A HVG hozta le a hírt (egy áprilisi tanulmányra hivatkozva), hogy lehetséges, hogy honfoglaló őseink nem is beszéltek magyarul, azt az itt élő avarok (?) beszélték. A honfoglalók viszont tényleg hunok lehettek.
A magyarság őstörténete egy ideje már heves viták tárgya, amiben nem kevés összeesküvéselmélet, halszagú rokonok, áruló tudósok, stb. vegyül. Amennyiben az ember józanul átolvassa a rendelkezésre álló ismereteket rájöhet, hogy a probléma az általános gondolkodásban a következő:
Elvárnánk, hogy egy magát magyarnak nevező, magyarul beszélő népcsoport jött a Kárpát-medencébe, amelynek az utódai vagyunk mi, jelenkori magyarok.
Mindeközben a nyelvünk finn-ugor. Kár tagadni, az. A mai magyarság genetikailag tökéletesen beleillik a környezetébe: Közép-Európaiak vagyunk. A történelmi emlékezetünkben viszont hunok rokonai vagyunk, egy keleti (inkább törökös) lovas nomád nép. Hogy lehet ez?
Egy lehetséges forgatókönyv, hogy egy kis számú törökös/hunos népcsoport elfoglalta a Kárpát-medencét és uralma alá hajtotta az itt levő "magyarul" beszélő népcsoportot, nyelvét átvette. Furán hangzik? Lehet, de nem példa nélküli az ilyen őstörténelem. A bolgárok népnevüket egy török népcsoporttól kapták, miközben az ma egy szláv nyelvet beszélő, szlávos népet jelöl. A lappok (számik) nagy valószínűséggel lecserélték nyelvüket egy finn-ugor nyelvre.
Egy ideje ismert, hogy antropológiailag a honfoglaló urak (magasabb rangúak, Árpád-házi királyok) más néphez tartoztak, mint a köznép. Ezt később genetikai vizsgálatok is alátámasztották (Raskó István és kutatótársainak tanulmányai, pl. Tömöry et al. 2007). Az ősi / történelmi embermintákból származó genetikai anyag vizsgálata sok népvándorlási kérdést megválaszolhat (nyelvészetit viszont nem). Ilyenről írtam nagyjából egy évvel ezelőtt. A most felkapott tanulmány is ilyen mintákat elemez (Neparáczki et al. 2017).
Maga a tanulmány egy elég száraz technikai cikk (ez nem von le semmit az értékéből!), amelyben újabb technikákkal újraelemeznek mintákat és azoknak a mitokondriális haplotípusát újból vagy pontosabban meghatározzák. A haplotípus egy-egy anyai leszármazási vonalra jellemző génváltozat, ami segíthet megfejteni, hogy milyen népcsoporthoz tartozott az illető. A tanulmány nem foglalkozik a magyarság őstörténetével. A történetnek azon részét a kutatók rakták hozzá eredményeikre támaszkodva.
Az alábbi táblázat a tanulmányban található, én hozzátettem a haplotípus előfordulásáról fellelhető információt. A tanulmány első szerzőjének (Neparáczki Endre) doktori disszertációjából szedtem a negyedik oszlop információját, ahol az adott temetőben levők hovatartozását próbálták megállapítani.
Egy ideje ismert, hogy antropológiailag a honfoglaló urak (magasabb rangúak, Árpád-házi királyok) más néphez tartoztak, mint a köznép. Ezt később genetikai vizsgálatok is alátámasztották (Raskó István és kutatótársainak tanulmányai, pl. Tömöry et al. 2007). Az ősi / történelmi embermintákból származó genetikai anyag vizsgálata sok népvándorlási kérdést megválaszolhat (nyelvészetit viszont nem). Ilyenről írtam nagyjából egy évvel ezelőtt. A most felkapott tanulmány is ilyen mintákat elemez (Neparáczki et al. 2017).
Maga a tanulmány egy elég száraz technikai cikk (ez nem von le semmit az értékéből!), amelyben újabb technikákkal újraelemeznek mintákat és azoknak a mitokondriális haplotípusát újból vagy pontosabban meghatározzák. A haplotípus egy-egy anyai leszármazási vonalra jellemző génváltozat, ami segíthet megfejteni, hogy milyen népcsoporthoz tartozott az illető. A tanulmány nem foglalkozik a magyarság őstörténetével. A történetnek azon részét a kutatók rakták hozzá eredményeikre támaszkodva.
Az alábbi táblázat a tanulmányban található, én hozzátettem a haplotípus előfordulásáról fellelhető információt. A tanulmány első szerzőjének (Neparáczki Endre) doktori disszertációjából szedtem a negyedik oszlop információját, ahol az adott temetőben levők hovatartozását próbálták megállapítani.
| Minta | Haplotípus | Mely népcsoportra jellemző | Népcsoport |
|---|---|---|---|
| Magyarhomoróg/120/anc2 | H84 | Európa, Dél-nyugat Ázsia és Közép-Ázsia | Kaukázus (Közel-Kelet) |
| Orosháza-Görbics tanya/2/ anc3 | N1a1a1a1a | Dél Szibéria | ázsiai hun |
| Szabadkígyós-Pálliget/7/anc4 | N1a1a1a1 | Dél Szibéria | ázsiai hun |
| Szegvár-Oromdűlő/412/anc5 | K1c1d | Európában gyakori haplotípus, Nyugat-Ázsiában alakulhatott ki | skandináv-germán |
| Szegvár-Oromdűlő/593/anc6 | U5a2a1b | Észak Európában, főleg Finnországban előforduló haplotípus | egyéb európai |
| Sárrétudvari-Hízóföld/5/anc10 | I5a1a | Észak Kaukázus, Dél- és Közép-Európa, Ibériai félsziget | skandináv-germán |
| Sárrétudvari-Hízóföld/118/anc12 | T2f1a1 | Kelet- és Közép Európában gyakori, de Közép-Ázsiában is előfordul | skandináv-germán |
| Sárrétudvari-Hízóföld/213/anc13 | J1c3g | Észak-Nyugat Európa és Oroszország | skandináv-germán |
| Harta-Freifelt/10/anc25 | H5e1a | Anglia, Németország, Szerbia és Oroszország területén található | egyéb európai |
| Karos III/1 | B4d1 | Dél-Kelet Ázsiai haplotípus, egyes dél szibériai népekben is megtalálható | ázsiai hun |
| Karos III/3 | H6a1b | Sztyeppei népeknél fordult elő a bronz korban | skandináv-germán |
| Karos III/4 | J1c7a | Közel-Keleti és M.o. jelenleg is jellemző haplotípus a J1 | skandináv-germán |
| Karos III/5 | B4d1 | Dél-Kelet Ázsiai haplotípus, egyes dél szibériai népekben is megtalálható | ázsiai hun |
| Karos III/6 | B4d1 | Dél-Kelet Ázsiai haplotípus, egyes dél szibériai népekben is megtalálható | ázsiai hun |
| Karos III/8 | U2e1b | Nyugat és Közép-Európában található | ázsiai hun |
| Karos III/10 | H5e1 | Anglia, Németország, Szerbia és Oroszország területén található | skandináv-germán |
| Karos III/11 | X2f | Avarokban az európai átlagnál gyakoribb, ma a drúzoknál a leggyakoribb (de ott is 5-7%) | skandináv-germán |
| Karos III/12 | A12 | Kelet Ázsiai haplotípus | ázsiai hun |
| Karos III/14 | T1a1b | Európa, Dél-Kaukázus, Irán, India, Közel-Kelet | skandináv-germán |
| Karos III/15 | J2a1 | Mára csak Európában jellemző, tipikusan északabbra (Németország, Dánia) | egyéb európai |
| Karos III/16 | U5a1a2a | Európai középső kőkorszakban igen jellemző haplotípus, Közép-Európában ma is megtalálható | ázsiai hun |
| Karos III/17 | H6a1a | Sztyeppei népeknél | skandináv-germán |
| Karos III/18 | T1a10a | Közel-Keleti haplotípus | skandináv-germán |
| Karos III/19 | T1a10a | Közel-Keleti haplotípus | skandináv-germán |
Hunokra ebben a tanulmányban nincs utalás. Egyes Európában nagyon ritka vagy ismeretlen haplotípus viszont érdekes. azonban a hunokról is több információ van. Nagyobb mintát elemezve több vélhetőleg Kelet Ázsiai felmenőkkel rendelkező személyt találtak. Ők lehetnek ázsiai hunok. Egy helyütt nem csak őket, de más népcsoportokat is találunk. Honfoglaló őseink biztosan nem voltak homogének.
Milyen kép rajzolódik ebből?
Egy hun / török / egyéb népekből álló katonai elit telepedett az itt levő népességre. Nevét (Magyar) és legendáinak egy részét ráhagyományozta az itt levőkre, miközben nyelvüket (amit ma magyarnak hívunk) átvette.
Ezzel szerintem mindenki együtt tud élni. A nyelvészek is, mert nem kell kétségbe vonni a finn-ugor származását a nyelvnek (amely népek sokkal gyakoribbak lehettek itt Kelet-Európában az i.e. első évezredben, mint most), és a honfoglalók hun/törökös volta is bizonyítható.
Milyen kép rajzolódik ebből?
Egy hun / török / egyéb népekből álló katonai elit telepedett az itt levő népességre. Nevét (Magyar) és legendáinak egy részét ráhagyományozta az itt levőkre, miközben nyelvüket (amit ma magyarnak hívunk) átvette.
Ezzel szerintem mindenki együtt tud élni. A nyelvészek is, mert nem kell kétségbe vonni a finn-ugor származását a nyelvnek (amely népek sokkal gyakoribbak lehettek itt Kelet-Európában az i.e. első évezredben, mint most), és a honfoglalók hun/törökös volta is bizonyítható.
Hivatkozott irodalom
- Neparáczki E, Kocsy K, Tóth GE, Maróti Z, Kalmár T, Bihari P, et al. (2017) Revising mtDNA haplotypes of the ancient Hungarian conquerors with next generation sequencing. PLoS ONE 12(4): e0174886.
- Tömöry, G., Csányi, B., Bogácsi-Szabó, E., Kalmár, T., Czibula, Á., Csősz, A., Priskin, K., Mende, B., Langó, P., Downes, C. S. és Raskó, I. 2007. Comparison of maternal lineage and biogeographic analyses of ancient and modern Hungarian populations. American Journal of Physical Anthropology 134(3): 354–368
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése