A politikai beszéd hanyatlása

“Eventually we’re going to get something done and it’s going to be really, really good.”
Donald Trump

Ez most amolyan "kis színes" bejegyzés lesz egy szakterületemtől távoli témáról: a szövegelemzésről. Ez a szövegelemzés persze nem az, amit irodalomórán megszoktunk, hanem sokkal inkább olyasmi, amit nyelvtanon végeznénk, ellenben nagyon nagy szövegmennyiségen. Valahogy úgy, mintha az lenne a feladat, hogy számold meg a névelőket egy Jókai kötetben. Nekünk unalmas és monoton lenne, de számítógéppel elég gyorsan le lehet tudni.

És mindez mire is jó? Az alkalmazott nyelvtani fordulatok, vagy egyszerűen az "én" vagy a "mi" személyes névmások aránya sokat elárulhat a beszélőről. Angol nyelvi adatok alapján például magasabb státuszú személyek többször használják a "mi" és a "ti" személyes névmásokat, míg alacsonyabb státuszú személyek az "én" személyes névmást vagy általános alanyt alkalmaznak. Markáns különbség van az analitikus gondolkodás szövegszerűsége és a magabiztosságot sugárzó, de egyszerű kommunikáció között. Az elsőben megmagyaráznak dolgokat, levezetnek eredményeket. Politikában ez az a fajta kommunikáció, amit az elmúlt 10–15 évben igencsak hiányolunk itthon (is). A magabiztos kommunikáció világszintű mestere Donald Trump az Egyesült Államok 45. elnöke. A tanulmány fő kérdése az volt, hogy a trump-i kommunikáció valami új, vagy illeszkedik a meglevő trendekbe.

“You have to think anyway, so why not think big?”
Donald Trump

Amerikai elnökök beszédeit és egyéb kommunikációik leiratait elemezték. Ebből kirajzolódott az egyértelmű trend, hogy az analitikus gondolkodás folyamatosan teret veszt a magabiztos és egyszerű kommunikációval szemben. Azaz a politikai beszéd egy folyamatos egyszerűsödésen ment keresztül. Donald Trump beszédei nem lógnak ki ebből a trendből! Érdekes, hogy amikor kiterjesztették az elemzést az Egyesült Királyság, Kanada és Ausztrália hasonló politikai vezetőinek (ott miniszterelnökök vannak) beszédeire, ugyanezt kapták. És ugyanezt kapták a kisebb területek vezetőinek kommunikációját elemezve is (pl. szenátorok, polgármesterek). Tehát elmondhatjuk, hogy a politikai beszéd a populista megfogalmazás felé hajlott el masszívan az elmúlt évtizedekben.


Persze mondhatjuk, hogy ez egyfajta kulturális trend, az egész emberi kommunikáció egyszerűsödik és már senkit nem érdekelnek az összetett problémák (egy nagy francokat nem, a tudománykommunikáció reneszánszát éli, Ön kedves olvasó különben miért olvasna egy tudományos blogot?). Ezért kontrollként recens irodalmat, mozifilmek szövegeit és TV szövegeket elemeztek. Azaz elemezték az elmúlt évtizedek szövegeit. Nem találtak hasonló változást. És itt jegyezzük meg, hogy nem a kortárt szépirodalom elemzéséről van szó. A filmszövegek sem lettek bárgyúbbak (lehet, hogy azok, de időtállóan azok). Egyedül a CNN politikai híreiben figyelhető meg ugyanaz az egyszerűsödő nyelvhasználat, ami a politikában. Ami sajnos nem meglepő, bár ugye egy CNN-től még elvárhatnánk elemzéseket is.


Ez a szomorú valóság, ami alól sejtésem szerint Magyarország sem kivétel. A tanulmány próbálja menteni, hogy a bonyolult világra a választók egyszerű válaszokat szeretnének. Szerintem azonban kényelmes a politikusoknak hülyének nézni a választóikat. Nem mehetnénk vissza a politikai viták és elemzések világába? Nekem jobban tetszett.

Hivatkozott irodalom

Kayla N. Jordan, Joanna Sterling, James W. Pennebaker, Ryan L. Boyd 2019. Examining long-term trends in politics and culture through language of political leaders and cultural institutions. Proceedings of the National Academy of Sciences 116(9):3476–3481