A női kutatókat kevesebben idézik, de nem azért, amiért gondolnád

Sajnálatosan van a feminizmusnak olyan vadhajtása, ami szerintem inkább hátráltatja a nők társadalmi helyzetét, mintsem elősegíteni azt.

A női kutatók kevesebb hivatkozást kapnak cikkeikre, mint a férfi kutatók.

Ez nekik nem jó, mert a hivatkozások száma fontos indikátora (sajnos!!!) a tudományos teljesítménynek. Szórás van, ez a nagy átlag. A kérdés az, hogy miért van ez? Létezik az a narratíva, hogy a férfiak nem hajlandóak női kutatók munkáit idézni, hiszen azok mit is érthetnek a magas tudományhoz. Aktív kutatóként amikor ez felmerül mindig próbálom jelezni, hogy bennem fel sem merült még soha, hogy egy cikkben megnézzem, hogy a szerzők milyen neműek. Ráadásul mégis hogyan tenném ezt?

A nők aránya a tudomány minden szintjén egyre közelebb van a teljes populációban levő arányához. Az új doktori címmel rendelkezők esetében már többségben vannak a hölgyek (ami külön megérne elemzést, hogy miért)

A magyar szerzők esetében általában tudom a nevek nemét. Azért a Rózsa név meg tud zavarni, mert népmesékben bizony férfinévként szerepel. Egyes Európában általános női névnél is van némi sejtésen. Még ebben is bőven tapasztaltam hibát, amikor mondjuk konferenciák boldogan lobogtatták a női kvótát olyan nevével, aki férfi vagy éppen okozott pár perc pánikot, hogy egy PhD jelölt akkor most a neve alapján fiú vagy lány (kinézetre az és lehet, hogy nekünk nem tűnt nőiesnek a neve, de egy gyors kereséssel megállapítottuk, hogy országában ez egy teljesen elfogadott női név). A saját kultúránk eleve meghatározza, hogy milyen nemet rendelünk egy névhez: az Andrea egy női név számunkra, de eredete egy olasz férfinévre vezethető vissza (vö. Andrea Bocelli). És vannak olyan nevek, amelyek eleve unisex-ek, azaz fiúnak és lánynak is adhatóak. Gal Gadot eléggé nőnek néz ki (tudom már semmit nem jelent, hogy egy ország szépségkirálynője volt, de amikor megnyerte, akkor még „csak” nők nyerhettek ilyet), de Gal Fridman, Izrael első olimpiai bajnoka, férfi. Ashton Kutcher (Mila Kunis férje/élettársa 😉) férfi, de Ashton Locklear amerikai sportolónő.

Itt rögtön látszik, hogy az egyszeri hímsovinisztának, akinek annyi ideje van, hogy cikkeket az alapján idéz vagy nem idéz, hogy férfi vagy nő az első vagy utolsó szerző, nincs egyszerű dolga. Azaz nem egyértelmű első olvasatra egy név alapján, hogy az illetőnek mi a neme. A bemutatandó kutatást végzők is egy honlap a genderize.io segítségével állapították meg a nemet. Itt persze lesznek nevek, amelynél nem egyértelmű a nem, főleg egyes Kelet-Ázsiai névnél.

Tehát több magyarázat közül kell megtalálnunk melyiket támasztják alá az adatok:

• A tudományterületeken más a férfiak és nők aránya, ha kevesebb nő van egy területen, akkor kevesebben tudják idézni őket akkor is, ha a nemtől független az idézés valószínűsége.
• Egyes férfiak nem hajlandóak nőket idézni. Ebben az esetben a férfiak cikkeit a nemaránynak megfelelő mértékben idéznék, de a nők cikkeit kevésbé, mert egyes férfiak nem hajlandóak azokat idézni.
• A férfiak cikkei jobbak, így mindenki azokat idézi. Tehát, mind a férfi, mind a női idézők között a nemaránynak megfelelőhöz képest túlreprezentáltak a férfiak cikkeire leadott idézetek.
• A férfiak és a nők elkülönült szociális hálózattal rendelkeznek és jellemzőbb, hogy saját szociális hálózaton belül idézik egymást. Azaz a személyes ismeretség okán férfiak inkább idéznek férfiakat a nők meg nőket.

2002–2017 között az élettudományok terén megjelent tudományos közleményekre kapott hivatkozásokban elemezték, hogy az mennyi hivatkozást kapott férfi vagy nő által írt cikktől. Az első és az utolsó szerzőt nézték, általában az első szerző az, aki a legtöbb munkát fektette bele a tudományos kutatásba, míg az utolsó szerző a labor vezetője. Az eredményeket ez nem befolyásolja (pedig vannak cikkek, ahol az első szerző nő és az utolsó férfi és fordítva) és így pongyolán úgy fogalmazok, hogy a férfiak által írt cikk vagy a nők által írt cikk, ami első vagy utolsó szerzőséget jelent.

Fontos, hogy a nők aránya az egyes tudományterületeken más és más, így ha az adott cikk szerzőinek nemétől független az idézés, akkor is kaphatunk olyat, hogy egy adott cikket inkább férfiak vagy inkább nők idéznek. Sőt ez időben változhat, mert a nők aránya kisebb volt régebben a tudományban, mint most (ezért is választották ezt az időintervallumot és nem mondjuk a 80-as éveket). Az élettudományok különböző területein különböző a nők aránya, ami természetesen befolyásolja a lehetőségét is, hogy egy hölgy cikkét idézzék. Például optika területen 10,1% női utolsó szerzőt van, míg ápolástanban 66,7%. A férfiak dominálta top 10 terület a lazábban vett élettudományok területén az optika, sebészet, kardiológia, sztereokémia, AI, vegyészmérnökség, biofizika, radiológia, számítógépes biológia és kromatográfia. A top 10 nők által „uralt” tématerület az ápolástan, fejlődéspszichológia, gerontológia, orvosi oktatás, klinikai pszichológia, családorvoslástan, szülészet, demográfia, környezeti egészségtan és gyerekgyógyászat.

A férfiakat többen idézik. Önhivatkozásokat kitöröltem az ábráról (nem változtat a képen).

Amennyiben az idézéseket egyáltalán nem befolyásolja a szerzők neme, akkor az adott területnek megfelelő nemarányt kéne találnunk a hivatkozások között is. Nem ezt találjuk.

Egyáltalán nem igaz, hogy csak a férfiak idéznek inkább férfiakat, de fordítva nincs ilyen eltérés. Szóval a hímsoviniszta vád alól felmentettünk! (engem nem lep meg)

Amennyiben a férfiak által írt cikkek egyszerűen jobbak, akkor a hivatkozó tanulmány szerzőinek nemétől kéne függetlennek lenni a hivatkozásnak. Azaz a férfiak és a nők is többet hivatkoznák a férfiak cikkeit. De ez sem igaz.

A férfiak inkább férfiakat a nők inkább nőket idéznek. Ez a mintázat rajzolódik ki. Természetesen itt inkábbról van szó és nem kizárólagosságról. De amennyiben az idézetek egy részénél (egy cikken belül is) valamiért torzul a nemarány, akkor az már az egész mintát elviszi.

A nők inkább nőket hivatkoznak, a férfiak inkább férfiakat hivatkoznak.

Mindenfélére kontrolláltak, például a folyóiratok impaktfaktorára (eleve azt jelenti, hogy több hivatkozásuk lesz), az utolsó szerző cikkeinek számára és tapasztalatára (segít a több hivatkozásban), a cikkben levő hivatkozások számára (ha valaki sokakat hivatkozik, akkor többen fogják visszahivatkozni), a tudományterületre (orvosi cikkeket többen hivatkoznak, mint matematikát), stb. Mindezek mellett is megmarad, hogy a férfiak kicsit több férfiak által írt cikket hivatkoznak és a hölgyek inkább hölgyek által írtakat. Hangsúlyozhatom, hogy első és utolsó szerzőről van szó, a többi szerzők között levő hölgyek vagy urak számáról nincs szó, de megnézték, hogy akkor is ez jön ki, ha a teljes szerzőlistában levő arányokat vesszük alapul.

A hasonló hasonlót vonz elvet homofílának nevezzük (és nem a homofóbia ellentéte). Ezt tapasztaljuk a cikkek hivatkozásánál. A személyes ismertségekben van egy ilyen különbség. Több férfi kutatót ismerek, többel söröztem, beszélgettem konferencián reggelinél vagy mentünk el együtt vacsorázni. Ezek mind fontosak a tudományos életben, mert hát gyarló emberek végzik azt. Az ismerőseim munkáit inkább olvasom, tehát inkább be fognak kerülni a cikkeim hivatkozásába is. A férfiak és a nők szociális hálózatainak különállása egyre kevésbé jellemző. A fiatalabb kutatók körében egyre kevésbé mutatkozik meg. Ez jó! Azt jelenti, hogy nem tántorítja el a férfiakat a #metoo vadhajtásai attól, hogy női kutatókkal is együtt dolgozzanak, eszmét cseréljenek, egymás munkáját megismerjék. Szerencsére közvetlenül még nem találkoztam ezekkel a vadhajtásokkal, de azért van öncenzúra is, hogy előbb megyek oda egy fiatal sráchoz megkérdezni, hogy mivel foglalkozik, mint egy fiatal hölgyhöz. Ne érezze magát kellemetlenül. Pedig egy konferencián arra vagyunk kíváncsiak mi van a másik fejében.

Egyben a tanulmány rámutat, hogy teljesen kontraproduktívak az olyan kezdeményezések, hogy a konferencián legyen csak női szekció vagy „biztonságos hely” nőknek, ahol csak nők tartózkodhatnak. Minden, ami a férfi-nő elkülönülést erősíti, egyben erősíti, hogy egymás cikkeit kevéssé idézzük. És amíg a teljes tudományos közösségben kevesebb a nő (főleg, ha az idősebb korosztályokban), addig ez hátrányos a nőknek.

Azaz bátorítani kell mind a férfiakat, mind a nőket, hogy nemtől függetlenül működjenek együtt, cseréljék ki gondolataikat, beszélgessenek!

Hivatkozott irodalom

Zhou, S., Chai, S. és Freeman, R. B. 2024. Gender homophily: In-group citation preferences and the gender disadvantage. Research Policy 53(1): 104895