Önvezető autók és a moralitás

Az önvezető autókkal kapcsolatban nem az a probléma, hogy sokkal biztonságosabb lesz a vezetés, mert a gépek nem alszanak, nem mobiloznak (vagy ha igen, attól még ugyan úgy figyelnek) és pontosan mérik fel a távolságokat, hanem, hogy morális döntéseket kell hozniuk. Morális döntés alatt itt olyan döntést értünk, amelyben ember sérülhet, végletes esetben meg is halhat.

Nem kérdéses, hogy ha elkerülhető az emberélet veszélyeztetése, akkor el kell kerülni. De mi van, ha nem? Mit tegyen az autó, ha csak olyan választási lehetőségei vannak, ahol valaki meg fog halni? Lehet, hogy extrém az eset, s soha nem fordul ilyen elő, de az autónak mindenre fel kell készülnie. Olyan nem lehet, hogy egy szituációban nem tudja mit kell tenni (mert a lassítás nélkül tovább is egy cselekedet, hasonlóan a satufékhez).

Három morális szituáció. Minden esetben a kevesebb emberéletet követelő döntés a morális, de nem biztos, hogy ez az elfogadható.

Első szituáció (A). Megy az autó. Hirtelen feltűnik 10 ember az úttesten, mindet elütnénk. Fékezni nem lehet (nem állna meg az autó). Megoldás csak a kormány elrántása, de akkor elütjük a gyalogost a járdán. A megkérdezett emberek elfogadhatónak tartják, hogy az autó a kisebb rosszat válassza. Eddig minden rendben.

Második szituáció (B). Egy embert ütne el az autó. A kormány elrántásával falnak ütközünk, s mi halunk meg. Az emberek nem gondolják, hogy egy emberért fel kéne áldozza a kocsi a vezetőjét. Legyünk őszinték ez is rendben van.

Harmadik eset (C). Megint 10 ember kóricál az úton. A kormány elrántásával 1 ember hal meg, mégpedig a vezető. Kisebb mértékben, de ezt is morálisnak tartják az emberek (vö. A szituáció). 10 ember élete több, mint 1-é. No de ennyire jók vagyunk, hogy föláldoznánk magunkat a többiekért?

Nem. Megkérdezték ugyanis az embereket, hogy vennének-e olyan autót, ami így van programozva. S bizony a többség nem venne. Szóval az teljesen rendben van, ha mások autója szépen belemegy a falba, hogy én ne sérüljek, de az én autóm ne tegyen ilyet.

Különösen érzékenyek vagyunk családtagjaink testi épségére. Már a szituáció elfogadottsága is jelentősen csökkent, ha az autóba a vezető és egy rokona ül (nem is specifikálták, hogy melyik). Pedig 2 emberélet áll szemben 10-zel. Tehát a "racionális" döntés a kettő feláldozása.

Ez egy klasszikus társadalmi dilemma. Mindenki jobban járna az önvezető autókkal. Biztonságosabb is lenne a közlekedés. De az emberek nem szeretnék, ha a kocsijuk helyettük olyan döntést hozna, ami őket veszélyezteti. Ez pedig az önvezető autók terjedését hátráltatja. Nem lesz egyszerű menet.

S most egy kicsit tárgyaljuk meg, hogy mi emberek mennyire tudunk racionális és/vagy morális döntést hozni vezetés közben. Nagyjából semennyire. A szituációk nem ilyen tiszták. A belső reflexünk, hogy ne okozzunk sérülést. De sajnos ez a reflex visszaüthet. Szalad át egy kutya az úton. Satufék vagy kormányelrántás? A semmi közepén, forgalom nélkül bármelyik megoldás jó, a kutya életben marad, mi meg kaptunk egy adrenalinlöketet. No de belenézünk-e a visszapillantóba a satufék előtt, hogy a mögöttünk lévő nem jön-e biztos belénk, ezzel esetleg mindkét kocsi utasait veszélyeztetve? 1 kutya vs. több ember? Vagy biztosan látjuk, hogy az elrántott kormány után nem ütközünk frontálisan a szembe jövő autóval? Ezekben a szituációkban nem morálról van szó, hanem információhiányról. Arról, hogy legfeljebb azt tudjuk, hogy (a) opcióban elütünk egy kutyát (akármit vagy akárkit), de nem biztos, hogy tudjuk mi a következménye (b) opciónak.

Hivatkozott irodalom

Bonnefon, J.-F., Shariff, A. és Rahwan, I. 2016. The social dilemma of autonomous vehicles. Science 352(6293): 1573-1576