Egy jól teleizzadt póló az büdös. De, hogy mennyire undorodunk ettől az undorító szagtól függ attól, hogy kié az a póló. Ha valamilyen csoporttársé, akkor nem viszolygunk tőle annyira.
Régóta ismert tény, hogy az idegeneket büdösnek tartjuk. Ennek két oka van. Az egyik valamellyest objektív: a földrajzilag nagyon távol élők bőrbaktériumai nagyon mások, s így a szaguk is, amit kellemetlennek tartunk. A másik viszont alapvetően a fejekben dől el. Az idegeneket mindig egyfajta távolságtartással érdemes kezelni. Például betegséget terjeszthetnek. S ezért a viszolygás. Ehhez nem kell, hogy az az idegen tényleg büdös legyen (vagy büdösebb, mint az ismerősök), egyszerű jó rasszista beidegződéseink kapcsolnak be.
Vegyünk egy összeizzadt pólót. A kísérlet szempontjából teljesen mindegy, hogy ki izzadta össze. Szagoltassuk meg diákokkal. Mind büdösnek fogja tartani. No de, hogy mennyire tartja visszataszítónak az ismeretlen illetőt? (például találkozna vele?)
Mondhatnám, hogy az egész attól függ, hogy mi van a pólóra nyomtatva. Az első kísérletet Sussex-i Egyetemen végezték és a pólóra Brighton-i Egyetem emblémáját nyomtatták. Nem mondták ki, hogy kié a póló, de az embléma ugye látszik, s erről arra következtethetnek a diákok, hogy a másik egyetem egyik diákjáé. A másik kísérletben a St. Andrew Egyetem diákja szimatoltak saját, embléma nélküli és a rivális, Dundee Egyetem logójával ellátott pólót.
Nem meglepő módon a másik egyetem pólója büdösebb volt, mint a saját egyetem logójával ellátott póló. A logó nélküli bóló "büdössége" olyan, mint a rivális egyetemé. Azaz alapvetően az undorunkat a saját csoport tagjaival szemben visszatartjuk.
Felmerülhet a kérdés, hogy egyfajta önbevallás mennyire mutathatja a tényleges undort. Ennek kiderítéséért a második kísérletben nemcsak megkérdezték a hallgatókat, hogy mennyire büdös a póló, hanem figyelték, hogy utána milyen gyorsan mennek kezet mosni, mennyi szappant használnak és milyen sokáig mossák a kezüket. Ezt sokkal inkább a tudat alatti irányítja, s mivel a diákok nem tudták, hogy a kísérlet a saját csoporttól vagy a másik csoporttól való viszolygást méri (azt állították, hogy feromon érzékelés képességét mérik), így nem volt miért kontrollálniuk viselkedésüket. Amennyiben másik csoport pólóját kellett szagolniuk, akkor gyorsabban siettek a kézmosóhoz, s többen használtak több szappant (pumpás folyékony szappan adagolóból 2 vagy több adagot), mint akik a saját csoport pólóját szagolták. A kézmosás hosszában nem volt eltérés.
Minden ilyen kísérlet (s hasonló csoporttudatról szólóról már írtam itt, itt és itt) azt mutatja, hogy bizony nagyon erős bennünk a csoporttudat. E mellett nem szabad elmenni, mert sajnos ebből erednek azok a parttalan viták, hogy a rasszizmus az csak valami elhajlás, s mi amúgy nagyon szeretnénk mindenkit.
A helyzet viszont nem reménytelen. S a megoldás nem az egyre durvuló szabályozás, hanem a csoporttudat manipulálása. S ezt is vizsgálták a kísérletben! A feromonos álvizsgálatot leíró lap szövegét ugyanis többféleképpen kezdték. Volt ahol az egyéni feromon érzékelő képesség volt kiemelve a vizsgálat céljaként, volt ahol az adott egyetem tagjainak képességei más egyetem tagjaival összemérve, s volt, ahol hallgatók (diákok) vs. nem-diákok volt a megkülönböztetés. Tehát előkészítették a terepet, hogy a vizsgálat alanyai valamilyen csoporttudatukat vegyék elő. Amikor egyénekként szerepeltek, akkor a csoporttudat visszaszorul, amikor diákokként, akkor a csoporttudat kiszélesedik. S bizony a csoporttudat kiszélesítése az undort is vissza tudta szorítani. Amikor az egész diákságot képviselték a diákok, akkor nem tűnt olyan büdösnek a másik egyetem diákja.
Két fontos tanulsága van a kutatásnak:
(1) A csoporttudat és a viszolygás fejben dől el. Az eredmények szempontjából nem volt érdekes, hogy ki is izzadta össze azt a pólót! Lehetett volna ez egy másik kontinensről való ember, a szomszéd, egy diáktárs vagy az egyik oktató. Igazából nem tudjuk megmondani ennyiből, hogy az a másik tényleg idegen vagy sem. Márpedig ne feledjük, hogy az etnikai villongások zöme nem fekete-fehér ellentét, hanem egy helyen élő, kinézetre elég hasonló, de kulturálisan kicsit más csoportok között történik (itt Európában is hosszan lehetne sorolni a példákat).
(2) A csoporttudat az embernél nagyon egyszerűen manipulálható. Természetesen pontosan ezt használják ki azok, akik erre apellálva óhajtják maguk mögé terelni a "nemzetet" (vö. migránskérdés itthon vagy Szlovákiában, egész választásokat lehet felfűzni erre a kérdésre, ami például a szlovákokat közvetlenül nem is érintette). DE. S ez a lényeg. A csoporttudat manipulációjával, kiterjesztésével egyre több emberről fogadhatjuk el, hogy hozzánk tartozik. Végeredményben az egész emberiség egy csoportba tartozhat.
Legutóbb Bill Clinton hozakodott elő azzal gondolattal, hogy az idegenek támadása összehozná az emberiséget (s nem ő volt az első).
"Ez lehet az egyetlen módja, hogy az egyre megosztottabb világunkat egyesítsük ... gondoljunk bele, hogy minden különbség, ami a Föld népei között ma fellelhető, milyen aprónak tűnne, ha egy űrinvázió fenyegetne."
“It may be the only way to unite this increasingly divided world
of ours … think about all the differences among people of Earth would
seem small if we feel threatened by a space invader.” - Bill Clinton
A korábbi amerikai elnök a Függetlenség Napja című filmet emeli ki, mint ennek képi feldolgozása. Én a Watchmen: Az őrzők című filmet jobb referenciának tartom. Ott ugyanis ki is van ez mondva, sőt az egész bonyodalom pont arra megy ki, hogy hogyan lehet űrinváziós hisztériát kelteni űrinvázió nélkül.
Hivatkozott irodalom
Reicher, S. D., Templeton, A., Neville, F., Ferrari, L., Drury, J., 2016. Core disgust is attenuated by ingroup relations. Proceedings of the National Academy of Sciences 113: 2631-2635, doi:10.1073/pnas.1517027113.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése