Két tanulmány is megjelent a bűnelkövetés témakörében. Az egyik a türelmetlenséget, az azonnali beteljesülés vágyát hozza összefüggésbe a vagyon elleni bűnelkövetés valószínűségével. A másik pedig arról, hogy az etikátlan viselkedéseinket gyorsabban elfelejtjük, ezzel gyorsabban visszaállítva a magunkról kialakult pozitív önképet.
A bűnelkövetés egy döntési helyzet, amelyben a bűn gyümölcsét, például az eltulajdonított pénzen vehető javakat kell szembe állítani a büntetés mértékével és valószínűségével. Legalábbis van egy ilyen elképzelés a témával foglakozók szerint, bár bevallom amikor kezembe veszek egy szelet csokit a boltba, akkor nem paragrafusok pörögnek a szemem előtt, meg a biztonsági őr mozgása és a kamerák elhelyezkedése, legfeljebb a kalóriákra gondolok büntetésként és kifizetem, amit veszek. Mégis jó tudni, hogy milyen magatartásformák függhetnek össze a bűnelkövetéssel, hogy esetlegesen korán felismerve megfelelő irányba terelhessük eltévedésre hajlamos báránykáinkat.
Egy svéd hosszú távú felmérés a vizsgálat alapja. 1966-ban akkor 13 éveseket kérdeztek meg, hogy mit szeretnének inkább: 900 svéd koronát (kb. 38 eFt) most vagy 9000 svéd koronát 5 év múlva (380 eFt) (az összegek jelenlegi értékben vannak megadva). Döntésüket egy 5 pontos skálán kellett megadni (1 biztosan kérem a 900 koronát, 2 valószínűleg kérem a 900 koronát, 3 nem tudok dönteni, 4 valószínűleg 9000 koronát 5 év múlva, 5 biztosan 9000 koronát 5 év múlva). A szerzők is tudják, hogy az önbevallásos indexeknek megvan a maga problematikája, s hogy ezzel az egy kérdéssel nem biztos, hogy mindent le lehet fedni, ami a türelmetlenséggel, azaz az idő diszkontálással, összefügg. Viszont ebben a felmérésben 13.606 gyermek vett részt, akiknek a sorsát a következő 18 évben figyelemmel követték. Róluk lehet tudni, ha valamilyen bűncselekmény miatt elővették őket.
A legtöbb 13 éves azért a több pénz választotta később. Nincs minden veszve! Viszont azok, akik azonnal pénzt akartak azok nagyobb valószínűséggel követtek el valamilyen vagyon elleni bűncselekményt. Fontos ez utóbbi, mert az erőszakos bűncselekményekkel ez a fajta türelmetlenség nem függ össze, az inkább az önkontroll hiányát mutatja. A vagyon elleni bűncselekményekhez kell némi tervezés. Persze fontos érteni a statisztikát. Az csak annyi mond, hogy az aki a fenti kérdésre 1-est válaszol az inkább lesz bűnöző, mint az aki 5-öst. De ez nem jelenti, hogy aki 1-es válaszol az bűnöző lesz, sem azt, hogy aki 5-öst azok mind mintaállampolgárok! Az 1-est választók kb. 5-10% követett el 31 éves kora előtt valami bűnt, míg a többi választ adóknál ez 4% vagy kevesebb.
 |
| Bűnelkövetés valószínűsége a türelmes (folytonos vonal) és a türelmetlen (szaggatott vonal) személyek esetében a megfigyelés 18 éve alatt. |
Előrébb vagyunk? Nem sokkal. Persze figyelni kell a gyerekekre. Ami viszont ebből és sok más tanulmányból is kiviláglik: a büntetés nagysága nem számít, mert azzal ezek az emberek nem számolnak, annál sokkal többet ér számukra az itt és most. A magasabb elkapási ráta esetleg segíthet.
Így vagy úgy, de mindannyian elkövetünk etikátlan cselekedeteket. Újra és újra, annak ellenére, hogy megbánjuk tetteinket, s bűntudatot érzünk. Mondjuk a cikk egy olyan felsorolással kezd, amiben az etikátlanság fogalma nem belülről, hanem kívülről jön. Ezt fontosnak érzem! Etikátlan az, ami után egy egészséges ember bűntudatot érez. Például ha megcsalja a házastársát vagy lóg a buszon. Aztán van a szürke zóna: hazudok a gyereknek, hogy le van merülve a tablet / bevittem a szervizbe, hogy végre egy kicsit kattanjon le róla, vagy a munkahelyről való ez-az hazavitele (a cucializmusban edzett közgondolkodásban ez nem bűn, hanem az élet része). S vannak azok a dolgok, amiket nem gondolok bűnnek, még ha van, aki annak definiálja: például a filmletöltés.
Mondhatjátok, hogy a fentiek egy része magyarázkodás. S igen bűneinket kimagyarázzuk, hogy a pozitív önbecsülésünket fenttartsuk. Egy másik mechanizmus, s ez a tanulmány fókusza, az etikátlan viselkedés elfelejtése. Sok különböző kísérletet végeztek. Kettőt ismertetek.
Ez egyikben meg kellett jósolni, hogy fej vagy írás lesz egy pénzdobás. A pénzdobást egy számítógépes programmal végezték. Utána az alanyoknak meg kellett mondani, hogy eltalálták-e vagy sem. Ha igen, akkor az asztalra kikészített 10 db 1 dollárosból elvehettek 1-et. 10 dobás volt. A kísérletben részt vevők nem tudták, de a dobásaikat is feljegyezték. Tehát tudható volt, hogy mennyiszer csaltak. 3 hét múlva visszahívták őket, s emlékeikről faggatták a kísérlet és az aznapi vacsorájukkal kapcsolatban. A csalásszintjüktől függetlenül a vacsorára hasonlóan (kevéssé) emlékeztek. Viszont az inkább csalók kevéssé jól tudták felidézni magát az eseményt (nem kérdezték őket a kimenetről, annyit kellett csak megmondani, hogy magára az eseményre milyen tisztán emlékeznek).
A másikban kockát dobtak, de előtte gondolni kellett, hogy a feléjük vagy az asztal felé néző felét vegyék figyelembe. 1-5 dobás esetén annyi pontot kaptak, 6-nál 0-át. 20 dobás volt, minden pont 20 centet ért. A kísérlet egyik formájában a dobás után mondták be, hogy mire gondoltak, a másikban előtte. Ha előtte mondják be, akkor nincs csalásra esély. Ha utána, akkor azért igen. S igen, azok, akiknek utána kellett csak bemondani az eredményüket, inkább emlékeztek az eseményre kevésbé, mint, akik nem tudtak csalni.
Ez a feledékenység a későbbi etikátlan viselkedést is valószínűbbé teszi. Az előző kísérlet után 3 nappal újabbal szembesítették a részt vevőket: betűkeverékekből kellett értelmes szót kirakni. 10 fejtörő volt, de csak akkor kapták meg a magasabb sorszámúakért a pénzt, ha az előzőeket is elvégezték. A részt vevők maguk mondták be, hogy hányat teljesítettek. A harmadik lényegében megoldhatatlan volt. A megfejtés a taguan (vörös óriásrepülőmókus, Petaurista petaurista), amit senki nem ismer névről. Tehát, aki azt vallotta, hogy a 3-asat is kirakta, az hazudott. S akik az előző feladatban hazudtak, azok most is (na jó nem is vártunk mást).
A cikk mondjuk nekem sokat vesztett tudományosságából, amikor a diszkusszió elején, másra hivatkozva, kijelentették, hogy a moralitás csak az emberre jellemző, s ez választ el minket a többi élőlénytől. (morality is “a uniquely human characteristic—one that sets us apart from other species”) Lehet egy kicsit többet kéne olvasni a "többi fajról"...
Miért is írok ilyen tanulmányokról? Nem tudom. Bulvárnak tökéletesek.
Mondhatjátok, hogy a fentiek egy része magyarázkodás. S igen bűneinket kimagyarázzuk, hogy a pozitív önbecsülésünket fenttartsuk. Egy másik mechanizmus, s ez a tanulmány fókusza, az etikátlan viselkedés elfelejtése. Sok különböző kísérletet végeztek. Kettőt ismertetek.
Ez egyikben meg kellett jósolni, hogy fej vagy írás lesz egy pénzdobás. A pénzdobást egy számítógépes programmal végezték. Utána az alanyoknak meg kellett mondani, hogy eltalálták-e vagy sem. Ha igen, akkor az asztalra kikészített 10 db 1 dollárosból elvehettek 1-et. 10 dobás volt. A kísérletben részt vevők nem tudták, de a dobásaikat is feljegyezték. Tehát tudható volt, hogy mennyiszer csaltak. 3 hét múlva visszahívták őket, s emlékeikről faggatták a kísérlet és az aznapi vacsorájukkal kapcsolatban. A csalásszintjüktől függetlenül a vacsorára hasonlóan (kevéssé) emlékeztek. Viszont az inkább csalók kevéssé jól tudták felidézni magát az eseményt (nem kérdezték őket a kimenetről, annyit kellett csak megmondani, hogy magára az eseményre milyen tisztán emlékeznek).
 |
| Az emlékek élessége a pénzdobás és az aznapi vacsora tekintetében. A vacsoránál nincs különbség a csalásra ösztönző és a csalást kizáró felállás között. A pénzdobás felelevenítésénél viszont van. |
A másikban kockát dobtak, de előtte gondolni kellett, hogy a feléjük vagy az asztal felé néző felét vegyék figyelembe. 1-5 dobás esetén annyi pontot kaptak, 6-nál 0-át. 20 dobás volt, minden pont 20 centet ért. A kísérlet egyik formájában a dobás után mondták be, hogy mire gondoltak, a másikban előtte. Ha előtte mondják be, akkor nincs csalásra esély. Ha utána, akkor azért igen. S igen, azok, akiknek utána kellett csak bemondani az eredményüket, inkább emlékeztek az eseményre kevésbé, mint, akik nem tudtak csalni.
Ez a feledékenység a későbbi etikátlan viselkedést is valószínűbbé teszi. Az előző kísérlet után 3 nappal újabbal szembesítették a részt vevőket: betűkeverékekből kellett értelmes szót kirakni. 10 fejtörő volt, de csak akkor kapták meg a magasabb sorszámúakért a pénzt, ha az előzőeket is elvégezték. A részt vevők maguk mondták be, hogy hányat teljesítettek. A harmadik lényegében megoldhatatlan volt. A megfejtés a taguan (vörös óriásrepülőmókus, Petaurista petaurista), amit senki nem ismer névről. Tehát, aki azt vallotta, hogy a 3-asat is kirakta, az hazudott. S akik az előző feladatban hazudtak, azok most is (na jó nem is vártunk mást).
A cikk mondjuk nekem sokat vesztett tudományosságából, amikor a diszkusszió elején, másra hivatkozva, kijelentették, hogy a moralitás csak az emberre jellemző, s ez választ el minket a többi élőlénytől. (morality is “a uniquely human characteristic—one that sets us apart from other species”) Lehet egy kicsit többet kéne olvasni a "többi fajról"...
Miért is írok ilyen tanulmányokról? Nem tudom. Bulvárnak tökéletesek.
Hivatkozott irodalom
- Åkerlund, D., Golsteyn, B. H. H., Grönqvist, H. és Lindahl, L. 2016. Time discounting and criminal behavior. Proceedings of the National Academy of Sciences 113(22): 6160-6165
- Kouchaki, M. és Gino, F. 2016. Memories of unethical actions become obfuscated over time. Proceedings of the National Academy of Sciences 113(22): 6166-6171
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése