2020. február 17., hétfő

Vuhan vírus: Egyre több fertőzött, de nem a vírus lett jobb

Először is már nem kéne Vuhan vírusnak hívnom a vírust, mert kapott egy saját nevet a Vírustaxonómia Nemzetközi Bizottságától (ICTV). Ez a nemzetközi kutatókból álló csapat hagyja jóvá a vírusok neveit.

A vírus hivatalos neve a SARS-CoV-2.

A SARS név, ami egy korábbi koronavírus neve, a "severe acute respiratory syndrome" kifejezésből ered, ami annyit tesz, hogy "súlyos akut légzőszervi szindróma". Ez a vírus által okozott betegségre utal. Ez amúgy jellemző a vírusnevekre. Egyes kínai kutatók szerint a névválasztás nem túl szerencsés (szerintem sem). A SARS koronavírusnak nem közeli rokona az új vírus, és nem szabadna a fejekben a kettőnek keverednie. A 2002-2003-ban kiteljesedő járvány körülbelül 8000 embert fertőzött meg és 774 ember halt meg. A mostani vírus sokkal gyorsabban terjed (a jelenlegi állapot szerint majdnem 70 ezer fertőzött van), de kevésbé halálos. De nem árt tudni, hogy aki a SARS-CoV-2-től beszél, az a jelenlegi emberi koronavírus járvány vírusáról szól.

SARS-CoV-2 elektormikroszkópos képe. Forrás NIAID


Sok hírportál rosszul hozta le, hogy a vírus neve COVID-19. Nem az, az a járvány neve.


Az első kimutatott fertőzött Afrikában


Pénteken az első Afrikában levő fertőzöttet is azonosították Egyiptomban, az illető nem egyiptomi. Ezzel valóra váltak a félelmek, hogy a járvánnyal kevésbé megküzdeni tudó Afrikába is bekerül a vírus. Kutatók szerint (erről majd egy másik bejegyzésben részletesebben) eleve már régen megjelent Afrikában a vírus, de ott nem tudják kimutatni. Ez nem technikai kérdés, mintsem pénzügyi. A kimutatás lassú, költséges a beteg gyógyulásához nem járul hozzá (annyiban igen, ha tudják, hogy bakteriális vagy virális problémáról van szó), ellenben a járvány megfékezéséhez elengedhetetlen.


Akik figyelik a John Hopkins kórház által frissített adatokat, észrevehették, hogy február 13-án nagyot ugrott a megbetegedettek száma: 44 ezerről 59 ezerre emelkedett a fertőzöttek száma. Meg kell nyugodni, nem a vírus lett durvább.


A kínai egészségügy Hupej tartományban engedélyezte, hogy a légzési problémákkal, lényegében tüdőgyulladással orvoshoz kerülőket koronavírussal fertőzöttnek lehessen nyilvánítani a vírus kitenyésztése nélkül.


Az, hogy valakinek tüdőgyulladása van és ezzel kórházba kerül nem jelenti, hogy a SARS-CoV-2-vel fertőződött. Azt előbb ki kell mutatni. Ott ahol kevés az eset, ezt az eljárást végig is viszik, de Hupej tartományban ez túl lassú Ugyanis, ha a valószínűleg koronavírussal fertőzötteket nem azonnal különítik el, illetve kezdik el kezelésüket, az a halálozást is növelheti, illetve a terjedés megfékezését nehezítheti.


Vírusokat lehet tenyészteni például sejtkultúrákban, és mikroszkóppal figyelni, hogy a sejtek szétesnek a vírussokszorozódás következtében. Ez a módszer viszont csak a vírus jelenlétét mutatná ki, sok esetben nem is alkalmazható. Modernebb technika, ha a vírus örökítőanyagát felszaporítjuk. Ehhez ismerni kell az adott vírust (ezért volt fontos, hogy a szekvenciáját megosztották). Ezt követően az egy reverz transzkripciós PCR-rel felszaporítható (azért a bonyodalom, mert RNS vírusról van szó). A keletkezett DNS (ezért reverz transzkripció, mert RNS-ről kell DNS-t másolni, míg a normál transzkripció során DNS íródik át RNS-sé) mennyiségét mérik. Amennyiben nincs a mintában a keresett vírus, úgy nincs mit felszaporítani, és nem keletkezik DNS. Ha van mit felszaporítani, akkor lesz DNS és az kimutatható.


Ez a módszer igen érzékeny. A SARS-CoV2 esetében a többi embert fertőző koronavírust, és más vírusokat nem mutat ki, ellenben a közeli, denevérekben megtalálhatóakat igen (lásd itt). Ez a módszer (nagyon felületesen), és ennek eredményére kell várni, hogy a fertőzést biztosan kimutassák. Az új vírus esetében a világ többi táján fontos, hogy biztosan kimutassuk a vírust!


Magyarországon a 6. héten több mint 30 ezer ember kereste fel orvosát influenzaszerű tünetekkel. Ezeket különböző influenzavírusok okozzák. Általában nem tudjuk meg, hogy pontosan mely vírus fertőzte a zömében gyermek megbetegedetteket, mert kevésnél kérik a kitenyésztést (indokolatlan is lenne). A magyar influenzahelyzetet azért írom sokszor le, hogy érzékeljük, hogy egy járvány milyen megbetegedésszámokat tud produkálni. Ez esetben lényegesen nagyobbakat, mint aminél a SARS-CoV-2 tart. Az új vírus viszont halálosabb a szezonális influenzánál, gyorsabban is terjed és újdonsága okán több figyelmet kap (ami egyrészt érthető és fontos, másrészt a média működésének mellékterméke).

2020. február 10., hétfő

Vuhan vírus: Tobzoskákról kerülhetett emberre

A Nature tudományos folyóirat kínai forrásra hivatkozva elképzelhetőnek tartja, hogy az 2019-nCoV névre keresztelt, jelenleg bizonyítottan 30 ezernél több embert megfertőző és 638 halálos áldozatot követelő vírus egy tobzoskáról ugrott át az emberre.

Jávai tobzoska


A január elején gyorsan közzétett vírusgenom összehasonlítása alapján ez a koronavírus természetes gazdája valamilyen denevér lehet. Ellenben már az első híresztelések is valamilyen más fajt feltételeznek, mint a fertőzés közvetlen forrását. A 2002–2003-as SARS járványnál ez cibetmacska volt, míg a Közel-Keleten kitört MERS járványé dromedár (egypúpú teve). A koronavírus fertőzés kitudódásakor a kígyót jelöltek meg, mint az esetleges forrás, de ezt a tudományos közösség gyorsan elvetette.

A Kuangcsou-ban levő Dél-Kínai Mezőgazdasági Egyetem munkatársai, Shen Yongyi és Xiao Lihua egy sajtótájékoztatón azt jelentették be, hogy tobzoskákból és fertőzött emberekből vett vírusminták genetikai összehasonlítása 99%-os egyezést mutat szemben a legközelebbi ismert denevér koronavíruséval, ami csak 96,2%-os egyezést mutat (Zhou et al. 2020), így lehetséges, hogy a közvetlen forrás egy tobzoska volt.
A kutató közösség nem zárja ki ennek igazát, de várják, hogy az eredmények közlemény formájában is megjelenjenek.

A tobzoskák húsa ínyencségnek számít, míg pikkelyeit a tradicionális gyógyászatban alkalmazzák. Mivel orvvadászok folyamatosan próbálkoznak minél több elejtésével, így egyedszámuk erősen lecsökkent és minden faja súlyosan veszélyeztetett. A kínai hatóságok keményen büntetik a tobzoskákkal való kereskedelmet, de ez legfeljebb csak nehezíti a csempészek dolgát.

Csempészett és a megmentésükre szervezett akciót túl nem élő, jávai tobzoskákból 2019-ben vettek mintát, amelyek egy részénél találtak koronavírusokat (Liu, Chen és Chen 2019). Így biztos, hogy a tobzoskákban ilyen típusú vírus lehetséges. Az óvatos fogalmazásmód azért szükséges, mert a talált koronavírusok távol állnak a mostani koronavírustól. A most bejelentett közlemény nélkül azt sem tudjuk, hogy a mintát jávai tobzoskából, vagy Dél-Ázsia valamely másik tobzoskafajából izolálták.

Az emberek a korábbi SARS járvány ellenére sem igazán változtatnak viselkedésükön. Egyszer már keletkezett egy lokális járvány a vadállatok fogyasztása miatt, de ez nem hagyott mély nyomokat az ilyen ínyencségeket kívánók körében. Egy tanulmány (Yang et al. 2007) a SARS járvány előtt konzervációs okokból felmért, majd a járvány kitörését követően az érdekes összehasonlítás okán újból felvett adatok alapján azt mutatják, hogy bár csökkent a vadállatok fogyasztásának mértéke, de nem drasztikusan. A nyulak, vaddisznók, fácánok, kígyók, békák, tobzoskák, medvemancs, stb. fogyasztása 20–15%-kal esett vissza. A cibetmacska fogyasztás alig lett kevesebb, annak ellenére, hogy a megkérdezettek 38%-a tudta, hogy ez a macskafaj volt a közvetlen átadója a SARS-nak.

A kínai hatóságok betiltották a vadállatok és vadhús értékesítését az egészségügyi válsághelyzet alatt. Bár mivel ezt az intézkedést a járvány lecsengését követően valószínűleg nem fogják fenntartani, és Dél-Kelet Ázsia más államaiban is igen gyakori a számunkra egzotikusabb vadhús fogyasztása (sőt ez világszinten az), így az emberiség továbbra is számolhat hasonló új járványokkal.

Hivatkozott irodalom

2020. február 1., szombat

Vuhan vírus: médiaparadicsom

A bizonyítottan 2019-nCoV vírussal fertőzöttek száma közel 10 ezer és a halottak száma 200 felett van. A WHO kihirdette az egészségügyi vészhelyzetet. Európában Olaszországban és Svédországban is találtak fertőzött személyt.


Ezek a hírek a legkülönbözőbb formában és hosszal jellemzik a tegnapi napot. Minden napra több cikk is jut (Index mai termés 1, 2), talán a Qubit visszafogottabb, csak napi egy cikk van a témáról (29., 29., 30., 31.) (na jó nem, több van).



Az új járvány szenzáció és lehet róla írni


Vegyük észre, hogy ez most minden mást feledtet. Az Egyesült Királyság kilép az EU-ból. Nem erről kéne szólnia mindennek? Közben egy távoli országban levő tízezer (biztos) betegről írunk és olvasunk. Még akkor is, ha a fertőzöttek számát modell számítások alapján (itt és itt) 39–190 ezer közé teszik jelenleg Vuhanban, miért kéne pánikolnunk? A korábbi évek statisztikái alapján ez alatt az idő alatt többen haltak meg Hupei tartományban (ahol ugye Vuhan is van) közúti szerencsétlenségben, mint az új vírusfertőzés okozta tüdőgyulladásban. És mégsem a kínai utakról, autókról vagy vezetési stílusról beszélgetünk.


Könnyű belátni a veszélyét


Egy vírusjárvány problémáit egyszerű belátni. Emberek betegek lesznek, napokig rosszul vannak, nyomják az ágyat, egyesek akár kórházba is kerülhetnek. Lehet, hogy kicsit más a lefolyása, de betegséget már láttunk. El tudjuk képzelni. A vírus a távolság ellenére elérhet ide, hiszen már Európában is jelen van. A járványoktól félünk. Jó okkal. Ez evolúciós múltunk része. Járványok mindig is voltak. És mindig veszélyesek voltak (sőt, sokkal veszélyesebbek, mint most).


Rájátszik az idegenekkel szembeni előítéleteinkre


A járványok terjedése ellen lehet tenni. Például az idegen kizárásával. Ugye ez reflex rögtön beütött? Hirtelen minden ázsiai (még csak ne is szorítkozzunk kínaira) gyanús lett. A kínai büfés, akit minden nap látunk a boltjában, nem hordozza a vírust. Nem, hiszen minden nap láttuk, itt él már évek, ha nem évtizedek óta. Nem ment rokonokat látogatni karácsonykor, mert esetleg a kínai újévkor szerette volna ezt tenni. És különben is Csilinből származik, ahol 14 ismert fertőzött van (a 27 millió lakosból). A gyerek iskolájába járó másik "ferdeszeművel" mi van? Persze tudjuk, hogy a nagyszülei költöztek ide Vietnámból (ilyen távolságból apróságra nem adunk), de miért írná ez felül a jól beidegzett idegengyűlöletünket? Az indiaiakról ne is beszéljünk! Biztosan annak az 1 ismert fertőzöttnek a rokona (a több mint 1 milliárd lakosból) az aki szembe jött az utcán.



