A Kelet és a Nyugat - rizsevők és lisztevők

A Kelet és a Nyugat - rizsevők és lisztevők

Miért más a Kelet és a Nyugat? Miért különböznek annyira a kultúráik? Miért van, hogy a Nyugat az egyént helyezi előtérbe, míg a Kelet a közösséget? Miért gondolkodik az egyik analitikusan, míg a másik holisztikusan? (nem vagyok egy filozófus, de ha nem tévedek nagyot ez tetten érhető a jó-gonosz elválásról alkotott elképzelésünkön. A Keresztény kultúrkörben nagyon éles elválás van a jó és a gonosz között, s ennek megfelelően minden más is jól körülírható egymást kizáró kategóriákba rakható. Ezzel ellentétben a jing-jang a holisztikus szemléletmódot szimbolizálja: a jó nincs meg a gonosz nélkül, és a gonosz a jó nélkül, s még egymást tartalmazzák is. Éles elkülönítésük nem lehetséges.) Érdekes különbségként említik még, hogy a nyugatiak nyitottabbak az újra.

A különbségek gyökerét firtató elméletekből van egy pár. Hármat emel ki a tanulmány: (1) modernizációs hipotézis, (2) patogén hipotézis és a (3) termelési alap elmélet. A modernizációs elmélet úgy érvel, hogy a gazdagabb országokban az egyén kerül előtérbe. Viszont Japán, Dél-Korea és Hong-Kong gazdagabb, mint az EU átlag, s mégis megőrizték közösségi gondolkodásukat. A patogén hipotézis azt állítja, hogy ahol több a fertőző betegség, ott az emberek zártabb közösségekbe szerveződnek, s nem nyitottak az idegenek felé.

A termelési alap hipotézis eredeti megfogalmazásban azt mondja, hogy a pásztorkodáshoz nem volt szükség nagy társadalmi együttműködésre, így azok sokkal egocentrikusabbak, míg a mezőgazdaságból élőknél ez az együttműködés elengedhetetlen. A hipotézis eredeti megfogalmazásában viszont a zömében szintén mezőgazdaságra épülő európai kultúrák és a mezőgazdasági távol-keleti kultúrák különbségére nem tud választ adni.

Búzatábla és rizsföld

Kitayama és munkatársai a mezőgazdasági társadalmak között vélnek különbséget felfedezni: a búza és a rizs nagyon más művelést igényel. Az elöntött területeken termesztett rizs intenzív együttműködést igényel, mert kiterjed csatornarendszerre van szükség az elöntés fenntartásához, illetve időszakosan igen nagy a munkaigénye (nagyobb, mint azt egy család el tudna végezni). Ennek megfelelően közösségek végzik az öntözőrendszer fenntartását, illetve úgy időzítik a szomszédos ültetvények a vetést és az aratást, hogy egymást tudják segíteni a kritikus időszakokban. Tehát a rizstermesztéshez igen nagyfokú közösségi együttműködésre van szükség. A búzánál vagy rozsnál ez nincs így. Az esővíz általában elegendő a növekedéséhez, s vetése és learatása sem megoldhatatlan egy család számára.

Kína és a rizstermesztés aránya a megművelt területeken. A világos zölddel jelöl helyeken a rizstermesztés aránya magas, míg a fekete/sötétzölddel jelölt helyeken alacsony.

A rizs vagy búza termesztés különbségéből eredő gondolkodásbeli különbségeket tesztelni olyan helyen lehet, ahol kulturálisan viszonylag egységes társadalom van, de a kétfajta termesztés is jelen van. Kína ilyen. Több ezer éves múltra visszatekintő államiság, azonos nyelv (nyelvjárásokkal persze) és a Jangce folyótól északra zömében búzát, míg tőle délre zömében rizst termesztenek.

A kutatók egyetemistákkal töltettek ki pszichológiai teszteket. Az egyetemistákat Peking (észak), Fucsien (dél-kelet), Kuangtung (dél), Jünnan (dél-nyugat), Szecsuán (közép-nyugat) és Liaoning (észak-kelet) tartományban toborozták. Kihagytak mindenkit, aki nem Han kínai vagy az, de Tibetből, Hszincsiangból vagy Belső-Mongóliából (ezen terület hegyesek, sivatagosak vagy fél-sivatagosak és a pásztorkodás jellemző a mezőgazdasággal szemben). A hallgatókkal három tesztet végeztettek el. 

• Az elsőben a kategorizáló vagy kapcsolatokat kereső gondolkodásmódot tesztelték (az első jellemző a nyugatiakra). Van három szó vagy kép, be kell karikázni azt a kettőt, ami inkább összetartozik. Például a nyuszi - kutya - répa hármasból a kategorizálók a nyuszi-kutya párosítást emelik ki, míg a kapcsolatokat/összefüggéseket keresők a nyuszi-répa párosítást.
• A második kísérletben azt kérték a diákoktól, hogy rajzolják le a saját kapcsolati hálójukat úgy, hogy körök jelöljék a személyeket és vonalak, hogy kivel vannak kapcsolatban. A körök mérete számít itt. Amerikaiak például átlagosan 6 mm-el nagyobb körrel ábrázolták magukat, mint társaikat. Európában "csak" 3.5 mm-el nagyobb az ÉN a többiekhez képest. Japánban ezzel ellentétben az ÉN-t jelölő kör kisebb, mint a többi. Tehát a nagyobb ÉN kör énközpontú társadalmat takar, míg a kisebb ÉN kör egy közösségen alapulót.
• A harmadik tesztben olyan szituációkban kellett dönteni, ahol ismerőssel vagy idegennel kellett valamilyen üzleti kapcsolatba lépni, akik vagy megbízhatóak voltak, vagy sem. A kérdés az volt, hogy az egyének mennyire büntetik vagy jutalmazzák a becsületes vagy becstelen viselkedést attól függően, hogy az illető ismerős vagy idegen. A keleti kultúrákban nagyon éles az elválás csoport (MI) és a nem-csoport (ŐK) között. Elnézőbben voltak ismerőseikkel, s azokat nem büntették, viszont gyakrabban jutalmazták. A fő hatás a barát büntetése vagy nem büntetése volt, ha az valami rosszat tett.

A három teszt képi ábrázolása. A kategorizáló teszt (bal), a kapcsolatrendszer rajz (közép) és a csoporttudatot mérő teszt (jobb).

Azt kapták, amit vártak. A rizstermesztő vidékről származók inkább a holisztikusan gondolkodnak, nem annyira egoisták és nem büntetik barátaikat. Amúgy kisebb a válások száma is ezen a területeken (közösség). Viszont az egy főre jutó szabadalmak száma is kisebb (gazdasági fejlettségre, GDP-re korrigáltak). Hasonló összefüggéseket nem találtak a fertőző betegségek számával vagy a GDP-vel (modernitás, gazdagság mérőszáma itt). Tehát eredményeik szépen alátámasztják a hipotézist, de legalábbis lehetőséget nyújtanak további kutakodásra.

Egy tál rizs és kínai gőzgombóc. Az északi részeken tésztát és gombócot esznek inkább, azaz lisztes ételeket, míg a rizs délen jellemző.

Talhelm, T., Zhang, X., Oishi, S., Shimin, C., Duan, D., Lan, X. and Kitayama, S. 2014. Large-scale psychological differences within China explained by rice versus wheat agriculture. Science 344: 603-608.
Henrich, J. 2014. Rice, Psychology, and Innovation. Science 344: 593-594.