Mutációk és vírusok

 Egy vírus rátermettségtájképe

Szeretnénk tudni, hogy a mutációknak, a genetikai anyag változásainak, milyen hatásai vannak a rátermettségre (fitnesz). A rátermettség, amit mindig egy típusra, s sohasem egy egyedre definiálunk, egy egyszerű definíciója "az átlagos felnőttkort megélt utódszám". Rátermettségtájkép igazából egy függvény, ami a genetikai információ és a rátermettség kapcsolatát írja le. Mivel a genetikai információnak nagyon sok változata elképzelhető, s ezeket külön-külön megvizsgálni rendkívül munkaigényes, így a rátermettségtájkpeknek igen kis - igazából nagyon, nagyon kicsi - részét ismerjük csak. A 2014. február 7-ei Nature-ben megjelent tanulmány egy módszert mutat be, amellyel egész jó képet alkothatunk a rátermettségtájképnek egy fontos szeletéről.

A gyermekbénulást okozó poliovírus genetikai információját egyszálú RNS-ben tárolja (néhány vírus így tesz, mi ugye duplaszálú DNS-ben tároljuk a mienket). Ez a vírus olyan 7500 bázis hosszú genetikai információval rendelkezik. A technika mai állása mellett könnyen megállapítják a vírus teljes szekvenciáját, azaz a nukleobázisok (adenin, guanin, citozin és uracil) pontos sorrendjét. A vírus szaporodása közben (ami ugye egy élő sejthez kötött, amelyet elpusztít szaporodásával) mutálódik, azaz bázissorrendje megváltozik. Ha elég sok vírus teljes szekvenciáját ismerjük (s erről szól maga a közlemény), akkor megtudhatjuk, hogy az egyes variánsok milyen gyakorisággal jönnek létre, illetve gyakoriságukból következtethetünk arra, hogy mennyire rátermettek, azaz mennyire "jók" az adott vírusok (a rátermettség pontosabb definíciója, hogy milyen sebességgel képes újabb működőképes vírusokat előállítani).

A vírus szempontjából halálos mutációk, tehát azok amelyek miatt elveszti a képességét, hogy másolódjon, sejteket fertőzzön, azaz működjön (mivel a vírusok nem élők, így életképességüket nem is veszthetik el, persze így meg sem halhatnak, de működésképtelenné válhatnak) lehetővé teszik a mutációs ráta meghatározását. A halálos mutánsok ugyanis nem szaporodnak, így gyakoriságuk csak a mutációs rátától függ (a többi mutáns esetében a mutációs ráta és szaporodási sebességük együtt határozza meg a gyakoriságukat). A mutációs ráta így 1.2×10⁻⁶ - 2.6×10⁻⁴  darab mutáció/ bázis / másolás között van. Azaz ez a valószínűsége, hogy egy bázist rosszul másol le egy másolás során. A 10^-6 darab mutáció/ bázis / másolás azt jelenti, hogy minden egymillió bázis lemásolására jut átlagosan egy rosszul másolt bázis. Emberben ez a másolási hiba olyan 10^-9 körüli. A mutációs ráta ilyen széles tartománya úgy jön ki, hogy a C -> U vagy G -> A mutáció viszonylag gyakori (kb. 10^-4), míg a A -> C vagy a U -> G mutáció igen ritka (kb. 10^-6).

A mutációk a fehérjékre gyakorolt hatásuk alapján lehetnek szinonimok (azaz ugyan azt a fehérjét eredményezik) és nem szinonimok (azaz új fehérjét eredményeznek). Az RNS/DNS szekvencia változása azért nem mindig okoz változást a fehérje összetételében, mert a genetikai kód redundáns, azaz több kodon (nukleotid hármas) ugyan azt az aminosavat kódolja. Namármost a nem szinonim mutációk zöme (35%) bizony halálos, olyan 5%-uk semleges (nincs hatása), s pár százalékuk még javítja is a vírus rátermettségét. A szinonim mutációk zöme (26%) - ahogy várjuk - semleges, de érdekes módon 10%-uk halálos (nem tudjuk miért!).

Acevedo, A., Brodsky, L. & Andino, R. 2014 Mutational and fitness landscapes of an RNA virus revealed through population sequencing. Nature 505, 686-690.

Fivérek és elhasznált feleségek

Testvérek kevésbé használják el a közös "feleséget", mint a nem rokon udvarlók

Vegyünk ecetmuslincákat (Drosophila melanogaster), ez a biológiában igen általános dolog, az ecetmuslinca az egyik szent állata (szebben fogalmazva modell szervezete) a biológiának és nézzük meg mi történik a nőstényekkel, ha fiútestvérek vagy egymással nem rokon hímek udvarolnak nekik. Van egy mára már fél évszázados elmélet, a rokonszelekció, ami kimondja, hogy megérheti nekem lemondani valamennyi utódról, ha segítségem által valamely rokonom lényegesen több utódot képes felnevelni. Az evolúcióbiológiában végül is az számít, hogy a génjeim szaporodjanak, s mindegy, hogy általam szaporodnak, vagy valamely rokonom által. Persze a rokonaimmal nem minden génem azonos, így az előnynek, amit a rokonom élvez a rokonsági fokkal beszorozva kell nagyobbnak lennie az én költségemnél. A rokonsági fok az, hogy mi annak a valószínűsége, hogy egy adott génem megtalálható egy rokonomban, s azoknak közös leszármazása van. A szüleinkkel, gyermekeinkkel és a testvéreinkkel a rokonsági fokunk 1/2. Tehát érdemes feláldoznom magam három testvéremért, vagy kilenc unokatestvéremért.
Vissza az ecetmuslincákhoz. A nőstény vagy három testvérrel (AAA) vagy három nem-rokon hímmel (ABC) került szembe. Az első helyzetben levő nőstényeknek teljes életidejükre (kb. 11 nap) több utóda lett (összesen kb. 210), mint a másodikban (átlagosan 9 napnyi szaporodás alatt 170). Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a második esetben a nőstények gyorsabban "használódnak el" (szaporodással együttjáró öregedésnek is hívhatjuk, de annak nincs sok értelme). Az AAA esetben a hímek kevesebbet harcoltak egymással, s kevésbé "intenzíven" udvaroltak (ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy kevésbé voltak erőszakosak a nősténnyel). Ebből az következik, hogy valamennyire képesek észlelni, hogy rokonokkal vannak körülvéve. Ez azonban nem működik tökéletesen. A kísérletet úgy is megismételve, hogy egy testvérpár és idegen AAB hím van a csoportban, azt kapták, hogy  a testvérek ugyan annyit harcoltak egymással, mint az idegennel, de nem voltak túlságosan kompetitívek az idegennel szemben, s így az kétszer annyi utódot nemzhetett.
Az ecetmuslincák, legalábbis azok, akik nem laborban élnek több ezer generáció óta, olyan populációkban élnek, ahol lokálisan általában rokonok vannak jelen, így általában nem érdemes túlságosan harcolni és kizsákmányolni a nőstényeket (akik azért nem rokonok), s ezért alakulhatott ki a visszafogottabb viselkedés.

Carazo, P., Tan, C.K.W., Allen, F., Wigby, S. & Pizzari, T. 2014 Within-group male relatedness reduces harm to females in Drosophila. Nature 505, 672-675. (doi:10.1038/nature12949). [link]

A szomszéd tundrája mindig zöldebb?

Először a Nature nevű igen neves lapot próbálom itt szemezgetni, később talán kiterjesztem más tudományos olvasási élményeimre is ezeket a kis bejegyzéseket.

A tundra zöldebb volt a mamutok korában

A földtörténeti negyedidőszak (ebben élünk most) utolsó 50 ezer évéről van szó és hol máshol, mint a fagyos tundrán ahol a mamutok és gyapjas orrszarvúak legelésztek. Őket viszonylag jól ismerjük a csontokból, amelyeket hátrahagytak. Az általuk fogyasztott növényzetet viszont ezeddig leginkább csak a hátrahagyott pollenekből ismerhettük. Ez alapján az a kép alakult ki, hogy zömében füvek (perje-, palka- és szittyófélék, ha pontosabbak szeretnénk lenni) uralta sztyepén legelésztek azok a nagytestű állatok. A fagyos környezet viszont nemcsak az állati tetemeket (több meglepően jól konzerválódott mamutmaradvány is van) őzi meg jól de mindenféle más DNS-t tartalmazó mintát is, s a fagyott, kemény talaj nem is keveredik, így egyre lejjebb ásva egyre korábbi időszakok nyomait vizsgálhatjuk. Willerslev és kollégái pontosan ezt tették. Alaszka és Oroszország északi részeiről vett minták elemzésével kimutatták, hogy más, nem fűféle, lágyszárú növények is igen szép számmal voltak jelen a környezetben, főleg az utolsó jégkorszak (26-20 ezer évvel ezelőtti időszak) előtt. Dominanciájuk a jégkorszak alatt is megmaradt. Az utolsó 10 évben történt drasztikus változás, amennyiben a növényzetet a fűfélék, a törpe bokrok és a fásszárú növények kezdték uralni.

A nagytestű emlősök (gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, ló, bölény) uralta vidéken a taposás és legelés kellő zavarást okozott, hogy a gyepek üres foltjaiban a nem fűféle lágyszárúak megtelepedjenek. A trágyázás következtében még uralni is képesek voltak a területet a fűfélék rovására. A nem fűféle táplálék tápanyagdúsabb és jobban is emészthető, s minden bizonnyal több fajta és nagyobb számú emlőspopulációt tudott eltartani. A jégkorszak utáni felmelegedés azonban megbolygatta ezt a rendszert, a fűfélék erőre kaptak, s a nagytestű emlősök visszaszorultak, ami a gyorsítólag is hatott a folyamatra. Mára a hideg égövi, nagytestű emlősök által lakott területeket füves pusztáknak tekintjük, de nem mindig volt ez így.

Hivatkozott irodalom

Willerslev, E., et al. 2014. Fifty thousand years of Arctic vegetation and megafaunal diet. Nature, 506, 47-51.

Hogyan válasszunk laptopot?

Hogyan válasszunk laptopot?

Nekem is legkésőbb három évenként felmerül, hogy milyen laptopot is vegyek. Ilyenkor az ember megkérdez mindenkit mi is a véleménye a gépekről, olvassa a fórumokat, a recenziókat és persze mindent, ami elérhető, mint információforrás. Ez az írás egy kollégámnak válaszul készült, aki tanácsot kért laptop vásárlás ügyben. Gondoltam, akkor már leírom, hogy én mit szoktam nézni, s most meg is osztom, hátha másnak is segít.
Nincs egy "legjobb laptop", mindenkinek más lehet az ízlése, a szükséglete, az anyagi lehetősége, így bizony mindenkinek más-más gép jön be. Ráadásul ha a géppel nincs gond, akkor az ember hajlamos letenni a voksot egy-egy márka mellett (s miért ne tenné?). Így amiben igazán tanácsot lehet adni azok általános útmutatók, illetve azok az apróságok, amelyekre figyelhetünk, de amelyek csak jó pár év laptophasználat után kristályosodnak ki az emberben.
Bevallom, én eddig meg voltam elégedve a laptopjaimmal, s igazából ugyan olyat szerettem volna venni, csak vagy nem volt itthon, vagy megszűnt az a típus, vagy akármi, s így mindig váltottam is. Minden alkalommal viszont hónapokat olvastam mindenfélét laptopok terén. Szóval álljon itt egy kis összefoglaló a dologról az én szemszögemből:

A legfontosabb tudni azt, hogy mire kell az a laptop és mi lesz a fő használati köre. Ez ugyanis nagyban eldönti a méretét a gépnek. A gép minél kisebb annál kevesebb fér bele vagy annál drágább. A nagyság hátrányait meg nem kell ecsetelni (egy nagyobb gépnek akár 1+ kg is lehet az adaptere, maga a gép meg az 5kg-ot is elérheti).

•  Utazáshoz a legjobb a kicsi gép. Itt a lényeg, hogy akár a repülőgépen is ki tudd nyitni. Ez már egy 15''-os géppel is kihívás. Szóval a 12'' gépek jöhetnek szóba. Ha nem akar az ember rajta semmi CPU igényeset művelni (tehát szigorúan szövegszerkesztés, powerpoint, Skype, internet), akkor a tablet-szerű gépek (pl. egy netbook, bár úgy tűnik az ő idejük lejárt) is jók. Ha kell az erő, akkor az ultrabookokat kell böngészni. Jó viszont, ha mindenki ismeri magát, hogy mennyire bírja a kis képernyőt. Én pl. nem. Volt 13 colos gépem (ez a kis gép kategóriában nagynak számít, nem is az volt a célja), s bizony egész nap azt a kis képernyőt nézni nem kedveltem. De van aki meg csak azt szeretni (azért ma már más felbontások vannak).
• Asztali gép helyett (desktop replacement): Ez az a gép, ami igazából egy normál desktopnak indult, csak nem nőtte ki magát. Élete nagy részén egy helyben fog állni, ritkán mozgatjuk. Itt a nem mozgatás rész a fontos. A mozgatás az amit a laptopok nem túlságosan bírnak (az olcsóbbak), ha ez nincs, akkor eleve jobb az esélyük a hosszú életre. Ekkor még mindig elgondolkozhatunk a méretén. Mi van, ha el szeretnénk vinni konferenciára. A 17 colos gépek szépek, jó rajtuk nézni mozit, s játszani is jobb rajtuk a hotel magányában, de irdatlan sok helyet foglalnak és nehezek. Viszont a laptop hozzákapcsolható egy monitorhoz, billentyűzethez és egérhez. Tehát pont olyan élményt nyújthat, mint egy asztali PC (kényelmes). Ezt amúgy mindenkinek ajánlom.
•  Mindennapi hordozás. Ha minden nap visszük (akkor is, ha amúgy asztalon áll), pláne, ha tényleg ölben dolgozunk vele, meg egyéb fizikai igénybevételnek van kitéve, akkor érdemes a üzleti (business) kategóriás gépeket nézni az egyes cégeknél. Ezek nem biztos, hogy többet tudnak, mint más gépek ugyan attól a cégtől, de jobban össze vannak rakva. Bírják a strapát (s jobb az ügyfélszolgálat is, ha mégis baj van).

Ha megvan a méret, akkor jöhet a részletek kiválasztása. A legtöbb gépnél van lehetőség egy kis változtatásra a paraméterek terén (memória, CPU, háttértár, stb).

Billentyűzet. Ezt mindenképpen nézzük meg alaposan. Mindent meg lehet szokni, a kérdés, hogy mennyi idő alatt. Mostanság a 15'' gépeken is van numerikus billentyűzet. Ez jó, de lehet sokat elmond, hogy a vállalati minőségű gépeken ilyen nincs. Lehet, hogy túlzsúfolttá teszi a többi billentyűt. Manapság szeretnek dolgokat kihagyni, pl. láttam olyat, amin nincs insert gomb (mondjuk a numpadon van). Ez lehet furcsa.
Érdemes végigolvasni, hogy milyen billentyűről elérhető szolgáltatásai vannak a gépnek (altatás, projektorra kirakás, elsötétítés, hang ki-be, hangerő, wifi ki-be, stb.) Az ASUS rendszerei a legjobbak ebben, bár az alapokat mind tudja. Én pl. szeretem ha a touchpad könnyen kikapcsolható. Szeretném az elsötétítést is, de ez eddig 1 gépemen volt lehetőség.

Mikrofon a legtöbb gépben van már, de kamera nem. Ha akar az ember kamerával Skype-olni, akkor vegyen kamerásat.

Tapipad / Touchpad. Van eltérés a tudásukban. Egyesk már mindenféle ujj-jeleket is felismernek, van oldalsó és alsó scroll részük, esetleg 3 gombjuk mint az egérnek.

Csatlakozók. Általában több van a gépen, mint az ember valaha használ, de azért jó résen lenni. A VGA kimenet még alap, de azért nézzük meg, hátha már csak HDMI v. DVI van (a projektorok még a VGA-t kedvelik).
Eddig egy gépemen volt pl. microSD befogadó port (sokban van kártyaolvasó, de ez kimondottan ehhez volt). Fényképezgetőknek nagy előny (nem kell a gép USB kábelét cipelni mindenfele).
USB portok. Mennyi kell? Van-e rajta annyi? És leginkább hol helyezkednek el? Egy gép hátuljába beledugni egy USB kulcsot nehézkesebb, mint az oldalába. De mondjuk az egér vagy a billentyű köthető hátulra is, úgysem kell ki-be rakosgatni. Hogyan állnak egymáshoz képest? Az egyik gépemen függőlegesen vannak egymás mellett. Ide pl. 2 USB kulcsot egymás mellé nem tudok betuszkolni, mert nincs hely. Jobb ha vízszintesen vannak.

