2014. szeptember 5., péntek

Egy kis rasszizmus

Egy alapvetően rasszista faj vagyunk. Lehet, hogy ez a megállapítás meglep valakit, bár kétlem. Magunkban, amikor nem kell politikailag korrektnek tűnni, tudjuk, hogy így van. Ez nem valami modern bűn. Ez evolúciós örökségünk, ami több jót hozott nekünk, mint rosszat.
Amikor az emberi viselkedésről beszélünk, mindig érdemes legközelebbi rokonaink viselkedését is megvizsgálni. A csimpánzok borzalmasan rasszisták. Mondjuk úgy extrém módon. Két csimpánz csoport találkozása sohasem békés. Bár nyílt erőszakba ritkán torkollanak a csoportos találkozások, elég vadul reagálnak. Primatológusok (majmokkal foglalkozó kutatók) azt szokták mondani, hogy rakj fel hat idegen csimpánzt egy buszra, s két megálló múlva csak egy jön le élve. Mi emberek azért nem tartunk itt. Igaz a békés bonobóknál a csoportok közötti találkozások is békések. Bár a hímek néha idegenkednek az idegenektől :) . Szóval valahol a kettő között vagyunk. A emberi történelem tele van véres háborúkkal, de - ha nem is a történelemkönyvek, de a történések - békés kereskedéssel, egymás mellett éléssel, vegyes házasságokkal, stb. is.
A mi és az ők elkülönítése azonban mélyen gyökerezik bennünk. Az adott szituációtól függ, hogy ki tartozik a mi-hez, s ki a ti-hez. Lehet ez az iskolai osztályok közötti versengés, Budapest-vidék ellentét, valamely nemzetiség és a többségi társadalom közötti különbség, vagy országok, földrészek között. Ha az Európai kultúráról van szó, akkor Franciaország a mi része. Ha Trianonról... hát akkor nem.
Az a flexibilitás, amivel a különböző csoporttagságokat kezelni vagyunk képesek, az alapja, hogy rasszizmusról egyáltalán beszélni lehet. Ha ez nem lenne, akkor senkiben fel sem merülne, hogy más népcsoportok esetleg mégiscsak beletartozhatnak a mi kategóriába.
Amerikában az fő probléma a "fehérek" és a "feketék" között van. Bár messze nem az egyetlen kisebbség (már amennyire kisebbség még a feketék), a problémák túlnyomó része őket érinti. Bűnözés, alacsony iskolázottság, munkanélküliség. Ismerős?
Egy tanulmány arra kereste a választ, hogy amikor gazdaságilag szűkös idők vannak, akkor mennyire vagyunk kihegyezve a látható különbségekre. Azaz mennyire látunk "feketének" egy arcot, azaz nem hozzánk hasonlónak. Ha így van, akkor ez lehet az egyik komponense, hogy hogyan szegregálódik a társadalom.
A kísérletekben csak nem négerek vettek részt, tehát ázsiaiak és latin-amerikaik is a "fehérek" mellett. Arcokról kellett eldönteniük, hogy az illető fekete vagy fehér. Az arcokat úgy állították elő, hogy néger és európai arcokat kevertek különböző mértékben. A gazdasági szűkösséget persze elég nehéz szimulálni, így vagy a szűkösségre utaló kijelentéseket próbáltak a kísérlet előtt elejteni az embereknek, vagy megkérték őket, hogy pénzt osszanak két fénykép között el. Bár az ilyen szociológiai kísérletekben mindig van elég sok kifogásolható, de az eredményeket lehet ismertetni. Azt kapták, hogy szűkös időben az emberek inkább feketének látnak egy másikat, ha abban közepes (40%) mértékben is van fekete jelleg. Amikor a kísérleti alanyoknak nem hívták fel a figyelmét, hogy a feketékkel baj is lehet, vagy kevés forrás van, akkor elég jól el tudták különíteni a 50% határnál a fehér - fekete jelleget. Azaz 50%-nál több fekete jelleget tartalmazó képet látták feketének, a többit fehérnek.
Mi a burkolt üzenet? Az amerikai nem feketék nem szeretik a feketéket.
A fő bajom a kísérlettel, hogy az ellenkezőjét nem végezték el. Mennyire látják a négerek fehérnek a köztes képeket, mennyire osztanák el ők máshogy a javakat a kísérletek belül. Mi van a többi kisebbséggel? Nem lehet hasonló kísérletek a sárgákkal, a latinokkal, az arabokkal, akárkikkel kapcsolatban elvégezni? Szerintem ugyan ez jönne ki, ahogy itthon nem szeretjük a pirézeket (kitalált nemzetiség, akiket szintén a nem szeretem kategóriába rakott pár honfitársunk), miért szeretnék máshol a másokat.
Egy tanulmány legvégén lehetőség van egyfajta kitekintésre, valamiféle üzenetre, amit az olvasó magával vihet. Sajnos ez a cikk azzal fejeződik be, hogy "ki kell találni, hogy milyen szabályozással lehetne kikerülni ezt a fajta előítéletet". Tehát valaki megint szabályozni akar valamit, amit nem lehet. Ez bennünk van, erősen. Viszont a tanulmány végére lehetett volna pozitív üzenetet is biggyeszteni: Mivel a faji megkülönböztetés képlékeny, s igen tág keretek között hajlandóak vagyunk embereket a "mi" kategóriába helyezni, így a cél nem az kell legyen, hogy büntessük a rasszizmust, hanem hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyben nincs indítékunk a megkülönböztetésre.
A konkrét tanulmány arra mutat rá, hogy a vagyoni különbségek, a gazdasági problémák erősebb elkülönülést eredményeznek. Nem az lenne a logikus következtetés, hogy a vagyoni különbségeket kell csökkenteni? Vagy a gazdasági ciklusok negatív hatásait csökkenteni a társadalom szegényebb rétegeiben?
A rasszizmust két féle képen lehet eltörölni a világon:
(1) Az UFO-k megtámadnak, s mivel van új "ők", így az emberiség összefog, s egységesen "mi"-ként kezeljük egymást. Ha nem is pont UFO-kkal, de pont ez volt a végkicsengése az Őrzők / Watchmen (2009) filmnek is.
(2) Egyenlően jó feltételeket kell mindenkinek teremteni. Ha mindenki ugyan úgy él, akkor nincs értelme a megkülönböztetésnek.
Én ez utóbbira szavazok!

Hivatkozott irodalom

A. R. Krosch és D. M. Amodio. 2014. Economic scarcity alters the perception of race. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(25): 9079-9084

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése