Milyen migránst szeretnénk?

A migráció kérdése nem csak országunkat érdekli. Sőt, egyértelmű, hogy a közeljövő fontos kérdéséről van szó. Ezért is fontos, hogy pontosan értsük saját hozzáállásunkat a kérdéshez. A válasz pedig rémségesen egyszerű: nem szeretjük az idegeneket!

Veszélyesek, az életünkre törnek, elveszik a virágzó bányakolóniákat, s ezek válogatás nélkül megerőszakolnak mindenkit, aki az utukba kerül.

Mondtam, ugye?

Az idegengyűlölet univerzális emberi tulajdonság. Pontosan ezért volt értelmetlen a népszavazásban feltett kérdés. A népvándorlások és beolvasztások kérdése mindig történelmi távlatból értékelhetőek. Mielőtt elkezdjük félteni a magyarságot egy kicsit emlékezzünk már mit tanultunk (tanítottak) magyar történelemből! Túléltük a tatárt, túléltük a törököt, túléltük a Habsburgokat, túléltük a szovjet megszállást. A XXI. századot is túl fogjuk élni. Pláne, hogy kisebb eltévelyedéseket leszámítva egy nagyon befogadó nép vagyunk. Számomra mindig is ezt jelentette magyarnak lenni. Az a nép, aki képes más népeket befogadni. Számomra a történelmünk is mindig ezt jelentette: az etnikailag és vallásilag diverz (az ősi magyar vallás mellett zsidók, muzulmánok és keresztények is biztosan voltak közöttük) honfoglalástól kezdve, a vallási tolerancia bástyáján át (mi nem háborúztunk azon, hogy az ország egyik fele református a másik katolikus, sőt nagyon sok kis keresztény egyház itt húzta meg magát, mint az unitárius) a viharos XX. század menekültjeiig (lengyelek, görögök, bolgárok, hogy csak párat említsek).

Most dolgoznak az agyunkon, hogy ezt felejtsük el. Elfelejtettük István királyunk intelmét az egynyelvű és nemzetiségű országok gyengeségéről. Elfelejtettük, hogy amikor emberként bántunk nemzetiségeinkkel, az fellendülést hozott az országnak (Európa legliberálisabb zsidótörvényei – értsd: ugyanazok a jogok illették meg őket, mint mindenki mást – a mienk a XIX. századba, amit el szoktunk felejteni, mert a XX. század első felében a legelső diszkrimináló zsidótörvény is a mienk volt :( ). Elfelejtettük, hogy a II. Világháború elején volt még gerinc a magyar vezetésben, s nemet mondtuk az országunk területéről indítandó, Lengyelország ellenes offenzívára, sőt a menekülőket átengedtük. A görög polgárháború elől menekülőket is befogadtuk. Egy szétbombázott és kirabolt Magyarország tisztességesebben helyt tudott állni, mint a jobban teljesítés Magyarországa.

Mindig féltünk az idegenektől. Emlékszem, hogy gyerek voltam, amikor a Balaton közepére építendő szigetről szóltak a hírek, ahova milliószám telepítenének kínaiakat. A sziget nem épült meg. A kínaiak bejöttek. A magyar nemzet nem omlott össze. A térség legnagyobb kínai kolóniája él nálunk. Kb. 20 ezer fő, pontos számot senki nem tud. Rettegünk az "araboktól", de 70-es 80-as években a baráti baloldali arab és közel-keleti államokból sokan tanultak Magyarországon egy részük itt is maradt. Egyetemi oktatóként szinte minden évben találkozok valakivel, akinek a családneve vagy a kinézete alapján egyértelmű, hogy egyik szülője (vagy nagyszülője) nem magyar. Ők magyarok. Magyar az anyanyelvük. Él itt pár ezer "muszlim" is, közösségeiknek még egyházi státusza is van (vagy volt).

15 európai ország 18.000 szavazókorú lakosát kérdezték meg, hogy bizonyos tulajdonságokkal rendelkező migránsot befogadna-e vagy sem. Ezzel próbálták kiszűrni, hogy milyen jellemzőket tartunk elfogadhatónak, s milyeneket nem. Amikor először halottam a tanulmányról lényegében olvasatlanul tudtam a választ: fiatal, magasan képzett, keresztény nő. Így lehet jellemezni az ideális migránst. Az eredmény minden országban, minden társadalmi rétegben, minden iskolázottság és minden politikai beállítottság mellett ugyanaz volt. Még egyszer, mert ez fontos: nincs különbség a preferenciák terén Európa (vizsgált) országai között, pedig amúgy elég sok különbség van ezen országok között. A balos és a jobbos szavazók is ugyanúgy gondolkodnak. A szegények és a gazdagok is ugyanúgy gondolkodnak.

Mégis lehetett egy sorrendet alkotni, hogy mely országok mennyire elutasítóak. Az előkelő 3. helyet érdemeltük ki (hátulról).

Az angolok elutasítása így a Brexit után nem meglepő. A franciáké sem. A cseheké azért meglepett.

Az ország lakosságához képest hány menedékkérelmi kérést adtak be. Nagyjából látszik is a migrációs útvonal Magyarországon át, Ausztria és Németország vagy Skandinávia céllal.

Azért lepett meg, mert a csehek nem is nagyon láthattak migránst. Elkerülte őket. A spanyolok viszont befogadóbbnak tűnnek, bár ők sem találkoztak a migrációval most élesben. Viszont a nagyon is érintett Olaszország, Görögország és Németország lakossága befogadóbb.

Minden migráns profil az ábrán látható elemekből építkezett, s kérdezték, hogy elfogadna-e egy ilyen migránst vagy sem. Az ábrán az látható, hogy egy adott tulajdonság csökkenti vagy növeli az elfogadás valószínűségét. Nem meglepő módon azt szeretnénk, ha őszintén bevallanák, hogy miért kérnek menedéket (asylum testimony no inconsistencies). Nem szeretjük, ha valaki hazudik. Menedéket akkor kérjen ha üldözik politikai nézetei, vallása vagy nemzetisége okán (Reason for migration: political persecution, religous persecution, ethnic persecution). S ezeken kívül, amit jósoltam: legyen nő (Gender: female), magasan képzett (previous occupation: doctor, teacher), keresztény (religion: Christian), fiatal (age: 21 year) és beszéljen valamilyen európai nyelvet (language skill: fluent).

Nem szeretjük az idegeneket. Ha már idegen, akkor legyen olyan, mint mi (vallásában, nyelvében, kinézetében). Ha valami hiányszakmát művel, akkor megbocsátunk neki ezt-azt, orvosból rosszul állunk (vitatkozhatunk, hogy igen vagy sem, de ezt érzi mindenki). És persze legyen nő. A nők az élet alapjai és nem akarnak háborúskodni, pláne elfoglalni egy országot. Mert hát a férfi hordáktól félünk, s nem a nőktől. Most persze mondhatnátok, hogy nők nem jönnek. Tényleg kevesen jönnek, de ugye a városnyi (1000) migráncsunkat azzal tölthetnénk fel, akivel akarjuk. A másik, hogy nem igaz, hogy a nők otthon ülnek és nem járnak a világban. Azt hiszem sokan nagyon elmaradott nézeteket vallunk és várunk el más országoktól is. Bevallom én sem gondoltam, hogy a Tempus közalapítvány Stipendium Hungaricum ösztöndíjával mesterképzésre az ELTE-re jövő biológus hallgatók mindegyike hölgy. Igen, van közöttük muszlim országból érkezett is.

Elnézést, hogy ebben a bejegyzésben több személyes vélemény is volt (s kevesebb száraz tudomány). Az adatgyűjtés rávilágít arra, hogy hogyan látjuk a világot (s arra, hogy mennyire hasonlóan). De az idegenek (a savat nyáladzó, belénkpetéző részét nem számítva) esetleg nagyon mást jelentenek annak, aki sohasem látott idegent, s annak, akinek napi élménye, hogy nem-magyarokkal kommunikál. Nagyon mást jelent maga az Európai Unió és a globalizáció annak, aki reggel beköszön Skype-on a világ minden tájáról verbuválódott baráti társaságának (egy projekt miatt kerültünk egybe, közös érdeklődés és hobbi), délután angolul ad elő 4-5 országból jött diákoknak, s közben tervezi a következő konferenciára az előadását. Ami valahol Európában lesz. Ahol – az őrület előtt – csak átgurultam autóval az egyik országból a másikba, ahol a normálisabb országokban ugyanazzal a pénzzel lehet fizetni, s nem húznak sápot a bankok az állandó váltogatásból. Ahol a norvég professzor lehet, hogy Algériából származik, az angol egyetemen dolgozó kollégával németül lehet társalogni (no nem mert egy brit megtanult az angolon kívül más nyelvet), s a holland prof panaszkodik, hogy a laborjában évek óta ő az egyedüli holland (magyar posztdoktora és doktorandusza van/volt).

Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem. Mert a migráncsozás nem a szír polgárháborúról, nem Afrika elsivatagosodásáról és nem Dél-Ázsia túlnépesedéséről szól (ezek mind okok a migrációra). Brexitben sem a pakikat akarták elküldeni, hanem a Kelet-Európaiakat (minket magyarokat is). Európát nem külső hatalmak veszélyeztetik, hanem a belső métely, amely újból a széthúzás felé viszi a kontinens. A mostani világban Európa apró kis államai egymagukban senkik. Együtt lehet esélyünk.

Hivatkozott irodalom

Bansak, K., Hainmueller, J. és Hangartner, D. 2016. How economic, humanitarian, and religious concerns shape European attitudes toward asylum seekers. Science 354(6309): 217-222