak tőle. Ez különösen igaz volt a magas rangú pároknál. Egy alacsonyabb rangú furán viselkedik az egy dolog, de egy másik kasztbelinek nem szabadna sértegetni őket. Tiszta őrület, de így működnek.
Próbálták körbejárni az eredményt. Játszottak bizalomjátékot, amiben kap az egyik 100 pénzt. Átadhatja a másiknak (akinek nincs pénze). Ha átadja a másik kap 200-at. Ekkor a most megtollasodott visszaadhat 100-at. A kölcsönösen előnyös kimenet, hogy mindketten 100-al térnek haza. Viszont az önzés, hogy ne adjanak semmit. Nincs kasztkülönbség ebben a játékban. Tehát nem arról van szó, hogy nem bíznának abban, hogy a másik rájön, hogy rosszul választott és mindenkinek jobb lenne, ha kölcsönösen szarvast játszanának. Bosszút kell állni.
A cikkben (!) hozott példa a bosszúra, hogy amikor egy alacsony kasztú (Dalit) férfi megölt egy magasabb kasztú férfit, mert a lányokat molesztált, akkor a magasabb kasztúak az összes dalit házát felégették válaszul...
A kooperáció kutatásában az az érdekes, hogy elit egyetemek diákjaival közgazdasági játékokat játszva (ha azok maguk nem közgazdásznak készülnek), azok igen együttműködőek. Ugyanezen játékokat játszva vadászó-gyűjtögető társadalmakban szintén azt kapjuk, hogy az emberek együttműködőek. Ebből levontuk, hogy az emberek általánosan együttműködőek (eredetileg azok).
Sajnos nem minden kultúra együttműködő. Erről egyre többet tudunk, de az adatok lassan csorognak és az értelmezés még várat magára. Fontos kiemelni itt a kultúrát, ami nem egyszerűen a népről szól, és egyértelműen nem valamiféle "faji" jellegzetesség. A kísérletbe vont személyek rendkívül hasonlítanak egymásra a kasztjukat kivéve. Ez elég különbséget okoz a viselkedésükben.
Ez a bejegyzés most nem erősítette meg az olvasókat, hogy válogatás nélkül be kéne ereszteni bárkit Európába, ugye?
Hivatkozott irodalom
Brooks, Benjamin A., Karla Hoff, and Priyanka Pandey. 2018. Cultural impediments to learning to cooperate: An experimental study of high- and low-caste men in rural India. Proceedings of the National Academy of Sciences 115(45): 11385–11392.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése