▼

2017. június 5., hétfő

A rossz emberi szaglás egy XVIII-XIX. századi mítosz

Az emberek szaglása borzalmasan rossz, szinte alig van. Ugye? Így tanuljuk ezt mindenhol. S persze a kutyák azok nagyon jók, s bármit kiszagolnak, miközben mi erre képtelenek vagyunk.



Paul Broca neuroanatómus az embert "nem szaglóként" osztályozta, ami esetében azt jelentette, hogy a szagok nem indítanak be nálunk ösztönöket, mert ezen felülemelkedtünk. Az állatokat (szerintem alapvetően emlősökről írt) alapvetően szaglókra (ez a legtöbb emlős) és nem szaglókra bontotta. Ez utóbbi kategóriába kerültek az emberszabásúak és a tényleg nem szagló cetek*. Anatómiailag ezt a besorolást az indokolta, hogy a homloklebenyünk olyan fejlett, hogy hozzá képest a szaglóhagyma igen apró (a teljes agytérfogat 0,01%-a). Más emlősökben, például egérben, a szaglóhagyma jól látható és tekintélyes részét képezi az agyuknak (2%-át). Ehhez jött hozzá Sigmund Freudnak az elképzelése, hogy a szagló, tapintó, ízlelő csecsemőkor egy korábbi állatias stádium, amit a felnőttkorra levetkőzünk. Így alakul ki, hogy a szaglás az valami primitív, ami az emberlétnek már nem sajátja. Na ez a mítosz él velünk a mai napig.

(A) az emberi agy és a szaglóhagymát is tartalmazó rész kinagyítva (B). A szaglóhagyma (olfactory bulb) méretében nagyobb, mint az egérben (C), igaz relatíve kisebb.


Először is a hatalmasra duzzadt nagyagyunk, főleg a homloklebeny mellett minden más agyrész relatíve fejletlennek tűnik. Erre nem érdemes alapozni a szaglásunk fejlettségét. Érdekes, hogy az idegsejtek száma meglepően azonos a szaglóhagymában: minden emlősben körülbelül 10 millió idegsejt található itt (az eltérés a legkisebb és legnagyobb érték között egy nagyságrend). A mi szaglóhagymánkban az átlagnak megfelelő számú neuron van. Ez azért már elgondolkodtató.



Továbbá, bár a szaglóhám receptorainak jelét azonos számú neuron fogadhatja, a szagok feldolgozására egy tekintélyes agyrészünk van. Shepherd (2004) az emberi szaglásról írt összefoglalójában a hallás és a nyelv viszonyához hasonlítja ezt. Nincs sokkal több hallóidegünk, mint egy macskának. A beszédhez hallani kell (a nyelvhez nem, de ez egy másik kérdés). Nyelvkészségünket mégsem ez alapján ítéljük meg. A szaglóképességünket sem kéne, aminek része az is, hogy hány illatra emlékezünk, s ezekkel össze tudjuk-e hasonlítani az éppen érzettett.


A szaglással kapcsolatban mindig az jut eszünkbe, hogy a kutyák képesek szag alapján követni embereket, vagy veszélyes anyagokat kiszagolni. Mi meg nem, vagy legalábbis nem tesszük. Ne feledjük azonban, hogy a táplálékunk "íze" sokkal inkább az illata, sem mint a nyelvünkkel érezhető 5 alapíz. Elég sokféle ételt el tudunk különíteni pusztán az illatuk alapján. Hányszor volt, hogy hazaérve pontosan meg tudtuk mondani mi lesz vacsorára, a lakásban terjengő illat alapján? A borkóstolás is jobbára a bor illatáról szól. Sőt, aki már próbált a kedvesének parfümöt választani az tudja, hogy mennyiféle illat létezik. Minderre képes a szaglószervünk.



A berögzött bölcsesség szerint 10.000 különféle illat elkülönítésére vagyunk képesek. Egy 2014-es tanulmány ennek járt utána (Bushdid et al. 2014). 10, 20 és 30 szagkomponens elegyeit szagoltatták meg kísérleti alanyokkal (egy illat több vegyületből áll össze). Azt jegyezték fel, hogy mekkora különbségnek kell lennie két összetétel között, hogy meg tudjuk különböztetni. 90% feletti átfedés esetén senkinek sem sikerült megkülönböztetni az illatokat. 75–90% között párnak, és 75% alatt az alanyok legalább felének. Ez igen jó elkülönítő képesség. A lehetséges kombinációk és azok elkülönítését véve alapul így akár 1 billió (1012) különböző illatot is érezhetünk.


Ezek után talán az sem meglelő, hogy nem minden szag érzésében jobbak a kutyák sem. Molekuláról-molekulára változhat, hogy mely fajok érzékenyek rá. Ez nem meglepő, hiszen más fontos egy kutyának, egy egérnek és egy embernek.
Különböző hosszúságú szerves savak szaglásának alsó koncentrációja különböző fajokban. Az öt vagy a nyolc tagú szénláncból álló savra az emberek bizonyultak a legérzékenyebbnek. (Can Güven és Laska 2012.)

És hogy teljesen leromboljuk a évszázados mítoszt, azzal is le kell számolnunk, hogy ránk nem hatnak az illatok. Születésünk után nem sokkal megtanuljuk édesanyánk illatát, s felismerjük azt. Ez még a látásunk tökéletesedése előtt megtörténik (az újszülöttek látása elég gyenge). Az anyák szinte azonnal képesek babájukat az illata alapján felismerni. Párunkat szaguk alapján is választjuk. Egy nő vagy férfi tetszésében annak illata van olyan fontos, mint a látványa (és a kettő korrelál). Nem tudatosan, de az emberek érzelmei is tükröződik a szagukban, amit a többi ember érez is, sőt reagál rá (de nem tudatosan). Itt még sok kísérletre van lehetőség, mert elég keveset tudunk a szagok viselkedésre gyakorolt hatásáról. (Lübke és Pause 2015)


Szóval egészen jó szaglásunk van, nem kell lenéznünk magunkat.


* A fogascetekben (Odontoceti) a szaglóhagyma tényleg vagy nem létezik vagy nagyon fejletlen (Oelschläger et al. 2010). A leginkább vizsgált cetek a fogascetek közé tartozó delfinek és ámbráscetek, akiknek anatómiailag hiányos a szaglóképessége. A sziláscetekben (Mysticeti) viszont a szaglóhagyma megtalálható, s valamilyen mértékű szaglásuk is van (Kishida et al. 2015). Szóval a felosztás ezen vonatkozásban is téves.


Hivatkozott irodalom


dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése