tag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post5787054395830984897..comments2023-08-25T02:52:05.924+02:00Comments on Mi történt a tudományban?: Galléros páviánok komplex rendszertanaKun Ádámhttp://www.blogger.com/profile/14795932392167331004noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-18369776868006264582020-08-15T11:27:47.000+02:002020-08-15T11:27:47.000+02:00Egyik sem. A faj definíciójával nem az a probléma,...Egyik sem. A faj definíciójával nem az a probléma, hogy az emberek szeretnek skatulyázni. Tehát szerintem nem az "emberi tényező" a gond -persze így is meg lehet fogalmazni: méreg az, ami benne van a méregkönyvben. A valóságban nem lehet egzakt határt húzni időben, s térben sem (mondjuk a gyűrűfaj ugyebár példa). Szerintem be kéne végre ismerni, hogy nem lehet egzakt fajfogalmat csinálni, mert a kérdés természeténél fogva nem alkalmas erre.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-13331506540757507702020-08-14T18:26:27.088+02:002020-08-14T18:26:27.088+02:00Tőlem is többször kérdezte meg ismerős, hogy defin...Tőlem is többször kérdezte meg ismerős, hogy definiáljam az alapfogalmak valamelyikét, mintsem azokat a folyamatokat/megfigyeléseket, amelyeken tényleg alapszik a tudományunk. Még az egyetemi oktatás eleje is inkább ismeretközlés (tényközlés), amiben már megmutatjuk, hogy hol húzódnak a problémák.<br />A bejegyzéseim zöme mindenkihez szól, és minden bejegyzésemmel szeretnék valamit a nem biológusoknak is megmutatni a biológiából. Ez a bejegyzés főleg a biológushallgatókhoz szól, akik esetleg unhatják, hogy hányszor előjön a fajfogalom kérdésköre (és miért nem adunk végre egy egyértelmű definíciót), másrészt megmutatva, hogy azok a fajképződési mechanizmusok, amelyek nevét bemagoltatjuk velük léteznek.Kun Ádámhttps://www.blogger.com/profile/14795932392167331004noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-85014411424081935112020-08-14T15:44:06.795+02:002020-08-14T15:44:06.795+02:00Általános iskolában tanító tanárként annyival egés...Általános iskolában tanító tanárként annyival egészíteném ki a már elhangzottakat, hogy az oktatás során valóban ezeket az "alapfogalmakat" használjuk. A biológia tudományának művelése általában tényleg "jól definiált, megismételhető eljárások (módszerek) kontrollált alkalmazásának sokaságán" alapszik, viszont a biológia oktatásának tudománya, főleg a fiatalabb korosztály számára, már máshogy működik. Ahhoz, hogy a fentebbi gondolatmeneteket képes legyen majd megérteni, szükség van az említett alapfogalmakra. Valahonnan el kell indulni. Mint amikor beszélni tanul az ember, akár pici gyerekként, akár idegen nyelvről legyen szó. Az elején sokszor használunk potatlan, esetleg helytelen fordulatokat. Ezek megértésében, javításában, helyretételében segítenek szüleink és tanáraink. És csak később értjük meg, hogy jé, az úgy, ott az elején nem is volt jó. De az elején nem voltunk képesek az egészet látni, szükségünk volt azokra a "helytelen" és (főleg utólag nézve) ingatag alapokra. Ha az első pillanattól kezdve az egészet akarjuk erőltetni, azzal csak a kedvét szegjük, mert nem érti. Mert életkori sajátoságokból is fakad, hogy nem érti azt a bonyolult tudományt, amit biológiának nevezünk és amit én is annyira szeretek. Ahhoz, hogy ő is megszeresse, le kell fordítani és sokszor egyszerűsíteni az ő nyelvére. Ettől bizony sokszor tudományos szempontból pontatlanságok születnek. Viszont szükség van ezekre a pontatlanságokra, jelen esetben pl a faj, egyed, az élet... fogalmára, hogy később akarja megérteni a pontosítást, sőt, esetleg ő maga tegye fel a kérdéseket, amik a teljes kép felé vezetnek. ...Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/00987725278011787601noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-67450942418592275962020-08-14T10:49:31.244+02:002020-08-14T10:49:31.244+02:00"Vannak dolgok, amiket illetlenség megkérdezn..."Vannak dolgok, amiket illetlenség megkérdezni egy biológustól, ilyen, hogy mondja meg mi az élet, mi az a faj, mi az a gén vagy mi az az egyed." Erről a filozófia államvizsgám jut eszembe, ahol az egyik kérdés az volt, h definiáljam az egyedet, persze nem tudtam. Valójában nem ezt közlendő írok, hanem a következő mondat miatt: "Azaz lényegében azokat az alapfogalmakat, amelyekre a tudományunk épül." Ha ez az állítás igaz lenne, akkor nagyonis bajban lennénk, mert tudományunk, a biológia tudománya igencsak ingatag alapokon nyugszana, s nem szeretném ha tanár kollégáink vagy tanárszakos hallgatóink ezt komolyan vennék, nemcsak amolyan érdeklődést keltő provokatív felvezetésnek. Tudományunk, illetve tudásunk szerintem nem ezeken a vitatott fogalmakon, illetve vitatott distinkciókon alapul, hanem jól definiált, megismételhető eljárások (módszerek) kontrollált alkalmazásának a sokaságán. Az így nyert tapasztalatokból általánosítunk valamekkora körre (és ez az, ami változik). Ez az induktív módszer. Ha szerencsénk van, illetve eleget dolgoztunk, akkor ezt a tapasztalati tényanyagot valamilyen deduktív (axiómákból kiinduló, logikai -matematikai- következtetésekkel operáló) elmélet alapján is képesek vagyunk rendszerezni, értelmezni. A pávián példa esetén magyarázva: ha értjük, h milyen folyamatok hozták létre a tapasztalt csoportulásokat, akkor szinte mindegy, hogyan nevezzük őket. Azért szinte, mert persze a névvel együtt feltételezünk valamit: hogy tudnak-e a csoportok keveredni vagy sem. Az elmúlt évtizedek eredményei arra figyelmeztetnek, hogy sok olyan csoport, amiket külön fajnak tekintettünk a szaporodási izoláció értelmében, valójában nem izolált, hanem más csoportokkal való keveredés nyomait (introgresszió) őrzi. Egyre több evidencia van arra is, hogy az introgressziók lehetnek valójában a diverzifikáció motorjai, amikor erre van ökológiai lehetőség is. Azaz nem kell kedvező mutációk, mutáció kombinációk ritka megjelenésére várni, pl. egy-egy kihasználatlan táplálékforrásra vagy élőhelyre való specializációhoz, hanem jól működö, már kipróbált genetikai modulokat lehet kapni rokon vagy akár kevésbé rokon csoportoktól. Récensen is nyomon követhető a folyamat a Darwin pinty fajok körében, ahol a rendelkezésre álló táplálék függvényében épül be a csőrméretre ható DNS szakasz a középföldipinty genomjába (Grant&Grant 40 years of evolution, Chapter 10), s ironikusan Daphne apró szigetén éppen két "faj" (populáció) konvergenciájához, összeolvadásához vezet.Lizhttps://www.blogger.com/profile/16250672289039286856noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-77494188367114612962020-08-13T22:50:17.614+02:002020-08-13T22:50:17.614+02:00Az a része, hogy képesek megkülönböztetni óvodások...Az a része, hogy képesek megkülönböztetni óvodások állatokat vagy az, hogy szeretünk skatulyázni?Kun Ádámhttps://www.blogger.com/profile/14795932392167331004noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6017145586431129189.post-58618199656143019032020-08-13T22:37:40.921+02:002020-08-13T22:37:40.921+02:00"A faj tekintetében, amiről ez a bejegyzés sz..."A faj tekintetében, amiről ez a bejegyzés szól, a probléma az, hogy a skatulyázás, amit mi emberek annyira szeretünk, nem mindig működik. Óvodásként megtanuljuk elkülöníteni a kutyát a macskától, az oroszlánt a tigristől, a zebrát a zsiráftól (sőt egyeseknek még a liba és a kacsa megkülönböztetése is megy) és így tovább."<br /><br />Ez egyszerűen nem igaz...Anonymousnoreply@blogger.com