No és ott vannak a kínai áruk, amelyek biztosan fertőzöttek. Ne zavarjon a tisztánlátásban, hogy ezek a vírusok nagyjából órákat léteznek fertőző formában a szabadban, a most megkapott áru meg két-három hetet utazott. Persze ahol a vírusfertőzésre antibiotikumot eszünk, ne is lepődjünk meg ezen a gondolatmeneten (a baktériumok akár ki is húzhatnák azt a hajóutat).


És kiélhetjük az összeesküvés elméletek iránti beteges vonzódásunkat


Rossz információs buborékban élek. Én csak a cáfolatait olvasom ezeknek az elméleteknek. Gondolom, a hívők meg pont azokat nem. És miért ne hinnénk el minden rosszat a háttérhatalmakról meg a gyógyszerlobbiról? Lehetőleg egyszerre azt, hogy a teszteletlen oltásaikkal au..., aut..., auzi... (nem mindegy? valamit) okoznak, de ha a meg nem levő vakcináról azt állítják, hogy biztonságos kifejlesztéshez kell legalább egy év, akkor meg a gyógyszerlobbi szeretne így meggazdagodni. Értsd úgy, hogy nem elad, hanem vár. Mert a várakozás pénzt termel, de legalábbis rózsát. Venezuela is azért áll olyan jól anyagilag, mert bár tömegével adhatna el olajat, de inkább kivár (szarkazmus). Bill Gates meg biztosan azért pénzelte ezt a járványt, hogy megmutassa, ha minden emberen is Windows futna, akkor nem terjednének rajtuk számítógépes kórokozók. Vagy valami ilyesmi. A fene érti a háttérhatalmakat.



Végre lehet egy kicsit a reflektorfényben lenni


És a lényeg. Nem csak jól kommunikálható a probléma, hanem olyan világban élünk, ahol a figyelemért versengünk leginkább. Még mi kutatók is. A mi teljesítményünket is lényegében figyelemben mérik (tanulmányokra kapott hivatkozások). Nekünk is reklámozni kell magunkat és az intézményünket is. És miért ne lovagolnánk meg a trendeket? Az elmúlt hetekben több, mint 50 szakcikk jelent meg az új koronavírusról (lásd a Nature összefoglalóját itt). Önmagában persze az is indikatív, hogy a legnagyobb tudományos szaklap is folyamatosan frissülő hírben tudósít a járványról.


Továbbá minden kutató adhat a történetnek egy olyan vetületet, ami a saját/intézménye kutatási területének fontosságát mutatja. Ne feledjük, hogy ingyenélőnek lettünk titulálva egész 2019-ben, aztán most milyen jól jön, hogy valaki mégiscsak tudja értelmezni a világot. Például Kemenesi Gáborral készített interjú rendkívül higgadt hangvételben tájékoztat a helyzetről egy olyan kutató által, aki ilyen vírusokkal foglalkozik. Müller Viktor barátom az ELTE elméleti biológusa, akinek a kutatási területe is a járványok, betegségek evolúciója szintén a pánik ellen szólt. Jövő szerdán (febr. 5.) az MTA épületében fog előadni újságíróknak az új járványról és, hogy hogyan kéne ezt kommunikálni. (Csak megjegyzem, hogy én pedig a klímaváltozásról fogok előadni ugyanott, de az úgy sem érdekel sokakat.)


De szűkebb pátriám, az Ökológiai Kutatóintézet munkatársai is nyilatkoztak az ügyben. Evolúciótudományi intézetünk kórokozók evolúciójával is foglalkozik, amely kutatásokat Rózsa Lajos vezeti. Ő és Garamszegi László (az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója) volt a vendége január 29-én az M5 ez itt a kérdés műsorának. Garamszegi László a VálaszOnline-nak is nyilatkozott az ügyben, kiemelve az intézményi tervünket, hogy egy megfigyelőszolgálatot üzemeltessünk be, amely a klímaváltozás okán hazánkba újonnan megjelenő kórokozókra figyelmeztetne.


Tehát tudunk kapcsolódni a témához és így a higgadt tájékoztatás felé tudjuk terelni a diszkurzust (pánikot egyetlen kutató sem keltett) és el tudunk oszlatni félreértéseket. És nem mellesleg megmutatjuk az országnak, hogy van értelme tudományra és kutatókra költeni.


Én is valami ilyen indíttatásból írom ezeket a bejegyzéseket. Evolúcióbiológiát oktatóként tanítom az új kórokozók emberre való átugrásának kihívásait és lehetséges következményeit (ez nagyjából 3 hét múlva lesz terítéken a tavaszi félévben, most majd időben közeli példával szemléltethetem a témát). Elméleti biológusként láttam már azokat a SIR alapmodellre (lásd egy korábbi bejegyzésemet erről a modellről itt) épülő egyenletrendszereket, amelyekkel a járvány lefutásának paramétereit becslik. És mivel ezt most aktuális (és nagyobb olvasottságot is generál), így más érdekes hírek háttérbe szorulnak (pedig gyülekeznek egy alkönyvtárba mindenféle íráskezdemények és egy másikba az érdekes szakcikkek, amelyekről írni kéne).


Köszönöm, hogy olvastok!



2020. január 30., csütörtök

Vuhan vírus: Emberről emberre terjed

A Nature folyamatosan frissülő beszámolója alapján több esetben, Kínán kívül is kimutatták az emberről-emberre terjedését a fertőzésnek. Bár a 8000 felett járó, bizonyítottan fertőzött beteg önmagában is jelzi, hogy ennyien nem biztos, hogy mind jelen voltak a vuhani halpiacon, a dokumentált emberről emberre átadás fontos mérföldkő a vírus megismerésében.


A fertőzés Afrikán és Dél-Amerikán kívül minden kontinensen jelen van. Európában Németországból, Franciaországból és Finnországból jelentettek megbetegedést.


Január 27-én (hétfőn) Japánból és Vietnámból adtak hírt emberről-emberre való átterjedésről. Egy kínaiakat szállító buszsofőr fertőződött meg Japánban. Vietnámban családon belül adódott tovább a vírus.

Január 28-án (kedden) egy német férfiről derült, ki hogy fertőzött. Ő egy Vuhanban járt kollégájától kapta el. Itt nagyon fontos a terjedési hálózat ismerete. A szóban forgó személy nem járt Kínában, de kapcsolatban volt valakivel, aki igen (és aki szintén fertőzött).


Január 30-án (csütörtökön) az USA-ban is dokumentáltak egy fertőzést, amely során egy Kínából hazatérő hölgy fertőzte meg férjét.


A Lancet orvosi folyóirat 24-én számol be egy esettanulmányban (Chan et al. 2020) a szencseni kórházban kezelt betegekről, akik emberről-emberre terjedés következtében fertőződtek meg. A betegek rokonokat látogattak december 29 és január 4 között Vuhanban. Egyikük sem járt a halpiacon és nem fogyasztott vadételt az ott tartózkodás során. A rokonok sem látogatták a halpiacot, de más piacot igen. Viszont közösen meglátogatták egy beteg rokonukat a vuhani kórházban. Ez lehetett a fertőzés színhelye. Érdekes, hogy a 7 éves kislány, aki szülei utasításának megfelelően végig maszkot viselt nem fertőződött meg, míg 10 éves bátyja, aki a maszkot levette, igen.


A vuhani betegek alapján a vírus alapvetően idősebb, más, meglevő betegségben legyengült embereket fertőz inkább (Chen et al. 2020). A fertőzöttek között több a férfi. A láz és a köhögés, mint tünetek, az esetek 80%+-ban jelen voltak. A kezelt betegek mind tüdőgyulladásban szenvedtek.


A fenti esetekben a betegeket letesztelték mindenféle ismert influenzavírusra, több légúti fertőzést okozó vírusra és baktériumra, valamint az új koronavírusra. Minden esetben ez utóbbit kimutatták. Egyes esetekben bakteriális felülfertőzést is azonosítottak.

Hivatkozott irodalom



2020. január 27., hétfő

Vuhan vírus: jobb félni, mint megijedni

Vuhan (egy 11 milliós város Kínában) most sokszor szerepel a világsajtóban, mert egy új vírus ütötte fel a fejét a halpiacán. A vírus valamilyen vadon élő állatról került át az emberre, feltételezések szerint kígyóról (ezt a tudósok jelentős része vitatja, ez a vírus eddig emlősökben és madarakban volt csak kimutatható), amit ugye ott esznek (Kínában én is megkóstoltam a sült kígyót, nagyon sok éve volt és Pekingben). A vírus biztosan terjed emberről emberre is, erre utal, amikor kórházi dolgozók is elkapják. Ők ugyanis valószínűleg az ápoltaktól kapták el és nem valami egzotikusabb hússal való érintkezés vagy annak fogyasztása okán.


Az új koronavírus elektromikroszkópos felvételen. Az elnevezés onnan ered, hogy a vírionon található fehérjekitüremkedések következtében kinézete egy napkorongra hasonlít.



Az első fertőzések decemberben lehettek. Január elején még pár tucat fertőzöttről adtak hírt Kínában. Jelenleg (január 23-án) 618 fertőzöttet tartanak nyilván a világban, amelyből 17 halt meg. Ez 2,8%-os halálozási ráta.


Vuhan igen kiterjedt légi és vasúti kapcsolatokkal rendelkezik. Párizsba, Londonba, Moszkvába, Rómába és Isztambulba is van közvetlen járat onnan, hogy csak a közelieket említésem. A vírust Kínán kívül, ahol majdnem minden tartomány érintett, Thaiföldön, Japánban, Dél-Koreában, Taiwanon és az USA-ban mutatták ki. Az USA-ban január 21-én azonosították az első beteget, ezzel egy új kontinensen is megjelent a vírus. Európát 25-én érte el, amikor három fertőzött személyről adtak hírt Franciaországban.


Az emberre újonnan átkerült vírus egy úgynevezett koronavírus, egy egyszálú RNS örökítőanyagból, vírusburokból és membránból álló csomagocska, ami igen beteggé tud minket tenni.


A Vuhanból közvetlenül elérhető repterek a Flightradar 24 alapján.



A tudományos világ is – ahogy az ilyen esetekben mindig – feszülten figyeli a fejleményeket. Több rangos tudományos folyóirat részletesen és gyakran frissülve számol be az eseményekről (lásd pl. a Nature-ban). A fentiek az eddigi száraz tények.


Miért is kell most pár száz beteg ember miatt izgulni?


Teljesen jogos a kérdés, hogy miért is érdekel pár száz, nagyjából megfázásos tüneteket mutató ember? Viszonyítási alapként legyen itt pár adat. Egy-egy influenza szezonban itthon tízezrek fordulnak orvoshoz, ami még mindig csak egy része a tényleges fertőzötteknek (én is próbálom lábon kihordani, mert vizsgákat és határidőket nem lehet lemondani betegség miatt...). Például a múlt héten 12370 fő kereste fel háziorvosát influenza szerű tünetekkel. És bár minden évben végigsöpör rajtunk, nem tartjuk egy kimondottan halálos betegségnek. Egy-egy szezonban 389 ezer (294–518 ezer) ember haláláért felelős világszerte az influenza-szerű megbetegedés (Paget et al. 2019). Azaz nagyjából olyan halálos, mint a malária, ami 2018-ban (WHO) 228 millió fertőzött mellett 405 ezer halálos áldozatot szedett.



A 2018/2019-es téli influenza szezon lefolyása a megbetegedettek számával (kék görbe) 100 ezer emberre vetítve (forrás ANTSZ). Ha nagyjából 10 millióan vagyunk (már nem, de úgy könnyebb számolni), akkor a bal oldali Y tengely százszorosa az egész országra vonatkozó betegszám.

A történelmi rémképek


A világtörténelemben a leggyorsabb lefolyású, legtöbb halálos áldozatot követelő járvány a spanyolnátha volt, ami 1918–1920 között becslések szerint 500 millió embert betegíthetett meg és 50–100 millió ember haláléért felelős. Ez az akkori lakosság 3–5%. Ez az az influenzajárvány, amelynek megismétlődésétől mindig rettegünk. Az emberiség negyedét betegítette meg, miközben messze nem volt annyira összekötve a Föld lakossága, mint most. A spanyolnátha rémképe az, ami miatt minden új, influenza szerű járványt nagyon komolyan kell vennünk.


A spanyolnátha számomra csak egy történelmi adat, nem sokban különbözve a fekete haláltól: mindkettő régen volt. De (potenciálisan) veszélyes járványból a saját életemből is lehet példát hozni. Az első ilyen példa a 1997-es H5N1 madárinfluenzavírus volt, ami átterjedt emberre. Fertőzéseket később is kimutattak és emberről-emberre való terjedése is dokumentált. Járványt még szerencsére nem tudott okozni. Mortalitási rátája 60% lenne. Járványként ez a vírus, ha megfertőzte volna az emberiség negyedét és 60% belehal, akkor 870 millió ember halálát követelte volna (1997-ben nagyjából 5.8 mrd ember élt a Földön).


A 2002–2003-as SARS járványt a vuhanihoz hasonló vírus okozta. A SARS kb. 8000 embert fertőzött meg, akiknek a 9,6%-a halt meg a fertőzéssel járó betegségben. Ez a vírus szintén egy koronavírus, így félő, hogy a mostani is képes lesz sokkal több ember megbetegítésére. A fertőzés kordában tartása a SARS esetében sikeres volt.


A 2009-es H1N1/09, közismertebb nevén sertésinfluenza, járvány a Föld lakosságának 11–21%-át fertőzhette meg (Kelly et al. 2011) és a hivatalos kb. 150–180 ezerhalálos áldozattal szemben akár fél millió ember is meghalhatott (Dawood et al. 2012). Ezen járvány különlegessége az volt, hogy zömében a fiatalabbakat támadta, miközben a szokásos influenzajárványok inkább az idősebbeket érintik. Tehát a virális hasonlóság és a tünetek egyezése ellenére merőben más hatása lehet. A jelenlegi járványban az eddigi halálos áldozatoknak mind volt valamilyen meglevő betegsége. De a H1N1 járvány példája mutatja, hogy egy új vírus támadhatja akár az erejük teljében levő ifjúságot. Képzeljünk el egy spanyolnáthához hasonlatosan virulens kórokozót, ami jellemzően a 18–25 korosztályból szedné az áldozatit. Belegondolni is borzalmas, hogy milyen világot hagyna maga után egy ilyen járvány.


Kell pánikolni?


Tehát adott egy betegség, ami minden évben végigsöpör az egész bolygón, ritkán, de súlyos szövődményei vannak (vírusos tüdőgyulladás, illetve felülfertőzés következtében bakteriális tüdőgyulladás), ami éves szinten fél millió ember haláláért felelős. És most jött egy új vírus (nem influenza, tünetei hasonlóak), ami éppen csak átugrott egy állatról az emberre. Meg tudta betegíteni az embert és úgy tűnik képes emberről-emberre terjedni. És az influenzáról tudjuk, hogy gyorsan terjed. A Föld lakossága olyan mértékben össze van kötve, hogy bármely vírus nagyon gyorsan az egész glóbuszon minden zugába eljuthat.


Bár volt némi ködösítés a fertőzés körül, maguktól a kínaiaktól is egyre többet lehet tudni az esetekről. Például az első 41 kórházban kezelt esetről részletes leírás jelent meg a Lancet-ben. A teljes genomját megszekvenálták és hozzáférhetővé tették (lásd itt). Így lehetőség van a vírus pontos kimutatására. Eddig jól vizsgázik a rendszer és az információáramlás példás.


Pánikolni nem kell! Nem is szabad. Jó tudni az eseményekről és észben tartani, hogy lehet probléma. Mint minden influenzaszerű megbetegedés esetén fontos, hogy mossunk kezet és arcot, ha lehet kerüljük a nagy embertömeget (tudom nehéz), ha elkaptunk valamit, akkor heverjük ki és ne próbáljuk meg lábon kihordani (bagoly mondja...).


Hivatkozott irodalom

2020. január 2., csütörtök

Kőeszköz-használat a közönséges csuklyásmajmok körében

Az eszközhasználatra valamikor az ember és elődeinek sajátjaként tekintettünk, mára viszont igen sok állatról kiderült, hogy vadon és gyakorta alkalmaz eszközöket. Ki kell emelni a varjúfélék családját és a főemlősöket, amely csoportokban az eszközhasználat különösen elterjedt. A kőeszközök alkalmazása valamivel ritkább, zömében magvak/csonthéjak feltörésére használják.


Az élővilág sokféleségének feltérképezése mellett a főemlősök eszközhasználatának megismerése azért is fontos, mert magyarázatot adhat az emberi eszközhasználat és eszközkészítés kialakulásának kérdésére. Pattintott kőeszközöket az elmúlt 3,3 millió évből találunk, ezek már megmunkált eszközök, azaz minőségileg többek egy egyszerű kőnél, amit mondjuk egy dió feltörésére használnánk.Az emberi evolúció megértéséhez különösen fontos, hogy megértsük miért alkalmaznak ilyen eszközöket a főemlősök. Minden új példa segíthet ebben a keresésben.


A csuklyásmajmok robusztusabb tagjai (Sepajus nem) között ismert a kőeszköz használata, de a gracilisabb Cebus nemen belül eddig nem. A kis termetű újvilági majmok Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi, észak-nyugati részén élnek. Barett et al. (2018) tanulmányukban a közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus)egy panamai populációjában mutatta meg az eszközhasználat elterjedését.

Közönséges csuklyásmajom eszközhasználat közben


A megfigyelések a Coiba Nemzeti Parkban végezték, ami Panama csendes-óceáni partja mellett található szigetcsoportban van. A trópusi éghajlatú szigetek a XX. század nagyobb részében büntető kolónia helyszínéül szolgáltak, ami magyarázza, hogy miért maradhatott meg rajta a majdnem érintetlen őserdő. 2005 óta a nemzeti park a Világörökség része.

Coiba Nemzeti Park


A kutatók a szigetcsoport több tagjának partjai közlében helyeztek el filmfelvevőket, hogy hátha sikerül lencsevégre kapni eszközhasználatot, amit egy elmesélés már valószínűsített. Ebben a majmok a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó nagylevelű emeletfa vagy indiai mandulafa (Terminalia catappa) termésének csonthéján belüli, ehető magjához jutottak hozzá annak feltörésével. A kemény héj eszközök nélkül nem feltörhető. Ezen kívül remeterákok és tengeri csigák evésénél is jól jön egy nagy kő.


Egyedül a Jicarón szigetén szigetén figyeltek meg eszközhasználatot. A többi szigeten – beleértve a névadó, legnagyobb szigetet Coibát is – bár a növény (remeterák, tengeri  csiga) rendelkezésre állt, kövek is voltak és persze csuklyásmajmok is vannak, de a viselkedés nem tapasztalták. Lehet ettől, hogy van, hiszen akármilyen gondosan tervezték meg a kamerák kihelyezését, az messze nem fedi le az összes lehetséges magtörő helyet. (Egyes helyeken pedig nem érdemes kirakni kamerát, mert túl sok a drogszállító a környéken. Csak, hogy értsük a nehézségeit a természettudományos megfigyeléseknek.)


Tehát a közönséges csikályásmajmot is felvehetjük a kőeszközhasználó főemlősök listájára.


A köveket lényegében kalapácsként alkalmazzák az állatok. A feltörendő magot vagy védőburokba burkolódzott zsákmányállatot egy üllőként funkcionáló nagyobb kőre helyezik, majd arra ejtik a követ. Nagyobb köveknél, ahogy ez a videón látszik, két lábra állva emelik fel azt és ejtik a célra. Kisebb köveknél ülve (guggolva) maradnak és csak karjuk jár szorgosan.


Az kőeszköz-használat nem elterjedt a csuklyásmajmoknál, aminek az oka lehet az, hogy általában kevés időt töltenek a földön, ahol ugye találkozhatnának megfelelő kövekkel. A szigeteken viszont nincs szárazföldi ragadozójuk, így itt viszonylag több időt tölthetnek az avarszinten és így a kövekkel is bensőségesebb kapcsolatba kerülhetnek. Nemcsak a szükség (több élelem a kinyert táplálék következtében), hanem a lehetőség is fontos része egy adaptáció létrejöttének.


További érdekesség, hogy csak hím egyedeket figyeltek meg kőeszközt használni. A hölgyek nem végeznek ilyet. Nem tudjuk miért. Biztosan nem erőkülönbség van a megfigyelés hátterében, az átlagos felnőtt nősténynél kisebb fiatal hímek is törnek magvakat. Lehet, hogy több élelemhez jutnak a nőstények, és így nem kell nehezen hozzáférhető táplálékkal bajlódniuk.


Hivatkozott irodalom

Barrett, B. J., Monteza-Moreno, C. M., Dogandžić, T., Zwyns, N., Ibáñez, A. és Crofoot, M. C. 2018. Habitual stone-tool-aided extractive foraging in white-faced capuchins, Cebus capucinus. Royal Society Open Science 5:181002