A rituálék és az emberi együttműködés

A rituálék alapja a szinkron mozgás, a közösségi lét megélése. Az utánzásban úgy tűnik nagyon jók vagyunk. Lehet ennek sokféle előnyös vetülete, például felmerült, hogy az eszközhasználatnál kimondottan jó, ha elsőre egyszerűen utánozni próbálunk és nem rögtön megérteni. De van egy ennél talán fontosabb aspektusa: növeli az együvé tartozás érzését és így az együttműködésre való hajlamot.

A rituálék növelik az együttműködés szintjét

A rituálék egyik jelentős forrásai a vallások. A vallások együttműködést kiváltó hatásáról már írtam (itt). Itt egy kicsit más aspektusokból mutatom be ugyanezt: a vallási rituálék segítenek az együttműködésben.

Izraeli kibucokban mérték az együttműködés szintjét egy igen kitekert rabok dilemmája játékkal. Van 100 sékel közös pénz. Mindkét játékos egymástól függetlenül dönthet, hogy mennyit vesz ki belőle magának. Ha ez összességében több, mint 100, akkor senki nem kap semmit. Amennyiben viszont marad pénz a közösben, akkor azt 1,5-tel felszorozzák és felezik a játékosok között. Legtöbbet, akkor vihetnének haza, ha mindketten bent hagynának mindent, mert akkor a 100 sékel másfélszeresét, 150 sékelt osztanának el köztük, azaz 75 sékelt vinnének haza. Minden 50 sékel feletti kivétel kockáztatja, hogy semmit nem kapnak (ebben eltér egy szokványos rabok dilemmája játéktól). Minél többet hagynak a közösben, annál inkább együttműködő a játékos.

A játékot vallási és világi kibucokban is elvégezték. A játékosok nem tudtak egymásról, de tudták, hogy közösségük egy másik tagjával játszanak. A vallási kibucok férfi tagjai 29,9 sékelt tartottak meg maguknak, a nők 33,7 sékelt. A világi kibucokban 30,1 (férfiak) és 30,5 sékelt (nők) vettek ki átlagosan a játékosok. Ezekben a számokban igazából nincs különbség. Az egyetlen különbség itt a vallásos kibucokban a férfiak és a nők viselkedésében van. Ez viszont nem nemek közötti különbség, mert a világi kibucokban ilyen különbség nincs. A két csoport között zsinagógalátogatási gyakoriságukban van különbség. Több férfi napi szinten jár zsinagógába, és ők igen együttműködőek, valahol 27 sékel körül vesznek ki a közösből, míg a csak szombatot és ünnepnapokat tartó társaik átlagosan 36-ot. A napi közös ima egy rituálé. És ez növeli az együttműködés szintjét. A világi kibucokban is kimutatható volt, hogy akik gyakrabban vesznek részt a közös étkezéseken, azok együttműködőbbek.

Brazília egy afrikai ihletésű vallási közösségében (kandomblé) is megvizsgálták egy normál közjó játékkal, hogy a vallási rituálékban inkább résztvevők együttműködőbbek-e (többet adnak a közösbe). Igen. Ez jött ki (Soler 2012).

Ezekben a példákban nem a vallási együvé tartozás együttműködésre való hatását vizsgálták, hanem a rituálékban való részvétel szerepét az együttműködés szintjében. Viszont nehéz elválasztani a vallásosságot és annak a morálra gyakorolt vélt vagy valós szerepét az együttműködéstől. Ezért vizsgáljunk olyan eseteket is, amelyekben nem a vallás a közös az emberekben.

Új Zélandon vizsgálták különböző klubokban az együttműködést. Vannak cselekvések, amelyek teljes szinkron mozgást igényelnek, mondjuk egy jóga óra vagy a tajcsicsuan. Vannak olyan cselekedetek, amelyekhez szükséges egyfajta szinkron, de nem teljesen azonosan cselekednek a résztvevők, például egy kórus (több szólam) vagy egy harcművészet edzésen. És vannak tevékenységek, amelyekben nincs semmilyen szinkron cselekedet, például egy társasjáték klubban. Bár a beválogatott cselekedetek között van vallási töltetű is (katolikus mise vagy buddhista kántálás), de a hatások ezek nélkül is működnek.

Szóval egy teljesen szokványos közjó játékot játszanak a résztvevők a szokásos cselekedetük után (közös terepfutás, póker (nem tétben), jóga, capoeira, kórus, stb.). Ebben 5 új zélandi dollárról döntenek, hogy mennyit tartanak meg és mennyit adnak a közösbe. A közösbe adott összeget megduplázzák és egyenlően szétosztják a játékosok között. Az átlagos befektetés 3,38–4,54 dollár között volt (67%–91%), ami igen magas ezen játékokat tekintve. Bár a résztvevők nem tudták, hogy pontosan kivel játszanak, de tudták, hogy közösségük tagjaival. A közösség itt erősen megjelenik a döntésben.

A teljesen szinkron mozgást igénylő tevékenységek mellett magasabb az együttműködés

A legalacsonyabb átlagos befektetést a közjóba a "futószakkör" produkálta, a legmagasabbat pedig a katolikus mise (tőle kicsit lemaradva a jóga és a buddhista kántálás volt). Tehát van hatása a közös, azonos mozgásnak (Fisher et al. 2013).

Ugyanez a kutatócsoport megkért 4 fős csoportokat, hogy egy bizonyos egyszerű mozdulatsort próbáljanak meg közösen egyszerre végezni (szinkron és van közös cél), vagy csak egyszerűen mozogjanak egy metronóm hangjára közösen (szinkron, de nincs közös cél). Volt még olyan beállítás, hogy kicsit más metronómot hallgattak (aszinkron, nincs közös cél) és olyan, ahol csak TV nézték, hogy mások szinkron mozognak (passzív). A korábban amúgy idegenek ezt követően játszottak egy közjó játékot. Nem meglepő módon a közös cél és a szinkronitás igen magas együttműködési szintet eredményezett. Az átlagos befektetés 3,8 körüli volt. Ehhez képest az aszinkron esetben 2,8-nél kisebb. A szinkron mozgás nagyon erősen befolyásolja az együttműködés szintjét (Reddish et al. 2013).

Csak a szép közös emlékek miatt! Lehet, hogy a szinkronitás nem mindig sikerült :)

A muzikális majom

Ez utóbbi kísérletben már nyoma sincs a vallásosságnak és a vallási rituáléknak. Egyszerűen csak közös mozgásról van szó (ami amúgy szerves része a vallási rituáléknak). Mikor mozgunk általában együtt? Tánc közben. A tánc és a zene régóta velünk van és nagyban segít megerősíteni együttműködő ösztöneinket. Erről mesél Scheuring István kollégám az egyetemi rádióban.

Jobb! Bal! Jobb! Bal!

És, ha az előző bejegyzésemet klónok masírozásával kezdtem, akkor maradjunk még egy gondolat erejéig a masírozásnál. Kérjünk meg két férfit, hogy menjenek egymás mellett kb. 250 métert. Egy részüket megkérjük, hogy próbálják meg szinkronizálni lépéseiket. A többi nem kap ilyen instrukciót. Ezt követően mutatunk nekik egy mérges férfi arcot (csak arcot, még haj sem látszik), amiről azt állították, hogy egy bűnöző képe. Meg kellett becsülni, hogy milyen magas, mekkora a testmérete, mennyire "férfias". Az egymás mellett masírozók kisebbnek és kevésbé férfiasnak becsülték a látott mérges arcot, mint a csak egymás mellett gyaloglók. Tehát a masírozást követően kevésbé tűnt veszélyesnek az illető (Fessler és Holbrook 2014). Ketten egy ellen mégiscsak jobbak az esélyek. Na ezért masírozunk.

Hivatkozott irodalom

• Soler, M., 2012. Costly signaling, ritual and cooperation: evidence from Candomblé, an Afro-Brazilian religion. Evol Hum Behav 33: 346–356.
• Sosis, R., Ruffle, B. J., 2003. Religious ritual and cooperation: Testing for a relationship on israeli religious and secular kibbutzim. Current Anthropology 44: 713–722.
• Fischer, R., Callander, R., Reddish, P., Bulbulia, J., 2013. How do rituals affect cooperation? Human Nature 24: 115–125.
• Reddish, P., Fischer, R., Bulbulia, J., 2013. Let’s dance together: Synchrony, shared intentionality and cooperation. PLoS ONE 8: e71182.
• Fessler Daniel, M. T., Holbrook, C., 2014. Marching into battle: synchronized walking diminishes the conceptualized formidability of an antagonist in men. Biol Lett 10: 20140592.