A választott vezetőket indkább követik, de jó példát kell mutatniuk

Nem is tudom miért ragadott meg ez a cikk így egy önkormányzati választást követően. Mostanában egy kutatás miatt sok olyan, zömében közgazdasági tanulmányt olvasok, amelyben az úgynevezett Közjó Játékot játsszák és ebből következtetnek az emberek együttes viselkedésére.

A Közjó Játékban 4 fős csoportok vannak és mindenki kap 10 zsetont. Ezt követően mindenki eldönti, hogy mennyi zsetont tart meg magának és mennyit ad be a közösbe. A közösbe beadott zsetonok összegét megduplázza a kísérletvezető és egyenlően szétosztja a játékosok között. A zsetont végül valós pénzre váltják, tehát a kísérletben részt vevők döntése befolyásolja, hogy mennyit visznek haza.

Ebben a játékban mindenki megduplázhatja a kezdeti zsetonjainak számát, ha mindenki mindenét beadja a közösbe. Viszont, aki nem ad be semmit, az is megkapja a többiek beadásából keletkező közjó rá eső részét és így még több zsetonra tehet szert. A racionális (amit csak annyit jelent, hogy a saját bevételét maximalizálni óhajtó) játékos nem ad be semmit. Mert így elkerüli, hogy a többi semmit nem beadó kihasználja. Ez persze messze van attól, hogy akár több pénzt is szerezhetne, ha együttműködik.

Az emberek 40–60%-ot adnak be reflexszerűen egy ilyen szituációban.

A bemutatandó kísérlet (Levy et al. 2011) azt járja körül, hogy mennyit ér egy választott vagy véletlenszerűen választott vezető szava egy ilyen szituációban. A játék megegyezik a fentivel, de 5 kör ilyen játék után, amely alatt nem tudja senki, hogy kivel játszik, csak azt, hogy másik három emberrel, mindenki ír egy üzenetet. Ez az üzenet egyfajta program, hogy mit ajánl a többieknek, mit kéne csinálniuk közösen. Ezt mindenki megkapja (azaz mindenki, mindenkiét) és szavaznak. Magára nem szavazhat senki, csak valaki másra. Aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz a vezető. A vezető minden kör elején üzenhet, hogy szerinte mennyit kéne berakni a közösbe. Ezt csak egy üzenet, nincs semmi eszköze, hogy betartassa, és neki sem kell betartania. A játékok után mindenki tudja, hogy mennyit adott be ő maga és a többiek, de nem tudja, hogy a vezető mennyit adott be (mert nem lehet a beadásokat játékosokhoz kötni).

Ez az elrendezés volt szembeállítva azzal, hogy véletlenszerű üzeneteket kaptak, hogy mennyit adjanak be (tudták, hogy ez az üzenet nem valamely társuktól jön), illetve egy olyan elrendezéssel, ahol a vezetőt véletlenül kisorsolták (azaz nem megválasztották).

Érdekes, hogy az első 5 körben nagyjából 50% volt a beadás, majd minden esetben megugrott 65–80%-ra. Ezt én annak tudom be, hogy szinte minden, ami tudatosítja, hogy más emberekkel játszanak, növeli az együttműködés szintjét. Fajtársakkal egészen normálisan tudunk bánni. Minden esetben csökken viszont a következő 10 körben a beadott pénz mennyisége. Ez is egészen szokványos ezekben a játékokban. A legkevésbé viszont a választott vezetővel rendelkező csoportban tapasztalható csökkenés. Itt a legutolsó körben is nagyjából annyit adtak be, mint a választás előtti körökben (50%), míg más esetekben olyan 30% körülre esik az együttműködés szintje.

A vezetők, akár választottak, akár véletlenül jelölték ki őket, 65–95% beadására ösztönözték a társaikat. A választott vezetők átlagosan egy kicsit több beadását kérték a többiektől.

A választott vezető ajánlását a játékosok általában betartották.

Érdekes módon, ha ugyanazt a magas beadásra való felszólítást kívülről kapták (a véletlen üzenetnél a korábbi csoportok vezetőnek üzeneteiből vettek véletlenszerűen, ezek is zömében magas beadásra buzdítottak), akkor azt nem igazán követték a játékosok. Fontos volt továbbá a választott vezető konzisztens, együttműködő magatartása. Azon csoportokban, ahol a választott vezető mindig közel 100% beadásra buzdított, ott ezt követték is. Akinél a körök között ingadozott a vezérelv, ott bizony a többiek is össze-vissza és általában csekélyebb mértékben együttműködtek. Nem meglepő módon a véletlenül kijelölt vezetőt sem követték annyira, de mégis jobban, mint a véletlen üzeneteket.

A vezető ajánlása egyben a maximális zseton, amit beadnak a játékosok

Ez itt a fontos! Amennyiben a vezető azt üzeni, hogy ne működjünk együtt, nem fontos a közjó, akkor másnak sem lesz az. Ez simán elindít egy spirált, amitől egyre kisebbek lesznek a beadások.

A fekete négyzet a választott és jó (konzisztensen magasat ajánló) vezetők csoportjának átlagos beadását mutatja. A választott és rossz vezető csoportjai a fekete kör, a véletlen üzeneteket kapók az üres szimbólumokkal jelölt átlagos beadást produkálták. Látható, hogy a jó választott vezető magasan tudja tartani a beadást. A beadások letörése az utolsó körökben ismert jelenség.

A hat csoportból, ahol választott vezető volt, ötben szinte pontosan követte a saját ajánlását a vezető (48/50 eset), egy csoportban a vezető mindig az ajánlása alatt adott be (náluk nem is volt magas az együttműködés). A véletlenül kiválasztott vezetők kevésbé (53%) követték a saját ajánlásukat, kivéve egy csoportban, ahol bár a vezető mindig követte az saját ajánlását, de az 2 zseton beadása volt.

Ne feledjük, hogy a vezetőnek nem volt lehetősége az ajánlások betartatására. Mégis követték. Van fajunkban egy nagy adag konvenciókövetés, abban az esetben, ha a konvenció (vagy aki azt adja) demokratikus körülmények között lett megválasztva!


Egy kicsivel több súlya van egy vezetőnek, ha nem csak bemond valamit, hanem az ténylegesen a befizetése is. Egy másik tanulmányban (Haigner és Wakolbinger 2010) ezt valósították meg. Egy véletlenül kijelölt személy dönthetett, hogy mások döntése előtt dönt és döntése nyílt, vagy inkább a többiek után. Akik vállalták a nyílt döntést (kevesen voltak), azokat magasat adtak be és viszonylag követték is őket, azaz magasabb együttműködés volt az ilyen csoportokban, mint azokban, ahol a szerepeket kívülről döntötték el (tehát a vezető nem dönthetett, hogy ő az akar-e lenni).


Egy hasonló tanulmányban (Güth et al. 2007) vagy volt mindig kijelölt vezető, akinek a vezetése az volt, hogy bemutatta saját beadását, vagy lehetett szavazni a kilétéről. A választott vezető itt is fontos volt, de bármilyen vezető pozíció emelte az átlagos beadást a vezető nélküli csoportokhoz képest.

A jó példával elől járás működik! Ha a vezető törődik a közjóval, azt követik a többiek.

A vezetők az előző két kísérletben nem kerestek jobban, mint a vezető nélküli kísérletek játékosai. A csoport többi tagja profitált a vezető jelenlétéből. Ez is egy üzenet a közszolgálat emberei felé. Nem működünk bonyolultan. Ha az látjuk, hogy a vezetőinket demokratikusan választhatjuk meg és azok jó példával járnak előttünk, akkor a közjót szolgáló eredmény érhető el. Különben meg nem. Az eredmények továbbgondolását meghagyom a kedves olvasónak!

Hivatkozott irodalom

• Levy, D. M., Padgitt, K., Peart, S. J., Houser, D., Xiao, E., 2011. Leadership, cheap talk and really cheap talk. J Econ Behav Organ 77, 40–52.
• Haigner, S. D., Wakolbinger, F., 2010. To lead or not to lead: Endogenous sequencing in public goods games. Econ Lett 108, 93–95.
• Güth, W., Levati, M. V., Sutter, M., van der Heijden, E., 2007. Leading by example with and without exclusion power in voluntary contribution experiments. Journal of Public Economics 91, 1023–1042.