Hazug bankárok és munka jótékony hatása

Ennek a bejegyzésnek azt a címet akartam adni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tudományos megalapozása. De hát ez egy tudományos blog, szóval csak módjával politizálok.

A bankárok a pénzvilágban kevéssé becsületesek, s nem is akarnak annak látszani

Van egy olyan közhiedelem, hogy a bankárok azok ugye csalárd egy népség. S ugye a népi bölcsesség azt is tartja, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Szóval akkor mennyire hazugak a bankárok? Kísérletezzünk rajtuk!

Megkértek egy jó adag bankárt, hogy végezzen el egy egyszerű kísérletet. Dobjon fel egy pénzérmét tízszer. Ahányszor a fej jön ki, annyiszor 20 dollárt fog kapni. Hogy legyen némi kompetitív éle is a kísérletnek, azt mondták a kísérlet alanyainak, hogy a pénzt csak akkor kapják meg, ha több fejet dobtak ki, mint ahányat egy véletlenszerűen kiválasztott másik személy dobott korábban. A kísérletet mindenki a számítógépe előtt végezte, senki nem figyelte meg őket. Pont ezért nagyon jó becsületteszt. Bár nem tudható meg, hogy az egyes személyek valósat vagy valótlant állítanak, de egy csoportról megállapítható, hogy a véletlenszerű eloszlásnak megfelelően jöttek ki a fejek vagy sem.

A kísérlet alanyait két részre osztották. Az egyik felében beindították a "bankos" gondolkodást mindenféle olyan kérdésekkel, hogy "mióta dolgozik ennél a banknál?" "Mi a beosztása a bankban?". A csoport másik fele semleges kérdéseket kapott, mint például "Hetente hány órát néz tévét?" Ez a fajta gondolkodás beállítás igen sikeres. A kísérletet követően szavakat kellet befejezni, amiből pár betű meg volt adva. A szavak befejezhetőek voltak úgy is, hogy bankos szavak jöjjenek ki, mint a bróker (broker), s úgy is, hogy semleges szavak jöjjenek ki, mint a dohányos (smoker). A bankos kérdések után inkább bankos szavakra egészítették ki a szavakat (36%-ban), míg a semleges kérdések után kevéssé (26%-ban).

Gondolom már mindenki azt várja, hogy az eredményt eláruljam (ami azért nem lesz meglelő a cím után). A bankárok, ha nem bankárként gondolkodtak, akkor nagy átlagban becsületesen mondták be a dobott fejek számát. Az elméletileg várt 50% fejhez képest 51% jött ki, ami statisztikailag nem különbözik az 50%-tól. Az emberekben azért van egy erős morális késztetés az igazmondásra. No de ha bakárként gondolkodtak a bankárok, akkor bizony egy kicsit kevéssé voltak igazmondóak. A fejek aránya 58%-ra szökött, s igen jelentősen megnőtt a "10 fejet dobtam" bemondások aránya. Szóval a kedves bankárok bankárként gondolkodva bizony kevéssé voltak becsületesek.

Mi lehet e mögött? Érdekes módon nem gondolták, hogy társaik inkább fognak nagyobb számokat mondani, tehát nem a versengés hajtotta őket. Viszont bankárként gondolkodva egyértelműen inkább gondolták úgy, hogy a materiális javak megszerzése javítja a társadalmi megítélését (s a hazugság társadalmi megítélést csökkentő hatása kevésbé fontos). Azaz materialistaként gondolkodnak (vö. "aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér").
A kísérletet nem bankosokkal megismételve közöttük nincs hatása a szakmájukban való gondolkodásnak. Így-is-úgy-is becsületesek maradnak.
A kísérletet megismételték még egyetemi hallgatókkal úgy, hogy ők is bankos és nem-bankos kérdéseket kaptak. Ha önmagában a pénzen való gondolkodás elég az önző viselkedés beindításához, akkor azt várjuk, hogy a pénzen gondolkodó hallgatók többet fognak hazudni. Nem tették.
Szóval a bankárok gonoszak. Ezt eddig is tudtuk. A pénzügyi szektor viszont elengedhetetlen része a mai világnak. Szóval tenni kell valamit, hogy a bankárok viselkedése jobban normakövető legyen.

Mivan? Nekted adtam a felét, mik vagytok ti? Kapzsik? - mondja a fizetések felét kapó a társadalom 10%-át kitevő gazdag a maradék 90%-nak.

A nyári munka csökkenti a "hátrányos" gyerekek körében az erőszakot

Mielőtt bárki hazai viszonyokra asszociál, Amerikáról lesz szó. Úgy látszik arrafelé ki lehet mondani, hogy bizony az erőszakos bűncselekmények elkövetői között túlreprezentáltak a négerek (afro-amerikaiak). Nagyobb probléma, hogy mind az elkövetők, mind az áldozatok között is egyre inkább fiatalokat találunk. A probléma mögött a munkanélküliség áll (semmi ennél összetettebb). Viszont a munkaprogramok (vö. közmunka) drágák és igen kevés hatásuk van (egész pontosan azoknak, amelyek nagyon sok pénzt égetnek el van hatásuk, de azt meg az állam nem bírja). Egy december elején közzétett tanulmányban arra keresik a választ, hogy a nyári munka hogyan befolyásolja az erőszakos bűncselekmények gyakoriságát hátrányos helyzetű fiatalok körében.

A vizsgált néger fiatalok 14-21 évesek (átlag 16), szegény környékről jönnek, 3-as átlaguk van és 20%-uk volt már letartóztatva. Mind iskolába jár! Volt pár (155) fiatal akik csak kontrollként szerepeltek, azaz csak azt nézték, hogy a következő 16 hónapban mi lett velük. 1634 fiatalt vontak be a kísérletbe, amely során nyári munkát kaptak. A nyári munka nem veszi el az időt a tanulástól és fizetést is ad (minimálbért kaptak, ami Amerikában minimál óradíjat jelent).

A kísérletben részt nem vevő kontroll csoport 17% lett letartóztatva a következő 16 hónapban. A nyári munkán résztvevők körében az erőszakos (testi erőszak, gyilkosság, ilyesmi) bűncselekményekért való letartóztatás 43%-al csökkent. A többi bűnfajtában (vagyon elleni bűncselekmény, drogok, stb.) nem csökkent a letartóztatások száma a kezelés hatására.

Az erőszakos bűnelkövetés csökkenése nem abból következett, hogy a fiatalok nem tudtak ilyesmit elkövetni, mert mással voltak elfoglalva. Az igazán jelentős csökkenés a nyári munka utáni 3. hónaptól volt mérhető. A nyári munka nem javította a következő év iskolalátogatási statisztikáit. A vizsgálat vezető nem tudják megmondani miért csökkent ez a fajta bűn, s a többi miért nem. Lehet, hogy a munka fegyelmez, s egyfajta önkontrollra van szükség, s az erőszakos bűnelkövetés zöme mögött a hirtelen felindulás áll. Lehet, hogy pusztán a jövedelem segített, vagy a felvigyázó felnőtt törődése (a felvigyázó hetente 1x nézett rá a fiatalra és beszélgetett el vele, nem börtönőrről van szó), vagy a hasznos munkatapasztalat, esetleg a többi munkavállalóval való kapcsolat.

Szóval van remény, hogy nem túl drága, de mindenképpen a még iskolában levőket megcélzó szociális programok segítsenek a hátrányos helyzetűeken (és a társadalmon).

Hivatkozott irodalom

Cohn, A., Fehr, E. és Marechal, M. A. 2014. Business culture and dishonesty in the banking industry. Nature 516(7529): 86-89
Heller, S. B. 2014. Summer jobs reduce violence among disadvantaged youth. Science 346(6214): 1219-1223