Egy mindenevő élőlénynek, mint mi magunk, valahogy meg kell tanulnia, hogy mi ehető és mi nem. Ha az ember fia/lánya pandának születik, akkor ugye bambuszt fog rágcsálni, ha pedig koala, akkor eukaliptuszt. A specialista fajok génjeiben van, hogy mit kell enniük. Mi viszont helytől függően igen sokféle élelmet eszünk. Ha nem így lenne, nem is tudtuk volna benépesíteni az egész Földet.
Akinek van gyerek az tudja, hogy azért akármit nem esznek meg. Akármit mi magunk sem eszünk meg. S jól tesszük. A növények (és gombák) egy jó része mérgező, nem kéne kóstolgatni őket.
A korábbiakkal ellentétben most igen régi cikkeket ástam elő, a gyerekek ételpreferenciáját már a múlt században (még mindig fura így hivatkozni a XX. századra) is vizsgálták. Eleinte csak a szülőket kérdezték meg, hogy mit szeretnek a gyerekeik, de később rájöttek, hogy a 2-4 évesek már örömmel megmondják, hogy mit szeretnek. Mit megmondják! Képesek az embert ledorongolni, ha olyat mer kínálni nekik, amit "tudvalevő, hogy sohasem eszek ilyet".
A bemutatott kísérletek majd mindegyike úgy kezdődik, hogy valamilyen ételt mutatnak egy gyereknek. Mindet megkóstolja, megnevezi (ha nem ismeri megmondják neki mi az), majd eldönti, hogy ez tetszik neki, nem tetszik, vagy olyan semmilyen. Végül minden kategóriában sorrendet kell felállítania, így a kísérletezők tudni fogják mely ételt szereti a legjobban, s melyiket a legkevésbé.
 |
| Pár kép apróságaimról, ahogy esznek. Már nem ilyen aprók. |
Igen apró, 1-2 éves gyerekeknél, a legfontosabb, hogy lássa, mások ettek abból, amit rá akarnak tukmálni. Persze hajlandó elfogadni az édesanyjától csak úgy ételt, sőt mástól is, de a legbiztosabb módja, hogy egyen valamit, ha előtte mi is eszünk belőle. Mindhárom gyermekemnél előfordult, hogy elkezdtem enni, majd ők elkérték tőlem. Nem lehetett meggyőzni őket, hogy az ő tányérjukban pontosan ugyan az van. Nekik az kellett, amit én kanalaztam. Nem tudom hibáztatni őket. Amiből apa evett az biztosan ehető. Pont. Az összes többi dolog gyanús.
Kicsit nagyobb gyerekeknél még mindig fontos, hogy mennyire ismerik az adott ételt. Vegyünk gyümölcsöket: almát, körtét, banánt, datolyát, narancsot, grapefruitot, ananászt és őszibarackot. Kérdezzünk meg 3-4 éveseket, hogy mennyire tetszenek nekik ezek a gyümölcsök. A 3 évesek preferenciájának legfőbb meghatározója, hogy ismerik-e az adott gyümölcsöt. Például a datolyát vagy a grapefruitot nem mindenki ismerte, nem is nevezték meg, mint tetsző gyümölcsöt. Négy éves kor felett viszont a gyümölcsök édessége a legfontosabb jellemző a preferenciában.
Az édes dolgokkal nem lehet versenyezni. De ezen kívül a "társadalmi elvárás" megszerettethet a gyerekekkel bizonyos ételeket. Gyerekek elé raktak nyers répát, zellert, karfiolt vagy gombaszeletet, illetve főtt zöldbabot, borsót, kukoricát, brokkolit vagy céklát (mondjuk a nyers gombát és karfiolt furcsállottam, de nagyon). Kóstolást követően mindenki megmondhatta mennyire tetszett vagy nem tetszett neki az adott étel. Így mindenki egyéni preferenciáját megállapították. Ezt követően kis 5 fős csoportokat alakítottak a gyerekekből úgy, hogy az egyikük preferenciája két adott zöldségre merőben más legyen a többiekéhez képest. Három napon át választhattak a gyerekek, hogy kétféle zöldség közül melyiket kérik enni. Az első nap az választhatott elsőnek, aki tetszésével egyedül volt. Általában azt választotta, amit amúgy is szeretett. Utána viszont társai választottak előbb, azaz láthatta, hogy mások mást kedvelnek. S bizony több esetben az ő választása is megváltozott. Fontos, hogy a többiek mit gondolnak az ételről! Még iskolás korban is érezhető, hogy a gyerekek képesek valamit "fúj, nem ehető"-nek nyilvánítani csak mert valaki közülük nem hajlandó megenni.
Nemcsak a társak jó példája, de az étel kapásának társas összefüggései is fontosak. A gyerekek preferenciája növelhető olyan ételek felé, amelyeket jutalomként kapnak, vagy amelyeket közvetlenül adnak nekik. Tehát a „ügyes vagy itt egy falat répa” vagy a „nincs kedved egy szelet karalábéhoz?” hatásosabb, mint a „konyhában találsz ennivalót, válassz magadnak” (és nem a répát fogja választani). A kísérletben olyan ételeket adtak a gyermekeknek, amelyeket a gyerekek sem nem szerettek nagyon, sem nem utáltak nagyon. A preferencialistájuk közepéről választottak. A megfelelő szociális kontextus képes növelni az étkek kedveltségét. Vessük össze ezt az eredmény azzal a szokásunkkal, hogy a gyerekek jutalomként cukrot, csokit, fagyit kapnak. A társasági eseményekkor – születésnapi zsúr – nem gyümölcs vagy zöldség van felszolgálva, hanem chips és édességek. És csodálkozunk, hogy ezeket az ételeket szeretik!
Mindezek nagyon ősi reflexek. Az anya által evettek már a méhben befolyásolják az utód ételpreferenciáját. A szoptatás során is adódnak át ízanyagok. A társak által evett ételek is egyértelműen azt jelzik: ez ehető, megpróbálhatod.
Szóval tartsuk észben a fentieket, amikor gyermekünket próbáljuk egészségesen etetni.
Az édes dolgokkal nem lehet versenyezni. De ezen kívül a "társadalmi elvárás" megszerettethet a gyerekekkel bizonyos ételeket. Gyerekek elé raktak nyers répát, zellert, karfiolt vagy gombaszeletet, illetve főtt zöldbabot, borsót, kukoricát, brokkolit vagy céklát (mondjuk a nyers gombát és karfiolt furcsállottam, de nagyon). Kóstolást követően mindenki megmondhatta mennyire tetszett vagy nem tetszett neki az adott étel. Így mindenki egyéni preferenciáját megállapították. Ezt követően kis 5 fős csoportokat alakítottak a gyerekekből úgy, hogy az egyikük preferenciája két adott zöldségre merőben más legyen a többiekéhez képest. Három napon át választhattak a gyerekek, hogy kétféle zöldség közül melyiket kérik enni. Az első nap az választhatott elsőnek, aki tetszésével egyedül volt. Általában azt választotta, amit amúgy is szeretett. Utána viszont társai választottak előbb, azaz láthatta, hogy mások mást kedvelnek. S bizony több esetben az ő választása is megváltozott. Fontos, hogy a többiek mit gondolnak az ételről! Még iskolás korban is érezhető, hogy a gyerekek képesek valamit "fúj, nem ehető"-nek nyilvánítani csak mert valaki közülük nem hajlandó megenni.
Nemcsak a társak jó példája, de az étel kapásának társas összefüggései is fontosak. A gyerekek preferenciája növelhető olyan ételek felé, amelyeket jutalomként kapnak, vagy amelyeket közvetlenül adnak nekik. Tehát a „ügyes vagy itt egy falat répa” vagy a „nincs kedved egy szelet karalábéhoz?” hatásosabb, mint a „konyhában találsz ennivalót, válassz magadnak” (és nem a répát fogja választani). A kísérletben olyan ételeket adtak a gyermekeknek, amelyeket a gyerekek sem nem szerettek nagyon, sem nem utáltak nagyon. A preferencialistájuk közepéről választottak. A megfelelő szociális kontextus képes növelni az étkek kedveltségét. Vessük össze ezt az eredmény azzal a szokásunkkal, hogy a gyerekek jutalomként cukrot, csokit, fagyit kapnak. A társasági eseményekkor – születésnapi zsúr – nem gyümölcs vagy zöldség van felszolgálva, hanem chips és édességek. És csodálkozunk, hogy ezeket az ételeket szeretik!
Mindezek nagyon ősi reflexek. Az anya által evettek már a méhben befolyásolják az utód ételpreferenciáját. A szoptatás során is adódnak át ízanyagok. A társak által evett ételek is egyértelműen azt jelzik: ez ehető, megpróbálhatod.
Szóval tartsuk észben a fentieket, amikor gyermekünket próbáljuk egészségesen etetni.
Hivatkozott irodalom
- Birch, L. L. 1980. Effects of peer models' food choices and eating behaviors on preschoolers' food preferences. Child Development 51(2): 489-496
- Birch, L. L. 1979. Dimensions of preschool children's food preferences. Journal of Nutrition Education 11(2): 77-80
- Birch, L. L., Zimmerman, S. I. és Hind, H. 1980. The influence of social-affective context on the formation of children's food preferences. Child Development 51(3): 856-861
- Harper, L. V. és Sanders, K. M. 1975. The effect of adults' eating on young children's acceptance of unfamiliar foods. Journal of Experimental Child Psychology 20(2): 206-214
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése