▼

2019. január 4., péntek

Mennyire vagyunk különlegesek? - izomzatunk

Az ember (Homo sapiens) meg van győződve saját különlegességéről és e köré különféle mítoszokat épít. Különlegesek vagyunk? Igen. Mi vagyunk az a faj, amely bármely más fajt képes akármilyen mennyiségben legyilkolni. Ennek persze messze vezető következményei vannak az élővilágra nézve. De különlegességünket másban szeretnénk látni.


Hogy váltunk az egyetlen értelmes fajjá a Földön?


Lehet, hogy a delfinek és az egerek nem értenek teljesen egyet ezzel, de legjobb (nem)tudásunk szerint mi vagyunk az egyetlen értelmes faj bolygónkon. Viszont fogalmunk sincs (ötleteink azért igen), hogy hogyan lettünk mi ilyen okosak, s ha ez ekkora előnyt jelent számunkra, akkor más faj miért nem? Ennek megértéséhez próbálunk kapaszkodót keresni azokban a különbségekben, amelyek elválasztanak minket a legközelebbi rokonainktól a csimpánzoktól és a bonobóktól.


Nem igazán ismerjük a legközelebbi rokonainkat


A főemlősökről alkotott képünket jobban alakítják a páviánokról, makákókról vagy a csukályásmajmokról szerzett ismereteink, mint az ikonikus, de kevéssé ismert emberszabásúakról tudottak. Ázsia, Észak-Afrika, de a XVII. szádtól kezdve Amerika majmai is ismertek lettek az európaiak előtt. Az Afrika nehezebben megközelíthető részén élő csimpánzokat a XVIII. század óta ismerjük. A bonobókat 1929-ben választották le külön fajként. Tehát a tudomány viszonylatában nem túl régóta ismeri őket. Adjuk ehhez hozzá, hogy kihalófélben vannak, túlságosan emberiek, megfigyelésük sűrű erdős élőhelyük és hosszú életük következtében nehézkes, és megérthetjük miért tudunk még róluk keveset. Ezért van az, hogy sok különlegességünk tűnt el az elmúlt évtizedekben, ahogy egyre többet tudunk ezekről a csodálatos és hozzánk hátborzongatóan hasonló élőlényekről.
bébi bonobó


Nincs annyi különleges izmunk

A felegyenesedve járás, a mindennapos eszközhasználat megváltoztatta csontvázunkat és izomzatunkat. De megváltoztatta-e eléggé ahhoz, hogy új izmok jelenjenek meg? Egy új izom megjelenése utalhat arra, hogy erős szelekciós nyomás volt bizonyos mozgásokon, vagy tartáson. Például, ha a kezünkben új izmok jelennek meg, amelyekkel jobban tudjuk az eszközeinket kezelni, akkor mondhatjuk, hogy az eszközhasználat nagyon megnövelte a rátermettséget. Ezek mind közelebb vezetnének ahhoz, hogy megértsük mi váltotta ki és erősítette fel az "okosodásunkat".


Az evolúcióbiológia történetének volt egy korszaka, amikor mindenben egy adaptációs történetet láttak. Mindennek messzemenő rátermettség következményt tulajdonítottak. Ekkor keletkeztek azok a történetek, amelyek például egy új izom megjelenésével magyarázzák a felegyenesedést, a beszédet vagy az eszközhasználatot. Szerintem inkább fordítva volt. Ahogy egyre inkább eszközöket használtunk, úgy alakult át a kezünk. És nem fordítva.


Az izmok egyediségének megállapításához viszont egyrészt ismerni kell ezen élőlények anatómiáját, illetve a változatosságot, amit mutatnak. Egyrészt van egy elképzelés (bevallom bennem is), hogy az anatómiánk fajon belül eléggé azonos. Eléggé, de nem teljesen. Gondoljunk olyasmikre, hogy van, aki képes mozgatni a fülét, vagy pödöríteni a nyelvét. Ezek mind izmok és/vagy beidegzések meglététől vagy meg nem lététől függenek. És bár bicepsze alapvetően minden embernek van, de egyes apróbb izmok hiányozhatnak, illetve eredésük és tapadásuk különböző lehet. Ez persze befolyásolja, hogy milyen mozgásokra vagyunk képesek. A változatosság megvan bennünk.


A csimpánzok és bonobók anatómiája is mutat változatosságot


Közeli rokonaink körében is vannak izmok, amelyek egy részükben megvannak, de egy részükben nem. A változatosság megismeréséhez viszont sok csimpánzt és bonobót kéne felboncolni (az emberi anatómia megismeréséhez évszázadok óta boncolunk embereket és még mindig tanulunk újat). Védett állatokat viszont a tudomány oltárán sem áldozunk fel. Kevés, természetes körülmények között elpusztult és utána gyorsan fagyasztóba tett testet viszont sikerült egy kutatócsoportnak felboncolnia és tanulmányozni. A következők ezen tanulmányok legfontosabb megállapításai.

Arc és gégeizmok

Az arcizmok a mimikában, a gégeizmok a beszédben segíthetnek. Viszont nem a bővebb hangrepertoár tette lehetővé a beszédet, és közeli rokonaink is éppen eleget ki tudnak fejezni akár egy nézésükkel is. Mimikájuk elég kifejező, és nagyrészt megegyezik a mienkkel.

A csimpánz, a bonobó és az ember fejének és nyakának izomzata. A színezett izmok emberben megvannak, de bonobókban nem.

risorius vagy nevetőizom egy apró arcizom, amely nevetéskor vagy mosolygáskor széthúzza a szájak szélét. Az arcmimikai kommunikációban részt vesz. Gorillákban és csimpánzokban megtalálható, bonobókban eddig nem.



arytenoideus obliquus izmok a gégében, amelyek a kannaporcról erednek és oda is tapadnak egy X-et alkotva. A gége összeszorításában vesznek részt. Csimpánzoknál és gorilláknál megtalálható (nem mindig), bonobóknál eddig nem találták meg.

A kéz izmai

Az eszközhasználathoz a kéz finommotorikája elengedhetetlen. Bár kezünk egyértelműen más alakú és szerkezetű, hüvelyujjunk izmosabb és jobban mozgatható, kevés csak ránk jellemző izom van.
A csimpánz, a bonobó és az ember karjának és felső függesztő övének izomzata. A kiemelt izmok egyedieket jelölnek.

adductor pollicis accessorius (pollical palmar interosseous) a hüvelykujj egyik izma, amely a többi ujj felé mozgatja a hüvelykujjat (a hasonló lábon található izommal ellentétben fontos a kéz finommozgásánál). Az emberek 80%-nál (lehet, hogy 90%+-ban) megtalálható. Eredése és tapadása mutat változatokat. Vita tárgya, hogy a hüvelykujj-közelítő izom egy oldalága vagy a többi ujjnál található újak közötti és azokat egymáshoz közelítő izmoknak a hüvelykujji megfelelője. Az emberszabásúak közös ősében valószínűleg megtalálható volt, gorillákban, csimpánzokban és bonobókban kimutatható, de nem olyan elterjedt, mint emberek körében.


flexor pollicis longus és extensor pollicis brevis az alkarban elhelyezkedő a hüvelyujjat behajlító és kinyújtó izom. Az emberszabásúakban zömében hiányzik. Gibbonfélékben elkülönült izomként létezik. Bonobóknál nincs külön izom, de a mély ujjakat hajlító izom a hüvelykujjhoz is vastag ínnal kapcsolódik és mozgatja azt. Emberben az ujjakat hajlító izom csak a másik négy ujjat hajlítja, a hüvelyujjnak külön izma van.

A láb izmai


A csimpánz, a bonobó és az ember lábának izomzata. A kiemelt izmok egyedieket jelölnek. Embernél izmok hiányát tüntették fel.


A két lábon járás azt gondolnánk, hogy szükségessé tett újabb izmokat, de inkább izmok vesztek el. Lábfejünk és lábujjaink kevésbé mozgathatóak, mint a majdnem kézként is használható főemlős hátsó végtag.


adductor hallucis (accessorius) a nagy lábujjat mozgatja a többi lábujj felé. Nem kimondottan egy gyakori mozgás, főleg, hogy az izom fő funkciója, hogy a nagy lábujj ne mozogjon el a többitől. Az izom tapadásában lehet különbség az emberek között. Bár korábban főemlősökben ezt az izmot nem találták meg, most egy vizsgált csimpánzban és a bonobók felében megtalálható volt.


fibularis tertius: Ez a nem túl nagy izom a szárkapocscsonton ered és a lábfej kisujjának lábközépcsontján tapad. Összehúzódásakor egyrészt a lábfej kifele fordul, másrészt a lábfej közelebb kerül az alsó lábszárhoz. Az izom az emberek 95%-ban megtalálható, de csimpánzoknál 5%-os előfordulást említ az irodalom. A vizsgált bonobók felében megtalálták ezt az izmot.



Hivatkozott irodalom



dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése