Vegyünk egy morális döntési helyzetet. Dönthetsz arról, hogy valaki több elektrosokkot kapjon és ezért cserébe te több pénzt kapsz. Mi tennél? Vagy inkább, mit tenne az átlag ember?
Elmélkedj egy kicsit a kérdésen!
Még egy kicsit!
Pontosítom a kérdést. Két opció között választhatsz. Az egyikben 7 áramütést kap egy számodra ismeretlen, téged nem látó személy (tényleg megkapja!), aki nem tud ellened semmit tenni (azaz nem fog ő dönteni a te áramütéseidről), te meg kapsz 10 angol fontot (3-4 sört azért lehet belőle venni). Vagy kap a másik 10 áramütést, s te meg is vacsorázhatsz (15 angol font üti a markodat).
Hogy lehessen mihez hasonlítani az eredményeket, ugyanezen döntési helyzetbe egyesek úgy kerültek, hogy a pénz is, de az áramütés is őket éri. Tehát maguknak okoznak több vagy kevesebb fájdalmat, kevesebb vagy több pénzért.
Volt még egy olyan csavar, hogy be volt állítva egy alap választás, s a döntőnek 6 másodperce volt, hogy a másikat válassza. Tehát volt, hogy eleve a több pénzt kapja, s dönthet, hogy pénzért csökkenti a elektrosokkok számát, vagy éppen kevés pénz volt az alapeset, s az elektrosokkok számával ez növelhető.
Az eredmény? Pont az amit vártam, s nem az, amit az emberek zöme (?) rávágna, hogy az eredmény lett: nem nagyon szeretünk másoknak ártani, akkor sem, ha pénzt vesztünk. Saját magunk bántása némi pénzért, az más kérdés, mi tudjuk, hogy mennyit bírunk el.
Az emberek 65-75%-a a mások bántásának elkerülését inkább kereste, mint a saját fájdalom elkerülését. Volt némi nemi különbség is, a férfiakat kevésbé érdekelte saját vagy a mások fájdalma. Minden összefüggött azzal, hogy kicsivel több pszichopata jellemzővel rendelkezünk mi férfiak, mint nők, s ez meg is magyarázza, hogy miért vagyunk kevésbé érzékenyek más/magunk fájdalmára.
A másokról való döntés mindig egy kicsit több időt vett igénybe. Az embereknek morális döntést kellett hoznia. Magunk esetében ez "csak" egy pénz/fájdalom csereviszony kiértékelése.
És itt a fájdalom okozás a lényeg. Mások pénze nem érdekel annyira, mint a sajátunk. Ha ez a döntés csak a pénzről szólna, akkor bizony - ahogy minden szentnek - magunk felé hajlana a kezünk. Akkor is adnánk másnak, de nem értékelnénk más anyagi igényeit előbbre a sajátunknál. A fájdalom okozás viszont más. Az tabu. Akkor is, ha nem látjuk az illetőt, ha sohasem fogunk vele találkozni.
Mi az emberi moralitás alapja? Ezt a kérdést boncolgatjuk, amióta ember az ember. Én személy szerint azt a definíciót szeretem, amit Frans de Waal propagál: Ne bánts másokat!
Azt hiszem van még remény az emberiség számára!Felhasznált irodalom
Crockett, M. J., Kurth-Nelson, Z., Siegel, J. Z., Dayan, P. és Dolan, R. J. 2014. Harm to others outweighs harm to self in moral decision making. Proceedings of the National Academy of Sciences 111(48): 17320-17325
Megjegyzés: Tudom ez egy régebbi cikk, 2014. októberi, de elég sok cikk tornyosul az asztalomon, némelyik szerencsésen a kezembe kerül, s ha érdekes, akkor ide a blogra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése