A szabad paleo szex mítosza

A szabad paleo szex mítosza

A mai index Dívány részén jelent meg egy cikk egy elméletről miszerint nem is olyan távoli őseink, egészen pontosan a mezőgazdaság megjelenéséig mindenki alapvetően egy szexuálisan sokkal szabadabb világban élt, s a monogámiát csak ez után kényszerítették ránk. Baromság!

Meg szoktam kérdezni a hallgatókat, hogy szerintük mi jellemző a nőkre és mi a férfiakra. Vannak, akik azt mondják, hogy a férfiak poligámiát kedvelnék (poligíniát egész pontosan, az a többnejűség) a nők a monogámiát. Az fenti könyv szerzőinek abban biztosan igaza van, hogy nincs semmiféle különbség a két nem között. Társadalmilag persze a nőknek hűségesnek kell mutatkozniuk, vagy esetleg tényleg monogámok vagyunk?

A monogámiával kapcsolatban először is kezdjük egy definíciós pontosítással. Többféle monogámia van. Legszorosabb értelemben a monogámia az amikor egy hím és és egy nőstény egy életre választ párt. Ez a ragadozómadarakra és egyes majmokra igaz is. Az ember nem ilyen. A mi monogámiánk inkább olyan, mint a madarak egy jó részéé (ahol párba állnak): párban vagyunk, de képesek vagyunk a félrelépésre. A félrelépés mértékét (tehát, amikor mástól van a gyerek) olyan 5-30%-ra teszik emberekben. Azaz a többség nem csalja meg a házastársát.

Ha a férfiak tényleg annyira odalennének a többnejűségért, akkor mégis miért tiltanánk törvényben, főleg úgy, hogy ezen tiltások nem éppen olyan korban keletkeztek, amely a női egyenjogúságról híresült el. Miért kényszerítette volna az egynejűséget a keresztény Egyház, amely sok mindennel megvádolható, de azzal nem, hogy ne lenne a végletekig férficentrikus, a fennhatósága alá tartozókra, ha nem ez lenne az emberiség természetes alapállapota?

Jelenleg a világon nagyobb részén tiltott a többnejűség.

Többnejűség jogi helyzete a világban. A feketével jelzett országokban legális. A szürkés-kékkel jelzett országokban bár nem szabad, de nincs is teljesen tiltva. A kékkel jelzett országokban tilos.

Egyedül a muszlim világban és egyes afrikai országokban legális a többnejűség. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a muszlim világban legfeljebb 4 neje lehet egy férfinek és a zömének csak 1 felesége van. A háremtartás az uralkodók privilégiuma.

Ez persze a jog, s mint olyan egy modern találmány. Sokkal egyszerűbb az emberi viselkedést a mindennapok tapasztalatán keresztül megfogni. Messzemenőkig egyetértek Desmond Morris-szal abban, hogy ami az emberek nagy részére igaz, azt kell elfogadnunk mint emberi norma, s nem azt, ami egyes kiragadott törzsre, vagy pár beteg emberre jellemző. Márpedig az emberiség nagy része családban él, s nem kommunában. És az emberek nagy része nem szeretne mások előtt szerelmeskedni. Leírhatnám, hogy mennyire nehezen vesszük rá magunkat (vagy vesszük rá a nőket) a szexre, de lehet azt mondani, hogy ez társadalmi elvárás, s ha nem lenne, akkor bizony szabadabban csinálnánk. No de mi van azzal a másoktól rejtett szex-el és a családdal?

Legközelebbi rokonainkat, a csimpánzokat és a bonobókat, hozzák fel példának, hogy bezzeg ők, milyen szabadon szexelnek, s akkor mi miért nem? Elintézhetném azzal, hogy ők szőrösek, mi meg nem, ők négykézláb (egész pontosan négykéz) járnak, mi felegyenesedve, s ők így szexelnek, mi meg másképp. De nem árt mégiscsak megismerkedni legközelebbi rokonaink társadalmi berendezkedésével. Mindkét faj esetében a csoporton belül sem párok nem alakulnak ki, sem klasszikus háremtartás nincs (a gorilláknál például ez van): lényegében mindenki mindenkivel szexel. Csimpánzok esetében a nőstények csak a fogantatásra alkalmas időszakban kaphatóak az együttlétre, s ekkor a magasabb rangú hím próbálja kisajátítani magának a nőstényt (nem teles sikerrel). Azaz náluk a szabad hippi szex ideája eléggé nem igaz, a magasabb rangú hímek igencsak kontrollálják az alacsonyabb rangúak "örömét".

Csimpánz (Pan troglodytes) (balra) és bonobó (Pan paniscus) (jobbra). Felnőttként a bonobók vékonyabbak és szétfésült frizurájukról megismerhetőek. A csimpánzok kötöttebb megjelenésűek.

A bonobók viszont kicsiny családunk igazi hippijei: ők tényleg a "szexelj ne háborúzz" filozófia szerint élnek. És sokat szexelnek. A szex nagyon szerves része az életüknek. A köszönéstől kezdve a problémák elsimításán át, a csoportok közötti kapcsolatig mindenben jelen van. Mondtam, hogy tökéletesen biszexuálisak? Igen. Képzeljük el bonobóként a napunkat! Reggel természetesen teljesítjük házastársi kötelességünket, amit a gyerekek amúgy néznek (esetleg még kommentálják is). Majd bemegyünk dolgozni. A kolléganőink minden bizonnyal egymással vannak még elfoglalva, köszöntik egymást. Mi esetleg kedvesen megmarkolásszuk kollégáink nemi szervét, esetleg egy pajkos farokkardozás is beiktatunk a reggeli kávé helyett. 11 fele, cigi szünet helyett, valakit felpakolunk az asztalra, hogy a felgyülemlett stresszt levezessük (vagy minket raknak fel az asztalra, végül is ki mondta, hogy a férfiaknak kell kezdeményezni). Mielőtt bárkinek nagyon beindul a fantáziája, nem biztos, hogy a fiatal szőke jut nekünk a szünetben. A mindenki-mindenkivelt komolyan kell venni! És még csak délelőtt van! Persze a főnökkel is kell, hiszen szinte biztosan nő, kivéve, ha valami fura skandináv államban élünk, ahol kvóták vannak a férfi főnökök számára. Mondtam már, hogy a bonobóknál nőuralom van?

Ugye a szabad szexuális élet alatt nem teljesen a fenti történetet képzeltük el? Pedig, ha annyira hasonlítanánk közeli rokonainkhoz, akkor ez így lenne. Pedig csaltam a kép lefestésében. Azt írtam, hogy van feleség és vannak gyerekek (s nem szóltam arról, hogy mit csinál a feleség a munkahelyén). Nincs feleség, s nem élünk külön lakásokban. Együtt lakunk sok másik társunkkal egy kommunában, ha nem is osztunk meg mindent, egy valamit biztosan: a nőket. És gyerekei igazából csak a nőknek vannak, az anya biztos. A hím bonobók nem ismerik gyerekeiket. Bármelyik kisbonobó lehet az övéké, biztos voltak valamikor az anyával. Ha most viszolygást éreznek, nincs semmi gond. Emberek vagyunk, s nem bonobók vagy csimpánzok.

Az embergyermek felneveléséhez nem elég az anyja. A csimpánzok és a bonobók esetében is az anya neveli a gyerekeket, a közösség a közösséget nyújtja, s az ezzel járó biztonságot, védelmet, de közvetlenül nem vesz részt a gyereknevelésben. Ez ősinknél nem működött volna, az embergyerek nagyon fejletlenül születik, s sokáig szüksége van szülői gondoskodásra. Ha változott is a társadalom e tekintetben, akkor inkább úgy, hogy most már képes egy nő egyedül is felnevelni egy gyereket. Az utódok felnevelése tekintetében ez a szoros egymásrautaltság alakítja ki az emberre jellemző társadalmi szerkezetet, amelynek az alapja a család: apa, anya és gyerekeik.