CPU. Ha nem akarunk semmi számolásigényeset (pl. számítógépes modellezést, amivel foglalkozom), akkor bizony elég az i3 vagy i5-ös INTEL CPU. Ezek olcsóak. A legjobb mostanában az i7-es INTEL (AMD-ket nem ismerem). Ebből sem választanám a legjobbat, általában túl drágák, s annyit nem dobnak a sebességen. Azt ne feledjük, hogy ezek már 4 magosak (s így 8 külön szál fut rajtuk) (OK, láttam 2 magosat is). Tehát ha 7 futtatást eleresztünk rajuk akkor még mindig tudunk dolgozni is a gépen. No de ez mint mondtam igen speciális igénybevétel.

Memória. Most már a 8 Giga kezd az alap lenni. A 3 évesemben 4 van, minden napra az is tökéletes. Ennél több annak, aki tudja, hogy ki is használja.

Háttértár. Vannak már SSD, azaz nagyon gyors, háttértárak. Igaz nagyon drágák, s kapacitásuk meg sem közelíti a normál HDD-két. Ha belefér a büdzsébe, s lehet, akkor egy kis gyorsító SSD azért kerülhet bele.
Ma már 1Tbyte HDD nem ritka egy laptopban sem.

Grafikus kártya (GPU). Az alap az alaplapi GPU lesz. Ez mindennapokra tökéletesen megfelel. A régebbi játékok is futnak majd rajta. Kevés laptopban van dedikált GPU. Kivéve persze a játék (gaming) laptopok, de az egy külön világ.

Kiegészítők:

• Ajánlom, hogy mindenki vegyen legalább 3 éves garanciát. Van gyártó, aki eleve ennyit ad (szerintem ez kéne a kötelező legyen), de a zöme csak 1 éveset nyújt. Fontos még tudni, hogy hol szervizelik a gépet, s egy kicsit utána olvasni, hogy mennyire megbízhatóak. Nem minden nagy gyártónak van jó supportja, vagy lehet, hogy jó, de mondjuk Prágában van, s hiába viszi futár ide-oda a gépet, a javítás hosszabb idő lesz, mintha itthon lenne szerviz.
• Én mindig veszek egy plusz adaptert (áramátalakító). Így nem kell a munkahely és otthon között ezt cipelnem (külföldre meg elviszem az egyiket). Aki szintén két pont között ingázik a gépével az megfontolhatja.

---

Nem mondtam semmi konkrét gépet. Sokat változnak, s ezért bármely konkrét gép, amit itt leírok az fél éven belül elavulhat
Én itt szoktam olvasgatni:
http://www.notebookreview.com/

Ha most vennék gépet, akkor egy Lenovo Thinkpad W540-est vennék. Jelenleg is egy 4 éves változatán, egy W500-ason írok, s meg vagyok vele elégedve. Szerintem a Lenovo Thinkpadek a legjobb üzleti kategóriás gépek.
http://shop.lenovo.com/us/en/laptops/thinkpad/w-series/w540/
http://shop.lenovo.com/us/en/laptops/thinkpad/

Amióta volt egy ASUS-om (a kevéssé ismert R2-es tabletté alakítható, sajnos később ebben a méretben átalakíthatót nem adtak ki, méretben kisebb meg nem érdekel), azóta mindig megnézem a kínálatukat, mert igen jó gépeik vannak, kellően sok szolgáltatással.
http://www.asus.com/hu/Commercial_Notebook/
http://www.asus.com/hu/Notebooks_Ultrabooks/

Dellre sokan esküsznek, én magamnak nem találtam soha semmit náluk (biztos bennem van a hiba).
Dell Magyarország


De biztos van jó Sony, HP, Toshiba és egyéb kiadóktól is.

EVOLÚCIÓ: Van-e evolúció az emberi populációban?

Van-e evolúció az emberi populációban?

Az emberi populációban folyó evolúció vagy annak hiánya újra és újra feltámadó kérdés. Nem kéne annak lennie, ha mindenki venné a fáradtságot, s egy kis evolúcióbiológiát is hajlandó lenne tanulni. Sajnálatos módon neves biológusok, természettudósok is időről időre kijelentik, hogy az emberi populációban megállt az evolúció. Legutóbb például Sir David Attenborough tett ilyen kijelentést egy interjúban. A kijelentés alapja mindig az szokott lenni, hogy az orvostudomány olyan szinten áll, hogy mindenféle szelekciót ki tudunk küszöbölni. Ezzel a kijelentéssel is lehet, sőt fogunk is, vitatkozni, de szögezzük le, hogy az evolúcióhoz nem szükséges szelekció. Újból felelevenítve az evolúció definícióját az az allélgyakoriságok megváltozása generációk között. Használjuk most ezt a definíciót, bár az általánosabb, azaz „az öröklött tulajdonságok gyakoriságának megváltozása” pontosabb, de igen kevesek vonják kétségbe, hogy például kulturális evolúció ma is van. A kérdés tehát, hogy változik-e az emberi faj genetikai összetétele?

A populációgenetikában tanultak rögtön fogódzót is nyújt számunka az előbbi kérdés megválaszolására. Tudjuk, hogy egy ideális populációban nincs evolúció, tehát amennyiben az emberi populáció nem ideális, akkor evolválódik. Az ideális populáció végtelen nagy, benne migráció (vándorlás), szelekció, mutáció nincs és a szexuális egyedek véletlenszerűen állnak párba az utódok létrehozása végett. Igazak ezek a feltevések? Vegyük őket sorra!

1. Véges populációméret: Bár az emberi populáció igen nagy, jelenleg 7 milliárd fő felett jár, de nem végtelen. Bár sok populációdinamikai modellben megtehetjük ezt az előfeltevést, s működni is fog az igen nagy emberi populációra, de véges populációméret a sodródást lehetővé teszi. Igen lehet sodródás az emberi populációban is. Tovább erősíti ezt a hatást, hogy egyes régiók még mindig elszigeteltek, azaz messze nem igaz, hogy az emberi fajt egy teljesen összefüggő populációként értelmezhetjük. A kisebb, de tényleges szaporodási közösséget alkotó, emberi populációkban a sodródás valószínűsége nagyobb. Például a Huntington kórban, ami egy dominánsan öröklődő, középkorban jelentkező, akaratlan mozgással és a betegség előrehaladtával általános szellemi leépüléssel jellemezhető, neuro-degeneratív betegség, szenvedő amerikaiak egy jelentős része visszavezethető alig tucatnyi ilyen kórban szenvedő bevándorlóra, különösen három feltételezhetően testvérre, akik a XVII. században vándoroltak az Újvilágba. Ezek a véletlenszerű események egyes betegségek előfordulását lokálisan igen megnövelhetik, sodródás útján elterjedhetnek. Igaz a sodródás ebben az esetben is hosszú időskálán mutatható ki, s így nem biztos, hogy a következő évtizedekben hasonló folyamatokat ki tudunk mutatni jelenlegi véletlen események következményeként. Szeretjük a gyors folyamatokat, de azért ne várjunk változást olyan időskálán, ami lényegesen kisebb akár egy generációnál is!

2. Migráció: Amennyiben az emberi fajt egyetlen populációnak tekintjük, úgy migráció nem lehet benne. Az emberi fajt akkor tekinthetnénk egy populációba tartozónak, ha a jelenlegi, az elmúlt évszázadokhoz, évezredekhez képest jelentősen megnövekedett népvándorlás még nagyobb lenne. A migráció hatása az egyes lokális populációkra pont a megnövekedett ki- és bevándorlás miatt jelentős. Egyes országok tipikusan célpontjai, míg mások forrásai a migránsoknak. Így a célország genetikai összetétele biztosan, a forrásé valószínűleg változik (mert van különbség az emberek között abban, hogy mennyire hajlandóak költözni). Bár számos példát hozhatnánk a jelenből, a politikai korrektség jegyében inkább a kissé távolabbi múltba tekintenék. Észak-Amerika lakossága a XVI. század óta igencsak megváltozott. Az őslakos indiánok (beleértve az alaszkai inuitokat is) a teljes populációban jelenleg 0,9%-ot tesznek ki (2010-es adat). A kontinenst megszálló európaiak a későbbi évszázadokban jelentős számú afrikait hurcoltak be. Az elmúlt két évszázadban ázsiai és dél-amerikai bevándorlók tovább változtatták Észak-Amerika etnikai összetételét. Ezen változások egy része migrációs alapú.

3. Pánmixis: Véletlenszerű a párválasztás? Nem az. S bár a különböző népek közötti keveredés nem elhanyagolható, az ember szeret általában saját magához hasonló párt választani. Ez a tendencia önmagában megváltoztathatja a populációk genetikai összetételét. 

4. Mutációk: Az orvostudomány semmilyen fejlődése nem tudja a mutációkat kizárni. Hatásukat csökkenthetik, akár meg is szüntethetik. Sőt az embriók genetikai szűrésével a genetikai betegségek egy része szűrhető, s a terhesség megszakítható. Mindehhez hozzávehetjük, hogy egyre több mutagén hatásnak vagyunk kitéve, akár a vékonyuló ózonréteg miatti nagyobb UV sugárzást vagy a mutagén kemikáliák elterjedését vesszük. Mutációk tehát vannak. Ha nem lenne szelekció, ahogy az sokan állítják, akkor a megjelenő mutációk mind a populációban maradnának, s ezzel változtatnák meg az emberi populáció genetikai összetételét. Mivel az emberi genom másolásának pontossága 10^-9 generációnként és bázisonként, így az emberi körülbelüli 3 milliárd bázissal számolva átlagosan 3 mutáció jelenik meg minden utódunkban. Ha nem lenne szelekció, akkor ez a 3 mutáció bárhol lehetne, önmagában jelentős genetikai változást okozna az emberi populációban. Nagyobb mutációs rátával számolva még több mutáció jöhet létre, így a szelekció kikapcsolása nemhogy lassítaná, hanem egyenesen meggyorsítaná az ember evolúcióját, igaz az inkább genetikai leromlás lenne. Amely leromlás azon értelemben megfigyelhető is, hogy bizonyos korábban letális mutáció hatása kezelhető, így az ilyen mutációval élők teljes, vagy közel teljes életet élhetnek, szaporodhatnak is, s továbbörökíthetik letális génjeiket, azok gyakoriságát növelve. Tegyük mindehhez még hozzá, hogy az igen nagy emberi populáció egyben azt is jelenti, hogy igen sokféle mutáció jelenhet meg benne, megnövelve annak az esélyét is, hogy valami előnyös mutáció jelenjen meg. Kimondhatjuk tehát, hogy a mutációk miatt is van evolúció az emberi fajban.

5. Szelekció: Elérkeztünk az okfejtés legsarkalatosabb pontjához, ahhoz a kérdéshez, hogy sikerült-e kikapcsolni a természetes szelekciót az emberre nézve. Akik szerint igen, azok a modern orvostudomány vívmányaira hivatkoznak, amely révén több olyan állapot gyógyítható, ami korábban halálos volt, de legalábbis megakadályozta az illető szaporodását. A modern orvostudomány áldásai viszont a Föld népességének csak igen csekély részére terjednek ki. A többségre ugyan azok a szelekciós tényezők hatnak, mint az elmúlt 8.000-12.000 évben: mindenféle paraziták és kórokozók, no meg az éhezés. Nyugati civilizációnk kényelmes burkát talán előbb ki kéne terjeszteni az egész Földre, mielőtt messzemenő következtetéseket vonunk le az egész emberiségre nézve olyan feltételek alapján, amelyek csak itt érvényesek.

Az egész kérdéskör helytelen értelmezése mögött az evolúcióval kapcsolatos félreértések egész sorozata bújik meg. Az evolúciót szokás úgy tekinteni, mint valami diadalmenetet valami meg nem nevezett tökéletes cél felé. A célt, ha van is, nem ismerjük. A diadalmenet, pedig csak a rátermettségünk szempontjából az, nem jelent kötelezően valamilyen tökéletesedést. Ahogy a mutációval kapcsolatban megjegyeztem, a szelekció kikapcsolásával egyes, korábban nagy halálozási arányt jelentő változatok terjedését segítem elő. Márpedig az egy változat terjedése evolúció, akkor is, ha ebben az esetben valamilyen negatív, orvosi szempontból nem kívánatos jellemzőnek a terjedéséről van szó.

A másik féleértés a szelekciót valami könyörtelen természeti erőként írja le, amely kigyomlálja a legkisebb negatívumot is, valamiféle übermenschet hagyva csak hátra. Ez a borzalmas erőt sikerült tehát az embernek megzaboláznia, lehetővé téve az egyszerű emberek túlélést. Nem egyszer halottam felvetni, hogy a szelekció már régen kiszelektálta volna azokat, akik ma rövidlátóak például. Mert ugye a vad szavannán a vadászatra kevésbé képes egyed éhen pusztul, míg jól lövő társai megmaradnak és utódokat nemzenek. Ez már a szavannán sem volt így. A vadászathoz nem csak pontosan kellett tudni lőni, de a vadat hajtani is kellett, becserkészni, majd megnyúzni és feldarabolni. Sőt ahhoz a pontos lövéshez kellett egy jó íj és nyílvessző vagy dárda. Sok olyan feladat, amit közellátóként is tökéletesen el lehet végezni, s ami nélkül a csoport ugyan úgy nem működhet, mint a pontos célzás nélkül. Az csak hab a tortán, hogy az emberi vadászat lehet nem is annyira a pontos lövésen, mintsem a zsákmány kifárasztásán (azaz a kitartó futáson) múlott. A fejlett társadalmakban egyre gyakoribb rövidlátás egy jelentős részéért pedig nem a genetikánk, hanem az az egyedfejlődési program felelős, amely a szem alakját az átlagos igénybevételhez igazítja (na milyen messze is néz Ön most kedves olvasó?). Továbbá fel kell hívnom a figyelmét mindenkinek, hogy az emberiség nagyobb hányada jó pár ezer éve felhagyott a vadászó-gyűjtögető életmóddal, tehát a jó vadászképességekre való szelekció régóta megszűnt. A vadászó-gyűjtögetők a civilizációtól elzártan, kis törzsekben maradtak meg, s lehet, hogy fantáziánkat jobban megfogják, mint a földet évezredek óta „túró” embertársaink, de szinte biztos, hogy bárki, aki ezt az okfejtést olvassa, ilyen földtúrók, azaz mezőgazdaságra régen áttért, emberek leszármazottja.

A félreértések sorába kell számítanunk azt az elképzelést, hogy a szelekció láthatatlan keze lecsap, s megöli az arra érdemteleneket, azaz, hogy a szelekció minden esetben a halálozási rátán keresztül hat. Sőt mit több szeretjük a szelekciót a születéskori halálozással mérni, amit szerencsére a fejlett társadalmakban igen alacsonyan tudunk tartani. Viszont (1) akármilyen alacsony is a csecsemőhalandóság, amíg az nem 0 (ami viszont nem lehetséges), addig mindig van aki kiszelektálódik, akármilyen csekély is ez a százalék. (2) Csecsemőhalandóságról csak akkor beszélhetünk, ha az embrió elért arra a szintre, hogy legalább magzatnak hívjuk, s lehetőleg meg is szülessen. A megtermékenyített petesejtek jó része nem jut el ebben a fázisba, genetikai okok miatt sokkal korábban abortálódik általában az anya tudta nélkül. Az is szelekció, csak egy korai, láthatatlan „életszakaszban”. (3) Evolúciós szempontból akár halottnak is tekinthetünk mindenkit, aki szaporodásra képtelen. Sok betegség gyógyítása, ma azt jelenti, hogy az illető életben tartható, de teljes életet nem élhet, családot nem alapíthat. A halálozás viszont nem az egyetlen, amin keresztül a szelekció hathat. A populációk növekedését a halálozáson kívül a fekunditás, azaz a gyerekszám is befolyásolja. Hasonló halálozási ráták mellett ha az egyik emberi populációnak vagy embercsoportnak nagyobb a fekunditása mint egy másiknak, akkor tulajdonságai a másik rovására el fognak terjedni. Az evolúció, azaz az allélgyakoriságok megváltozása, szempontjából teljesen mindegy, hogy a változás a különböző mortalitás, vagy a különböző gyerekszám következménye. A fekundtiásban jelenleg viszont óriási különbségek vannak a világ egyes tájai között. Ha a korábban felsorolt minden egyéb evolúciót okozó tényezőt figyelmen kívül is hagynánk, ez utóbbi akkor is még igen sokáig biztosítja, hogy az emberi populáció evolválódjon, azaz genetikai összetétele változzon.