2020. január 30., csütörtök

Vuhan vírus: Emberről emberre terjed

A Nature folyamatosan frissülő beszámolója alapján több esetben, Kínán kívül is kimutatták az emberről-emberre terjedését a fertőzésnek. Bár a 8000 felett járó, bizonyítottan fertőzött beteg önmagában is jelzi, hogy ennyien nem biztos, hogy mind jelen voltak a vuhani halpiacon, a dokumentált emberről emberre átadás fontos mérföldkő a vírus megismerésében.


A fertőzés Afrikán és Dél-Amerikán kívül minden kontinensen jelen van. Európában Németországból, Franciaországból és Finnországból jelentettek megbetegedést.


Január 27-én (hétfőn) Japánból és Vietnámból adtak hírt emberről-emberre való átterjedésről. Egy kínaiakat szállító buszsofőr fertőződött meg Japánban. Vietnámban családon belül adódott tovább a vírus.

Január 28-án (kedden) egy német férfiről derült, ki hogy fertőzött. Ő egy Vuhanban járt kollégájától kapta el. Itt nagyon fontos a terjedési hálózat ismerete. A szóban forgó személy nem járt Kínában, de kapcsolatban volt valakivel, aki igen (és aki szintén fertőzött).


Január 30-án (csütörtökön) az USA-ban is dokumentáltak egy fertőzést, amely során egy Kínából hazatérő hölgy fertőzte meg férjét.


A Lancet orvosi folyóirat 24-én számol be egy esettanulmányban (Chan et al. 2020) a szencseni kórházban kezelt betegekről, akik emberről-emberre terjedés következtében fertőződtek meg. A betegek rokonokat látogattak december 29 és január 4 között Vuhanban. Egyikük sem járt a halpiacon és nem fogyasztott vadételt az ott tartózkodás során. A rokonok sem látogatták a halpiacot, de más piacot igen. Viszont közösen meglátogatták egy beteg rokonukat a vuhani kórházban. Ez lehetett a fertőzés színhelye. Érdekes, hogy a 7 éves kislány, aki szülei utasításának megfelelően végig maszkot viselt nem fertőződött meg, míg 10 éves bátyja, aki a maszkot levette, igen.


A vuhani betegek alapján a vírus alapvetően idősebb, más, meglevő betegségben legyengült embereket fertőz inkább (Chen et al. 2020). A fertőzöttek között több a férfi. A láz és a köhögés, mint tünetek, az esetek 80%+-ban jelen voltak. A kezelt betegek mind tüdőgyulladásban szenvedtek.


A fenti esetekben a betegeket letesztelték mindenféle ismert influenzavírusra, több légúti fertőzést okozó vírusra és baktériumra, valamint az új koronavírusra. Minden esetben ez utóbbit kimutatták. Egyes esetekben bakteriális felülfertőzést is azonosítottak.

Hivatkozott irodalom



2020. január 27., hétfő

Vuhan vírus: jobb félni, mint megijedni

Vuhan (egy 11 milliós város Kínában) most sokszor szerepel a világsajtóban, mert egy új vírus ütötte fel a fejét a halpiacán. A vírus valamilyen vadon élő állatról került át az emberre, feltételezések szerint kígyóról (ezt a tudósok jelentős része vitatja, ez a vírus eddig emlősökben és madarakban volt csak kimutatható), amit ugye ott esznek (Kínában én is megkóstoltam a sült kígyót, nagyon sok éve volt és Pekingben). A vírus biztosan terjed emberről emberre is, erre utal, amikor kórházi dolgozók is elkapják. Ők ugyanis valószínűleg az ápoltaktól kapták el és nem valami egzotikusabb hússal való érintkezés vagy annak fogyasztása okán.


Az új koronavírus elektromikroszkópos felvételen. Az elnevezés onnan ered, hogy a vírionon található fehérjekitüremkedések következtében kinézete egy napkorongra hasonlít.



Az első fertőzések decemberben lehettek. Január elején még pár tucat fertőzöttről adtak hírt Kínában. Jelenleg (január 23-án) 618 fertőzöttet tartanak nyilván a világban, amelyből 17 halt meg. Ez 2,8%-os halálozási ráta.


Vuhan igen kiterjedt légi és vasúti kapcsolatokkal rendelkezik. Párizsba, Londonba, Moszkvába, Rómába és Isztambulba is van közvetlen járat onnan, hogy csak a közelieket említésem. A vírust Kínán kívül, ahol majdnem minden tartomány érintett, Thaiföldön, Japánban, Dél-Koreában, Taiwanon és az USA-ban mutatták ki. Az USA-ban január 21-én azonosították az első beteget, ezzel egy új kontinensen is megjelent a vírus. Európát 25-én érte el, amikor három fertőzött személyről adtak hírt Franciaországban.


Az emberre újonnan átkerült vírus egy úgynevezett koronavírus, egy egyszálú RNS örökítőanyagból, vírusburokból és membránból álló csomagocska, ami igen beteggé tud minket tenni.


A Vuhanból közvetlenül elérhető repterek a Flightradar 24 alapján.



A tudományos világ is – ahogy az ilyen esetekben mindig – feszülten figyeli a fejleményeket. Több rangos tudományos folyóirat részletesen és gyakran frissülve számol be az eseményekről (lásd pl. a Nature-ban). A fentiek az eddigi száraz tények.


Miért is kell most pár száz beteg ember miatt izgulni?


Teljesen jogos a kérdés, hogy miért is érdekel pár száz, nagyjából megfázásos tüneteket mutató ember? Viszonyítási alapként legyen itt pár adat. Egy-egy influenza szezonban itthon tízezrek fordulnak orvoshoz, ami még mindig csak egy része a tényleges fertőzötteknek (én is próbálom lábon kihordani, mert vizsgákat és határidőket nem lehet lemondani betegség miatt...). Például a múlt héten 12370 fő kereste fel háziorvosát influenza szerű tünetekkel. És bár minden évben végigsöpör rajtunk, nem tartjuk egy kimondottan halálos betegségnek. Egy-egy szezonban 389 ezer (294–518 ezer) ember haláláért felelős világszerte az influenza-szerű megbetegedés (Paget et al. 2019). Azaz nagyjából olyan halálos, mint a malária, ami 2018-ban (WHO) 228 millió fertőzött mellett 405 ezer halálos áldozatot szedett.



A 2018/2019-es téli influenza szezon lefolyása a megbetegedettek számával (kék görbe) 100 ezer emberre vetítve (forrás ANTSZ). Ha nagyjából 10 millióan vagyunk (már nem, de úgy könnyebb számolni), akkor a bal oldali Y tengely százszorosa az egész országra vonatkozó betegszám.

A történelmi rémképek


A világtörténelemben a leggyorsabb lefolyású, legtöbb halálos áldozatot követelő járvány a spanyolnátha volt, ami 1918–1920 között becslések szerint 500 millió embert betegíthetett meg és 50–100 millió ember haláléért felelős. Ez az akkori lakosság 3–5%. Ez az az influenzajárvány, amelynek megismétlődésétől mindig rettegünk. Az emberiség negyedét betegítette meg, miközben messze nem volt annyira összekötve a Föld lakossága, mint most. A spanyolnátha rémképe az, ami miatt minden új, influenza szerű járványt nagyon komolyan kell vennünk.


A spanyolnátha számomra csak egy történelmi adat, nem sokban különbözve a fekete haláltól: mindkettő régen volt. De (potenciálisan) veszélyes járványból a saját életemből is lehet példát hozni. Az első ilyen példa a 1997-es H5N1 madárinfluenzavírus volt, ami átterjedt emberre. Fertőzéseket később is kimutattak és emberről-emberre való terjedése is dokumentált. Járványt még szerencsére nem tudott okozni. Mortalitási rátája 60% lenne. Járványként ez a vírus, ha megfertőzte volna az emberiség negyedét és 60% belehal, akkor 870 millió ember halálát követelte volna (1997-ben nagyjából 5.8 mrd ember élt a Földön).


A 2002–2003-as SARS járványt a vuhanihoz hasonló vírus okozta. A SARS kb. 8000 embert fertőzött meg, akiknek a 9,6%-a halt meg a fertőzéssel járó betegségben. Ez a vírus szintén egy koronavírus, így félő, hogy a mostani is képes lesz sokkal több ember megbetegítésére. A fertőzés kordában tartása a SARS esetében sikeres volt.


A 2009-es H1N1/09, közismertebb nevén sertésinfluenza, járvány a Föld lakosságának 11–21%-át fertőzhette meg (Kelly et al. 2011) és a hivatalos kb. 150–180 ezerhalálos áldozattal szemben akár fél millió ember is meghalhatott (Dawood et al. 2012). Ezen járvány különlegessége az volt, hogy zömében a fiatalabbakat támadta, miközben a szokásos influenzajárványok inkább az idősebbeket érintik. Tehát a virális hasonlóság és a tünetek egyezése ellenére merőben más hatása lehet. A jelenlegi járványban az eddigi halálos áldozatoknak mind volt valamilyen meglevő betegsége. De a H1N1 járvány példája mutatja, hogy egy új vírus támadhatja akár az erejük teljében levő ifjúságot. Képzeljünk el egy spanyolnáthához hasonlatosan virulens kórokozót, ami jellemzően a 18–25 korosztályból szedné az áldozatit. Belegondolni is borzalmas, hogy milyen világot hagyna maga után egy ilyen járvány.


Kell pánikolni?


Tehát adott egy betegség, ami minden évben végigsöpör az egész bolygón, ritkán, de súlyos szövődményei vannak (vírusos tüdőgyulladás, illetve felülfertőzés következtében bakteriális tüdőgyulladás), ami éves szinten fél millió ember haláláért felelős. És most jött egy új vírus (nem influenza, tünetei hasonlóak), ami éppen csak átugrott egy állatról az emberre. Meg tudta betegíteni az embert és úgy tűnik képes emberről-emberre terjedni. És az influenzáról tudjuk, hogy gyorsan terjed. A Föld lakossága olyan mértékben össze van kötve, hogy bármely vírus nagyon gyorsan az egész glóbuszon minden zugába eljuthat.


Bár volt némi ködösítés a fertőzés körül, maguktól a kínaiaktól is egyre többet lehet tudni az esetekről. Például az első 41 kórházban kezelt esetről részletes leírás jelent meg a Lancet-ben. A teljes genomját megszekvenálták és hozzáférhetővé tették (lásd itt). Így lehetőség van a vírus pontos kimutatására. Eddig jól vizsgázik a rendszer és az információáramlás példás.


Pánikolni nem kell! Nem is szabad. Jó tudni az eseményekről és észben tartani, hogy lehet probléma. Mint minden influenzaszerű megbetegedés esetén fontos, hogy mossunk kezet és arcot, ha lehet kerüljük a nagy embertömeget (tudom nehéz), ha elkaptunk valamit, akkor heverjük ki és ne próbáljuk meg lábon kihordani (bagoly mondja...).


Hivatkozott irodalom

2020. január 2., csütörtök

Kőeszköz-használat a közönséges csuklyásmajmok körében

Az eszközhasználatra valamikor az ember és elődeinek sajátjaként tekintettünk, mára viszont igen sok állatról kiderült, hogy vadon és gyakorta alkalmaz eszközöket. Ki kell emelni a varjúfélék családját és a főemlősöket, amely csoportokban az eszközhasználat különösen elterjedt. A kőeszközök alkalmazása valamivel ritkább, zömében magvak/csonthéjak feltörésére használják.


Az élővilág sokféleségének feltérképezése mellett a főemlősök eszközhasználatának megismerése azért is fontos, mert magyarázatot adhat az emberi eszközhasználat és eszközkészítés kialakulásának kérdésére. Pattintott kőeszközöket az elmúlt 3,3 millió évből találunk, ezek már megmunkált eszközök, azaz minőségileg többek egy egyszerű kőnél, amit mondjuk egy dió feltörésére használnánk.Az emberi evolúció megértéséhez különösen fontos, hogy megértsük miért alkalmaznak ilyen eszközöket a főemlősök. Minden új példa segíthet ebben a keresésben.


A csuklyásmajmok robusztusabb tagjai (Sepajus nem) között ismert a kőeszköz használata, de a gracilisabb Cebus nemen belül eddig nem. A kis termetű újvilági majmok Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi, észak-nyugati részén élnek. Barett et al. (2018) tanulmányukban a közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus)egy panamai populációjában mutatta meg az eszközhasználat elterjedését.

Közönséges csuklyásmajom eszközhasználat közben


A megfigyelések a Coiba Nemzeti Parkban végezték, ami Panama csendes-óceáni partja mellett található szigetcsoportban van. A trópusi éghajlatú szigetek a XX. század nagyobb részében büntető kolónia helyszínéül szolgáltak, ami magyarázza, hogy miért maradhatott meg rajta a majdnem érintetlen őserdő. 2005 óta a nemzeti park a Világörökség része.

Coiba Nemzeti Park


A kutatók a szigetcsoport több tagjának partjai közlében helyeztek el filmfelvevőket, hogy hátha sikerül lencsevégre kapni eszközhasználatot, amit egy elmesélés már valószínűsített. Ebben a majmok a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó nagylevelű emeletfa vagy indiai mandulafa (Terminalia catappa) termésének csonthéján belüli, ehető magjához jutottak hozzá annak feltörésével. A kemény héj eszközök nélkül nem feltörhető. Ezen kívül remeterákok és tengeri csigák evésénél is jól jön egy nagy kő.


Egyedül a Jicarón szigetén szigetén figyeltek meg eszközhasználatot. A többi szigeten – beleértve a névadó, legnagyobb szigetet Coibát is – bár a növény (remeterák, tengeri  csiga) rendelkezésre állt, kövek is voltak és persze csuklyásmajmok is vannak, de a viselkedés nem tapasztalták. Lehet ettől, hogy van, hiszen akármilyen gondosan tervezték meg a kamerák kihelyezését, az messze nem fedi le az összes lehetséges magtörő helyet. (Egyes helyeken pedig nem érdemes kirakni kamerát, mert túl sok a drogszállító a környéken. Csak, hogy értsük a nehézségeit a természettudományos megfigyeléseknek.)


Tehát a közönséges csikályásmajmot is felvehetjük a kőeszközhasználó főemlősök listájára.


A köveket lényegében kalapácsként alkalmazzák az állatok. A feltörendő magot vagy védőburokba burkolódzott zsákmányállatot egy üllőként funkcionáló nagyobb kőre helyezik, majd arra ejtik a követ. Nagyobb köveknél, ahogy ez a videón látszik, két lábra állva emelik fel azt és ejtik a célra. Kisebb köveknél ülve (guggolva) maradnak és csak karjuk jár szorgosan.


Az kőeszköz-használat nem elterjedt a csuklyásmajmoknál, aminek az oka lehet az, hogy általában kevés időt töltenek a földön, ahol ugye találkozhatnának megfelelő kövekkel. A szigeteken viszont nincs szárazföldi ragadozójuk, így itt viszonylag több időt tölthetnek az avarszinten és így a kövekkel is bensőségesebb kapcsolatba kerülhetnek. Nemcsak a szükség (több élelem a kinyert táplálék következtében), hanem a lehetőség is fontos része egy adaptáció létrejöttének.


További érdekesség, hogy csak hím egyedeket figyeltek meg kőeszközt használni. A hölgyek nem végeznek ilyet. Nem tudjuk miért. Biztosan nem erőkülönbség van a megfigyelés hátterében, az átlagos felnőtt nősténynél kisebb fiatal hímek is törnek magvakat. Lehet, hogy több élelemhez jutnak a nőstények, és így nem kell nehezen hozzáférhető táplálékkal bajlódniuk.


Hivatkozott irodalom

Barrett, B. J., Monteza-Moreno, C. M., Dogandžić, T., Zwyns, N., Ibáñez, A. és Crofoot, M. C. 2018. Habitual stone-tool-aided extractive foraging in white-faced capuchins, Cebus capucinus. Royal Society Open Science 5:181002