A cím szerintem egy kicsit félrevezető, de direkt megtartottam, mert a forrásul szolgáló tanulmány címe is ez. A tanulmány pedig a szellemi képességek evolúciójáról szól, vagy legalábbis a szellemi képességek fokának dokumentálásáról különböző élőlényekben.
Első érdekessége, hogy igen sokféle állattal - szám szerint 36-tal - végezték el ugyan azt a kísérletet. Nem is meglepő, hogy a tanulmánynak 60 társszerzője van (egy magyar is, Virányi Zsófia, aki most Bécsben dolgozik, s mellékesen az évfolyamtársam volt), hiszen ennyiféle emlőssel és madárral egyetlen kutatóhelyen sem foglalkoznak egyszerre.
A cím a végzett kísérletre utal, amely egyfajta önkontrollt vizsgál, de a lényege, hogy jól összefügg a élőlény szellemi képességeivel.
Két kísérletet végeztek:
A nem B feladat: Megtanították az állatokat, hogy két doboz közül az A-ba rejtik az ételt, amelyből az állatnak azt elő kell venni. A kísérletben viszont az ételt berakták az A-ba, majd látványosan kivették onnan és berakták a B-be. Azt nézték, hogy az állat rögtön a B-hez megy-e, vagy előbb azért a jól begyakorolt A-hoz. A begyakorolt reflex felülbírálását nézték itt.
Henger feladat: Az élelem egy átlátszatlan hengerbe van rejtve. Ennek az előhalászását tanulják meg az állatok. A kísérletben viszont a henger átlátszó. Meg kell állniuk, hogy rögtön a kaja után nyúljanak, hanem szépen oldalról kell kivenniük a hengerből az élelmet.
A két feladatban azonosan szerepeltek az állatok, azaz ha az egyiket zömében jól teljesítették, akkor a másikat is. Ez alól az elefánt volt kivétel, akinek az "A nem B" feladat nem ment. A feladatban nyújtott teljesítmény méri az állatok okosságát. Ez legjobban azzal korrelált, hogy konkrétan mekkora az agyuk. Ez talán nem meglelő, de sokáig úgy gondolták, hogy a szellemi képesség a testtömeghez viszonyított agytömeggel korrelál. Tehát egy kisebb, de relatíve nagyobb aggyal rendelkező állat is lehet okos. Viszont ezen feladatokban a relatív agytérfogat nem korrelál jól a feladatmegoldással. Ez lehetett az egyik oka, hogy nagyobbak lettünk közeli rokonainknál, mert hát úgy tűnik az okossághoz bizony nagyobb méretű agy is kell (oszt milyen furán nézne ki egy hatalmas fej egy kis testen ;) ).
A főemlősök - akik leginkább szerepeltek a kísérletben - esetében tovább vizsgálódtak egy kicsit. Több elmélet is van, hogy mihez is kell az a jól fejlett agy (ami a főemlősök esetében elég fejlett). A társas állatoknak általában nagyobb az agya (sok főemlősön kívül ilyenek például a delfinek vagy az elefánt), sokan úgy gondolják, hogy azért mert a komplex viszonyrendszerben való gondolkodáshoz kell egy jobb agy. Viszont ezen feladatban nyújtott teljesítmény nem korrelált a csoport mérettel. Korreláció volt viszont a feladat sikeressége és a fogyasztott élelem sokfélesége között. Azaz minél többfajta élelmet fogyasztott az adott főemlős, annál jobban teljesített a teszten.
Azért vigyázzunk a korrelációkkal, azok nem jelentenek ok-okozati összefüggést. Lehet, hogy a többféle élelem keresése, kezelése "nagyobb okosságot" kíván, de az is lehet, hogy többféle élelem fogyasztása esetén biztosabb, hogy a nagyobb agy fenntartásához kellő több energia biztosítható. Ahogy azt az elhízás kapcsán említettem az agyunk fenntartásához nagyon sok energia kell, ráadásul az agyunk nem éhezhet. Tehát bizony energetikai korlátjai vannak az agyméretnek. Én is úgy gondolom, hogy ez az összefüggés inkább így értelmezhető, mintsem, hogy a sokféle étel okosabbá tesz.
A tanulmányt azért választottam ki mert egyszerű, sok fajjal elvégezhető etológiai (viselkedési) kísérletet mutat be, s valamit megmutat a szellemi képességek eredetéről.
A kísérletbe bevont állatok listája:
Főemlősök
Bonobó (Pan paniscus)
csimpánz (Pan troglodytes)
gorilla (Gorilla gorilla)
orángután (Pongo pygmaeus)
anubisz-pávián (Papio anubis)
galléros pávián (Papio hamadryas)
medvemakákó (Macaca arctoides)
közönséges makákó (Macaca fascicularis)
Rhesusmajom (Macaca mulatta)
arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellana)
Geoffroy-pókmajom (Ateles geoffroyi)
közönséges selyemajom (Callithrix jacchus)
aranyfejű oroszlánmajmocska (Leontopithecus chrysomelas)
Apella csuklyásmajom (Cebus apella)
közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)
Coquerel-szifaka (Propithecus coquereli)
barnamaki (Eulemur fulvus)
hamvas maki (Eulemur mongoz)
vöröshasú maki (Eulemur rubriventer)
szerecsenmaki (Eulemur macaco)
gyűrűsfarkú maki (Lemur catta)
fekete-fehér vari (Varecia variegata)
véznaujjú maki (Daubentonia madagascariensis)
Ragadozók
prérifarkas (Canis latrans)
kutya (Canis familiaris)
farkas (Canis lupus)
Elefánt
ázsiai elefánt (Elephas maximus)
Rágcsálók
mongol futóegér (Meriones unguiculatus)
amerikai rókamókus (Sciurus niger)
Madarak
szirti galamb (Columba livia)
venezuelai amazon (Amazona amazonica)
szajkó (Garrulus glandarius)
bozót szajkó (Aphelocoma californica)
zebrapinty (Taeniopygia guttata)
énekes verébsármány (Melospiza melodia)
mocsári sármány (Melospiza georgiana)
Hivatkozás
MacLean, E. L., Hare, B., Nunn, C. L., Addessi, E., Amici, F., Anderson, R. C., Aureli, F., Baker, J. M., Bania, A. E., Barnard, A. M., Boogert, N. J., Brannon, E. M., Bray, E. E., Bray, J., Brent, L. J. N., Burkart, J. M., Call, J., Cantlon, J. F., Cheke, L. G., Clayton, N. S., Delgado, M. M., DiVincenti, L. J., Fujita, K., Herrmann, E., Hiramatsu, C., Jacobs, L. F., Jordan, K. E., Laude, J. R., Leimgruber, K. L., Messer, E. J. E., de A. Moura, A. C., Ostojić, L., Picard, A., Platt, M. L., Plotnik, J. M., Range, F., Reader, S. M., Reddy, R. B., Sandel, A. A., Santos, L. R., Schumann, K., Seed, A. M., Sewall, K. B., Shaw, R. C., Slocombe, K. E., Su, Y., Takimoto, A., Tan, J., Tao, R., van Schaik, C. P., Virányi, Z., Visalberghi, E., Wade, J. C., Watanabe, A., Widness, J., Young, J. K., Zentall, T. R. and Zhao, Y. 2014. The evolution of self-control. Proceedings of the National Academy of Sciences 111: E2140–E2148.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése