2015. május 8., péntek

Miért omlott össze a Maya civilizáció?


Valamikor i.sz. 800-1000 körül az alföldi Maya civilizáció összeomlott. Az időszámításunk előtt 2600-1800 évvel ezelőtt kiépülni kezdő, mezőgazdaságra áttérő, hatalmas városokat és épületeiket ránk hagyó civilizációval valami történt. Amikor Európa a Római birodalom összeomlását követő változások turbulens évszázadait élte és lakossága csökkenőben vagy éppen stagnálóban volt, akkor Közép-Amerikában 100 ezres metropoliszok terültek el.1 S mégis az évezredfordulóra a központi rész elnéptelenedett, városait benőtte a dzsungel, hogy majd egy évezreddel később fedezzék fel újra őket.

A Maya civilizáció a Yukatán félszigeten és Közép-Amerika ahhoz közel levő részén, a mai Mexikó déli felén, valamint Belize és Guatemala területén helyezkedett el. Mezőgazdaságuk kukoricára, babra, tökre és csilipaprikára épült. Saját írással rendelkeztek. Tehát egy fejlett kultúra volt itt.
A Yukatán félsziget és a Maya civilizáció kiterjedése. A bekarikázott régió a központi alföld, amiről az írásban szó van. A szürkített, partmenti részek, azok, ahol a lakosság a spanyol időkig is megmaradt. A modern állam- és régióhatárokat is jelzi a térkép.
A meleg, egyenlítői klíma általában kedvez a nagy emberi populációk kialakulásának, s itt is minden bizonnyal jócskán éltek vadászó-gyűjtögető törzsek. Az ásatások alapján nem egyszerre tértek át a letelepedett életmódra. Egyes ceremoniális épületek megjelentek, de a permanens lakóépületek száma sokáig igen csekély maradt. Minden bizonnyal a környező "törzsek" / csoportok gyűltek össze és építették fel a későbbi városok magját jelentő szakrális épületeket, de vándorló életmódjukat még évszázadokig megtartották (Inomata et al. 2015). Valahogy úgy, mint a dothrakiak Vaes Dothrak városa (nem ciki, hogy valószínűleg többen ismerik ezen kitalált népet és városát, mint a mayákat?). Ez azért érdekes, mert a vadászó-gyűjtögető, illetve pásztorkodó népek letelepedésének menetéről olyan sokat azért nem tudunk. Itt Közép-Amerikában a romok háborítatlansága és az időben hozzánk közelebb álló átmenet segíti az ilyen irányú kutatásokat.
Tikal
Douglas et al. (2015) üledékekben levő növényi viaszok izotópos elemzésével rekonstruálták a múltbeli klímát (a csapadék mennyisége nyomot hagy az izotóp összetételben), illetve a vegetáció változását (a növények viaszai eltérőek). Megállapításaik összecsengenek korábbi feltételezésekkel (Hodell et al. 1995; Kennett et al. 2012) egy csapadékost, majd azt követő igen száraz periódussal kapcsolatban. i.e. 700 - i.sz. 200 között viszonylag csapadékosabb periódus volt. Ez lehetővé tette a mezőgazdaság elterjedését és a populációméret gyors növekedését. Erre az időre tehető városok megjelenése. Az ezt követő, úgynevezett klasszikus korszak (250-950), a Maya kultúra virágkora. Ebben az időben (200-500) viszont már elkezdődött egy szárazodás. Ez eleinte erősíthette is a civilizáció megerősödését, mert az embereknek az égetéses-irtásos földművelésről át kellett térnie az intenzív mezőgazdaságra.

Tikal és környékének mezőgazdasága jó példa (Lentz et al. 2014). Az erdők évente fenntartható módon 39 millió kg fát adtak, aminek a nagy részét elégették főzéshez és agyagégetéshez (a becsült felhasználás 42 millió kg/év). A házak kertjeiben tököt, babot, édesburgonyát, rózsanádat (Canna indica) és malangát (Xanthosoma sagittifolium) termesztettek. Gyümölcsligetek is voltak, ahol kakaót is termeltek. A városon kívül helyezkedtek el a megművelt földek. Valószínűleg valamilyen vetésforgót és ugaron hagyást kellett alkalmazniuk, hogy a föld ne merüljön ki nagyon gyorsan. A vizet, ami egyes helyeken igen csekély mennyiségben állt rendelkezésre, felfogták, tárolták és öntöztek vele. A város a fenntarthatóság határán - talán egy kissé túl is azon - létezett.

Egészen addig, amíg már a szárazság következtében nem volt fenntartható tovább ez a populációméret. Az alföldi városok pár évtized alatt elnéptelenedtek (amihez persze háborúskodás is hozzájárult). A terület elhagyását követően 80-260 évvel az újra beerdősült, s 120-280 év alatt a talaj is stabilizálódott. Mégsem tértek vissza az emberek. A spanyol hódítók áthatolhatatlan dzsungelt találtak itt, s a mai napig gyérebben lakott, mint fénykorában.

Mint biológus, persze a környezet szerepét hangsúlyozom az összeomlásban, de természetesen megvannak a folyamat társadalmi és gazdasági vetületei is. A Maya civilizáció nem kihalt, hanem egyes területeket felhagyott. A part menti városok, bár lakosságuk csökkent, zömében megmaradtak. Turner és Sabloff (2012) például a vízi kereskedelem fellendülésében látja az okát, hogy az amúgy egyre rosszabb körülmények között levő belső városállamok lakossága elvándorolt, s nem is tért vissza. Az intenzív mezőgazdaság és az évszázados szárazság nehézkessé tette az élelemtermelést, a belső kereskedelmi utak leépülése pedig egyéb gazdasági lehetőségektől fosztották meg a belső nagy városokat.

Hivatkozott irodalom


1 Amikor sötét középkorról beszélünk, akkor persze nem volt annyira sötét, mint néha képzeljük. Ellenben az elnevezés - szerintem - jogos, mert Európa marginalizálódásának periódusa volt. Milliós települések voltak Indiában és Kínában. Százezres települések végig a Közel-Keleten (a Közel-Nyugaton, a Távol-Nyugat ugye Európa). Európában pedig inkább 10 ezresek, pedig a Római birodalom fénykorában akár 1 millió ember is élhetett a fővárosban. Amikor összeomlásokról beszélünk, akkor ilyen változásokra kell gondolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése