Úszkált és nem szaladt a Jurrassic Park egyik szörnye

A Jurassic Park 3. részében egy Spinosaurus küzd meg az ikonikus T. rex-el. A filmben a hatalmas szörny a T. rex-hez hasonlóan két lábon szaladgál, s kettejük véres küzdelme arra enged következtetni, hogy bizony húsevő volt.

Jelenet a Jurassic Park 3 című filmből. A jobb oldali dinoszaurusz a Spinosaurus.

Az ősmaradványok elemzése egy művészet. Egy élőlény kinézetének és életmódjának megállapítása pusztán a csontváza alapján, ami sokszor nem is teljes, nem egyszerű feladat. A csontokon levő barázdák és kitüremkedések jelzik, hogy hol tapadnak az izmok. Az izmok tapadásából és az izomtömeg által a csonton hagyott nyomokból lehet következtetni, hogy mely izmait használta inkább az adott élőlény.

A müncheni múzeumban kiállított első Spinosaurus csontváz.

A Spinosaurus aegyptiacus első részleges csontvázát 1912-ben találták meg Egyiptomban felső krétakori rétegben (kb. 97 millió éves). Az állkapocs egy része, a gerincoszlop darabjai és a lényt különlegessé tevő hosszú csigolyatüskék (lapátok). A maradványokat Münchenben állították ki, de sajnálatos módon egy angol bombázás során a múzeum megrongálódott, s az értékes maradványok megsemmisültek (a civilek bombázása angol/amerikai/orosz szokás volt). Az eredeti csontváz csak fényképről ismert most már (Smit et al. 2006). Mostanáig főleg fogak (Taguet és Russel 1998) és az állkapocs részleti (Sasso et al. 2005) kerültek még elő. Egy olasz, britt, amerikai és marokkói kutatókból álló csoportnak most egy majdnem teljes csontvázat sikerült találniuk Marokkóban (Ibrahim et al. 2014). Az állkapocs, a gerincoszlop, a végtagok és a hátsó függesztőöv került elő. A talált csontváz egy fiatal egyedtől származik. A maradványok lehetővé teszik az őshüllő életmódjának átértékelését.

A most megtalált Spinosaurus csontváz (pirossal a megtalált csontok). Egyes jellemzők kinagyítva, mint az elülső fogak helyzete (B), a kicsi orrlyuk (C), a kicsi medence (F), a lapított farokcsigolyák (G).

Az elülső fogak nagyobbak, a felső állkapcson előrébb vannak és így egymásba illeszkednek tökéletes csapdát képezve halak számára. Az orrnyílás kicsi és hátrább van, hogy a víz beszivárgása megakadályozható legyen. A nyak viszonylag hosszú és mozgékony. A farok hátsó csigolyái oldalról lapítottak és kicsi tüskék vannak rajta, amely forma könnyebb oldalazó, hullámmozgást tesz lehetővé (a krokodilok is így úsznak). Ujjaik hosszúak, az ujjak végén karom található. Egyértelműen ragadozók.

A hátsó függesztőöv a többi, zömében két lábon járó (Theropoda) dinoszauruszhoz képest kicsi, a láb rövid, s combcsont rövidebb a sípcsontnál. A combcsonton az izmok viszonylag lent tapadnak, erős hátra irányuló csapást téve lehetővé. A lábujjak laposan érintkeznek a talajjal, az első ujjpercek megnyúltak. A futó dinoszauruszoknál a lábfej nem lapos, inkább az ujjak vége érintkezik a talajjal. Mindezen jegyek inkább egy úszásra alkalmas végtag jellemzői, mintsem olyané, amellyel futni lehet. Ehhez hozzávehetjük, hogy az állat testtömegközéppontja a térd előtt van, így a két lábon járás nehézkes lehetett. A szárazföldön minden bizonnyal négy lábon volt kénytelen mozogni.

A Spinosaurus hátsólábfeje. Oldalnézetből jól látszik, hogy teljes felületével ül a talajon. A T. rexé jobban elemelkedik (lásd itt)

Az új leletek alapján úgy tűnik, hogy a Spinosaurus vízben evickélt, ahol halakkal (akár nagyobbakkal is) táplálkozott. Szárazföldön esetlenül mozgott. S nem futkosott, sem nem ment ölre a T. rex-el, már csak azért sem, mert a Jurassic parkot kivéve, egyszerre és egy helyen ez a két faj nem élt.

Hivatkozott irodalom

Smith, J. B., Lamanna, M. C., Mayr, H. és Lacovara, K. J. 2006. New information regarding the holotype of Spinosaurus aegyptiacus Stromer, 1915. Journal of Paleontology 80(2): 400-406

Sasso, C. D., Maganuco, S., Buffetaut, E. és Mendez, M. A. 2005. New information on the skull of the enigmatic theropod Spinosaurus, with remarks on its size and affinities. Journal of Vertebrate Paleontology 25(4): 888-896

Taquet, P. és Russell, D. A. 1998. New data on spinosaurid dinosaurs from the early cretaceous of the Sahara. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences - Series IIA - Earth and Planetary Science 327(5): 347-353

Ibrahim, N., Sereno, P. C., Dal Sasso, C., Maganuco, S., Fabbri, M., Martill, D. M., Zouhri, S., Myhrvold, N. és Iurino, D. A. 2014. Semiaquatic adaptations in a giant predatory dinosaur. Science 345(6204): 1613-1616