Milyen migránsok leszármazottai vagyunk?

A magyarság eredete egy igen kényes és elég összetett probléma. Hogyan kerül Európa közepére egy finn-ugor nyelvet beszélő nép, amikor minket csak indo-európai nyelvet beszélők vesznek körül? Honnan jöttek honfoglaló eleink, amikor a mai magyarság genetikailag tökéletesen illik környezetébe (olyan mint más közép-európai populáció)? A mai populációk vizsgálata kevés választ tud erre adni. Az ősi populációk genetikai "faggatása" viszont segíthet a probléma bizonyos részeinek feltárásában.

A feltárt avarkori, honfoglaláskori és korai középkori sírokban található csontokból DNS vonható ki. Ebből a DNS-ből minket a mitokondriális DNS érdekel. Minden sejtünkben van mitokondriumnak nevezett sejtszervecske, amely saját DNS-el rendelkezik. Mitokondriumunkat édesanyánktól kapjuk, édesapánktól nem. Ez azért fontos, mert így szép leszármazási vonalak képződnek az emberi populációkban, amelyek nem keresztezik egymást (a sejtmagunk DNS-e, amit mindkét szülőnktől kapunk állandóan keveredik a generációk között). Amikor valami változik a mitokondriális DNS-ben az továbbadódik, s a leszármazottakban megmarad. Bizonyos DNS részek jellegzetes szekvenciája alapján úgynevezett haplotípusokat különítünk el, amelyek egyes nagy tájegységekre jellemzőek (pl. Közép-Ázsia, Közel-Kelet, Észak-Európa, stb.). Ez alapján lehet arra következtetni, hogy mely mai népek őseihez álltak közel az itt élő emberek.

Egy magyar kutatócsoport a régészeti intézetből és két ma Szlovákiához tartozó egyetemről (Nyitra és Komárom) vizsgálta a csontokat és mitokondriális DNS-üket. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy az adott sír a koruk és kultúrájuk alapján avar, honfoglaló vagy a kárpát medence határmezsgyéjén élő szláv.

Avarkori (zöld), honfoglaló (piros), magyar és szláv (kék) és késő avarkori szláv (fekete) lelőhelyek ahonnan a minták származnak.

Az itt élő avarok csekély Ázsiai haplotípussal rendelkeztek (de rendelkeztek). Jellemzően Dél-Európai és Közel-Keleti népességre jellemző haplotípusok vannak bennük. Ez Európának ezen a részén amúgy jellemző. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy az avar lakosságnak a dél-alföldi része az csak egy része, s nem biztos, hogy az egész avar lakosságra jellemző. Több adat nem ártana. Hasonlóan a szláv - szlávos népesség elemzése sem mutat túl sokat a kevés adat következtében.

A honfoglaló eleink genetikájának elemzése már érdekesebb. Bennük a Nyugat-Eurázsiai haplotípusok (H, HV, I, J, K, N1a, R, T, U, V, X, W) voltak leggyakoribbak (77%), míg a keletiek (A, B, C, D, F, G, M) 23%-ot tettek ki. A leggyakoribb a H és az U haplotípus. Az U haplotípus ősi európai haplotípus. A környékünkön elég elterjedt (Európában 11% a gyakorisága). A H Dél-Nyugat Ázsiában alakulhatott ki és onnan terjedt át Európába. Ma Európában jellemző (40%). Az U inkább a mezőgazdaság előtt Európában élőkre jellemző, míg az U inkább a mezőgazdaság terjedésével lett gyakori (jött a keletről érkező farmerekkel). Az a fajta genetikai összetétel, amit a honfoglalóknál találunk a mai Közép-Ázsiaikra jellemző.

Milyen mai népekhez hasonlóak a honfoglalók? Minél vörösebb a színezés annál hasonlóbbak honfoglaló őseinkhez a ma ott élők. (a) Haplotípus gyakoriság szerinti távolság. (b) konkrét mitokondriális génszakasz hasonlóság alapján számolt távolság.

A legközelebb a mai üzbég és türkmén lakossághoz, illetve a középkori lengyel, bronzkori kazah és szibériai populációkhoz állnak a honfoglalók. Őseink a Közép-Ázsiai sztyeppékről, az Urál környékéről jöhettek. Fontos megjegyezni, hogy egy mai populációkat hasonlítunk össze ősiekkel. A mai populációk már messze elvonulhattak eredeti helyükről (ahogy mi is tettük). Viszont ezek jól összecsengenek az Urál környéki származással (finn-ugor népek) és a törökös sztyeppei népekkel való rokonságunkkal. Hogy melyik erősebb az nem eldönthető.

Honfoglaló őseink igen diverz társaság volt. Ezt történelemből is ismerjük. A törzsszövetség igen sokféle népet tartalmazott. Országunk ezt a sokszínűségét történelme további részében is megtartotta. Talán pont erre vonatkoznak Szent István királyunk intelmei az egynyelvű és egynemzetiségű államok gyengeségére. Például a könnyűlovasság intézménye nem annyira a kalandozó (az is megér egy misét, hogy az kalandozás volt-e vagy inkább hadjáratok a szövetségeseink mellett) őseinktől maradt ránk, hanem az újabb és újabb letelepített és beolvasztott pusztai népektől. Például a kunoktól. A mostani migránsozó időkben nem árt emlékezni arra, hogy ki és mik vagyunk. Magyarországra inkább volt jellemző a vallásai és etnikai tolerancia, mint annak az ellenkezője. Amikor eluralkodott rajtunk az egy nemzet ideája, akkor annak elvesztett szabadságharc és Trianon lett a vége. Biológia mellett mindenkinek melegen ajánlom, hogy történelmet is olvasson :)

Hivatkozott irodalom

Csősz, A., Szécsényi-Nagy, A., Csákyová, V., Langó, P., Bódis, V., Köhler, K., Tömöry, G., Nagy, M. és Mende, B. G. 2016. Maternal genetic ancestry and legacy of 10th century AD Hungarians. Scientific Reports 6: 33446